Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-11-12 / 46. szám

NEMCSAK A LEGOLCSÓBB, Dl] A LEGJOBB ÚJSÁG IS MAGYAR HÍRLAP ÁRA a KORONA. ^A vers végén a hazaszeretet tündöklő példáját, az ő szeretett volt tanárát, Németh István püspököt éltette. A feledhetetlenül szép beiktató ünnepség résztvevői részben aznap* részben másnap reg­gel utaztak el KenesérőlJ Városunkból Faragó János, dr. Molnár Imre, Csizmadia Lajos, Pongrácz József, dr. Vass Vincze és dr. Kőrös Endre voltak jelen. Városunk történeti emlékei körül, Mátyás király háza. Emlékeink felsorolásában mindeddig el­kerültük Mátyás király házát, gyűjtögettük hozzá érveinket, hogy egyszer e kérdésben is hatá­rozott választ adhassunk, így azután ma két­kedés nélkül állítjuk, hogy a szóban forgó ház csakugyan Mátyás király háza volt. Ha bemegyünk a házba, akkor mindjárt az erős bolthajtásos kapuszin, jobb kéz felé a régies lépcsőház, fent az emeleten az oszlopos folyosó mind a mellett szólnak, amit a kapu fölött levő hollós cimer hirdet és a köztudat is számunkra megőrizett, hogy ez a ház Mátyás királyé volt. Azonban a háznak kicsinyes, szük udvara, az összes szomszédos házak, amelyek közül egyik- másik talán külön fal nélkül tapadt hozzá Mátyás király házához és végül azon körülmény, hogy nemcsak téren nem áll, de még az utca elején sincs Mátyás király háza, ezek mind azt kívánják, hogy legalább magya­rázzuk meg, miképpen állott elő a ház mai állapota? Nem is így volt mindez Mátyás király idejében, hanem a város piaca kiterjedt egészen Mátyás király házáig és az a sok különböző épület, amelyek ma ezt a házat a piactól el­zárják, mind későbbi építmények, de még a helyükön se állott egyetlen egy ház se Mátyás király idejében. Bizonysága ennek a Szent­Ferenc rendiek temploma, amelynek tornya éppen azért áll a keleti végén, mert valaha e templom is a piac teréhez tartozott és tornyá­val a piacra nézett, viszont átellenben a régi nagy templom tornya nyugatra nézett. így e régi piactér nyugati oldalára épít­tette Mátyás király az ő házát utcasarokra, ahol a Barát-utca a Korvin-utcával találkozik. Az a körülmény, hogy ma még a Barát-utca felől is hozzá van építve egy sarokház, azt mutatja, hogy a király háza eredetileg egy, ha nem is nagy terjedelmű, de megfelelő kis kertben állott, így azután az se zavarjon bennünket, hogy a király házának oly szegényes kis udvará van, mert az udvar is csak későbbi időben, minden­esetre a nagy király halála után, a szomszédos házaknak egészen a királyi épülethez tolako­dása által lett csak olyan kicsiny. Ezek a körülmények már városunk fejlő­désében, a lakosság szaporodásában, házaikkal a piac felé törekedésében lelik magyarázatukat. Akik e házat is telkét megvették, értéke­sítettek minden talpalatnyi földet jobbról is, balról is és a ház végében épült utca is fel­nyomult az udvarra, ameddig csak a boldogult nagy király épülete engedte és így állott elő a háznak napjainkban igazán kisszerű és királyi eredét az egy hollós címeren kivül teljesen el­rejtő alakja. Azonban mindettől eltekintve, magát az épületet is kicsinyesnek találjuk a nagyméreteket kedvelő Mátyás király nevéhez, nagy méltó­ságához képest. Természetesen, kicsiny lett volna az épület, ha egyéb célra és nem a király vadászlakául épült volna, erre a célra azonban egészen megfelelő. Mikor sok nagy háborútól szabadulva, Mátyás király pihenni vágyott, néha a főurakkal udvari vadászatra jött el a Bakonyba, hogy ennek rengetegeiben nagy vadra vadász­szanak. Ilyenkor használta e házat Mátyás ki­rály, meg talán mikor, mint Mátyás deák, vagy mint éppen a király vadásza akart megfordulni szeretett népe körében, hogy annak minden ügyét, baját kitudakolja. Ki tudja most már, hogy melyik szom­szédos- faluban irta fel a biró asztalára egy latin versben azt, hogy itt volt Mátyás király, meg­evett hat tojást és azután hat aranyat hagyott reggel az asztalon a vacsoráért, mikor a házból, hajnali időben, észrevétlenül elment. Csak a pénzen levő képéről és királyi ajándékáról tud­ták meg, hogy ki volt a faluban az éjjeli ven­dég. Ő maga akkor már a Bakony mélyében vadászatában és az erdő ébredésében gyönyör­ködött. Ismerve nagy királyunk történetét, meg­értjük, hogy ha még a királyé volt is abban az időben a pápai vár, azért mégis magának külön vadászlakot építtetett és udvari vadászat idején, de meg mikor a maga szemével akarta hű alattvalói viszonyait látni, ebbe a vártól és kíséretétől különálló vadászlakba szállt. Kis Ernő. HUNGÁRIA FÜRDŐ gőzfürdője és kádfürdője november végén ismét megnyílik Budapest Dohány-u. 44. Színészet. Barátságtalan, hófuvásos éjjelen, felére rövidített játékidő után itthagytak bennünket színészeink. Elmentek hogy ezekben a zord időkben, melyek, mintha csak magyar szivünk hánykolódásait akarnák ábrázolni, pillanatok alatt a végtelen remények nyarából a lemondás borzongató telébe változnak, a magyar szó hatalmával segítsenek ébren tartani a lelkeket a szorongatott nyugati végeken. Magyar Sopronunkból várjuk őket tavaszi viszontlátásra. — Utolsó előadásaikról álljon itt beszámolónk: Pénteken az „Aranyhíd" bemutatója volt „Csak felnőtteknek 1" Helyes volt e figyelmez­tetést rányomatni a szinlapra, mert amik az „Aranyhid"-ban történnek, jóérzésű „felnőttek" is csak megbotránkozva nézhetik végig. A fran­ciák — úgy látszik — igen kedvelik a malac­ságokat, mi azonban még -s— hál' Istennek! — nem emelkedtünk ilyen „kulturális" magaslatra. Ám Vadnay János, Rogoz Imre, Rakovszky Margit és Völgyi Nusi jól játszottak, sőt több­ször túlságosan aláhúzták a vaskos drasztiku­mokat. Szombaton a „Kis gróf"-ot, vasárnap az „Aranyhidat" ismételték meg. Hétfőn a „Ripp van Winkle került szinre ismételten, az előzőhöz hasonló jó előadásban. Némi újat csak Pap Laci hozott. A bűvös italt a kalandos Ripp itta meg, s csodálatos módon — Pap Lacinak ártott meg. Baj azonban így sem történt I Kedden : „A szerelem vására". Az erkölesi alapnak kisebb-nagyobb mértékben az összes szerepekben feltalálható hiánya miatt, az élénk mm ESTEREK olcsó és megbízható bevásárlási forrása LÜSZTIG SÁNDOR bőrkereskedése és cipősarokgyára Budapest, YIIL, Stáhly-utca 5. sz. Telefon József 5-36. (Rókus kórház mellett) Vidéki megrendelések gyorsan eszközöltetnek! színek dacára elmosódott jellemfestésü „ame­rikai történet". (Bár úgy hisszük, hogy a sze­repeknek megfelelő alakokért, ha egyáltalán feltalálhatók, nem Amerikába kell mennünk.) Az eladó hűség, barátság, érzelmek világát nem tudja eléggé valószínűen ábrázolni, valami hiányzik megrajzolásából; talán ... az igazi művész. A szerepek azonban biztos kezekben 'voltak. Bodonyiné Király Boriska ragyogó, stílu­sos, a lélek rezdüléseinek legapróbb változatát visszatükröztető játékáról szólanunk, úgy hisz­szük, fölösleges. Zilahy is tehetségének javát, régi szerepeinek utórezgésétől ment önálló já­tékot nyújtott. Az élvezet- és pénzhajhászó ka­landor erőteljesen realisztikus ábrázolásában, egy-két túlzásától eltekintve, már az abszolút művészet határvonalán mozgott. Nagyon jók voltak, mint mindig, Molnár Aranka és Rogoz is. Szerdán operettbemutató: „A hermelines nő". Meséje, az olasz grófnő s az osztrák ez­redes története, nem a megszokott háromfel­vonásos sablón-mese: van benne tartalom, ötlet. Zenéje, Gilbert muzsikája horvát motívu­mokkal tarkítva invenciózus, dallamos. Görög Olga (Marianne) szépen énekelt, csak kissé bágyadtan játszott. Érczkövi (gróf Beltrami) hajlékony, kicsiszolt hangja régi fényében tün­dökölt. Völgyi Nusi (Sophie) kacagó jókedv­vel, kedvesen játszott és énekelt; könnyedén libbenő táncai is tetszést arattak. Pap László elegáns játéka, Zilahy elsőrangú őrmestere, Róna és Parlagi bohóságai, a zenekar s a rendezés (a második felvonás illúziót kelteni nem tudó álom-jélenetétől eltekintve) mind teljes elismerésre méltók. Vidám jókedv és több­szörös nyíltszíni taps kisérte az előadást. Csütörtökön utolsó előadásul „A hermeli­nes nőM ismételték meg. A búcsúzóra szép számú közönség jött össze, mely meleg tapsok­kal mondott bucsut a színtársulatnak. ÚJDONSÁGOK. — Amnesztia. A kormányzó őfőméltó­sága e hó 3-án kelt magas kéziratával amnesz­tiát hirdet mindazoknak, akik a kommunizmus bukása után az alkotmányos és társadalmi rend ellen bűnöket követtek el, vagy a jogrend ellen vétettek — kivéve, akiknél e bűncselek­ményeknek önző nyereségvágy volt a rugója. A kézirat felhívja az igazságügyi és honvédelmi minisztereket, hogy a kéziratban foglaltak végre­hajtására a szükséges intézkedéseket tegyék meg. — A soproni népszavazás. A városunk területén tartózkodó soproniak összeírása most van folyamatban. Eddig a következők jelent­keztek: Coriány Nándor nyug. máv. fütőházv., WeinachtJózsef telefonk., Schmidt Aladár magán­tisztviselő, Mayer Józsefné Künsztl Mária, özv. Bisztricsányi Aladárné, Hütter Vilmosné Schmidt Izabella háztartásbeliek. Akik eddig nem tették, tartsák hazafias kötelességüknek a jelentkezést dr. Hermann László v. aljegyzőnél a jegyzői irodában. —• A szegények cipője. Egyik előző számunkban megírtuk, hogy a szegények láb­belijére 30.000 koronát szavazott meg a városi közgyűlés az élelmezési iroda jövedelméből. A határozat helyes volt, de minél előbb végre is kell hajtani. Teljes erővel beköszöntött a tél, fél méteres hó fedi az utcákat, s igen sok sze­génynek rongyos cipőjéből ijedten kandikál ki a lába a korán megérkezett fehér vendégre. Kü­lönösen az elhagyatott, szegény iskolás gyer­mekek vannak nagy bajban, mert náluk a cipőt­lenség iskolamulasztást is jelent. A humanizmus és a közoktatás érdekében kérjük a tanácsot, hogy intézkedjék, miszerint az iskolás gyerme­keknek szánt cipők mielőbb elkészüljenek s ki­osztásra kerüljenek. Itt igazán áll a közmondás, hogy „kétszer ad, ki gyorsan ad". De az apró­ságok cipőjét kövesse gyorsan a felnőtteké is! — A cipők készítését különben a tanács — igen helyesen — Csapó Géza és társai hadviselt iparosokra bízta.

Next

/
Thumbnails
Contents