Pápai Hírlap – XVII. évfolyam – 1920.

1920-05-15 / 20. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMB ATOJN. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 50, félévre 25, negyedévre 12-50 K. Egyes szám ára 1 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Pro integra Hungaria. Szerte az országban mindenütt morajlik az elkeseredés árja, melynek hullámai magasra csapkodva kiáltanak az égre ma ínég csak igazságért, holnap mM talán boszuért. Mindazok közül a tiltakozások közül, melyek a területi épségében sértetlen Magyarországért — pro integra Hungaria — megtartattak, ; természetesen a legimpozánsabb volt az I Országos Területvédő Liga Budapesten tartott nagygyűlése. Az ott elfogadott haI tározat oly tömör szabatossággal, annyi férfias elszántsággal mondja el mindazt, ami minden magyar lelkét ma eltölti, hogy visszhangot keltő, remélő, váró célzattal ezen a helyen ime e^ész terjedelmében leközöljük: , Mi alulírottak, a Magyarország Területi Épségét Védő Liga vezetősége, ma összegyűlt és a csorbítatlan Magyarország népének érzelmét és felfogását hűen képviselő társadalmi, tudományos, kulturális és gazdasági testületek, egyesületek és szervezetek, valamint a megszállott területek törvényhatóságainak képviselői ünnepélyesen és a legnagyobb határozottsággal tiltakozunk a népszavazást visszautasító és az ezeréves történeti Magyarország szerves egységét durva erőszakkal szétdaraooló békeszerződés aláírása ellen. Tiltakozunk nem csupán a 10 milliónyi magyarság nevében, amelynek soraiból ez a békeszerződés három és félmilliónyi lelket alacsonyabb kulturáju idegen fajok uralmának rabbilincseibe ver, hanem tiltakozunk s©k milliónyi másnyelvü honfitársunk nevében is, akik egy szívvel, egy lélekkel továbbra is Szent István ősi birodalmának szabad polgárai akarnak maradni és akiknek faji, kulturális és gazdasági érdekeit az akaratuk ellenére rájuk kényszerített zsarnoki uralom épp oly mélyen sérti, miként a magyarságét. Tiltakozunk a békeszerződés ellen, amely ezeréves hazánk területéből háromnegyedrészt, lakosságából kétharmadrészt a legnagyobb önkényességgel leszakít és elveszi tőlünk gazdasági fejlődésünk minden feltételét; erdeinket, bányáinkat, vizierőinket, földgázunkat, vasutaink és ipartelepeink nagy részét és ősi városaink egész sorát, amelyhez sziveinket történelmünk legragyogóbb és legnagyobb eseményeinek soha el nem halványuló legszentebb emlékei fűzik. Tiltakozunk e békeszerződés ellen, amely hadat üzen magának a békének, hadat a nyugati kulturának és Európa egyik legbékésebb és legvirágzóbb területét a véres faji és vallási harcok, a szakadatlan forrongások és nyugtalanságok örök tűzfészkévé változtatja át és úgy kulturális, mint gazdasági tekintben balkáni színvonalra sülyeszti le. Tiltakozunk e békeszerződés ellen, amely a nkgmaradó Magyarországot örök bénaságra, gazdasági tehetetlenségre és sorvasztó vergődésre itéli és egyet jelent a leszakított országrészekben lakó népek teljes bilincsbeverésével, a szabadságjogokat lábbal tipró kivételes állapot állandósításával, az eddig virágzó szellemi és gazdasági kultura fokozatos megsemmisülésével. Tiltakozunk e békeszerződés ellen, amely gúnyt űz a népszavazás és a népek önrendelkezési jogának az ántánt által hirdetett nagy elveivel, emberiség legszebb eszméivel, amelyekért az ántánt népeinek millióit véres harcba vitte és amelyekben bízva, a béke után sóvárgó magyar nemzet a további fegyveres harcokat önként abba hagyta. Tiltakozunk az ellen, hogy Magyarország ezeréves természetes alapon nyugvó, csodálatosan egységes testéből a huszadik század civilizált korszakában hatalmas részeket imperialista rablóösztönöknek prédául oda dobjanak oly nemzetek részére, amelyek e területekre sem történeti, sem erkölcsi alapon, de fegyveres győzelem jogán sem támaszthatnak&emmí igényt. Tiltakozunk e békeszerződés ellen, amely nem egyéb, mint egy ezeréven át szervesen kialakult és a nyugati civilizáció védelmében annyi vért hullatott nemes nemzet kegyetlen széttépése, amely az egész nyugati civilizáliót meggyalázza és a nagy nyugati nemzetekre, amelyeknek nevében a békét ránk akarják kényszeríteni, örök bélyeget süt. Felemeljük tiltakozó szavunkat Magyarország népének minden faja, felekezete, osztálya éfi foglalkozása nevében, amelyekre egyformán végzetes csapást mér az eltévelyedett emberi elmének ez a szörnyszülöttje. És felháborodásunk egész erejével követeljük e minden emberi igazságérzetet lábbal tipró, vérlázító békeszerződés visszautasítását, azzal a komor elszántsággal, hogy bármit is hozzon a sors, a megszállott területeken vérig sanyargatott honfitársaink, kegyetlenül üldözött véíeink felszabadításáért, Magyarország ősi megszentelt határainak viszszaállításáért minden erőfeszítésre és minden áldozatra készen állunk. Isten minket úgy segéljen I Hazug híresztelések. (K) Még mindig nem nyugosznak az országrombolók, akik egyszer már a tönk szélére juttattak bennünket, Ugy látszik, nincsenek megelégedve munkájuk eredményével, pedig a négy hónapos rémuralom által megnyomorított országban igazán nem maradt még elpusztítani való, — s most, hogy a keresztény nemzeti újraébredéssel szemben elégedetlenséget támasztanak, a gazdák és földmivesek között hafcug híreszteléseket terjesztenek. Bizalmas, jóakaró álarc alatt azt a hazugságot súgják a kisgazda fülébe, hogy legközelebb a marhaállomány és egyéb gazdasági jószágok egyharmad részét rekvirálni fogják. Az ilyen hazugság kitalálásában csodálatos tehetséget árulnak el. És akadnak még a józan gondolkozású magyarok között, kik a hazugságokat elhiszik és talán maguk is terjesztik ezt a mesét s azzal az elégedetlenséget. Pedig a józan ész is megmondhatja, igaz lehet-e ez a rémhír, vagy sem. A kormány nagyon jól tudja, hogy egyetlen alapja van, amire az országot felépítheti: a kisgazda-közönség. Már most ki tud elképzelni egy olyan bolond kőmivest, aki egy leégett ház helyén úgy akar újat építeni, hogy a régi fundamentumot meggyöngíti, ahelyett, hogy erősítené. Ilyen kőmives nincs. Már pedig az országrombolók ilyen kőmivesnek akarják feltüntetni a kormányt. A kormány nem ilyen kőmives. Az tudja, hogy az új Magyarországnak még erősebb fundamentumon kell állania, mint a réginek. A fundamentumot erősíteni kell. Ezt mondja a józan ész. De még m£st is mond. Mert gondolkozzunk csak, mi haszna van ebből ellenségeinknek? Először az, hogy — ha a kisgazda elhiszi ezt a hazugságot, — igyekszik túladni jószágain minél előbb. Ki veszi ezt meg olcsón ? Az, aki ezeket a rémhíreket terjeszti, vagyis a lánckereskedő. Ez a második haszna. A harmadik haszna pedig az lenne, hogy elégedetlenséget szítanának a keresztény kormány ellen s ezzel segítenék elő azt, hogy ismét nem magyarok uralkodjanak rabló módra felettünk. Csak az a kisgazda bolond kőmives, aki elhiszi ezeket a hazugságokat és nem adja át az izgató lánckereskedőket a hatóságoknak. Ne higyjetek a lánckereskedőknek. A színházi hét. A kar már látható, de hallani még nem igen lehet. A Pados kármester vezénylete alatt kifogástalanul működő zenekar azonban minden dicséretet megérdemel. A pénteki Gül Baba előadásnak külön érdekessége volt, hogy ez estén működött közre először az újonnan szerződtetett 18-tagu katonai zenekar. A hatalmas zenekar, amilyen még nem volt városunkban, Pados karmester vezetése mellett nagyszer üet produkált. A katonai zenekarokat általában jellemző szabatossággal interpretálta Martos szép muzsikáját. Az eddig zongorakiséret mellett sínylődő ejőadószemélyzetet is szinte felvillanyozta a kitűnő zene. Kedvvel, ambícióval játszottak, juhász Margit, aki ezúttal lépett fel utoljára, ideális Gábor diák volt. Hangja régi üdeségében csengett, bravúros táncait megújráztatták. Tapsot, csokrot, virágesőt kapott. Érczkövi Qül Babájából a szent aggastyán jósága sugárzott. Békefi Lajos pompás Mujkója, Szigethy Ilona közvetlen Leilája és Homokay Gábrielia humoros Zulejkája voltak még a sikerült előadás erősségei. A Szántó Gergely festette új díszletek igen effektusosan hatottak. Szombaton a Svihákokban mutatkozott be Palán kay Margit, ki azonban első fellépésével nem felelt meg a hozzája fűzött várakozásnak. Békefi a tőle megszokott ügyességgel és jókedvvel játszotta a csirkefogó szerepét. A rendőrtiszt szerepében Telekán csillogtatta érces tenorját. Partnere Szatmáry Aranka volt, kinek szép, kristálytiszta hangja s még ugyan csiszolásra szoruló, de határozottan tehetség jeleit eláruló játéka a legszebb reményekre jogosítanak. Tábori a fogházőr és Rogoz az őrült szerelmes szerepében ismét bevégzett művészi alakítást nyújtottak. Érczkövi, Homokai, Szigethy Ilonka, Faragó szintén jók voltak. Vasárnap Almásy régi jó népszínműve, a Tót leány került színre Szigethy Ilonával a címszerepben, aki kedves játékával nagy tetszést aratott. Rogoz Imre, Homokay Gabriella, Érczkövy Károly, Kallós Józsefné, Nádasi Mici, Tábori és Békefi a főbb szerepekben jól beleilleszkedtek a népszínmű légkörébe. A tavaly itt járt társulat számos szinészhamisítványa között egyetlen igaz gyöngyként ragyogott Benkő Ilona, aki hétfőn este A névtelen asszó/zy-ban szerződtetési .célból vendégszerepelt. Döntő sikert aratott. Három nagy jelenetét annyi erővel és igazsággal játszotta meg, hogy hatása elől a legfásultabb lélek sem zárkózhatott el. Művészete értékét nagyban emelte a méltó környezet: Rogoznál különb drámai hősre csak talán fővárosi színpadon lehet találni. Majtényi szélhámos alakja elsőrendű volt. A többi szereplők, így főleg Molnár, Érczkövi, Kallósné, Tábori Sári és két komikus mellékszerepben Tábori és Békefi emelték a vendégszereplő fényes sikerét, melyről a közönség szemében csillogó könnyek tették a legjobb bizonyságot. Kedden a Kaméliás hölgy-ben ismét Benkő Ilonka kiforott művészetében gyönyörködtünk.