Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-09-01 / 35. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATONSzerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOOO korona. Egyes szárn ára 200 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Lehet-e az s ha lehet, miért van az, kérdezheti a közömbös, hogy ne mondjam: kérges szivü ember, hogy egy egész idegen, fajra, származásra, nyelvre teljesen és tökéletesen idegen nemzet fiai, akiket semmiféle érdekkapcsolat nem fűz hozzánk, részvéttel, szeretettel viseltessenek irántunk? Lehet, válaszolom neki, de az okokról az olyannak, aki e kérdést feltenné, hiába beszélnék, úgy sem értené meg. Mit tudja az ilyen ember, hogy még eszmények is vannak a viiágon, hogy vannak népek, amelyeket az eszmények kultuszában való találkozás gondolata lelkesíteni tud, vannak emberek, akik nemcsak azzal törődnek, mi van önmagukkal, hanem az is közelről érinti, hogy mi van embertársaikkal, szintén Istennek teremtményeivel. A történeti múlt, a történeti érdem megbecsülése szintén az ily népeknél, ily embereknél otthonos, ezért érintkeztünk úgy a hollandusokkal, mintha egy vérből származtunk volna, ezért oly jóleső, oly felemelő barátságuk, részvétük, szeretetük. Nem tolonganak már az egyetemre, egyes fakultásokra, például a bölcsészetire éppen nem. Tanult embernek : orvosnak, papnak, mérnöknek, birónak, no pláne tanárnak nem érdemes ma lenni. Amikor százával szaporodnak a példák, hogy két elemivel hintót, ha nem autót lehet szerezni, lakást mint egy hercegé, ékszereket, mint egy hadimilié, akkor, akkor igazán elmehet a kedve attól az ifjúságnak, hogy egyetemre menjen és tanári diplomával a kezében XI. fizetési osztályba nevezzék ki tanárnak vasúti utazási kedvezmény joga nélkül. Szegedre, Pécsre meg még aránylag is sokkalta kevesebb hallgató jelentkezik. Mit ér a fő a végtagok nélkül, mit Pécs és Szeged a Bácska, a Bánát hijján? Az első magyar király. Irta: Szűcs Dezső. (Vége.) István király alakja a személyén át kiváltódott nemzeti királyság ereje; nem egyszerű pislogó mécses csak, hanem sugárkévéket ontó reflektor, mely odavilágít a Kárpátok ormaira, az Alduna fodraira, elszakított magyarok komor hajlékira. Vajha minden magyar lélekben — ott időzve ma az első magyar király emlékénél — tudatossá izmosulna a történelmi magyar államegységért vivott és vívandó küzdelem jogosultsága és kötelezettsége 1 Az apostoli küldetési! első magyar király alakja, szervezett nemzeti királysága nemcsak egyszerű történelmi erő, amelynek szálai felbonthatatlan kapoccsal fűzik egymáshoz Nagy-Magyarország minden egyes darabját, amelyet magyar erő szerzett meg s magyar munka hódított meg a nemzeti és egyetemes emberi kultura számára 1 SzentIstván alakján keresztül a magyar nemzeti géniusz parancsoló szózata hangzik felénk, mely új csatára hív a magyarság állami és nemzeti egységéért. Minden magyar izomnak, a magyar agy minden idegszálának addig kell feszülni itt bent s ott künt, mig az ő nemesveretü alakján át ki nem váltódik újra egy évezredes mult nagyszerű történelmét hirdető egységes, erős nagy magyar állam! Nem elég csak sütkéreznünk a mult dicsőségének fényében, nem elég csak meghajtani zászlónkat az első magyar király szent emléke előtt s aztán mindent feledve, belemerülni újra a köznapiság posványába! Nem elégi Egy olyan pozitív célkitűzésre van szükség, mely az első magyar királyt nemcsak áthatotta, de tettre, küzdelmekre kényszerítette. Ez a pozitív célkitűzés pedig nem lehet más, mint ami az első volt: egységes, önmagában zárt, földrajzilag egész, keresztyén magyar tiemzeti állam! S ha már mélyen bevésődött lelkünkbe egy ilyen pozitív cél kitűzésének szükségessége, — Szent István nyomdokain járva — teljesen logikusan következik az, hogy úgy kell átalakítani politikai, társadalmi, gazdasági, szellemi, erkölcsi életünket, hogy azok a nagyszerű célhoz méltók legyenek és hathatós eszközeivé váljanak a kitűzött cél valóra váltásának. Az első magyar királyt, mikor népének magasabb rendű politikai szervezetet adott, mikor a magyarság társadalmi és gazdasági életébe mélyen belevágó reformjait végrehajtja, mikor a magyar nép szellemi és erkölcsi életének teljesen új tartalmat ad, egyetlenegy nagy gondolat vezeti: a magyarság állami és nemzeti egysége megvalósításának gondolata. Ezen új alakulat, élén a magyar nemzeti királyság képviselőjével, töltheti be azt a feladatot, amelyet neki történelme és sajátos földrajzi helyzete szükségképen kijelöl. A feladat betöltéséhez kellő erőt István király szervező munkássága adott, amelynek eredményeképen látjuk bent az országban fokozatos kijegecesedését egy öntudatos magyar társadalomnak, amely érzi, tudja feladatát, de látjuk azt is, hogy az új magyar állam nivelláló tényezőjévé válik az európai ellentéteknek, biztosítékává az európai békének, védő paizsává a nyugati kulturának. A magyarság e történelmi misszióját SzentIstván éles szeme meglátta s annak érdekében dolgozott, küzdött, épített. A magyarság utolsó állomásának helye, a Szent-Istvántól szervezett birodalom e történelmi hivalás nehéz munkájának teljesítését rótta a magyarra. —• Ez áldozatos munkát nemcsak vállalta a magyar akkor, mikor tudatosan a keresztyén Európához csatlakozott, de meg is indította annak a szervezetnek erejével, amelyeket Szent István adott neki. E predestinációszerü küldetés munkáját végezte a magyar századokon át.. Nem kiméit semmi áldozatot, hogy hivatását betölthesse. De a munka megindulásának első percétől kezdve, Szent István idejétől fogva nyilvánvalóvá vált, hogy a magyarság csak abban a földrajzi keretben töltheti be nagyszerű hivatását, amely biztosítja számára egyfelől a békés fejlődés lehetőségeit; másfelől azt, hogy olyan természetes védelmi övvel rendelkezzék, amelyen megtörik minden olyan ellenséges támadás lökő ereje, amely felborítással fenyegetheti nyugat békéjét, műveltségét. Nem hiába nevezi IV. Béla király 1253-ban a Dunát két világ választó vizének. Bizonyos az, hogy a magyarság történelmi fontosságú, Szent Istvántól kezdődő tevékenységével vált a Duna-Tisza rónája fel egészen a Kárpátok gerincéig védő bástyájává a nyuofüi keresztyén kulturának, általában a keresztyén Európa békéjének. Ezt, a nehéz küzdelmekben kifejlődött magyar államegységet törték össze a gyilkos trianoni béke szerzői s főkép azoknak az államoknak rövidlátó politikusai, amelyek énnek a a régi magyar államegységnek olyan sokat köszönhetnek. Pedig a történelmi magyar államegységnek, a magyar nemzetnek nagyszerű küldetése még ma is fennáll. S ha a magyar nemzet — életlehetőségeitől megfosztva — e hivatását be nem töltheti, súlyos ellentétek magvát hintették el Trianon „bölcsei" s ők maguk sodorják mindent felemésztő veszélybe Európa kultúráját, amelynek hivatásos őréül évszázadokon Magyarországot tekintették. Az első szent király alakja, egész élettevékenysége majd egy évezred után is élő tiltakozás ama szentségtörés ellen, amelyet Trianonban nemcsak a magyar nemzet megölésére, de egész Európa békéjének, kultúrájának teljes csődbe juttatására elkövettek. Ha pedig--— mint ahogy tényleg van is — a magyarság történelmi küldetése fennáll, e küldetés pedig mélységes kapcsolatban, benső szervi összefüggésben van a történelmi magyar államegységgel, valamint a magyar nemzet jövőjével, úgy a kibontakozásnak nem lehet más útja, mint visszaállítása a történelmi magyar államegységnek! Ha erre nem elég jogcím az első magyar király történelmi fontosságú lépése, minden alkotása, ha nem elég az, hogy a történelmi magyar államegység keretében és erejével állottunk őrt és küzdöttünk Nyugat és Kelet mesgyéjén a keresztyén Európa védelmére, ha nem elég az, hogy a magyar kultura levegője száll.a történelmi magyar államegység rónáin, bércein, völgyein; ha mindez nem elég, van még egy jogforrásunk, amelyet nem tud megemészteni semmiféle Trianon, semmiféle gyilkoló szerszám, semmiféle politika, amelynek ereje nagyobb minden ellenséges emberi szándéknál, tervnél, cselekedetnél, amely hallatni fogja szavát mindig minden legkisebb magyar sérelemmel szemben s amelynek fényétől sáppadt arculattal húzódnak félre a modern hóhérok, amelynek heve el fogja égetni Trianon papiros békéjét: ez a magyar szent Korona, Szent-István koronája. Ez élő jogforrásunk mindarra, amit tőlünk elraboltak, mindazokra, akiket tőlünk elszakítottak. E szent korona testéhez büntetlenül nem nyúlhat senkisem ! E test pedig semmi más, mint a történelmi magyar államegység és annak minden lakosa. Amikor Szent-István koronája eljegyezte a magyar népet a nyugati keresztyénségnek, a keresztyén kulturának, egyúttal elkötelezte arra a küldetésre, illetve annak a hivatásnak teljesítésére, amelynek útjára biztos kézzel vezette nemzetét. Szent-István koronája örök palladiuma, szövetséges pecsétje a keresztyén magyar életnek, a magyar nemzeti államnak. Eleven, átható erő, összetartó kapocs a történelmi magyar államegység minden egyes darabja között s aki a legkisebb röghöz való jogcímünket kétségbevonja, az szemben találja magát Szent-István koronája élő jogi erejével. Ez képviseli a történelmi magyar államegység felbonthatatlanságát, azt a jogi és erkölcsi alapot, amelyeket minden erőszakkal szembeszegezünk azzal az erővel, melyet a magyar karnak, a magyar agynak, az egész magyar földnek Szent-István koronája nyújt. Ez az a gravitációs központ, mely tartalmat és formát ad a magyar államegység minden darabja életének, ez szólít és hív mindnyájunkat a nagy küzdelemre; fénye ott rezeg a Tátra tengerszemeinek tükrében, ott zúg haragosan az erdélyi havasok zimankós Nemeréjének szárnyain, ott ölelkezik, össze a Vaskapu szikláinál a legnagyobb magyar lelkével s ott a felsődunai kapunál megállva, büszke tekintetét nyugatnak fordítja s apostoli erővel hirdeti Nagy-Magyarország feltámadását. Szent-István emlékének ünnepén nincs helye semmi kishitüségnek, gyáva lemondásnak I