Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-03-05 / 10. szám

XVIII. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1921 március 5. /#/. tef > PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. s \ Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. I Q

R KÖRÖS ENDRE Egyes szám ára 1*50 korona. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hi-zek egy isteni örök igazságban, HiK/ek Magyaroriszág feltámadásában. Ámen." Két és féléve, vagyis annyi idő óta, amikor a látók először kezdték látni, hogy a háború tragikuma beteljesedik rajtunk, ennek a hírlapnak hasábjai első sorban annak a gondolatnak voltak szentelve, hogy ami a miénk, azt meg kell tartanunk, hogy amit elvesztettünk, azt vissza kell szereznünk. Szerződéssel, kézzel, fegyverrel vagy ésszel, de vissza mindenáron; mert ha ezt nem tesszük, nemcsak örök szégyen hárul nevünkre, de amíg élünk is csak tengődés lessz éltünk, sorvadás napunk és éjünk. Fájdalommal szemléltük, hogy Pápa város egész társadalma nem tud egy egységes, minden, hazája épségét szívből akaró jó magyart egybefoglaló tömörülést létrehozni, amely megállja helyét nemcsak a szó, de ar tett, az áldozatrakészség mezején is. Most, hogy végre ez a rég óhajtott, mindig sürgetett időpont bekövetkezik, s a Magyarország Területi Védelmének Egységi Ligája, ez a minden tiszteletünkre s hálánkra érdemes nagy szervezet Pápára érkezik s vezető emberei közreműködésével pápai csoportját megalakítja, szivünk egész melegével köszöntjük az eszmét és apostolait. Adja Isten, hogy az eszme olyan követőkre találjon Pápa városában, kik méltók az apostolokhoz, méltók nemzetünk múltjához, méltók a magyar nevezetre! Március. — Pápa város történelmi naptára. — 1-én, 1707. Bottyán János, II. Rákóczi Ferenctábornoka, házassági szerződést köt Pápán és nejének özvegysége esetére Bátorkeszi uradalmához tartozó Köbölkút és Kis-Gyarmat falukat köti le. 4-én, 1779-ben dühöngött városunkban a Rimay-tüz. Zsoldos Ferenc jónevü pálosrendi tanár versben is megörökítette az eseményt. Egy akkor igen ismert korhelyember, Rimay, okozta a tüzet, róla irja Zsoldos: „Bevett szokás szerint a jó borból ivott, Sőt pipadohányt is egynéhányt kiszivott. Lengedező alszél a tüzet éleszti, Többről-több házanként lassanként terjeszti, A nádasházakat addig melegíti, Mígnem városunknak felét bekeríti." A tüz megállapodása helyére a vallásos kegyelet Sz. Flórián szobrát állította, az utcát örök emlékül ma is Flórián-utcának nevezzük. 5-én, 1671. Újra itt járt a Wesselényiszövetkezés ügyében nyomozó bizottság Győrből. Kihallgattak 7 újabb tanút, most is csak a már ismert féleredménnyel. 9-én, 1707. Botka Ferenc pápai földesúr veje, Bezerédy Imre brigadéros ezt irja gr. Bercsényi Miklósnak: „Engem pedig elszorítván az németek, elfojtanak és mind paripám, szerszámom, forgóm, párducbőröm, mentém, csizmámból már kifosztottak, s hogy kéznél fogva már vittek volna, akkor jővén egy zászlótartó, egy katona és egy dragonyos, kiálték: Segítsetek fiaim, én vagyok Bezerédy! Ottan Isten megmutatván irgalmasságát, agyonlőtték a németet, én pedig 5—600 német közül kiugrottam és elszaladtam". Jeszenky Ferenc kapitány kapta fel őt maga mellé lovára és együtt azután elvágtattak. 13-án, 1707. II. Rákóczi Ferenc hadai 17 hadifoglyot hoztak a pápai várba, hol már jó sokan lehettek, mert gr. Esterházy Antalnak azt irja róluk Somogyi Antal, hogy „mindennap hordják". 15-én, 1919. Eddig az 1848-iki nagy eseményeket zavartalanul ünnepeltük évenként e napon, de most Mórocz Mihály, Stefanics István és Turi Ferenc életükkel fizettek az ünnepélyért, mert a fővárosi izgató események hatása alatt, fékezhetlen elemek a Felsővárosi r. kath. Olvasókör ablakán át agyonlőtték őket. Egyikük mindjárt a helyszínén meghalt, ketten másnap haltak bele sebeikbe. Haláluk városszerte nagy részvétet keltett és a kegyelet őrzi ma is emléküket. 16-án, 1848. A pesti események hirére városunkat is kivilágították. A deákok nemzeti szinü kokárdát viseltek, a polgárság este nagyszerű fáklyásmenetíel adott kifejezést örömének. 17-én, 1848. A cenzúra eltöröltetvén, a főiskolai nyomdában a szabad sajtó első termékéül Petőfi „Talpra magyar

w-ja jelent meg. A közönség örömmel vásárolta és hordta szét. 20-án, 1786. A pápai pálosok rendházában a kir. biztos felolvasta II. József rendeletét, amellyel a rendet hazánkban eltörölte. Ezzel a pálosok 1647 óta fennállott iskolája 140 évi fennállása után megszűnt. 21-én, 1919. Délután 5 órakor irta al$ gr. Károlyi Mihály Budapesten a Kéri hírlapírótól fogalmazott lemondó-nyilatkozatot, az iratot sietve vitték a Munkás-Tanácsba, onnan világgá röpítették s még aznap este a vidékkel is sietve közölték. 22-én, 1919. A falragaszok és statáriális rendeletek korába jutottunk. Innen kezdve szédítő iramban, szinte óránként követik városunkban is egymást a proletárdiktatúra rendeletei. 23-án, 1850. A pápai izr. hitközség megfizeti a Haynautól reászabott bírságot, mert az 1848-iki események idején Lőw Lipót volt a hitközség rabbija, aki tábori lelkésznek ment el a honvédekkel. Jó hazafi és jó szónok volt, tehát a Neugebáudébe került. Kiszabadulása után pedig szegedi rabbivá választották. Pápán 1846 óta hivataloskodott. 24-én, 1848. Eőry Szabó Gábor a történelmi nagy napok hatása alatt alapítványt tesz a kollégiumban a történelemben !°gszebb előmenetelt tanúsító ifjú jutalmazására. E jutalmat magok az"ifjak szavazzák oda a jutalmazandónak mindig a tanév végén. 28-án, 1752. Szondi Kenessey Zsuzsánna, a pápai ref. egyház egyik legnagyobb jóltevője, 10.000 frtot hagyományoz az egyházra. Ma nem nagy ősszeg, de mi volt ez 170 évvel ezelőtt. 31-én, 1919. Mire a hónap véget ért, virágjában volt városunkban is a Tanácsköztársaság. A hivatalokban mindenütt elvtársak ültek. A hivatalok pedig gombamódra szaporodtak. Hivatalhoz kellett fordulni mindenért, még ha kitört ablakunk üvegét akartuk is becsináltatni. Mindenki izgatott volt és mindenki sietett. A hivatalok alkalmazottai meg épen nagyon siettek, berendelt úri fogatokon hajtattak nagy iparkodással, a gyalogküldönc pedig kerékpárra ült, mert egy rendelet még azokat is beszedette és a járdára szökött fel rajta rémes csengetéssel, úgy hogy mindenki alázatosan kitért a közügy ily buzgó megbizottja elől. Széjjel a városban folyt gyakorta a rekvirálás lakás, ruha és élelmiszerek után. Ellenkezni senki se mert, mindenre volt statárium. Hirdetőoszlopaink tele voltak kormányrendeletekkel. Akadt, aki naphosszat csak ezeket böngészte vagy a tovarobogó kocsikat és fel-alá siető izgatott embereket nézte és azon tűnődött, mi adja magyarázatát ezeknek az állapotoknak? Körben halad a történelem pályája is, mint az égi testeké s ha két pálya keresztezi egymást, rendkivüü események történnek. Kis Ernő. LUBIENSKI GRÓF* Söpörték a pápai utcát És elindult a regiment, Csókos, virágos volt az útja, Föld szive dobbant, merre ment, Délceg, vidám honvédhuszárok, Megannyi ifjia hős, nemes S előttük a lengyel oroszlán, Gróf Lubienski ezredes. Magyarul nem tud, de a szive, Az a heljrén van és velünk, És egy a vágy, mely bennünk lángol, S ki megsegít, az istenünk . . . Honvédhuszár 1 Magyar vitézség ! Egy pokol nem, birna vele ! . . .' S szól Lubieneki : „Zenyira zezred Világ legelső zezrede I" . . . Ott járnak már lengyel határon, S amikor leborul az est, A. pihenő honvédhuszárság "Valami bús nótába kezd : „Szent oltárodnál ..." — száll az ének, A. lég oly néma, mint a sir, „Szabad hazánkat, oh add vissza . . ." S a hős gróf Lubienski sir. Aztán a tűz jött Satanovnál, Hol harcba szálltak a hadak, Két lovat kilőttek alóla, De a gróf sértetlen maradt. . . Nekem, kinek ezt elmesélték, Mindez oly csodás, megható; Feltolultak a szent emlékek, S eszembe jutott Bem apó. Radnóthy Dénes. * Még 1914 szept 13-án jelent meg, s most újból szomorú aktualitást nyert Tar Gyula: Részletes növénytermelés. Földmives-iskolánk gazdakörökben nagy szaktekintélynek örvendő igazgatója: Tar Gyula csak pár hónappal ezelőtt adta ki Általánoi növénytermelés cimü nagy munkáját s máris újabb munkával lép a nyilvánosság elé. A főiskolai nyomda sajtója alól a mult héten kikerült ez újabb müvének a cime Részletes növénytermelés. Mig szerző előbbi könyvében a növénytermelést általánosságban tárgyalja, általános tudnivalókat nyújt, ebben a munkájában az egyes növényfajták kultiválásával foglalkozik. A kerti növények kivételével foglalkozik mindama növények termesztésével, amelyek szántóföldeinken általában termesztetni szoktak. A mű 6 fejezetre oszlik, amely fejezetekben a Gabonanemüek, Hüvelyesek, Kapás növények, Olajos növények, Szálas takarmánynövények, Kereskedelmi növények főcímek alatt elmagyarázza a szerző, mikép kell az egyes növényeket termeszteni. Bevezetésül minden fejezetben általános növényismeretet nyújt, azután előadja, mikép kell az egyes növények alá a talajt előkészíteni, trágyázni, a magot a talajba elhelyezni, a növényeket ápolni, a kártékony férgektől megóvni, a termést betakarítani, azt hosszabb időn át épen, egészségesen eltartani, vetőmagot termeszteni, illetőleg azt kiválasztani. Ismerteti a talaj- és éghajlati viszonyok befolyását a növényekre, a terméseredményekre.