Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-03-26 / 13. szám

PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, fé'.évre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében Húsvéti feltámadásban oly jóleső hinni, oly édes, oly vigasztaló és oly felemelő! Ez a legszentebb, legdicsőségesebb örökség, ami Krisztus példája által jutott az emberiségnek. Feltámadott! Az emberi alakot öltött Istenség, az Eszme, mely élő valósággá vált, rajongó áhítattal rebegje el újra és újra ajakunk: feltámadott, bizony mondom nektek: feltámadott! És amint feltámadott, Ő, ki maga volt az út, az igazság és az élet, úgy támad fel sírjából mindaz, amiben ha csak egyetlen szikrája is van annak, ami valóban krisztusi: a jónak, az igaznak, a nemesnek! Ezért nem szabad soha, de soha elcsüggednünk, ezért kell, ha pillánkra éj borul is, látni a mennyei fény sugarainak csillogását, ezért kell bizni, hinni rendületlenül, bizni az igazság győzedelmében, hinni a Krisztus diadalában. Sursum corda, emelkedjetek szivek, nem csupán 19 évszázadnak előtte, de a Jó diadalában Krisztus feltámad örökre! „Sohasem beszélni róla, de mindig reá gondolni!" Gambettának szavai jutnak eszünkbe, mikor kormányunknak a csehekkel folytatott tárgyalásait olvassuk. Meleg tavaszi szellő fúj Komárom s a Felvidék felől, s mintha ezer meg ezer magyar sóhaját és kérdését hozná felénk: Nem felejtettetek-e még el bennünket? S mi összeszorítjuk fogainkat és magunkban Gambetta szavait ismételjük . . . A drágaság szennyes áradata, mint a bibliai kor özönvize borította el szerencsétlen földünket. Ez a borzalmas veszedelem letépte rólunk ruhánkat, megdézsmálta élelmünket, nem hagyott nyugton ; mint valami lidérc: álmunkban reá feküdt mellünkre, hogy léiekzetet is alig tudtunk venni tőle. Szorongattatásunk bárkájából ki-kiröpísztettük a galambot, hogy hozna jó hirt számunkra, de a drágaság áradata csak hömpölygött tovább, tovább, duzzadt egyre magasabbra. S mikor már reményünket majdnem teljesen elvesztettük a jobb jövő iránt, a tavaszi szellő szárnyain jó hirek érkeznek hozzánk. A kolosszus kezd inogni, kezd töredezni, a drágaság bevehetetlennek hitt várán rések támadnak; az arany borjut imádóknak rémület száll arcukra, veszve érzik féltett millióikat; a másik oldalon, a kifosztottak táborában pedig felcsillan a remény, hogy megkönnyebbül az élet, hogy tisztes munkával is meg lehet szerezni a mindennapi kenyeret, az egészséget megóvó ruházatot. Jön — habár most még csak lassú léptekkel, de jön — az olcsóság. A népek milliói kitörő örömmel, hozsannával fogadják. Ez a mi piros tojásunk, a mi „legalkalmasabb" húsvéti ajándékunk. Üdv az érkezőnek! „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Feltámadásbor. A hetedik húsvét hajnala virrad ránk azóta, mióta a dal honára, a Duna-Tisza közére ráborult a szomorúság fellege. E -hét húsvét között siri árnyak suhogtak át a magyar égen: háború, halál, nyomor, gyűlölet és kétségbeesés. A vízözön csak negyven napig kínozta a földet, mi ránk hét évig zuhogott a szenvedések özöne. Hét szük esztendő szedte ie arcunkról a pirt, csontjainkról az izmot, testünkről a ruhát. S mikor már a háború végigjáratta velünk a kálváriát, a pesti utca csőcseléke arcunkba köpött, a bocskoros oláh tövissel koronázta a fejünket, a bűnösségében is rettegve féltett Budapestünket, mikor az ántánt-csatlósok sorsot vetettek legdrágább ékszereinkre s kockára kerüit Erdély, a Kárpát és a Bácska, akkor Páris elvadult népe el harsogta ránk őrjöngő diadal mámorában a „feszítsd meg"-et és miután Trianonban keresztre feszíttettünk, nagy, nehéz kővel fedett kripta lett a lakhelyünk, melynek zárókövén egy szó éktelenkedik: békeszerződés. De bár az őrök ébren voltak és a követ sem zúzta darabokra az igazságos égből régen lekivánt haragos istennyila: az őrök kardja mégis papirkardnak bizonyult és a kő már félre van hengerítve s alig harmadnapra, az allelujás húsvét hajnalon, 1921 tavaszán fehér fényben ragyog a bámuló Európa előtt a feltámadt Magyar! Teste még csonka, ott piroslik rajta a Megváltó öt szent sebe: Kolozsvár, Szabadka, Sopron, Pozsony és Fiume vérzik, de homloka glóriában ragyog, mert hazája nem a sir már, hanem újra a végtelen levegő Bár a halálrakinzott, vérét vesztett testet ólomsúly húzza még vissza és csonka szárnyai nem repülni, csak vergődni jók, szelleme már megtalálta önmagát és erejére bukkant saját géniuszában. S a húsvét hajnalon, mikor először néz szét a fényes tavaszi űrben, lelkében visszasír, hogy a legjobb barát, az ápostol-vezér is megtántorodik a halál éjszakáján, biznia csak önmagában lehet és szabad, s egyedül az Isten rendelte szent hivatás örök varázsa az, mely nem hagyja el a szenvedő Krisztust, mikor a kakas halálhajnalra kukorékol. S mert a húsvét reggelén megtalálta egyetlen igaz barátját: önmagát s mert újraébredt szeme látja, hogy a saját tövis- tépte arcán kivül csak gúnyos és irigy arcok fürödnek a húsvéti napon, szent kötelességünk hinni, hogy e magáratalálásban megtalálta az útat is, mely a feltámadástól a mennybemenetelig vezet. A bibliai hét bő esztendő megelőzte a hét szük évet. Miért ne Írhatná a mi bibliánkat fordítva a Magyarok Istene ?! Sulyok Dezső. A „Kertvárosiról. Ismeretes a tisztviselők-, s ezzel párhuzamosan az iparosság körében megindult az a mozgalom, mely úgynevezett „Kertváros" létesítését célozza. A mozgalom már régebbi keletű, de eddig tervezgetéseken, megbeszéléseken túl jutni nem tudott — nem talán a vezetők lany-. hasága folytán, hanem a jelen viszonyok miatt, amelyek minden terv kivitele elé szinte elháríthatatlan akadályokat gördítenek. Legutóbb mégis annyi történt, hogy felszólították 'az érdekelteket, miszerint előzetes költségekre 450 koronát fizessenek be, mivel azonban pozitívumokra az ügyet vezetők reámutatni nem tudnak, sokan vonakodnak a felszólításnak eleget tenni. Legfőbb akadály, hogy tulajdonképpen még abban sincsen kialakult nézet, hogy a „Kertváros", illetőleg kertvárosok — mert hisz egy helyen az egész telep nem létesülhetne — hol épüljenek fel. Már pedig városrészek létesítésénéi első és legfontosabb Kellék a fundus, amig ez kijelölve nincs, addig az ügyet előbbre vinni, dűlőre juttatni nem lehet. Cikkem megírásának a célja, hogy e tekintetben segítségére legyek a minden pártfogásra érdemes nemes ügynek. Ugyebár a cél az lehet, hogy a maguk számára családi házakat építtetni akarók ahhoz minél jutányosabban hozzá juthassanak. Ebből az következik, hogy új házakat ott építsünk, ahol ehhez a lehetőségek adva vannak. Ahol már van kész gyalogjárda, kocsiút, villamos- és vízvezeték. És ilyen telepek a város területén bőven akadnak.- Csak végig kell sétálni utcáinkon, itt is, ott is szemünkbe ötlik egyegy szép fundus, amelyen több ház is felépülhetne. Néhányra hadd mutassak rá itt is. Szép nagy telek van a Fazekas-utca déli során, a Korona-utcában az izr. ápolda mellett, a somlóiúton, illetőleg a Verbőczy-utcában a temető mellett, a Jókai Mór utcában a viz soron (a lebontott ház helyén), a tisztviselőtelepen, az Esterházy-úton, a Czelli-úton stb., stb. A városnak meg kellene szereznie a kisajátítási jogot, mint az már a legtöbb városnak meg van, s azután a város belterületén ki kellene sajátítania minden, építkezésre alkalmas telket és azt kiosztani — mondjuk sorshúzás útján, hogy apprehenziók ne támadjanak — a házhelyigénylők között. Igaz, hogy ily módon nem létesülhetnének „Kertvárosok", de amikor a város belterületén akad elég üres fundus, minden külső objektummal felszerelve, akkor nevet-