Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-03-26 / 13. szám

séges dolog volna külterületeken keresni telepeket s azokra építeni összehasonlíthatatlanul nagyobb költséggel, amiből jócskán hárulna át magára a városra is. — Képzeljük csak el, mibe kerülne mostanság egy telepnek villamos- és vízvezetékkel és járdákkal való ellátása ! Mikor szűkében vagyunk, s még azt hiszem, jó ideig szűkében leszünk az ezek felszereléséhez "szükséges anyagoknak, amikor a viszonyok a legnagyobb takarékosságra intenek bennünket, akkor nem szabad légvárakat építenünk, délibábok után futnunk, hanem kutatnunk és megragadnunk keli az alkalmakat, ahol a takarékosság elveit érvényre juttathatjuk. Az elől említett mozgalomnak bizonyára nem a hiúság a rugója, hogy külön díszes telepek létesüljenek, hanem az, hogy az arra igényt tartó tisztviselőknek és egyéb polgártársainknak legyenek meg a maguk családi kis háza, amelyben a saját ízlésük szerint kényelmesen berendezkedhetnek, amelyben ők az urak és semmiféle háziuri szeszély nem háborgatja őket. Aminthogy a franciák egykori jó királya: Henrik azt szerette volna, hogy minden alattvalójának legalább vasárnap tyúk főjjön a fazokába, úgy volna kívánatos, hogy minden családnak meg legyen a maga kis háza a maga vára, amelynek küszöbét csak tisztelettel lépheti át az idegen. E célt elősegíteni minden tényezőnek erkölcsi kötelessége. S hogy a családi házak tervbe vett építése városunkban is sikerre vezessen, mielőbb megvalósulhasson, mutattam rá a módra, amellyel ez könnyebben elérhető volna. Senki ne magyarázzon mást bele Írásomba, mint a jó szándékot, amely annak minden betűjét sugalmazta. N. P. Az 52-es százados. Zapolje orma földbe vert szurony, Magyar bakáknak csillog rajta vére, A hátrálóktól egy golyót kapott, Mikor rohamban a magasba ére Az 52-es százados. Mosolygó arccal tűrte a kötést: „Ez egyszer hát befütöttünk a rácnak I" S nem is hallotta, mit az orvosok Az ápolóknak halkan magyaráznak, Az 52-es százados. Sikamlós úton, rút göröngyökön Haladt az útja sebesültvivőknek S büszkén figyelt, hallgatta boldogan, Hogy már csak a mi ágyúink dörögnek, Az 52-es százados. A tartaléknál tartanak stációt. „Mi történt ?" Kérdi hű baráti részvét. „Rogacicáig meg sem áll a rác", Inkább magának súgta feleietjét Az 52-es százados. „Mi kéne, bajtárs, tea vagy ráki?" „Ha tán akadna egy jó cigaretta ..." Szájába dugják, meggyújtják neki S egyet szippantván, hős lelkét kiadta Az 52-es százados. Kőrös Endre. A mezőgazdasági szakoktatásról. Szakemberek és politikusok egyaránt tisztában vannak azzal, hogy a földbirtokreform csonka marad és nem hozza meg a kivánt eredményt, ha azt ki nem egészítik a mezőgazdasági szakoktatás reformjával és különösen, ha nem gondoskodnak arról, hogy a népnek .most földhöz jutó rétege kellő hozzáértéssel lásson munkához. Nemzeti talpraállásunk legfőbb érdekei fűződnek ahhoz, hogy a mezőgazdaságban az eddiginél intenzivebb és szakszerűbb munka folyjék, mert az ország, mely most már úgyszólván tisztán mezőgazdasági termelésére lesz ráutalva, csak úgy kaphat új erőre, ha a kínálkozó lehetőségek és energiák nem pazarlódnak el. Bizonyos, hogy el kell következnie a gazdasági szakoktatás reformjának az egész vonalon, a legalsóbb elemi oktatástól a legmagasabb kiképzésig. Ennek a nagyvonalú tervnek a kiinduló pontja az az indítvány, mely alkalmasint már a jövő héten a nemzetgyűlés elé kerül. Az indítvány egy kiváló részletes javaslaton alapszik, amelyet Buday Barna, a nagytekintélyű gazdasági szakiró dolgozott ki és amelyet módunkban van a következőkben ismertetni: A javaslat abból indul ki, hogy mindenekelőtt törvénnyel kell rendezni a gazdasági szakoktatást, mert most csak miniszteri rendeletek vannak és azokat gyakran végre sem hajtják. A javaslat szerint elsősorban arra kell törekedni, hogy minden nagyobb faluban az ismétlő iskolát gazdasági iskolává keli átalakítani és pedig külön szaktanítóval és megfelelő gyakorlati területtel, melyet most a birtokreformmai kapcsolatban mindenütt ki lehet hasítani, így a gyermek már magában a faluban megtalálja a lehetőséget arra, hogy a szükséges ismereteket elsajátítsa. Kívánatos, hogy ezek a gazdasági iskolák mindennapos tanfolyamok legyenek, eltérően a mostani ismétlő iskoláktól, melyek tudvalevően csak ünnepnapon tartanak előadást. De ugyancsak reformálni kell a földmivesiskolákat is. Eddig az volt a szabály, hogy ezekbe az iskolákba már az elemi iskolai végzettség is képesített fölvételre, de csak a tizenhatodik életév betöltése után. így aztán a tanulóra nézve a közbenső idő teljességgel elveszett, sőt a fiú ez alatt az idő alatt még felejtett is abból, amit az elemi iskolában megtanult és ezt azután a földmivesiskolának pótolnia kellett. Ezért kevés idő maradt a szakszerű oktatásra. A mostani terv az, hogy kisgazdaképző iskolákat állítanak fel négy évfolyammal, amelyek közül kettő előkészítő, kettő rendes tanfolyam. Ép oly fontos azonban a felnőttek oktatása is, illetve azoké, akik már nem mehetnek iskolába. A földreform kapcsán ugyanis ezernyi apró parcellabirtok lesz és ezeknek a tulajdonosait is irányítani és ellenőrizni kell. Erre a a célra szolgálnak majd a gazdasági szakoktatók, akiknek hivatása lesz kimenni a helyszínére és ott adni tanácsot, felvilágosítást a gazdáknak. Miután így a nyári munka alatt megbarátkoztak a néppel, télen tanfolyamokat fognak rendezni a nagyobb községekben és ezen a szükséges elméleti tudnivalókat ismertetik meg a néppel. Az említett indítvány arra is súlyt helyez, hogy az egyes községekben az arra alkalmas kisgazdák gazdaságai a szaktanárok ellenőrzésével kis mintagazdaságokká alakuljanak át. Az indítványozandó reformnak ezek a lényegesebb rendelkezései és az indítványozók meggyőződése szerint a fölchnivelésűgyi miniszter maradandó emléket emel magának azzal, ha a célszerű gazdasági szakoktatásnak másfél évtized óta sürgetett reformját megoldja. ÉRTESÍTÉS Tisztelettel értesítjük a cipész és csizmadia urakat, hogy szövetkezetünk ezután a felsőrész készítését mindenkitől elfogadja. Úgy párosat, mint tucatonként, valamint saját anyagból is. — Tisztelettel: CIPÉSZEK SZÖVETKEZETE Kossuth-utca. ÚJDONSÁGOK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." — T. olvasóinknak és munkatársainknak boldog, örömteljes húsvéti ünnepeket kívánunk! — Ünnepi istenitiszteletek. A r. kath. templomban ünnep első napján a szentbeszédet Gerstner Ignác esperes-plebános tartja, ugyancsak Ő mondja szentmisét is. Ünnep másnapján prédikálni Miklós József káplán s misézni Gerstner Ignác plébános fog. — A ref. templomban a délelőtti istenitiszteletet mindkét napon Kis József esperes, a délutániakat pedig Veres László ünnepi legátus végzi. — Az ev. templomban húsvét vasárnapján Fadgyas Aladár s.-Ielkész, hétfőjén Mesterházy László lelkész prédikál. — Személyi hir. Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselő az ünnepekre hazaérkezett s a parlament szünete alatt ellátogat kerülete egyes községeibe, hogy választóit a politikai helyzet felől tájékoztassa, s esetleges panaszaikat meghallgassa. — Főszerkesztőnk betegsége. Sajnálattal közöljük olvasóinkkal, hogy dr. Kőrös Endrét, lapunk főszerkesztőjét jelenleg Budapesten, a szemészeti klinikán ápolják, hol a napokban — valószínűleg még a harctéren szerzett betegség folyományaképen — bal szemén súlyos műtétet hajtottak végre. Örömmel értesültünk, hogy a műtét kitűnően sikerült, így . minden remény meg van reá, hogy nagyrabecsült főszerkesztőnket teljes jó egészségben mielőbb körünkben üdvözölhetjük. — Gróf Esterházy Jenő adománya. A nemesszivü gróf Esterházy Jenő a húsvéti Ünnepek alkalmából ismét reá gondolt városunk szükölködőire. A polgármester kezeihez 5000 koronát küldött, hogy azt ossza szét húsvéti ajándékul 10 olyan városi tisztviselőnek, akik a segítségre legjobban reá vannak szorulva. A szép ajándékot a kijelöltek már meg is kapták. — A húsvéti örömet szerző fenkölt gondolkodású grófnak tegye boldoggá ünnepeit és hétköznapjait a segélyezett szegények hálája. — Eljegyzés. Sdimidt Aladár, úri fiatalságunk rokonszenves tagja, eljegyezte Molnár Annus úrhölgyet, dr. Molnár Imre helybeli tekintelyes ügyvéd leányát. — Molnár Kálmán dalestéje. Az „A Nap'e hó 25-iki száma irja: „A sablonos és unalmas hangversenyek sorozatában fokozott érdeklődésre tarthat számot az a dalest, amelyet április 3-án este 6 órakor Molnár Kálmán tart a Zeneakadémián. Molnár Kálmán sok száz népszerű magyar dal érdemes szerzője, a háború előtt husz esztendeig a vidéki újságírás derék munkása volt, hivatását most már nem folytathatja, a harctéren szerzett sebesülése miatt. Molnár Kálmán dalestéjén legújabb szerzeményeit fogja előadni." Ez a híradás közelebbről érdekel bennünket. Molnár Kálmán egyidőben felelős szerkesztője volt a Pápai Hírlapnak s több szép nótája lapunkban látott először napvilágot. Őszinte sikert kívánunk dalestéjéhez 1 — Elhunyt őrnagy. Igaz részvéttel közöljük a szomorú hirt, hogy Zsilinszky Károly nemzeti hadseregbeli őrnagy, a III. o. vaskorona rend, a III. o. katonai érdemkereszt, a Signum Iaudis, a német vaskereszt, a Károly csapatkereszt stb., stb. tulajdonosa, a világháború végigküzdése közben szerzett betegsége következtében életének 38-ik évében hosszas szenvedés után e hó 19-én elhunyt. A boldogult vitéz katona, hűséges, jó bajtárs volt, v akit minden körben őszinte tisztelet és szeretet vett körül. Halála nagy vesztesége fiatal nemzeti hadseregünknek, de még nagyobb vesztesége özvegy édes anyjának, aki egyetlen fiát, nővéreinek — köztük dr. Domonkos Gézánénak —, akik a melegszívű jó testvért gyászolják benne. Temetése teljes katonai pompával hétfőn délután ment végbe óriási részvét mellett. Koszorúkkal borított hült tetemét elkísérték utolsó utján ezrede tisztikarának küldöttsége, a helybeli tisztikar s egy díszszázad, amely sírjánál disztüzet adott. Áldás emlékére!