Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-11-12 / 46. szám

MEGJELENIK MINDÉN SZOMBATOIV. A Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A megbocsátás akkor krisztusi, ha egyetemleges, ha kivételt nem ismerő. Az olyan megbocsátás, mely nem az elköve­tett bűn nagyságát nézi, hanem a bűnös­nek személyét, nem birhat igazi értékkel, hiányzik belőle az őszinteség, a valódi keresztyén lélek. Aki valóban keresztyénie­sen gondolkodik, annak mindenkor jól esik a megtévesztettekre kiáradó kegy sugárzását látni. így a legutóbb is az az amnesztia-rendelet, mely az „alkotmá­nyos rend és tilalom ellen a legutóbb intézett támadásban résztvettek"-ről szól, mint a mindeneknél fontosabb, bár ha elérhetetlen távolban lebegő „treuga dei" (isten békéjének) fehér galambja csak melegséget, bizalmat, reménységet lopha­tott a szivekbe. Ám amint a gyakorlat bizonyítja: törvény, rendelet és annak végrehajtása két különböző dolog. Emlé­kezünk rá, hogy azokról is jelent már meg kegyelmi rendelet, kik megtévesztve, elvakultan a kommunizmus karjaiba vetet­ték magukat, s az alatt a képtelen fel­fordulás négy hónapja alatt apróbb vétsé­geket, bűnöket követtek el. A kisebb bűnösökre kimondott amnesztia teljes végrehajtását máig nélkülözzük. Máig sínylődnek börtönben, kényszermunkán olyanok, akik sokszorosan megbűnhődtek már vétkükért, s akikkel szemben csupán kérges szivti könyörtelenség, vagy jövő­ben való viselkedésükre vonatkozó alap­talan aggályoskodás nem érvényesíti a legmagasabb helyről kiinduló kegyelmi akaratot. És szóljunk-e — amit már nem egyszer tettünk — szóljunk-e azokról, akik akárhányan csak gyanú, bosszú, rosszakarat miatt máig az internáltság keserveit szenvedik. Úgy véljük — a legutóbbi amnesztia is intő jel arra — immár legvégső ideje eljött annak, hogy ezek is végleg szabaduljanak. Tudjuk, hogy a mi hangunk gyönge, hogy valami eredményt elérhessen, de ha mindazok, kik őszinte lélekkel óhajtják, hogy az egész magyarság egybeforrhasson valaha egy cél, az egész haza megszerzésének gondolatában, egyesítenék hangjukat e legszerencsétlenebbek megmentése érde­kében, akkor felhatolna az oda, honnan a megbocsátások származnak, s ahonnan a megbocsátások végrehajtását is meg­követelni és erélyesen ellenőrizni is lehet. KURTZ GYULA zongoraraktára Pápa, Fő-tér. Németh István püspök lelkészi beiktatása. — 1920 nov. fi. — Nem egyszerű egyházi ünnep volt ez és nem csupán egyetlen egyháznak ünnepe. A hazaszeretet, a balsorsban, megpróbáltatásban is rendületlen hűség ülte ünnepét, amikor Németh Istvánt, Dunántúl népének nagyérdemű refor­mátus fő pásztorát, iktatta lelkészi állásába az ősi balatonkenesei gyülekezet. És ünnepe volt ez nemcsak egy egyháznak, de az egyetemes magyarságnak, mely megbecsüli, hálája koszo­rújával ékesíti azt a férfiút, ki arra élete egész munkájával - és önfeláldozó példaadásával bő­ségesen rászolgált... A beiktató ünnep fényes keretek közt ment végbe. A balatonkenesei gyülekezet püspök­ié lkésze tiszteletére százezres költséggel díszesen renováltatta templomát és a lelkészlakot, a köz­ség fenyőlombokkal ékes diadalkaput állított, mely „Isten hozott!" felirattal várta a püspököt. Az ünnepélyes fogadtatás szombaton d. e. 11 órakor történt. Nemcsak egész Balatonkenese, de a balatonmenti nép ezrei ott voltak a fogadtatá­son. Kenessey Miklós egyházmegyei gondnok üdvözlő beszéde után Bibó Dénes négyes foga­tán hajtatott a püspök a községbe, előtte mokány lovakon 50 tagu lovas bandérium vágtatott. A diadalkapunál újabb meleg üdvözlő szó, fehér­ruhás leányok egész serege, kik virággal szór­ják tele a kocsit s végig a parókhiáig vezető utat. A püspök mély megindultsággal válaszol az üdvözletekre: A szeretetért, szeretetet hoz cserébe híveinek . . . Este az ifjúsági dalárda Cseke Dezső igazgató-tanító vezetésével sikerült szerenádot adott tiszteletére. A tulajdonképeni beiktató-ünnep másnap, vasárnap délelőtt 10 órakor a templomban ment végbe. Megjelentek rajta a mezőföldi és vesz­prémi református egyházmegyék lelkészi és gond ­noki kara majdnem teljes számban, továbbá a róm. kath. és az ev. egyház egyházi és világi kiküldöttei. Hatalmas deputációval képvisel­tette magát Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága, Veszprém városa s a Balatoni Szö­vetség. Ezek soraiban ott láttuk Hunkár Béla főispánt, dr. Bibó Károly alispánt, dr. Horváth Lajos vármegyei főjegyzőt, dr. Óvári Ferenc volt orsz. képviselőt, dr. Kenessey Pongrác fő­szolgabírót, Szokolszky Rezső kir. tanfelügyelőt s a környékbeli törvényhatósági bizottsági ta­gokat igen nagy számban. A Himnusz eléneklése után Medgyasszay Vince mezőföldi esperes társaságában lépett a beiktatandó püspök-lelkész az Úrasztala elé. A mezőföldi esperes gyönyörű beiktató beszédet tartott. A haza sorsát megkapóan kap­csolta össze főpásztora sorsával, megkapó erő­vel aposztrofálta a Komárom elvesztése felett érzett közös fájdalmat s mindenki szeméből könnyet fakasztott, mikor azt kívánta, hogy a „hűtlenné vált nagy Dunának szilaj zúgását feledtesse el az édes vizű magyar tengernek, a Balatonnak szelíd mormolása". Az ősz püspök zokogva hallgatta esperese, tanítványa szívből jövő szavait s vette át kezéből a szent bibliát, hogy hirdesse az igét. Hatalmas prédikációja, mellyel katedráját elfoglalta, Pál apostolnak a Körinthusiakhoz intézett II. levele 1., 2. verse alapján az írás szerinti igaz Krisztus hirdetését tartalmazza. Mélyen szántó, gondolatokban gazdagon, min­denek lelkét megragadó módon fejtegette, hogy a valódi lelkipásztornak nem földi hiu véleke­dések, saját eszejárása szerint, de a szent könyv valódi értelme szerint kell tanítania a Krisztust s az ő lelkével kell megtelíteni a hivek lelkét. Nem volt a hallgatóság sorában senki, bármely felekezetű is, aki a valódi magasztos főpász­tori szózat elől el tudott volna zárkózni. Gyö­nyörű ima tette teljessé a hatást s a díszes gyülekezet a Szózat hangjai mellett oszlott szét. Beiktató ünnep után tisztelgések követ­keztek. Tisztelegtek a róm. kath. hitközség Ka­novitz László plébános, az evangélikusok dr. Götze Sándor felügyelő, a vármegye és Vesz­prém város dr^Bibó Károly alispán, a Balatoni Szövetség dr. Óvári Ferenc elnök, a veszprémi egyházmegye Demjén Márton esperes, a pápai tanintézetek Csizmadia Lajos főisk. igazgató, a mezőföldi egyházmegye Kenessey Miklós gondnok, Balatonkenese község Borsos Dezső jegyző vezetésével, a község nevében még Korzó István aljegyző is üdvözölte ékes rigmusokban. Németh István püspök minden üdvözletet le­kötelező nyájassággal fogadott s találó szép szavakban fejezte ki köszönetét. Befejezésül az Otthon-szállodában 300 terítékes ünnepi bankett volt,Amelyen szebbnél szebb felköszöntők hangzottak el. Elsőnek Németh püspök köszöntötte fel szárnyaló szavak­ban a kormányzót, kihez a megjelentek nevé­ben lelkes hangú üdvözlő sürgönyt küldtek. Az ünnepelt főpásztorra Hunkár Béla főispán mon­dott hatásos felköszöntőt, melyet követtek Babay Kálmán, dr. Bibó Károly alispán, Simon Sán­dor, Demjén Márton és mások dikciói. Frappáns sikert ért el Bakó József volt orsz. képviselő, nagykőrösi lelkész, b.-kenesei birtokos pompás verses tósztja,Amelyből kiragadjuk a következő gyújtó hatású "strófákat: Ránk borítják börtön árnyát, Elmetszik az ország szárnyát, Árpád fiát, a hős szittyát, Gaz zsoldosok elnémítják. Mégsem fogy a kuruc kedve, Mégsem vagyunk megijedve. Mert a kezünk lehet béna, Igazságunk lehet néma ; De bénán is ellenállunk, Égre tör az igazságunk. Teljék be a próba rajtunk, Térdet, fejet mégsem hajtunk. Él reményünk, szent a hitünk, Rabok soká nem lehetünk. Bevonulunk nem sokára A szabadság templomába, Nem maradunk eltemetve, Feltámadunk új életre! Vagy meghajtsuk a fejünket? Megtagadjuk a vérünket? Legyen népünk csak gyáva rab ? — Másra tanít minket Arad I . .. Másra Kossuth regimentje, Nagy idők sok véres szentje. Férfi és női kelme különlegességek női és leányka kabát újdonságok US divatáruházában.

Next

/
Thumbnails
Contents