Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-09-10 / 37. szám

és Sült Jenő fájdalommal eltelt szomorú szívvel tudatják, hogy legforróbban szeretett drága férje, édes atyjuk: Sült József királyi tanácsos, királyi közjegyző, Veszprém vármegye törvényhatóságának bizottsági tagja e hó 7-én, reggel 5 órakor, 69-ik életévében, gyászosan elhunyt. Örök nyugalomra folyó hó 9-én, délután 3 órakor helyezzük, a róm. kath. egyház szertartása szerint, a Kálvária-kápolnából. Az engesztelő gyászmise f. hó 10-én, szombaton d. e. 9 órakor fog az Urnák a plebánia-lemplomban bemutattatni". Meleg szeretetről tanúskodó gyászjelentést adott ki elhunytáról a Pápai Takarékpénztár, melynek felügyelő bizottsági elnöki tisztét töltötte be. Általában halála az egész városban osztatlan részvétet keltett. Az ügyvédi kar pénteken délelőtt testületileg jelent meg a gyászbaborult család előtt* ahol Saáry Lajos tolmácsolta az ügyvédi kar mélységes részvétét. Htilt tetemét a család Sárvárról hazaszállíttatta, a Kálvária-templomban felravataloztatta s tegnap délután 3 órakor temettette el. A temetésen rengeteg közönség vett részt. A gyászszertartást Gerstner Ignác apát-plébános végezte. Ott, a Kálvária mellett helyezték örök pihenőre. Áldott legyen mindenkor emlékezete! A MAGYAR FÖLD. Szerzette hős kar, omló, drága vér. . . A multak könnye pázsitján a dér. . . S hol fölzsendül a völgyein a zöld; Csalitjain hol búgó gerle költ; Hol, mint a fáradt, bús, dacos sereg Rázza üstökét az ősrengeteg . . . Kemény szikláin s omló, televény Kalásznevelő, sötét porszemén: Árad belőle, mint a tűz, a láng — A szent legendák fényét szórva ránk — Árad belőle dicsőség, a hit . . . Hogy vértanúi szétszórt hamvait, Hogy egy fűszálát, egy buzaszemét, Egy csöpp vizét, egy bárányfellegét, Tenger babérját s miket szenvedett: — Mig ver a szived, soha ne feledd! Oh ne feledd el, soha ne feledd, Hogy ő táplálta dússá véredet, Acéllá gyúrta karod izmait, Virágba bontá legszebb vágyaid . . . Gondok csatáin kifáradt apád Végső álomba ő ringatta át. . . S téged is, — szived, ha végsőt sóhajt — Hűs vánkosára ő fog venni majd . . . Vele omlik szét csontjaid pora . . . — Mig ver a szived, ne feledd soha! Ha megérinted: hamvadó erőd Föllobbantják a szent magyar mezők . . . S ha kihalt benned ihlet és a dal, Beléd fönsége új lelket fuvall . . . Szellőt hajszol föl, — hullat harmatot, S szent lázadások, bús indulatok Gerjedelmével szived eltelik, Fölrázva lelked alvó gyöngyeit . . . Rádhajlik, mintha éber dajka vón, S édes dalt susog halkan, altatón . . . Fakaszt virágot, lombot, — s hogyha kell: Bölcsőt s koporsófákat is nevel. .. Minden porszeme igéző csoda . . . — Mig ver a szived, ne feledd soha! Amit tapossz, a hűs, árnyas ut, A patak, amely vig kanyarba fut. . . A visszhang, mely a bércek közt kiált, A rónaságon lengő délibáb .. . A sziklák, erdők; mit beszívsz: a lég . . . S mikor a naptűz már lehajlanék: Alkony peremén a tüzes bíbor; Tavasz nyílása; forró nyár, mikor Sóvárgó lelked dús áldásra vár . . . A mélázó ősz, tarlott, rőtt határ. . . Az álomszóró, csöndes, puszta tél; Tündérország, mit káprázat mesél. . . Remények, emlék, — erő, akarat, Ajkadon zengő, bűbájos szavak . . . S ahonnét szállnak csillagok, mesék, A véghetetlen tiszta messzeség: — Minden az övé, csak övé, övé! Azért úgy borulj szent röge fölé, Mint mitől szived mindent örökölt, Kő, fű, fa, virág fogja vallani: Hogy áldásait, csak rád ontja ki A magyar föld . .. Oh ne feledd el,-soha ne feledd, Inkább tapodd szét hűtlen szivedet, Hogy mig dübörgött; a rémek torán, Vérével táplált, mint a pelikán . .. S mikor rabszíj volt fűzve két kezén, Sovány kenyere a koldus remény; Mikor elhagyta az egész világ: — Ő akkor is csak árnyat szórt reád! Amint a viharvert, villámjárta tölgy, Föléd borítá tépett sudarát A magyar föld. És megszakadhat milliárd kebel; Népek bukhatnak, pusztulhatnak el; Zúghatnak véres, nagy tragédiák; És szétomolhat az egész világ: Lezuhanhat a naptűz és az ég És eljöhet az ítélet, a Vég: — Ha térdig könnybe, térdig vérbe jár, Akkor is virul a magyar határ. . . Kihajt pázsitján és zsendül a zöld Rajta repeső, búgó gerle költ, Enyészet hozzá nem érhet soha, Nem fedi be az elmúlás moha, Örökerőkkel s áldással tele A magyar földnek mind porszeme! László Sándor. ÚJDONSÁGOK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." — Személyi hírek. Németh István dunántúli református püspök e hó 3-ika óta városunkban tartózkodik s f. hó 5-én a ref. főgimnáziumban, 7-én pedig a theológián és nőnevelő-intézetben személyesen nyitotta meg az iskolai évet. — Dr. Császár Elemér, egyet, r. tanár, a kitűnő tudós és iró, e hó 8-án városunkba érkezett s másnap, mint kormányképviselő, részt vett a ref. főgimnáziumban tartott javító- és pót-érettségi vizsgálaton. — Felügyelőválasztás. A veszprémi ev. egyházmegyei felügyelőválaszíás tárgyában leadott szavazatokat Takács Elek esperes elnöklete alatt kedden délelőtt bontották fel Pápán, az ev. lelkészi irodában. A szavazás eredménye, mint azt mi előre megjósoltuk, az lett, hogy az egyházmegye világi vezérévé nagy abszolút szótöbbséggel Bélák Lajos pápai főszolgabírót, a pápai ev. gyülekezet felügyelőjét választották meg. Lelkes, buzgó vezért nyert benne a népes egyházmegye. — Fényes esküvő. Schmidt Aladár, a győrvidéki fakereskedelmí rt. pápai telepének vezetője, múlt szombaton délben vezette oltárhoz az ev. templomban bájos aráját, Molnár Annus úrhölgyet, dr. Molnár Imre helybeli ügyvéd leányát. Tanuk voltak a menyasszony részéről nagybátyja, Molnár Gyula gömörmegyei ref. lelkész, a vőlegény részéről Mezőtelegdi dr. Miskolczy Imre nyug. főtörzsorvos. A felvirágozott oltár előtt Mesterházy László lelkész költői szép beszédet intézett az ifjú párhoz, s áldotta meg frigyüket. Hütter Anna gyönyörű szólóénekével emelte a kedves családi ünnepély fényét. Az esküvőn az úri társaságból igen sokan jelentek meg s elhalmozták szerencsekivánataikkal az ifjú párt. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága 1921. évi szeptember hó 12-én és a következő napokon rendes közgyűlést tart, melynek főbb tárgyai a következők: Alispáni jelentés. — Az elhalálozás folytán üresedésbe jött vármegyei árvaszéki elnöki és az esetleg megüresedő vármegyei árvaszéki ülnöki, illetve árvaszéki jegyzői állásoknak választás utján való betöltése. — A vármegyei tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet, valamint az altisztek és szolgák 1921. évi illetményeik 100%-ékában megállapítandó segély nyújtása iránti kérvény tanulmányozására kiküldött bizottság javaslata a kérelem részbeni teljesítésekép 4'5%-os vármegyei tisztviselői segély pótadónak az 1921. évre való kivetése iránt. — Kecskemét thj. város, továbbá Nógrád és Moson vármegyék törvényhatósági bizottságai az ország kormányzóját és a nemzeti hadsereget a nemzetgyűlésen ért támadások visszautasítása s ebből kifolyólag kormányzó úr Őfőméltóságához és a nemzetgyűléshez feliratok intézését tárgyazó határozataikat hasonló állásfoglalás és eljárás végett megküldik. — Komárom vármegye közönségének a nem magyar állampolgár és magyarul tökéletesen nem tudó tiszteknek a magyar nemzeti hadseregből leendő elbocsátása kérdésében hozott határozata. — Dr. Bibó Károly vármegyei alispán kérelme egészségének helyreállítása céljából 1921 szept. 16-tól nov. l-ig szabadságidő engedélyezés iránt. — Pápa r. t. város képviselőtestületének a fahivatal folyószámlakölcsön ügyében hozott határozata. — Pápa r. t. város képviselőtestületének a hirdetési díjak újabb megállapítása tárgyában hozott határozata. — Tanítói beosztás. A kultuszminiszter Fischerné Kakas Adél menekült áll. tanítónőt, aki a múlt tanévben a pápai ev. elemi iskolánál működött, a sümegi áliami-, Bodor Ferenc menekült áll. ig. tanítót a nagyacsádi ev. elemi iskolához osztotta be a folyó tanévre szolgálatra. — Az őszi sziniszezon. Bodonyi Béla színigazgató táviratot intézett a városi mozi kezelőségéhez, melyben tudatja, hogy az őszi sziniszezont október hóban szándékozik megkezdeni; de a pontos dátumot csak NyugatMagyarország helyzetének tisztázása után tudja közölni. — A Magyarországi GyógyszerészEgyesület központi vezetősége a napokban Veszprémben Ülést tartott, ahol vármegyénk egyes városait részben a győri, részben a fehérvári gyógyszerészi kerületbe osztották be. A győri kerülethez tartoznak Csetény, Csögle, Lovászpatona, Bakonymagyarszombatheiy, Pápa, Ugod, Veszprémvarsány és Zircz. Kiküldött választmányi tagok: Karlovitz Adolf pápai, Raák Gyula zirczi és Stolcz Gyula varsányi gyógyszerészek. — Régner Pál képkiállítása, mint mult számunkban is jeleztük, e hó 12-én zárul. A kiállítást a hét folyamán is sokan látogatták, s a mai viszonyok között meglepően sok kép el is kelt, ami nemcsak a művész munkájának legszebb elismerése, hanem bizonyítéka annak is, hogy a szépnek, a művészinek szeretete hódít a közönség körében. Ajánlatos volna, hogy tanuló-ifjuságunk is tekintse meg a tanulságos kiállítást, ahol szépérzékét, rajztudását nagyban fejleszthetné. — A Polgári Kor vasárnap délután rendkívüli közgyűlést tartott Tóth Ferenc elnöklete alatt. Á közgyűlés bővelkedett viharos jelenetekben s a szenvedélyek sokszor annyira kirobbantak, hogy már-már a gyűlés feloszlatásától kellett tartani. Okot pedig a háborgásra az augusztus hó 8-án történt betöréses lopás folytán szenvedett károsodás adott, amelyért az elégedetlenkedők a vagyoni felelősséget a gyűlésen menten ki akarták mondatni az elnökséggel és választmánnyal szemben, noha a vezetőség igazolta, hogy mulasztás egyedül a házvezetőnőt terheli, aki az elnök által kellő időben lezárt házvezetőnői bevételi napló eredményét, ahelyett, hogy a borpénztárosnak átszolgáltatta volna, mintegy hat hétig magánál tartotta, mignem a betörés, illetőleg a pénz ellopása megtörtént. A hosszú vitának eredménye végül is Hajnóczky Béla indítványára az lett, hogy a felelősség kérdésének megállapítását elhalasztották arra az időre, amig a bíróság a kellemetlen ügyben az eljárást teljesen lefolytatja s az ügyet kellő megvilágításba helyezi. — Kimondotta továbbá a közgyűlés, hogy szigorú felügyelet fordítandó arra, hogy a kártyázás a szolid polgári szórakozás kereteit túl ne léphesse. Végül figyelmébe ajánlották a vezetőségnek, hogy a köri pince részére csak jóminőségü borokat szerezzen be, s ezek után Hajnóczky Bélának békességre és egymás megbecsülésére intő szép szavai után az elnökségnek és választmánynak lelkes éljenzések közben bizalmat szavaztak, s ezzel a zajos jelenetek között lefolyt közgyűlés megbékélt hangulatban véget ért. — Utólagos felülfizetések. A postás altisztek táncmulatsága alkalmából utólag felülfizetni szívesek voltak: Hárter Mátyás 100 K, Weltner Manó, dr. Krausz Imre, Steiner Vilmos, dr. Glück Sándor, dr. Györké Sándor 50—50 K, Jankó László 25 K. Fogadják az elnökség köszönetét.