Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-05-17 / Rendkívüli kiadás

PÁPAI MEGJELENIK Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptuíajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 4 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Dr. Antal Géza programbeszéde. Bevezetés. Mélyen tisztelt Választóközönség 1 Midőn a nemzetgyűlés végnapjaiban több oldalról baráti szives megkeresés jött hozzám, hogy az új nemzetgyűlésre mandátumot vállaljak, aggodalmamnak adtam kifejezést, vájjon elérkezett-e már az ideje annak, hogy a magam, szenvedélytől ment, meggyőződésen alapuló politikai irányzatával eredményes munkát végezhessek ott, hol — a távolból úgy Ítéltem meg — az osztályérdekek és felekezeti szempontok túlharsogják az ezen szempontoktól mentes meggyőződés szavát. De midőn mintegy két hónappal utóbb Bethlen István gróf miskolczi beszédében kifejtette programmját s e programm körül csoportosulni láttam Magyarország számos kiváló tényezőjét, tekintet nélkül a múltban elfoglalt pártállásukra, úgy gondoltam, elérkezett az ideje annak, hogy Magyarország a végletektől szabadulva, egységes, haladó irányzat útjára lépjen s ezen haladva, kibontakozzék abból a súlyos helyzetből, melyben négy évi világháború borzalmai s az azt követő szerencsétlen időszak válságai sodorták. Kifejezést adtam abbeli reményemnek, hogy esetleges jelöltetésem nem fog a felekezetieskedés posványába sülyedni s készségesnek nyilatkoztam arra, hogy a jelölést vállalom. Remélhettem ezt azért, mert ez a város és választókerület választópolgáraitól felekezeti különbség nélkül jöttek hozzám szives megkeresések s tettem azért, mert anélkül, hogy magam jelöltetésem érdekében egyetlen egy lépést tettem volna, nemcsak a választókerület polgársága részéről, de a kormányelnök részéről is felkérettem a jelöltség vállalására. S mig mások tülekedtek azért, hogy a pápai kerület hivatalos jelöltjei legyenek, én ettől a tülekedéstől távol állva, kaptam a meghívást, mely elől, úgy éreztem, mint hazája sorsán odaadó szeretettel csüggő férfinak, nem volt szabad kitérnem. Őszintén be kell vallanom, hogy hazajövetelemkor fájdalmas csalódást éreztem nem amiatt, hogy a város választópolgárainak egy része ellenjelöltet állított ellenem, hanem amiatt, hogy ez a jelöltállítás tisztán felekezeti alapon történt s a harc tisztán felekezeti alapon indult meg. Ha akár pártállásom, akár arravalóságom tétetett volna kritika tárgyává, nem éreztem volna azt a csalódást, amit éreztem így, midőn tisztán és kizárólag az a kívánság vettetett fel, hogy e kerület, melynek képviselői dr. Fenyvessy Ferenc óta véletlenül protestánsok voltak, ne protestáns, hanem katholikus képviselőt válasszon. Úgy éreztem, hogy ha hiányzott még valami, hogy ennek a szerencsétlen országnak szerencsétlenségét teljessé tegye, az a felekezeti kérdésnek ilyen alakban való felvetése volt. Különösen méltánytalannak találtam e kérdés felvetését saját személyemmel szemben, aki — erre nyugodtan és biztosan hivatkozhatom — közpályám alatt soha felekezeti szempontokat a közérdeken felülkerekedni nem engedtem, aki soha nem biráltam el egyesek igényét vagy panaszát abból a szempontból, hogy az illető mely felekezethez tartozik. Itt Tartotta Pápán, 1922 május 14-én. állok, Isten szabad ege alatt, felhívok mindenkit, tud-e csak egyetlen egy esetet is, amelyben ettől a kijelentésemtől eltérően jártam volna el. r Általános irányelvek. Mélyen tiszteit Választóközönség! Waldstein, kiváló amerikai orvos-iró vázolja egyik munkájában, melyben a férfijellem és meggyőződés kialakulásának tényezőit boncolja, azt a hatást, melyet a gyermekifjúra tudattalanul is a környezet s a zsenge ifjúságában működő eszmék gyakorolnak. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy az irónak igaza van, mikor ezeknek a zsenge korban nyert benyomásoknak oly döntő hatást tulajdonít a későbbi gondolkodás kialakulására. Zsenge gyermekkorom az Ausztriával való kiegyezés első éveire esik. Arra az időszakra, melyben 1848 korszakalkotó férfiának, Deák Ferencnek, Kossuth Lajosnak, báró Eötvös Józsefnek eszméi még élő valóságok voltak, melyeket a környezetből, mint későbbi kifejlődésem irányítására hathatós tényezőket szívtam magamba. Ezek, a hazánk újrateremtésében vezető szellemek, a polgárjogok terén nem ismertek felekezeti különbségeket. Előttük csak egy volt a döntő: az arravalóság, rátermettség s felülemelkedve a szűkkeblű felekezetieskedés korlátain, a haza érdekeit ezeknél a szempontoknál magasabbra helyezték. Ha múlt századunk közepének eme szellemóriásai hagytak valamit örökségül a jelenkor epigonjaira, az csak az lehet, hogy mi is ne az elválasztó felekezeti különbségeket keressük egymásban, hanem a közös magyar érzést, a közös magyar törekvést, mely bennünket egy szent célban kell, hogy egyesítsen. S ha volt valaha szükség arra, hogy a magyar a magyarban testvérét keresse s találja meg, úgy meg van ez a szükség napjainkban, amikor ennek a megcsonkított országnak fennmaradása csak úgy remélhető és biztosítható, ha egymást kölcsönösen megbecsülve, kiküszöbölünk érintkezésünkből s társadalmi munkánkból mindent, ami alkalmas volna arra, hogy a közös összetartozandóság érzetét közöttünk lazítsa. Amily fájdalmas volt nekem, hogy e választási küzdelembe felekezeti szempontok vegyíttettek, épp oly megnyugvásomra szolgálna, ha kérésem, hogy a tüzet, mely könnyen elhamvaszthatja államiságunk épületét, ne szítsa senki tovább, meghallgatásra találna s ha már e választási harc kell, hogy megvivassék, a harc után újra megtalálná a magyar a magyart testvérként. A királykérdés. Mélyen tisztelt Választóközönség 1 Amily veszedelmes felekezeti jelszavakat vinni be a politikai küzdelembe, ép oly veszedelmes volna, ha a nemzet, melynek szüksége van pihenésre és erőgyűjtésre, minden erejét és figyelmét egy oly kérdés megoldására fordítaná, mely az ország mai helyzetében megoldhatatlan : értem a királykérdést. Nem akadt, amint a hírlapokból láttam, a király második bejövetele alkalmával senki, aki ezt a váratlan bejövetelt ne sajnálta volna, még azok közt se, akik magukat a legszigorúbb legitimistáknak vallják. Amily sajnálatos volt ez a második kísérlet a trón birtokbavételére, époly sajnálatos volna, ha a nemzetgyűlés ahelyett, hogy az ország gazdasági és politikai megerősítésére fordítaná minden gondját, az e kérdés körüli vitákkal töltené el idejét. Vannak dolgok, amelyeknél az elhamarkodottság, elsietés a legveszélyesebb következményekkel jár. A gyümölcsöt sem szabad zölden a fájáról lerázni, mert fanyar és élvezhetetlen, mig, ha időt engedünk a megérésére, édes, élvezhető gyümölcsöt nyerünk. A jövő nemzetgyűlés feladatául semmikép sem ismerhetem el, hogy királyválasztást akarjon eszközölni, ennek a nemzetgyűlésnek csak egy, de nagyon fontos feladata lehet a királykérdésben: diplomáciai úton előkészíteni a talajt úgy, hogy az ország ne csak jogánál fogva, de tényleg is szabadon rendelkezhessék jövő berendezkedése, az önálló nemzeti királyságnak egy szivben-lélekben velünk érző királlyal leendő betöltése felett. Az isteni gondviselés kifürkészhetetlen végzése megfosztotta a királykérdést attól az aktualitástól, mellyel az élő király életében birt. Nem szabad a nemzetnek ezt a kérdést, mely közös megnyugvásra csak akkor oldható meg, ha sorsunk felett tisztán és kizárólag mi szabadon rendelkezünk, folyton elővonszolni, s ezzel lehetetlenné tenni, hogy a kérdés igazi megoldásra juthasson. Nem titok, tudjuk mindnyájan, hogy a királykérdéssel kapcsolatos törvények az országot fenyegető háborús veszély elhárítása céljából hozattak. Ha az ország abban a helyzetben lesz, hogy ily háborús veszély nem fenyegeti, vagy elég ereje lesz irigy szomszédok törekvéseivel szembeszálni, akkor érkezik el az ideje annak, hogy ez a kérdés megoldassék és pedig megoldassék úgy, hogy a lelkekben általános megnyugvás támadjon utána. Csak egy szempontot kívánok ennél a kérdésnél, mint irányelvet jelezni: azt a szempontot, hogy a megoldásnál nem lehet csak a jelenlegi CsonkaMagyarország érzelme és hangulata irányadó, tekintettel kell lennünk a leszakított részek érzelmeire és óhajaira is, mert különben magunk tépnénk szét azon kötelékek egyikét, amelyek ma bennünket elszakított vezéreinkhez csatolnak. Az apostoli király. Szorosabb értelemben véve nincs ugyan összefüggésben a legitimitás kérdésével, de mivel felmerült, hogy a király, mint apostoli király a magyar katholikus egyházzal szemben jelentékeny jogokat gyakorol, megemlítem, hogy ezek a jogok egyformán gyakoroltatnának, mint ahogy gyakoroltattak a múltban, úgy a trónöröklési, mint akár a választási királyság esetében. Magyarországnak évszázadokon át választott királyai voltak; egy Nagy Lajos, egy Hollós Mátyás, kik az országot a dicsőség legmagasabb fokára emelték, választott, de azért apostoli királyok voltak. A Habsburg-ház sarjai is 1687-ig választás útján jutottak az ország trónjára, de ez soha legkevésbbé sem alterálta azokat a jogaikat, melyeket a kath. egyházzal