Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.
1923-11-17 / 46. szám
GYÁRI ES E ;EB LESI [ED ELM I B.1 f. Kérjük kirakataink állandó figyelemmel kisérését / — Tüz Dákán. Folyó hó 11-én késő este Dákán tűzvész pusztított. Elégett Piri János utódai per alatt levő pajtája, Horváth Antal pajtája és takarmánya és Császár M. György pajtája és szalmája mintegy 8,000.000 korona értékben. Az esetről a veszprémi kir. ügyészségnek is jelentést tettek. x Dr. Káliay Zoltán jogi szemináriuma — Budapest, Andrássy-út 8. és Szeged, Pallavicini-u. 3. — felelősséggel és biztos sikerrel készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet! Rekapitulációi Minden felvilágosítást szóval vagy levélben készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. — Fizessük az adót! A városi adóhivatal felszólítja mindazokat, akik a községi adófőkönyvben előirt és az 1923. évi VII. t.-c. 19. §-a értelmében esedékes adótartozásaikat e hó 15-ig be nem fizették, hogy ezt, járulékaival együtt, a jelen felszólítás közhirrétételétől számított 8 napon belül, vagyis november hó 24-ig a városi adóhivatalnál annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal meg fog indíttatni. Lakáscsere. Két szoba-konyhás központi fekvésű, tiszta, száraz lakásomat hasonlóra (nem egészen központi fekvéssel is) elcserélném keresztyén úri emberrel. Cim a kiadóhivatalban. — Találtatott egy karkötő; igazolt tulajdonosa a rendőrkapitányságon átveheti. Egy férfi-télikabát (vékonyabb termetre való) eladó. — Cim a kiadóhivatalban. Két szép képráma üveggel, eladó. — Hol? Megmondja a kiadóhivatal. Fegyverfábla szép faragással és szarvasaganccsal díszítve, eladó. — Hol? Megmondja a kiadóhivatal. x Hidas és nyulház eladó. Cim a kiadóhivatalban. Odisszeám az Erzsébetligetben. Regényes hajlamú ember vagyok, hát a napokban elkövettem azt a meggondolatlanságot, hogy késő este a vonatról jövet a város felé tartván, az Erzsébet-ligeten jöttem keresztül. Helyesebben mondva: jöttünk keresztül, mert eléggé lelkiismeretlen voltam, hogy a merész kirándulásra egy jó barátomat is magammal vigyem. Amint az Ésterházy-útról letértünk s befordultunk a ligeti útra, azonnal feltűnt előttünk, hogy lámpa nem világítja meg útunkat. „Forduljunk vissza — mondá rosszat sejtve barátom —, mert én sötétben nem látok, s attól tartok, hogy valami kalamitás érhet bennünket." Megnyugtattam, hogy mitől se féljen, az én szemeim jók, azután meg beljebb föltétlenül égni fognak a lámpák, hisz a népes Erzsébetváros lakói is a ligeten keresztül szoktak a városba közlekedni. Érvelésemet pajtásom is elfogadta s belémkarolva nekivágott velem a bizonytalan útnak. Csakhamar tapasztaltuk azonban, hogy lámpa nem ég sehol, s a Sport-pavillon falához ütődve azt is konstatáltuk, hogy alighanem eltévesztettük az utat. Fokozott vigyázatra van tehát szükségünk, hogy kijuthassunk a labirintusból. Kezünket előre tartva, lassan, óvatosan lépkedtünk a lehullott falevelektől puha avaron és nagy örömünkre szolgált, ha az utunkba kerülő fákat kezeinkkel kitapintva, megmenthettük egyelőre orrunk épségét. Egyelőre, mondom, mert később ez az igyekezetünk csődöt mondott, s egy merészen szembehelyezkedő szúrós bokor eme kiálló testrészünket alaposan végigkarcolta. Ha párbaj-orvos lett volna jelen, egész bizonyosan beszüntette volna a küzdelmet az éji nyugalmában megzavart s tőle telhetően védekező bokorral. Ám a reménnyel nem hagytunk fel. Tovább előre, végül is csak elérjük a Tapolczahidat, amely a ligetből kivezet bennünket. A kakas csipje meg, nagysokára kijutottunk ugyan a ligetből, de amennyire a sürü sötétségben tájékozódni tudtunk, megállapítottuk, hogy a liget nyugati szélén kötöttünk ki, ahonnét bajosan közelíthetjük meg a város közepét, amelyet célul tűztünk ki magunk elé. Közben rémképek is gyötörtek : hátha most útonállók támadnának meg. Vissza tehát kelet felé, ahonnét „jő a fény". Végre úgy éreztük, hogy a liget közepén vagyunk. Most már aztán könnyű volt a feladatunk. Irányul — mint a tengeren hányódó hajós a sarki csillagot — kitűztük magunk elé a Tirol sarkán időközben kigyulladt lámpát, s rendületlenül törtettünk a felé. Mit nekünk az utunkba kerülő bokor, avagy fa, ezek nem tántoríthatnak el célunktól. Hosszas bandukolás után aztán felcsillant előttünk a csendben folydogáló Tapolcza tüköré, s lábaink előtt állott a rajta keresztül vezető hid. Ráléptünk, s felsóhajtottunk: „Hála Istennek!" (Így lett számunkra a kis Tapolcza hidja a „sóhajok hidjává".) A Tirol alatti lámpa fényénél azután szemlét tartottunk egymáson. Szomorúan festettünk. Orrunk, arcunk és főkép kéz-csápjaink egész térképet mutattak, tele szakadékokkal. Ruházatunk szintén a viszontagságos út nyomait viselte magán. Mondanom sem kell, hogy regényes hajlamaimból egyszer s mindenkorra kiábrándultam, s örökre letettem róla, hogy éjjel a ligeten menjek keresztül. Az én kedves jó barátom pedig, aki bizonyára sokáig nem bocsátja meg nekem, hogy a kalandos útra elcsábítottam, búcsúzóul csak ennyit jegyzett meg: „Ugy látszik, a villamostelep anyagi zavarait a kőz77£/7zvilágítással akarják helyrehozni". Talán nem is járt olyan messze az igazságtól. Nikpál. Hazánkból s a nagyvilágból. Szombattól — szombatig. A nemzetgyűlést előreláthatólag csak a népszövetségi delegáció munkájának befejezése után hívják össze. E delegáció most sorjában meghallgatja a magyar politikusok véleményét a kölcsönügyben. Á nemzetgyűlés ülésezését megelőzőleg a miniszterelnök e hó 18-án Kaposvárott Hoyos Miksa gróf beszámolója alkalmából részletesen nyilatkozni fog a kül- és belpolitikai helyzetről. A földbirtokreform novella bizottsági tárgyalása befejeződött. Egyik legkényesebb pontjára, az egyházi birtokok megválthatására vonatkozólag megnyugtató megoldás jött létre, mely mig egyrészt nem vonja el ezeket eddigi ősi egyházi és kulturális céljaiktól, másrészt az állami váltságbirtokok felhasználásával a jogos nem katholikus igényeket is kielégíti. Az Ulain-puccs részleteit a rendőrség immár kiderítette. Ulain és társai a bajor horogkeresztesekkel akartak szövetkezni, hogy a jelenlegi kormányt helyéről erőszakkal eltávolítsák. A lapokban közzétett szerződés-tervezet szerint a bajorok hadianyagot és csapatokat szállítottak volna Magyarországba, Magyarország pedig élelemmel rekompenzálta volna Bajorországot szolgálataiért. A letartóztatott Ulain Ferenc képviselő és Szemere Béla beismerő vallomást tettek, Bobula Titusz, ki a terv szerint jelentékeny dollár-adománnyal támogatta volna a mozgalmat, a vallomást eddig azon a cimen megtagadta, hogy ő amerikai állampolgár. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága legközelebb foglalkozik Ulain kiadatási ügyével. Az ügy bizottsági előadója dr. Mikovényijenő lesz. A Chrepka-féle kommunista-pörben a héten hozta meg ítéletét a budapesti büntető törvényszék. A vádlottakat kisebb-nagyobb fegyházbüntetéssel sújtották. Stromfeld Aurél volt ezredest, a vörös hadsereg volt vezérkari főnökét azonban, ki az ügybe szintén bele volt keveredve, a bíróság felmentette. Kállay pénzügyminiszter tegnap külföldre utazott, ahol a kölcsön ügyében folytat majd igen fontos tárgyalásokat. A kölcsön kilátásai kedvezőek és külföldi illetékes körökben a hangulat alkalmasnak ígérkezik, hogy valami előleget kérhessünk a később folyósítandó kölcsönre. Minthogy a hitelműveletnek teljes lebonyolítása legfeljebb tavaszra várható, nagyon fontos érdekeink fűződnek ahhoz, hogy — mint annak idején Ausztriával is tették — előleg cimén már a közeljövőben folyósítsák részünkre a kölcsönnek egy kisebb részletét. Ez esetben az államkincstár nem lenne kénytelen minden héten igénybe venni a Jegyintézet függő kölcsönét, amely erősen fokozza az inflációt és egyik oka pénzünk értékcsökkenésének. GiessweiM Sándor, győri prelátus-kanonok, a magyaróvári kerület nemzetgyűlési képviselője, e hó 15-én Budapesten szivszélhüdésben elhunyt. Mint tudósnak Európaszerte ismert volt neve, mint politikus főkép a békevilág béke-tanácskozásain sokszor hallatta szavát. Előbb a keresztényszociálista párthoz tartozott, utóbb pártonkívüli lett, legutóbb pedig a csak néhány tagból álló reformpárt elnöki tisztét viselte. Temetéséről még nem tőrtént intézkedés. Münchenben a múlt hét végétől a most folyó hét közepéig a nagy német tragédia újabb izgalmas eseményei játszódtak le. November 8-ról 9-re virradó éjjel a háború müncheni hőseinek emlékünnepén a nemzeti nacionalisták az osztrák származású Hittler Adolf és Lud^ndorff tábornok vezetésével magukhoz ragadták az államhatalmat illetve annak átvételét Kahr főállambiztostól és Lossow katonai parancsnoktól kikényszerítették. Minthogy ezek szinleg melléjük álltak, szabadon bocsátották őket. Másnap Kahr a birodalomhoz hű csapatokat alarmírozta és müncheni, valamint regensburgi csapatokkal a lázadást leverte, még mielőtt annak a tervüknek megvalósításához fogtak volna, hogy Berlin ellen masíroznak az ottani birodalmi kormány letételére. Hittler ma el van fogva, Ludendorff becsületszóra szabadlábon. A rend Münchenben már helyreállt. A nacionalisták, kiknek vezetését Erhardt kapitány vette át, bár utólag helytelenítik a kudarcba fúlt puccsot, melynek megtorlásául a franciák már újabb német terület megszállását helyezték kilátásba, azonban mégis a legteljesebb gyűlölséggel fordulnak a szintén nacionalista és egyúttal monarchikus érzésű Kahr ellen, ki kísérletüket meghiúsította. Rupprecht, a volt bajor trónörökös táviratot intézett a birodalmi kormányhoz, melyben Hittler merényletét elitéli. Öt évi száműzetés után visszatért hazájába Frigyes Vilmos, a volt német trónörökös. Bár a versaillesi békeszerződés nem tiltja az ő visszajövetelét, francia kezdeményezésre az öszszes antant-hatalmak tiltakoztak ellene. A német birodalmi kormány válaszjegyzékében teljes határozottsággal kijelentette: nincs módjában megakadályozni, hogy német állampolgár német földön saját birtokán mint magánember ne gazdálkodhassék. Frigyes Vilmos ugyanis Boroszló melletti birtokán minden politikától távol kizárólag gazdaságának kiván élni. Görögországban, mint londoni táviratok közlik, a vesztett török háború következtében a köztársasági mozgalom folyton erősödik. Ennek következtében a király valószínűleg kénytelen lesz az országot otthagyni és maga helyett regensre bizni a kormányzást.