Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-11-12 / 46. szám

MEGJELENIK MINDÉN SZOMBATOIV. A Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A megbocsátás akkor krisztusi, ha egyetemleges, ha kivételt nem ismerő. Az olyan megbocsátás, mely nem az elkövetett bűn nagyságát nézi, hanem a bűnösnek személyét, nem birhat igazi értékkel, hiányzik belőle az őszinteség, a valódi keresztyén lélek. Aki valóban keresztyéniesen gondolkodik, annak mindenkor jól esik a megtévesztettekre kiáradó kegy sugárzását látni. így a legutóbb is az az amnesztia-rendelet, mely az „alkotmányos rend és tilalom ellen a legutóbb intézett támadásban résztvettek"-ről szól, mint a mindeneknél fontosabb, bár ha elérhetetlen távolban lebegő „treuga dei" (isten békéjének) fehér galambja csak melegséget, bizalmat, reménységet lophatott a szivekbe. Ám amint a gyakorlat bizonyítja: törvény, rendelet és annak végrehajtása két különböző dolog. Emlékezünk rá, hogy azokról is jelent már meg kegyelmi rendelet, kik megtévesztve, elvakultan a kommunizmus karjaiba vetették magukat, s az alatt a képtelen felfordulás négy hónapja alatt apróbb vétségeket, bűnöket követtek el. A kisebb bűnösökre kimondott amnesztia teljes végrehajtását máig nélkülözzük. Máig sínylődnek börtönben, kényszermunkán olyanok, akik sokszorosan megbűnhődtek már vétkükért, s akikkel szemben csupán kérges szivti könyörtelenség, vagy jövőben való viselkedésükre vonatkozó alaptalan aggályoskodás nem érvényesíti a legmagasabb helyről kiinduló kegyelmi akaratot. És szóljunk-e — amit már nem egyszer tettünk — szóljunk-e azokról, akik akárhányan csak gyanú, bosszú, rosszakarat miatt máig az internáltság keserveit szenvedik. Úgy véljük — a legutóbbi amnesztia is intő jel arra — immár legvégső ideje eljött annak, hogy ezek is végleg szabaduljanak. Tudjuk, hogy a mi hangunk gyönge, hogy valami eredményt elérhessen, de ha mindazok, kik őszinte lélekkel óhajtják, hogy az egész magyarság egybeforrhasson valaha egy cél, az egész haza megszerzésének gondolatában, egyesítenék hangjukat e legszerencsétlenebbek megmentése érdekében, akkor felhatolna az oda, honnan a megbocsátások származnak, s ahonnan a megbocsátások végrehajtását is megkövetelni és erélyesen ellenőrizni is lehet. KURTZ GYULA zongoraraktára Pápa, Fő-tér. Németh István püspök lelkészi beiktatása. — 1920 nov. fi. — Nem egyszerű egyházi ünnep volt ez és nem csupán egyetlen egyháznak ünnepe. A hazaszeretet, a balsorsban, megpróbáltatásban is rendületlen hűség ülte ünnepét, amikor Németh Istvánt, Dunántúl népének nagyérdemű református fő pásztorát, iktatta lelkészi állásába az ősi balatonkenesei gyülekezet. És ünnepe volt ez nemcsak egy egyháznak, de az egyetemes magyarságnak, mely megbecsüli, hálája koszorújával ékesíti azt a férfiút, ki arra élete egész munkájával - és önfeláldozó példaadásával bőségesen rászolgált... A beiktató ünnep fényes keretek közt ment végbe. A balatonkenesei gyülekezet püspökié lkésze tiszteletére százezres költséggel díszesen renováltatta templomát és a lelkészlakot, a község fenyőlombokkal ékes diadalkaput állított, mely „Isten hozott!" felirattal várta a püspököt. Az ünnepélyes fogadtatás szombaton d. e. 11 órakor történt. Nemcsak egész Balatonkenese, de a balatonmenti nép ezrei ott voltak a fogadtatáson. Kenessey Miklós egyházmegyei gondnok üdvözlő beszéde után Bibó Dénes négyes fogatán hajtatott a püspök a községbe, előtte mokány lovakon 50 tagu lovas bandérium vágtatott. A diadalkapunál újabb meleg üdvözlő szó, fehérruhás leányok egész serege, kik virággal szórják tele a kocsit s végig a parókhiáig vezető utat. A püspök mély megindultsággal válaszol az üdvözletekre: A szeretetért, szeretetet hoz cserébe híveinek . . . Este az ifjúsági dalárda Cseke Dezső igazgató-tanító vezetésével sikerült szerenádot adott tiszteletére. A tulajdonképeni beiktató-ünnep másnap, vasárnap délelőtt 10 órakor a templomban ment végbe. Megjelentek rajta a mezőföldi és veszprémi református egyházmegyék lelkészi és gond noki kara majdnem teljes számban, továbbá a róm. kath. és az ev. egyház egyházi és világi kiküldöttei. Hatalmas deputációval képviseltette magát Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága, Veszprém városa s a Balatoni Szövetség. Ezek soraiban ott láttuk Hunkár Béla főispánt, dr. Bibó Károly alispánt, dr. Horváth Lajos vármegyei főjegyzőt, dr. Óvári Ferenc volt orsz. képviselőt, dr. Kenessey Pongrác főszolgabírót, Szokolszky Rezső kir. tanfelügyelőt s a környékbeli törvényhatósági bizottsági tagokat igen nagy számban. A Himnusz eléneklése után Medgyasszay Vince mezőföldi esperes társaságában lépett a beiktatandó püspök-lelkész az Úrasztala elé. A mezőföldi esperes gyönyörű beiktató beszédet tartott. A haza sorsát megkapóan kapcsolta össze főpásztora sorsával, megkapó erővel aposztrofálta a Komárom elvesztése felett érzett közös fájdalmat s mindenki szeméből könnyet fakasztott, mikor azt kívánta, hogy a „hűtlenné vált nagy Dunának szilaj zúgását feledtesse el az édes vizű magyar tengernek, a Balatonnak szelíd mormolása". Az ősz püspök zokogva hallgatta esperese, tanítványa szívből jövő szavait s vette át kezéből a szent bibliát, hogy hirdesse az igét. Hatalmas prédikációja, mellyel katedráját elfoglalta, Pál apostolnak a Körinthusiakhoz intézett II. levele 1., 2. verse alapján az írás szerinti igaz Krisztus hirdetését tartalmazza. Mélyen szántó, gondolatokban gazdagon, mindenek lelkét megragadó módon fejtegette, hogy a valódi lelkipásztornak nem földi hiu vélekedések, saját eszejárása szerint, de a szent könyv valódi értelme szerint kell tanítania a Krisztust s az ő lelkével kell megtelíteni a hivek lelkét. Nem volt a hallgatóság sorában senki, bármely felekezetű is, aki a valódi magasztos főpásztori szózat elől el tudott volna zárkózni. Gyönyörű ima tette teljessé a hatást s a díszes gyülekezet a Szózat hangjai mellett oszlott szét. Beiktató ünnep után tisztelgések következtek. Tisztelegtek a róm. kath. hitközség Kanovitz László plébános, az evangélikusok dr. Götze Sándor felügyelő, a vármegye és Veszprém város dr^Bibó Károly alispán, a Balatoni Szövetség dr. Óvári Ferenc elnök, a veszprémi egyházmegye Demjén Márton esperes, a pápai tanintézetek Csizmadia Lajos főisk. igazgató, a mezőföldi egyházmegye Kenessey Miklós gondnok, Balatonkenese község Borsos Dezső jegyző vezetésével, a község nevében még Korzó István aljegyző is üdvözölte ékes rigmusokban. Németh István püspök minden üdvözletet lekötelező nyájassággal fogadott s találó szép szavakban fejezte ki köszönetét. Befejezésül az Otthon-szállodában 300 terítékes ünnepi bankett volt,Amelyen szebbnél szebb felköszöntők hangzottak el. Elsőnek Németh püspök köszöntötte fel szárnyaló szavakban a kormányzót, kihez a megjelentek nevében lelkes hangú üdvözlő sürgönyt küldtek. Az ünnepelt főpásztorra Hunkár Béla főispán mondott hatásos felköszöntőt, melyet követtek Babay Kálmán, dr. Bibó Károly alispán, Simon Sándor, Demjén Márton és mások dikciói. Frappáns sikert ért el Bakó József volt orsz. képviselő, nagykőrösi lelkész, b.-kenesei birtokos pompás verses tósztja,Amelyből kiragadjuk a következő gyújtó hatású "strófákat: Ránk borítják börtön árnyát, Elmetszik az ország szárnyát, Árpád fiát, a hős szittyát, Gaz zsoldosok elnémítják. Mégsem fogy a kuruc kedve, Mégsem vagyunk megijedve. Mert a kezünk lehet béna, Igazságunk lehet néma ; De bénán is ellenállunk, Égre tör az igazságunk. Teljék be a próba rajtunk, Térdet, fejet mégsem hajtunk. Él reményünk, szent a hitünk, Rabok soká nem lehetünk. Bevonulunk nem sokára A szabadság templomába, Nem maradunk eltemetve, Feltámadunk új életre! Vagy meghajtsuk a fejünket? Megtagadjuk a vérünket? Legyen népünk csak gyáva rab ? — Másra tanít minket Arad I . .. Másra Kossuth regimentje, Nagy idők sok véres szentje. Férfi és női kelme különlegességek női és leányka kabát újdonságok US divatáruházában.