Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-06-04 / 23. szám

py\pyvi MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Laptulajdonos főszerkesztő : dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A szarvakat növesztő nemzetiségi politika, az a rendszer, mely mindent dédelgetett, ami nem magyar és semmivel nem törődött, ami magyar, kezdi megteremni a maga áldásos gyümölcseit. Eddig csak arról volt szó, hogy az a bizonyos u. n. Nyugatmagyarország Ausztriához kerüljön, vagy arról, hogy külön német kormányzósággá alakuljon, nem szólva róla, hogy közben a csehek korridornak (tartok tőle, hogy kicsikét léghuzatos korridor találna számukra lenni!) akarták felhasználni,. melyen át a tótoktól a horvátokig átsétálgassanak, ma már, ma már akad falu Mosonvármegyében, mely a Nagynémetországhoz való csatlakozás mellett tüntet és birodalmi német zászlót tüz ki a községházára. íme ide jutottunk, ezért kellett a nemzetiségi minisztériumnak külön gondoskodni minden nem magyar nyelvű község minden kulturális óhajáról, ezért kellett községekbe, melyek már régen magyarok voltak, a német szót vissza erőszakolni, ezért minden képzelhető gazdasági kedvezményt megadni nekik, hogy végre rájöjjenek, hogy az anschluss csak akkor igazi anschluss, ha meg sem áll — Berlin előtt. Szolgál-e ez tanuságul a jövőre, nem tudom. De tudom és vallom rendületlenül, hogy minden megalkuvó, minden pátyolgató politikánál, amivel untig jóllaktunk már, többet ér ez a becsületes, zord és magyar: Ha magyar földön élsz, légy magyar, mint a rómainak megmásíthatlan volt szabálya az idegen fajokra nézve: Romano vivere more! Ha valaki erre azt mondaná, hogy mikor Róma így beszélt, akkor hatalma fénypontján állt, erre válaszom azt, hogy mi egész bizonyosan azért hanyatlottunk le nagyságunk polcáról, mert nem tudtuk, hogyan bánjunk el nemzetiségeinkkel. Ha akkor nem találtuk meg a helyes utat, ma ne tévelyegjünk félre a rengetegbe, mert egész bizonyosan felfalnak bennünket a bajor medve, a porosz sas, a cseh oroszlán s egyéb leselkedő fenevadak. minősége utolérhetetlen. A munkásbiztosító pénztár reformjáról. Mostanában sokat beszélnek és írnak a munkásbiztosító pénztár reformjáró!. A nemzetgyűlés is prograrnmjába vette a nehéz probléma megoldását, de ezideig a tervezgetésnél tovább jutni nem tudott. Akik a kérdést az elfogultság szemüvegén nézik, azok az államosítás mellett csörtetik a kardot ; ezek közé tartozik a volt népjóléti miniszter: Benárd Ágoston is, aki nemcsak minisztersége idején, de azóta is, hogy meg kellett válnia a bársonyszéktől, hevesen agitál kedvenc eszméje, az államosítás mellett. De akik magasabb szempontból tekintik a dolgot, akik a napi politika légkörén túl emelkednek, azok keresik a módokat, hogy az önkormányzat fenntartása mellett mikép volna megoldhaió a kérdés úgy, hogy az állam ellenőrző szerepe kellőleg érvényesüljön* a pénztár igazgatásában. Ezek tudják s fontolóra veszik, hogy a munkásbiztosító pénztár önkormányzat nélkül egyszerű bürokratikus intézménnyé válna, ahol — akárcsak az adóhivatalnál — a paragrafusok rideg keretei között mozogva intéznék az ügyeket. Ám az írás szavai szerint is: „A betű öl, a lélek az, amely megelevenít". A munkásbiztositó pénztár intézményébe pedig a lelket az önkormányzat adja, ez teszi élő organizmussá, ható, cselekvő erővé, ez tartja ébren az érdekeltek körében iránta a bizalmat, ez éleszti a lelkesedést az intézmény minél tökéletesebb kiépítésére. Maga a logika is oda utal, hogy akik valamely intézményt áldozataikkal fenntartanak, azok annak vezetésébe is befolyhassanak. Ezt az álláspontot képviseli Bernolák Nándor, a jelenlegi népjóléti miniszter is, aki az érdekeltek bevonásával ankéteket tart, hogy az önkormányzat fenntartása mellett mikép volna biztosítható, hogy jövőben a pénztár igazgatásában politikai vagy párttekintetekből származó elcsuszamlások ne történhessenek. Ezt ő ügy véli elérhetőnek, hogy az igazgatóság egyharmadának kinevezését a népjóléti minisztérium számára tartaná fenn, amely egyharmad az igazgatóságban a fékező szerepét töltené be. Lehet, hogy a miniszter úrnak ez az eszméje a gyakorlatban jónak bizonyulna, lehet azonban az is, hogy a harmóniát veszélyeztetné, ha az igazgatóságnak kétféle: választott és kinevezett tagjai volnának. Évtizedek óta foglalkozom a munkásbiztosítás kérdésével, s a helyi munkásbiztosító pénztárnál hosszú időn át vezetőszerepet töltöttem be, így talán nem veszi tőlem senki szerénytelenségnek, ha a dolgok felett gondolkozva, a miniszter úr tervével szemben egy másik eszmét pendítek meg. Gyakorlati tapasztalataimra hivatkozva állíthatom, hogy az igazgatóságban a segélyezési és gyógyellátási ügyeknél mindenkor a legteljesebb egyetértés, egyöntetű jóakarat nyilatkozott meg. Munkaadók és biztosított tagok képviselői mindenkor azon voltak, hogy a törvénynek nem betűje, hanem annak szelleme szerint a kérelmezőnek minél többet nyújtsanak. Zavarokat, kellemetlen összeütközéseket csak néha a tisztviselőválasztás okozott, amelybe — elég botorul 1 — néha pártpolitikai szempontokat vegyítettek bele. E részben nekem is sajnálatos tapasztalataim vannak, hisz egy tisztviselőválasztásból kifolyólag, mint a pénztár elnöke, elfoglalt törvényes álláspontom miatt, olyan vad üldöztetéseknek voltam kitéve, amely végül is a pénztár autonómiájának felfüggesztésére vezetett. Az effajta . elfajulásoknak elejét veendő, elégségesnek tartanám a törvénybe olyan kautéla felvételét, hogy a tisztviselőválasztásoknál az igazgatóságnak csak kandidálási joga legyen, a kinevezést a népjóléti minisztérium teljesítse. Példával is illusztrálom. Valamelyik pénztárnál megüresedik egy tisztviselői állás. Pályáznak reá — mondjuk — öten. Az állást elnyerni óhajtók közül az igazgatóság egyhangú megállapodás vagy szavazás útján — az okmányok csatolásával — kinevezésre felterjeszt két egyént, egyiket első, másikat második helyen jelölve. Ezekből aztán a minisztérium egy évi próbaidőre kinevezné valamelyik jelöltet, s azt, ha állásában megfelelne, egy év után ugyancsak az igazgatóság javaslatára véglegesítené. Javaslatom két célt szolgálna. Egyrészt biztosítaná az igazgatóság ingeren ciáját a tisztviselőválasztásoknál, mert hisz az lenne tisztviselő, akit ő kijelölt, másrészt az állam ellenőrzését is hatályossá tenné a tekintetben, hogy méltatlanok ne juthassanak be a tisztviselői karba. Ezek mellett megóvná még a pénztár kívánatos békéjét is, amelyet nem egy esetben a tisztviselőválasztás dúlt fel. A munkásbiztosítás reformjának kérdése most vajúdik. Alkalomszerűnek tartottam megpendíteni ez eszmét, hátha ebből születik meg a mindeneket kielégítő megoldás. N p J Ú 11 Í 11 S. — Pápa város történelmi naptára. — 3-án, 1717. A Pápáról száműzött ág. hitv. ev. egyház és a hömökbödögei ág. hitv. ev, egyház együttesen választottak leíkészt, ifjú Hrabovszky Sámuelt, ki később püspök is lett. 6-án, 1848. A Szentbenedek-rendi gimnáziumban is véget ér a tanév, mert a rend tagjait is igénybe veszi szabadságharcunk. 8-án, 1849. A kolerajárvány városunkban is fellép, ami nagyon lehangolja az orosz betörés miatt már úgyis aggódó lakosságot. 11-én, 1849. Kmetty hadserege érkezik Pápára, kinek katonái ott voltak Buda visszafoglalásánál. Lakosságunk lelkesülten várja őket. E nótával vonulnak be: „Söprik a pápai utcát". Kmetty Vilax polgármestertől kért valakit, aki neki a vidék területrajzát papírra tudná vetni. Vilax a város fiatal jegyzőjét, Osvald Dánielt rendelte ki és ő feladatát nagy megelégedésre oldotta meg. 12-én, 1809. Napoleon olaszországi hadai vonultak át Pápán ; ezeket azonban nem látta szívesen városunk. A lovas előcsapat vezetőjét egy fékezheti en cigány katonánk, a borsosgyőri kapunál levő ház mellől meglőtte, mire a csapat visszafordult és rövid idő múlva az egész előhad beözönlött városunkba. Itt vezetőjük, Macdonald tábornok, két órai szabadzsákmánylásra bocsátotta katonáit. A város most küldöttséggel járult a tábornok elé, amelyben részt vettek gróf Esterházy Imre, Rába Boldizsár alispán, Horváth kanonok, Rohonczy János, Pálffy László és Osvald Zsigmond. A tábornok ekkor hadisarcot vetett ki a városra és Kluge, Szokoli, Freiszberger, Reguli, Vélsz, Szeiffert stb. biztosok, mint ruha, ágynemű, hus, kenyér és borbiztosok szedték össze a kivetett sarcot, mig Zsoldos doktor Kunte és Miskolczi sebészekkel a sereghez rendeltettek. 13-án, 1849. Csekély számú tüzérség három ágyúval és egy század huszár nyargal a Főtérre azon hírrel, hogy Győr felől jön az ellenség. A harangokat félreverik, a lakosság jó része a piacra siet és onnan a kálvária helyéig kivonult; de mivel vaklárma volt az egész, mindnyájan visszafordulnak és mikor a Várkert átellenében volt Reguli-ház elé értek, annak