Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-07-08 / 27. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 4 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Még mindig fölös számú élösdit táplál szegény nemzetünk sorvadó testén „jóvátételi bizottságok" cim alatt. Itt uraskodnak közöttünk, szipolyozzák megfogyott vérünket, dáridóznak, kéjelegnek, mert a magyar államnak kell fizetni azokat a horribilis fizetéseket, napidíjakat és költségeket, miket számunkra önkényesen megállapítanak. Egyre újabb és újabb ötleteket találnak ki, hogy ittlétüket indokolják és meghosszabbítsák. Most legújabban elrejtett hadianyagok után kutatnak és még magánlakásokba is behatolhatnak. Ez a magánéletbe markoló intézkedés végletekig felháborító, ilyet csak a kommunisták engedtek meg eddig maguknak. Kutatnak az után, ami tudvalevőleg nincsen. A kormány csikorgatva fogát, aláírja az iiyen és hasonló kötelezettséget, mint ahogy a békeszerződést is aláirta, söt a magyar ügyészség is megadja, most szintén kénytelen megadni a házkutatási engedélyt ezeknek a halottrablóknak s nem lehetetlen, hogy hozzánk is elvetődik rövidesen egy-két ilyen „bizottság", hogy belefurakodjék közraktárainkba és magánlakásainkba. Az eredményt tudjuk: nem fognak találni semmit. De a következményekért ki vállalna felelősséget, ha néhány hevesebb magyar polgár a zaklatásért érthető elkeseredése kapcsán megérdemlett elbánásban részesíti a tolakodókat. Azt fogjuk rá mondani, hogy ha nem is okosan, de helyesen tette. Ha az államhatalomnak kötve van a keze, hogy kiküszöbölje ezeket a parazitákat, a magyar polgárságnak kellene összefogni, hogy lehetetlenné tegye további ittmaradásukat és utolsó csepp vérünk kiszivatytyuzását. Pápa város 1922. évi költségvetése. Habár megkésve, de mégis jóval előbb, mint tavaly jelent meg városunk ez idei költségvetése. Lelkiismeretes főszámvevőnk: Freund Ferenc előrelátó gonddal, a körülmények alapos mérlegelésével állította össze a költségvetést, ám az a mai bizonytalan helyzetben olyan labilis alapon épült fel, hogy nagy részében inkább csak tájékoztatónak kell tekintenünk, mint meg nem változtatható direktivumnak. Ami a költségvetésben mindjárt a szemünkbe ötlik, az a szükségleti tételeknek 1,613.047 koronával való emelkedése. Mig ugyanis 1921. évben a szükséglet 3,556.758 K volt, 1922-re már 5,169.805 koronát kellett előirányozni. Igaz, hogy a fedezet összege is jelentékenyen megnövekedett, amennyiben a tavalyi 2,213.635 korona bevétellel szemben idén 3,343.547 korona, tehát 1,129.912 koronával több bevétel mutatkozik, mégis a pótadóval fedezendő hiány az 1921. évi 1,343.123 K-ról 1,826.258 koronára emelkedett, vagyis idén 483.135 koronával több pótadót kell kivetni, mint amennyire tavaly szükség volt. — Ehhez képest a tavalyi 42-6% pótadó 55%-rű emelkedett, amelyet azonban a pénzügyi bizottság 57 %-rű redukált, amennyiben a faiskolabevételeket 80.000 koronáról 90.000 koronára, a vásártéri hídmérlegen a mérési díjat métermázsánként 1 koronáról 2 koronára, az I. osztályú halottaskocsi használati díját 300 koronáról 500 koronára felemelendőnek javasolja. Vitás még a város földbirtokainak haszonbére. Katasztrális holdanként a bérlők ugyanis 80 kg. gabonát ajánlottak fel, ezt azonban a város a mai viszonyok között, amikor 1—1 métermázsa búzát is fizetnek másutt a bérlők kis magyar holdanként, nem fogadhatta el, hanem a bérlet megállapítását a biróságtól kéri. S ha a biróság, amit nem kétlünk, a bérletet emelni fogja, a pótadó-százalék még lejebb szállítható lesz. Az egyes főbb címleteknél különben a szükségletei a következő összegekben irányozták elő: Általános közigazgatási kiadások 932.220 korona, városi adóhivatali kiadások 474.300 K, tűzoltói kiadások 238.300 K, közegészségügyi és tisztaságügyi kiadások 1,267.400 K, szegényügyi kiadások 383.000 K, tanügyi és közművelődési kiadások 778.271 K, utcarendezés, fásítás 268.884 K, gazdasági kiadás 468.500 K, rendkívüli kiadás 200.000 K. Az izr. ápoldára ez évben irányoztak először elő 40.000 K-t, ami teljesen méltányos, mert az ápolda fenntartását saját alapjai nem birván tovább elviselni, a városnak kell a humanitárius intézmény hóna alá nyúlni. Gazdáinkat bizonyára fájdalmasan fogja érinteni, hogy a pénzügyi bizottság a tenyészbikák tartási költségeihez hozzájárulás címén előirányzott 59.000 K-t a költségvetésből törölte és csupán a vásártéri szénatermést javasolja idénre kiszolgáltatni egyenlő arányban a felsőés alsóvárosi gazdáknak, jövőre pedig ezen segélyt is megvonandónak s a városi lófogatok részére felhasználandónak javasolja. Régi jogszokást dönt meg a pénzügyi bizottság e javaslata, de hát a földmivelésügyi miniszter vonatkozó rendelete a tenyészállatok eltartását kizárólag az érdekelt gazdaközönség kötelességévé teszi. A fedezet a következő főbb tételekre támaszkodik: Pénztári maradvány 84*796 K, ingatlanok után haszonbérjövedelem 690.955 K, jövedelmező jogok 566.711 K, közigazgatási bevételek 1,009.900 K, tanügyi s közművelődési bevételek 84.844 K, különfélék 179.000 K, fogyasztási adó természetű bevételek 193.392 K, államsegély 442.203 K. Ezekben ismertettük röviden a város 1922. évi költségvetését. A legközelebb összehívandó közgyűlés lesz hivatva arra, hogy bírálatot mondjon felette, s esetleg eszméket vessen fel, amelyek segélyével a város szerény jövedelmei növelhetők, a polgárság súlyos terhei pedig könnyíthetők volnának. N. P. r Álljunk meg a lejtön! ii. A drágaság nálunk a sztrájkok folytán beállott béremelésekkel egyidejűleg lépett fel és csakhamar bebizonyította, hogy a béremelések arányában növekedve, lerontja azokat az előnyöket, amiket a munkások a béremeléstől vártak. Tehát amellett, hogy a munkások nem segítettek magukon, sokat ártottak másoknak, akiknél béremelés nem történt. Ez a természetes folyománya annak, ha a béremelés nem áll arányban, a termelés mennyiségével és a vállalat jövedelmezésével. Ilyen esetekben a magasabb társadalmi szempontok azt követelnék, hogy bizonyos állami szervek akadályozzák meg az árdrágítás nélkül nem teljesíthető béremeléseket; másrészt pedig, hogy támogassák a munkások méltányos követeléseit, t. i. ha a munkaadó jövedelme azt a termékek árának felemelése nélkül indokolttá teszi. A háború alatt már nagyobb arányokban állott be az árdrágítás, ami a termények rekvirálásának és a hadikölcsönök kibocsátásával kapcsolatban a papírpénz fedezetnélküli szaporításának volt folyománya. Megszaporodtak a háborús idők hiénái: az árucsempészek és rejtegetők és az új milliomosok százai mellett megszaporodtak a nyomorgó szegényemberek milliói. Az őrült spekuláció azonban a háború elvesztése után érte el tetőpontját. Mintha az ántánt antimorális példáját muszáj lenne követniök, a termelő, kereskedő és iparüző emberek árdrágításaikkal akadályok nélkül fosztogatják és rabolják ki azokat, akiknek nincs módjukban a védekezés vagy nem tudnak annyira elvetemedni, hogy ők is kövessék a többiek példáját. Az erkölcstelen áramlat pedig immár oly hatalmassá lett, hogy lehetetlen helyzetbe juttatta az államot is, amely most kénytelen a sok korlátlan hatalmú árdrágító között a leghatalmasabb árdrágító szerepére vállalkozni. Miként már fentebb is említettem, az ántánt-szövetségnek az a célja, hogy ránknehezedve, életerőinket magába szívja és rajtunk megerősödjék. Ez okból töri az eszét folytonosan azon, hogy megnyomorítottan, veszteg állapotban maradjunk. Ez okból tette tisztességtelen ajándékaival a szomszédainkat érdekszövetségeseivé. Ez az immorális szövetség — megfeledkezve arról, hogy megnyomo- . rított koldusok társaságában ő maga sem mehet semmire — folytonosan azon mesterkedik, hogy a hitelünket és ezzel együtt a valutánkat lerontsa. És amint fájdalmasan érezzük, a machinációi nem sikertelenek. Ebben pedig nagy segítségére voltunk mi is a belső pártoskodásainkkal. tavaszi női- és leányka-köpeny újdonságok, francia női-kelme különlegességek, Su^rri^i JCrausz és flóréin divatáruháza, fopa.