Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-11-25 / 47. szám

F MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Elófizetéei ár : Egy negyed évre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. DIVATOK. Felsorolásukban nem tartunk igényt a teljességre, a hiányokat pótolja kiki a maga tapasztalatából. Tekintélyek helyreállítása. Sokan beSzélnek róla. A tekintély pedig nem akar helyreállni. Miért? Mert a szónokok, a közéleti nagyságok, a tekintélyek helyreállítói és éppen a leghangosabbak úgy gondolják, hogy csak az a tekintély, ami az övék. A másé nem számít. Sőt mert másnak van valamelyes tekintélye, azzal akarják őket lerántani, hogy a tekintélyek helyreállításáról szavalnak. Mintha valóban nem volna sehol semmi tekintély. Pedig kétségtelen, hogy az utóbbi két éven óriási haladás történt e téren. Miután a mostani hangosak előbb lejáratiak és elbuktattak minden nagyságot és érdemet, azután magukat bálványoztatták egy ideig, mint kiválóságokat, most, amikor ismét alul vannak, prédikálják a tekintélyek helyreállítását. Néha „jogrendének is nevezik a vesszőparipájukat. Pedig itt nincs sem jogtalan rend, sem jogos rendetlenség. Igaz, hogy előfordult itt-ott egy kis jogtalan rendetlenség, de hát az őszirózsa és a vörös ököl „jog" volt és „rend" volt ? Mi is kívánjuk a jogrendet. De akkor épp azoknak kell felhagyniok mindenféle közéleti zavarok felkavarásával, akik annyira kiabálnak ma a „jogrend" után. Mi sem óhajtunk excessusokat, egyéni akciókat. Jobbról sem, balról sem. Cím- és rangeső. „Esik-esik-esik, cím-eső esik, És ez némelyeknek nagyon jól esik" mondhatnánk a költő szavainak némi változtatásával. Ártatlan dolog az egész, ne tessék haragudni. Sőt örüljetek az örülőkkel, ha könnyedebb kedélyüek vagytok. De még akkor se haragudjatok, ha nehézkesebb medvék lennétek. Jó szándékból megy az egész. Cél: a tekintélyek erősítése, rend, biztosság. Szép, jó. De nem mindig talál, tegyük fel, hogy valaki a háború alatt milliárdos vagyont szerzett, azután, mikor baj volt, hívogatta a csehet, oláhot, barátkozott mindakettővel, vendégelte őket, táncolt velük, tegyük fel, hogy holnap megkapja a „kormányfőtanácsos"-! cimet. Képtelen feltevés? Lehet. Pedig, ha nem álmodtam, néhány hete olvastam a lapokban efféle kinevezési esetet. A fekete ing. A fakó ing és a rongyos ing után megjött a fekete ing. Mussolini elvtárs, aki sokáig és fennen viselte a vörös, nyakkendőt, felhúzta a fekete inget. Szociálista vezérből szociálista verő, ölő fascista lett. Annyi bizonyos: nem nehéz belátni, hogy a szélsőséges marxizmus romlásba viheti egész mostani kulturánkat, megsemmisítheti életünket. Ő ezt belátta s e szerint cselekedett. Helyes. Lépése világtörténeti fontosságú lehet. A polgári társadalom eddig ölbetett kezekkel nézte a munkásság szervezkedését. A szervezett munkásság hatalma tudatára ébredt s bizonyos mennyiségű hatalom után az egész hatalmat, az államhatalmat kívánja. Az igazság pedig az, hogy a hatalom bizonyos része megilleti, jogos érdekeit védelmeznie szabad, sőt kötelessége. De a határok túllépése s a diktatúra végül magának is árt és pedig nem kevéssé. A polgári szervezkedés tehát bizonyos egyensúlyi állapot eszközlője lehet s ez mindkét fél érdeke. A magyar fekete ingesekben azonban nem sokat bizunk. Nincs olyan nagy szükség rájuk, mint Olaszországban. A mi munkásságunk már kipróbálta a diktatúrát, nem igen áhítozik utána. Hogy hataloméhes izgatók, titkos agitátorok ma is vannak, az más kérdés; azokkal szemben résen kell lenni. A magyar fascisták örvendezve keresgetik az olaszokkal való kapcsolatot. S alig pár napja mondta Mussolini úr „a háború végén Németországot Berlinben, Magyarországot Budapesten kellett volna torkon ragadni." És természetesen egészen megfojtani. Ez valóban szimpatikus. A sötétben szervezkedő, misztikus avatásokat rendező magyar fekete ingeseknek szeretnénk odakiáltani Goethe szavát: több világosságot! Minden igazi egészséges virágzás, gyümölcsérés napfényen történik. Mi terem pincében? Gomba. Csak nem ezt akarják ? Dr. Trócsányi Dezső. Eapi Béla püspök előadásai. Korunk jellemző vonása új utak keresése, mert az eddig járt utak helytelenségéről immár szivtépő bizonyságaink vannak. Ebben a munkában jölt támogatására a modern embernek Kapi Béla püspök f. hó 17—19. napjain tartott előadás-sorozatban. Városunk nagy lelki szomját bizonyítja az, hogy az evangélikusok templomát mindhárom este zsúfolásig megtöltötte a felekezeti különbség nélkül összegyűlt hallgatóság, ami nem közönséges érdemszámba megy a mozik és kabarék világában. Azt mondanunk sem kell, hogy mint tavasszal, úgy most is bőven megtalálta a kielégítést a legkényesebb igényekkel fellépő várakozás is a kiváló tudós és szónok előadásában. Az előadás-sorozat a modern világ kérdéseivel foglalkozott. Témái: a vallás és vallásosság, a vallás és az egyház, a vallás és a modern ember. Mindhárom tárgy méltán kelt maga iránt teljes érdeklődést. A vallás nem a lesújtott ember felemelő ereje, nem a csonka élet kiegészítő pótléka, hanem az egészséges sziv lüktetése, az ép lélek lélekzetvétele, a küzdésben gyönyörködő tettvágy tájékozódása, így a vallásosság a tespedésnek indult élet felfrissítője, nem szemforgatás, hanem a való életet formáló hatalom. Az egyház sem nem felesleges terhe, sem nem az egyéniséget elnémító ellensége a vallásos személyiségnek, hanem elsőrangú segítség a vallásos jellem kialakulásában. Fejlődésünk hatások alatt indul meg s azok alatt halad tovább is. A közösség, amelyben élünk, egy-egy vonást ad egyéniségünk kialakulásához, így a vallásos egyéniség is a vallásos közösség nevelése alatt bontakozhatik ki teljesen. Amint a szülői ház emlékei végig kisérnek az életen, úgy az egyháztól nyert első hatások is irányjelölők fejlődésünk útján. Annyival is inkább, mert az egyház nem emberi intézmény, amely érdeket szolgálna, hanem isteni orgánizmus örökkévaló célok szolgálatában s aki ilyen segítséget vár tőle, elő is készül általa az örök életre. De a vallás lényege is egyenesen útal az egyházhoz, amennyiben Istennel lelki közösségbe az egyház segít el. Az egyház közli velünk az isteni misztériumot, amelynek felvevőeszköze a hit, szintén a közösség életélményeit veszi át. A hit ugyanis nem elhivése valaminek, hanem feltétlen bizalom, amelynél fogva Isten kezében látjuk és tudjuk lelkünk üdvösségét. A hit ereje a közösség lelkesedésének megtapasztalásából táplálkozik, mert a vallási élményeket egyik ember közli a másikkal és így épülünk egymás hite által s aki kiszakítja magát az egyházi közösségből, annak elsatnyul a vallásos élete. Ám egyházi közösség nem állhat fenn dogma nélkül, amelyek nyomai már az őskeresztyénségben is feltalálhatók. Csakhogy más a dogma és más a vallás, a dogmák támadása nem egy sikba esik a vallás támadásával, a dogma védelme még nem a vallás védelme. „Mi neked az egyház? Emberi szervezet-e, amelybe csak úgy beleszüieltél ? Mi köt az egyházhoz ? A születés véletlensége, az adózási teher vagy a társadalmi forma kényszere?" A léleknek rendíthetetlen meggyőződése kapcsoljon hozzá és nem olyan, amit pénzen meg lehet vásárolni. Az ember egyéni vallásossága Istenhez közeledés, az egyházban pedig Isten közeledik az emberhez; a kettő találkozásának tehát ügy az egyén vallásossága, mint az egyház intézménye egyaránt lényeges feltétele. Aki állandó közösségben akar lenni Istennel, látogassa a hivők gyülékezetét, ahol erőt meríthet a hitetlenség ellen és az élet egyéb küzdelmeire. Ám ne megszokásból mint valami tanórán megjelenés sablonszerüségéből, hanem kifejezhetetlen lelki sóvárgással keressük fel a templomot. Mert az egyház csupán a kereteket adja a valláshoz, tartalmat magának az egyénnek kell belevinnie. A vallás és a modern ember viszonyának rajza teljesen az életet ábrázolta. A modern természettudomány nagy átalakulást inaugurált az ember gondolkodásában, megteremtette az egyéniség túlzó kultuszát. A haladás szédítő gyorsasággal elkábította az embert, aki mindenben, amit kézzel nem lehet megfogni, kezdett kételkedni s mert a filozófia, majd a művészet vagy az etikai kategóriák által próbált pótlékot keresni a vallás helyett. Ám ez keserves kiábrándulással végződik, sem Kant kategorikus imparativusa, sem Osswald monizmusa nem elégíti ki lelkünket, amely Isten nélkül eleped. A modern ember lelki összhangját csak Krisztus adhatja meg, aki egyik kezével az embert fogva, a másikkal Isten kezét tartva összehozza a földet az éggel. Erre a szilárd bázisra van szüksége az egyensúlyát elvesztett modern világnak. A meggyőző erővel érvelő, lelkesedést szuggeráló, költői szépségektől át-megátszőtt remek előadások méltó keretekben is jelentek meg ama énekszámok következtében, amelyek megelőzték, illetőleg kisérték azokat. A csúcspontot mégis a püspök imái képezték, amelyek valóban éreztették az emberrel, hogy közel van az Isten. Hálával gondolhat városunk arra a tudós és ékesszavu püspök-előadóra, aki néhány boldog órát varázsolt hallgatói szivébe felejthetetlen szépségű előadásaival. Ah 1 milyen édesek a magasság percei 1 r. k. * Első estén Harsányi József szólóéneke, második estén Hütter Anna, Németh Piroska, ifj. Nánik Pál és Sághi Tamás kvartettje, a harmadik estén Gutt Margit szólóéneke emelte az ünnepi hangulatot. Az énekkiséreteket Hatvani Lajos, dr. Kiss László és Nagy Pál látták el. A püspök hétfőn délelőtt utazott el városunkból, hol mélységes tisztelet vette körül. v alódi francia női köpeny- és kosztüm-kelmékből, angol férfiszövetekből, kész női- és leányka-kábátokból a legkényesebb ízlést kielégítő választékban MJ n « • ^ m w ir* E? 1AJ J • A r • r állandóan nagy raktárt tartunk KRAUSZ CS KURtlN QIWataTUI)3Z3.