Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-05-31 / Rendkívüli kiadás

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 4 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Aki minden mellébtekintet nélkül, igaz önzetlenséggel, becsületei magyar érzéssel egyedül hazája javát nézi, az dr. Antal Géz ara adja szavazatát! A mérleg serpenyőjére a nemzet akaratának vasárnap megnyilvánult akarata oly súlyosan nehezedik rá, hogy nincs többé hatalom, mely azt visszabillenteni tudná. Akik itt hetek és hónapok óta azzal tartották izgalomban ez országnak béke, nyugalom és rend után vágyódó lakosságát, hogy a puccskísérleteknek más és más formában való megújításával meghiúsítják az erőgyűjtésnek minden lehetőségét, akik vakmerő könnyelműséggel játszottak egy szerencsétlen, megcsonkított ország legszentebb javaival, azok többé — ennyi kétségtelen az eddigi eredmények után — nem fognak a nemzetre újabb nehéz válságot, újabb véres veszedelmet rázúdítani. Nem gyermekkirálynak trónraültetése, nem ezer ellenséggel szemben fejjel a falnak rohanás, de hihetetlen nagy vérveszteségünk kiheverése, új talpraállás, új, megbízható, erős szövetségek keresése kell ennek a nemzetnek, kell minden becsületes magyar embernek az emberi haladás szellemében való összefogása, hogy ekképen megerősödve, felkészülve megvívhassuk majdan azt a nagy harcot, mely elmaradhatatlanul bekövetkezik, de amely — ha egységesekleszünk—esetlegtán vér nélkül is lefolyhat, megvívhassuk a szent harcot Nagy-Magyarország visszaállításáért. 140 kerület eddig biztosan megválasztott 94 képviselője, az a legalább 20, ami ezt még feltétlenül gyarapítani fogja, de a kormánypárti képviselőkön kívül a nem kormánypártiak túlnyomó többsége is élő tiltakozás az ellen az iránnyal szemben, mely már több mint fél esztendeje hangos torkával inkább, semmint ügye igazságával akart diadalmaskodni s melynek teljes kudarcát az bizonyítja legjobban, hogy a „vezér" táborából egy sem nyert eddig helyet az ország tanácsában. Ezen az eredményen a most csütörtökön jövő választás sem fog lényegesen változtatni. A nagy többség, a kompakt majoritás immár előre veti gigászi árnyékát. Adja a magyarok Istene, hogy ez a többség dolgozni, alkotni tudjon, munkához segítsen minden becsületes magyart s tanítsa meg őket testvéri egyetértésre, egymás megértésére, megbecsülésére s minden régi gyűlölséget feledtetni tudó valódi krisztusi szeretetre! „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Ki győzzön? Ez a kérdés izgatja most a kedélyeket nemcsak Pápán, hanem az egész országban. Ha a kérdést az ország 24 pártjára való tekintetből érthetőbbé akarom tenni, újabb kérdésekkel kell kiegészítenem: katholikus győzzön-e, vagy református; kormánypárti-e, vagy ellenzéki; és a sokféle ellenzéki közül legitimista, szabadkirályválasztó vagy a jó Isten a megmondhatója, mi másféle? Nehéznek látszik az eligazodás; de csak az első pillanatban. Mert ha rágondolok az ország mostani szomorú helyzetére; ha észreveszem, mekkora öröm duzzasztja a cseh, oláh, szerb és osztrák kebelét, amikor látják a magyar széthúzását és gúnyosan kinevetik a mi konszolidációnkra és integritásunkra vonatkozó álmainkat: rögtön tisztában vagyok vele, hogy nekem a mostani választási küzdelmekben — még ha Apponyi Albert, Andrássy vagy nagyatádi Szabó István volna is a nevem — nem szabad sem katholikusnak, sem protestánsnak, sem legitimistának, vagy másfélének lennem, hanem csakis magyar embernek, csakis józan gondolkozású önzetlen hazafinak. Ennek pedig az én felfogásom szerint azért nem szabad másképen lennie, hogy közös akaratban minél előbb egyesülhessünk, nehogy most, egy-két év alatt, "teljesen ellenségeink kezére jusson az országunk; másodszor pedig, hogy a területi épségünk helyreállításával a végén mi nevethessünk a rabló kalózok szemébe. * Az igaz, hogy az én vallásom a róm. kath. hitvallás, amelyhez hiven ragaszkodom. Amidőn azonban az országot érintő közügyekre nézve mondom el szerény véleményemet, akkor a politikai vallásom nyilatkozik meg bennem. Ilyenkor felekezeti tekintet nélkül csakis az ország, a mi közös hazánk érdeke lebeg a szemeim előtt; csakis az ő aggasztó állapota szorongatja szivemet, mintha csak haldokló édesanyám ágya mellett állanék. Ilyenkor tehát nem mint katholikus, hanem mint magyar ember szólok bizalommal a magyar emberekhez, tekintet nélkül arra, hogy az illetők kathoiikusok, protestánsok avagy zsidók-e. Ez az eljárásom pedig amellett, hogy a legjobban megfelel az ország és általában a közügy szolgálatának, nem ütközik bele egyik keresztény vallás elvébe se; sőt azt hiszem, még a zsidó vallásába se. Mert mindazon hitvallásoknak, amelyek az igaz Isten imádásán alapulnak, a szeretet az éltető leikök. Az én nyilt eljárásom is a szereteten, a haza és az embertársaim szeretetén alapszik.- Együtt élünk ebben az országban, tehát csak együtt boldogulhatunk benne. Ez pedig kölcsönös szeretet nélkül lehetetlenség. A szeretetben rejlik az összetartó erő, mely a vallási és politikai türelmet, békességet, az erkölcs uralmát és mindezekkel együtt az ország fennállását is biztosíthatja. Fájdalmasan bizonyítja ezt Magyarország mostani szétdúlt állapota is. Szeretnék a cimben feltett kérdésre így felelni: győzzön a jobb. Ezzel azonban semmire sem mennénk, mert látom, hogy a nagybeteg ágyát sokan önző számítással és tetetett fájdalommal állják körül. Ők nem érzik azt, amit én érzek és nem veszik komolyan az ország nagy baját. A destruktív theoriák hagyományainak nyomain haladók között — akik pedig még mindig elég sokan vannak — ezek azok az álhazafiak, akik az ország cimén a maguk részére akarnak valamit elérni. Ezek azok, akik sem a szellemi és jellembeli kiválóságot, sem az egyéni érdemet nem tudják vagy nem akarják kellőképen megbecsülni. Ezek között persze mindenki önmagát tartja a legokosabbnak; következőleg mindenki a maga felfogását hirdeti legjobbnak. Komolyan és tárgyilagosan meg kell tehát vizsgálnom, hogy miért jobb az egyiké vagy a másiké; helyesebben : hogy miért nem jó a legtöbbé. Azért, mert — miként a kortesfogásaikból és kapacitálásaik módszeréből is világosan kitűnik —a vezér urak és jelöltek hol a hitfelekezet, hol a bank, hol a párt stb. érdekeit, mindezekben pedig főképen az önmaguk érdekeit tolják az ország érdekei elé. Ekközben azonban jó hazafiakhoz illően mindig nagy páthosszal az ország érdekeit hangoztatják. Sajnos, csakis hangoztatják, de nem vezéreltetik is magokat azoktól. Ezt látva, velem együtt minden igaz magyarnak azt keil mondania, hogy félre most mindenféle más érdekkel, hogy győzzön az ország érdeke l Az ország érdeke pedig a békesség, az egyetértés és minden téren a csöndes, a becsületes termelő munka. Ezek ugyan elhallgattatják a konszolidáció és integritás jelszavait, de biztosan meghozzák magát a konszolidációt és integritást. A magyarnak azonban, úgy látszik, nem ez, hanem az üres szó, a hecc kell. S az ország? Az pusztulhat tovább? Nekünk minden téren győznünk kell, hogy szétrombolt országunkat helyreállíthassuk, hogy magyarok maradhassunk és ellenségeink rabszolgáivá ne legyünk. Győznünk kell a műveltségünkkel és erkölcseinkkel. Győznünk kell az eszünk és kezünk becsületes munkájával, igaz hazafiságunkkal, hogy majdan, ha kell, győzhessünk a fegyvereinkkel is. Mindennek azonban az első alapfeltétele, hogy először önmagunkban győzzük le az önző hatalomvágyat, a pártoskodás és civakodás gonosz szellemét, amely most útjában áll nemzeti becsületünk és megbízhatóságunk elismerésének, pénzünk és gazdasági helyzetünk javulásának és az ország minden egyéb javának. A mostani választási harcokban nem a hazafiúi nagy célok útjainak egyengetését, hanem azoknak rombolását látom a legtöbb kerületben. Az igazság küzd ebben a szerencsétlen országban a hamissággal. Az igazságnak azonban nagyon nehéz a helyzete, mert a hamisság nyelvöltögetése, intrikája, politikailag és erkölcsileg káros következményekkel járó Ízléstelen kortesfogásai a tömegekre jobban hatnak, mint az igazság egyszerű meggyőző szavai. A hamisság útjain haladók a tudatlanság vakságára számítanak, amidőn ily módon akarják a tömegek előtt az érdemet és arravalósagot elhomályosítani és láthatatlanná tenni. Izgatnak a Szent Korona és a király apostoli címének nimbuszával. Cinikus lelkiismeretlenséggel felidézik és korteseszközeik között latbavetik a felekezeti