Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-04-23 / 17. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Egyes szám ára 2 korona DR. KÖRÖS ENDRE. könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Főgondnoki beiktató ünnep. - 1921 ápr. 20. — A tragikus sorsú nagy magyar, Tisza István gróf örökébe a dunántúli református egyházkerület főgondnoki székébe e héten, szerdán, városunkban iktatták be azt a férfiút, kit az egyházkerület oáztatlan bizalma méltónak tartott arra, hogy az egyház és iskola terén folytassa azt a nemes építőmunkát,, melynek elvégzése dicsőült emlékű elődjének minden más államférfiúi tevékenysége mellett egyik legfőbb becsvágya, gyönyörűsége és büszkesége volt. Hasonló érzelmek közölt vette át tisztségét az új főgondnok, Balogh Jenő dr. is, kinek országszerte tisztelt egyénisége, beiktató ünnepére a protestáns egyházi élet első dignitáriusait, vármegyénk s a szomszéd törvényhatóságok igen sok előkelőségét vonzotta Pápára. A hazafiasság lelkétől áthatott, mély értelmű beszéd által, mely a beiktató közgyűlésen Balogh Jenő főgondnok ajkáról elhangzott, valamint a többi súlyos megnyilatkozások által országos jelentőségűvé vált a beiktatás ünnepe, melyről itt következő tudósításunkban számolunk be: A beiktató ünnepély színhelye az ódon református templom volt, melyet d. e. 10 órára zsúfolásig megtöltött a megjelent előkelő és diszes közönség. A jelen volt vendég-notabilitások közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Szászy Béla államtitkár, mint a kormány képviselője, Révész Kálmán ref., Gyurátz Ferenc, Raffay Sándor, Kapi Béla ev. püspökök, Szász Károly, a képviselőház volt elnöke, Benedek Sándor, a közig, biróság másod elnöke, Bernáth István, az Omge igazgatója, Zsigmondy Jenő, dr. Berzsenyi Jenő ev. egyházkerületi felügyelők, dr. Darányi Kálmán, Hunkár Béla, Fáy István főispánok, dr. Bibó Károly, dr. Kuncz Jenő alispánok, dr. Horváth Lajos megyei főjegyző, dr. Magyar Károly, Holistcher Károly volt képviselők, dr. Hőfer Vilmos, győri polgármester-helyettes, dukai Takács Ferenc kamarás, Nagy Ferenc pesti ref., Vargha Gyula, Takács Elek ev. esperesek stb. Városi hatóságunk, a katonaság, városi hivatalaink mind népes küldöttségekkel vettek részt a beiktató ünnepen. Maga a beiktatás egyházkerületi közgyűlés keretében ment végbe. A közgyűlést Németh István püspök magasan szárnyaló, szépséges fohásszal nyitotta meg. Ennek elhangzása után elintézték az alakulás formaságait, majd Czeglédy Sándor esperes, ehker. aljegyző bemutatta a kerületi főgondnok választásról felvett jegyzőkönyvet. Most a közgyűlés Chernel Antal főgondnok-helyettest, dr. Antal Géza e. főjegyzőt és dr. Segesdy Ferenc ehm. gondnokot küldte ki az új főgondnok meghívására. A templomba lépő főgondnok tiszteletreméltó alakját zúgó éljenzéssel fogadták, amit Balogh Jenő, kinek arcán a szenvedések nyomai, melyeket a kommunizmus alatt bebörtönöztetése idején kellett elszenvednie, még ma is láthatók, többszörös mély meghajlással köszönt meg. Az egész gyülekezet együtt énekelte a 37. dicséretet s ezután a főgondnok letette az egyházi törvényben előirt esküjét. Most a főiskolai énekkar adott elő sok erővel és szabatosan egy szép énekszámot, utána dr. Antal Géza üdvözölte az új főgondnokot az egyházkerület nevében. Frappáns tömörséggel, igen szépen beszélt. Megkapóan újította fel Tisza István emlékét, kinek méltó utódját köszöntötte Baloghban. Majd a magyar haza és a református egyház sorsának összeforrottságát vázolta. A dunántúli kerület határai, mint a hazáé, a Kárpátoktól az Adriáig nyúltak. Mint a történetben mindig, együtt szenvedünk ma is hazánkkal, megcsonkíttattunk, szétszabdaltattunk. De a Tompa új Simeonjának hitével bizik a jövőben. A lerontott Sión temploma helyébe újnak kell felépülnie, ennek egyik leglelkesebb munkása lesz az új főgondnok, s bizonyára megadatik neki, hogy munkája gyümölcseit is élvezhesse. A nagy tetszéssel fogadott üdvözlésre válaszolva Balogh Jenő tartalmilag és formailag egyaránt becses szónoki beszédben adta elő főgondnoki tisztségében követendő irányelveit. „A magyar ember — így kezdte — manapság nagypénteki hangulatban áll munkába. Különösen itt e templomban s a főgondnoki munkakörben hatja át lelkét ez az érzés, mert az utolsó évek borzalmai közt is megújul lelkében annak a szörnyű októberi estének emléke, amely a magyar nemzet történelmi vértanúinak számát követte a halhatatlan főgondnoknak, a Nagynak kidöltével. Felejthetetlen emlékéből, élő hitéből merít hitet a hazafi és a keresztyén kötelességeinek teljesítésére. Nagypénteki hangulatban a nemzet feldaraboltatásának gyászát érzi át. Magyarország megcsonkíttatása következtében 3 és fél millió magyar, köztük több mint egy millió református jutott idegen uralom alá, hol magyarságukért, hitükért üldözést, börtönt szenvednek. Iskoláinkban idegen szót kell tanítani. Birtokaikat idegen kézre juttatják. Első üzenete nekik szól, hogy velük szenvedünk s értük mindent megfogunk tenni. Második szava a hála kifejezése a nemes külföldi barátok iránt, kik együttérzésükkel, támogatásukkal kerestek fel, ami a gyűlölet tobzódása után a szent emberiesség legszebb diadala volt. A haza szük határai közt maradva, közállapotaink súlyos voltát tárta fel: az erkölcsiség hanyatlását, a hitélet meglazulását, a nyomort, melyben nagyon sokan — már az értelmiség, a tisztviselői kar, lelkészözvegyek, árvák és hadiözvegyek, árvák — tengődnek. Az egyház lelkészi kara mellett a világi elemnek is kötelessége a bajok orvoslása terén közreműködni, a belmisszió munkájában segítséget nyújtani, mint annak útját Tisza István kijelölte. Mint gyarló, bűnös, gyenge ember iparkodom úgy berendezni életemet, mintha ebben az órában meghalnék, de mint magyar minden gondolatommal és cselekedetemmel arra törekszem, hogy nemzetem újabb ezredéveket is újabb felvirágzásban élhessen át És éppen ezért tudom, hogy a jelennek szörnyű sok baja közt sem feledkezhetünk el a hazánkata jövőben érhető újabb katasztrófáról. Közel 80 éve immár, hoyy azok a nagyok, akikkel akkor a Gondviselés hazánkat megáldotta, b Wesselényi Miklós, Deák, Vörösmarty előrelátták és jelezték a veszedelmekét, amelyek a magyarságnak legfontosabb létérdekeit a jövőben fenyegették. Azóta keserves tap ísztalat bebizonyította, hogy azok magyar fajunknak állami létét, sőt magyarságunkat, hitünket, mindazt, ami lelkünknek kedves, ami jövőnkre nagy jelentőségű, támadták meg. Erről a megmaradt csonka kis országról sem mult el a veszedelem. Sem Oroszországnak hódító tervei, sem a közvetlen szomszédságunkban alakult új államoknak imperialisztikus törekvései nem szűntek meg. Nem is titkolt szándékuk: ha ürügyük, alkalmuk és erejük lesz hozzá, a csonka Magyarországot is felosztani maguk között. Fennebb már rámutattam arra: mily szomorú sorsa van a magyarságnak a megszállott területeken. Ugyanez a sors várna reánk is, ha az ellenséges imperializmusnak hódító tobzódása további sikert érhetne el, amitől Isten óvja fiainkat és unokáinkat is. Ezzel szemben a védekezésnek egyetlen módja: az erők fokozása. Ebből az okból kerestek a XIX. században is magyar államférfiak megbízható szövetségeseket. Manapság, mikor több száz millió ellenséges érzésű, részben egymás között rokon népek vesznek körül, az erők fokozása csak az erők egyesítése által történhetik. Nemcsak jövőnket rontaná meg, de egész nemzeti létünket is kockára tenné, ha nyilt vagy leplezett kulturharc, polgárháború vagy ilyen fajta viszályok dúlnának közöttünk." Beszéde további folyamán a felekezeti békét aposztrofálta a magyarság és a keresztyénség nagy eszméinek szolgálatában. Majd a kerület ősi főiskolájára való utalással a felekezeti oktatás feltétlen fenntartása mellett tört lándzsát, felvetve a kérdést, hogy vájjon azok, kik a radikálisok közt keresnek fegyvertársakat, nem vélik-e, hogy ez által iskoláink létét is veszélyeztetik. Lélekhez szóló megnyilatkozás volt a székfoglaló beszéd befejező része: „Erőben, tehetségben, tekintélyben érzem a nagy előd után gyöngeségem, de hasonlítok hozzá törhetlen, erős, élő hitben." Isten gondviselő kegyelmére bizta magát új munkakörében, melynek folyamán kéri a kerület püspökének nagy tapasztalatokon alapuló tanácsadását s a kerület alkotó tagjainak támogatását. A beszédet követő lelkes éljenzések csillapultával a nőnevelő intézet énekkara gyönyörködtette a közönséget egy énekszám pompás előadásával. Majd a gyűlés tanácskozásának felfüggesztésével üdvözlések következtek. Ezek sorában elsőnek a magyar királyi kormány nevében dr. Szászy Béla államtitkár beszélt. A ref. egyetemes konvent s a többi ref. egyházkerület nevében Révész Kálmán püspök történeti reflexiókban gazdag, gyönyörű beszédet mondott. Az ev. egyetemes egyház nevében Raffay Sándor püspök ragadta el hallgatóságát a „regnum Christianum

M-ért|való együttes küzdelem gondolatának nagyszerű kidomborításával. Kapi Béla ev. püspök ismert ékesszólásával a testvéries érzés bensőséges tolmácsolója volt. A gondnoki kar nevében Chernel Antal, az esperesi kar részéről Nagy Lajos, a kerületi tanintézetek nevében Beöthy Zsolt főisk. gondnok mondtak hatásos üdvözleteket. Megkapott lendületével Hunkár Béla főispánnak Veszprém vármegye részéről, belsőséges érzésével tűnt ki dr. Darányi Kálmán főispánnak Győrmegye és város nevében mondott üdvözlete. Vasvármegye nevében Csukás Endre nemzetgy. képviselő szólt hatásosan. A katonaság tiszteletét Mihályi Kázmér alezredes tolmácsolta. Egymással vetekedő szép beszédeket mondtak a KálvinSzövdség részéről Bernáth István, Pápa város részéről dr. Tenzlinger József, az ev. egyház nevében Gyurátz Ferenc, a róm. kath. plébánia részéről Miklós József, a róm. kath. hitközség