Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-05-03 / 18. szám

ífizetési árak: Egész évre 30, félévre 15, negyedévre 7-50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Fő-utca 19. szám alatt. Legújabb telefonjelentések, em mennek a csehek Győr ellen. Győr, 1919 május 3. A pozsonyi katonai kerület politikai megzottja a győri munkásezrednek Komárom eln intézett támadásával kapcsolatban a követző szövegű falragaszt tette közzé: Azokkal a vad hírekkel és rémmesékkel emben, amelyeket felelőtlen és lelkiismeretn egyének terjesztenek Cseh előnyomulásról, >gy a békés lakosság között pánikot és ivart keltsenek, kijelentem, hogy semmi okncsen nyugtalanságra. j Parlamentérjeink megjelentek a cseh megálló csapatok parancsnokságánál, hogy sajnátukat fejezzék ki a május 1-jére virradó me£rtént események miatt. A cseh parancsnokság jelentette, hogy a demarkacionális vonalat nem ygják átlépni,, a lövöldözéseket beszünteti és >glyainkat visszaküldi. Akik ennek dacára elnkező hireket terjesztenek, mint ellenforradalárokat letartóztatjuk és felettük a forradalmi trvényszék ítél. Tanulságok. Ünnep nem ünnep, ha nincsenek mulságai. Tanulságok, melyek a jelen ikrében a jövőnek képét mutatják, taulságok, melyek ünnepi szép szavak [yomán h.étköznapi gondok között is negmaradó szilárd elhatározásokra birnak. Az áz ünnep, mely május hónak erőfényben szikrázó első napján lefolyt 'árosunkban, méreteiben és külsőségeijen felülmúlta mindazt, amit e mi kis 'árosunkban ünnepi látványosság terén ralaha produkáltak. Nem e sorok tiszte nagát az ünnepet leírni, de a tanulságok eszüréséhez ezeknek a mozzanatoknak t kiemelése is elengedhetlenül hozzátarozik. Hatalmas ünnep volt ez, amely olyan ömegeket mozgósított, aminőket soha nég e városban együtt nem láttunk. És ía nem láttunk soha ennyi embert együtt, szervezettségnek, a fegyelemnek, a rendnek sem láttuk soha még ilyen nagyszerű példáját, aminő ezen az idén ránk cöszöntött májusi napon bámuló szemünk elé tárult. Mi hozta össze azt a rengeteg embersokaságot, amely a lobogó vörös zászlók alatt három kilométernél hosszabb útvonalon végighullámzott, hogy aztán a várkertbe beözönölve elborítsa annak a köz számára csak imént megnyílt füves térségeit? Mi tartotta össze Őket olyan fegyelemben, hogy az egész nap folyamán a legcsekélyebb rendzavarás elő nem fordult, hogy azoknak, akiknek megadatott az ünnepben résztvenniök, valóban a testvériesség derűjét lophatta bele sziveikbe! « Ezt a kettős nagy eredményt minden kétségen felül állólag a szociálizmus magasztos gondolata hozta létre. Nálunk helyileg ezúttal először nyilvánult meg egész nagyságában az az erő, amely meghódítani hivatott az egész világot. Ezt az erőt megértőleg tisztelte az a rengeteg tömeg is, amely a csütörtöki diadalmenetben utcáinkon végigvonult, tisztelte két egyaránt nagy okból: elsőben azért, mert tőle várja az egyenlők köztársaságának megvalósításával biztos anyagi jövőjét, másodszor azért, mert egyedül ennek uralmába vetheti reménysége horgonyát, hogy mindenkinek, aki ezen a földön magyarnak született, nem kell idegen rabszolgává aljasulva románná, szerbbé, vagy csehvé változnia, de megmaradhat annak, aminek lenni egyedül akar s aminek lenni a nemzetközi szolidaritás érzésében még büszkébb öntudatot ébreszt, megmaradhat mindenki magyarnak. Megdönthetlen tanulságként áll előttünk tehát, hogy azt a szociálizmust, mely e város lakóinak sok-sok ezreit is szilárd szervezetébe volt képes tömöríteni, melynek eszméi immár még több ezer majdan* munkássá sarjadó gyermek lelkébe is befogadást találnak, semminemű erőhatalommal többé megsemmisíteni nem lehet. Nem főkép akkor, ha megmarad helyi sajátjának is az a csodás fegyelem, mely a májusi örömnapon oly impozánsan megnyilatkozott. A fegyelem egyik legfőbb alapvető tétele a szociálizmusnak. Aki a fegyelmet megsérti, az megsérti magát a szociáliz! must, aki ellene szegül a szociálizmus inaugurálta rendnek, azt a szociálizmus a maga ellenségének tekinti s kilöki a maga kebeléből. Ezért keresi minden régi rendszerrel ellentétben az újítás nemes hevével azokat az eszközöket, melyek eleve kizárják a rend megbontásának minden lehetőségét. Ezért létesítette uralma első napján az alkohol-tilalmat, s fenntartja ezt zord szigorral mind e mai napig, hogy minő sikerrel, arra az a mintaszerű rend a válasz, aminek hat hete tanúi vagyunk s aminek e mi májusi ünnepünknek a legkisebb disszonáncia nélkül történt lefolyása is egyik gyönyörű bizonysága. Azok a férfiak, akikre nálunk ma a város vezetése reá van bizva, amint azt minden eddigi tényük bizonyította, a legmélyebben át vannak hatva annak tudatával, hogy a szociálizmus éltető lelke az, amit mi fentebb dicsőítettünk: a rend, a fegyelem. Az ünnep tanulsága kihat messzebb jövőre, kihat netalán bekövetkezhető válságok idejére is. Ha akkor is úgy nyilatkozik meg tetteikben a szociálizmus lelke, amint arra bizonyságot tett a májusi ünnepnap, akkor e várostól távol marad minden véres megpróbáltatás s akkor ők méltók lesznek e szociálista város örök hálájára. Dr. 1. E. A május elseji ünnep. Harminc esztendő óta, amióta a párisi internacionálé munkásünneppé avatta május elsejét, harmincadszor ünnepelte meg a magyarországi munkásság ezt a nevezetes napot. Ünnepelte mindig öndtudatos lelkesedéssel, a május elsejéhez fűződő eszmények megvalósulásába vetett megingathatatlan hittel, nemzetközi hűséggel; de hogy május elseje hamarosan az egész társadalom ünnepe legyen, arra talán a legvérmesebb reményüek sem számítottak. A győzelmétől megittasodott ántánt vad imperiálizmusának kellett jönnie, hogy a munkásság gyönyörű ünnepében jusson kifejezésre az egész magyar társadalom tiltakozása az ellen a gonosz törekvés ellen, amellyel a külső és belső ellenség ismét a kapitálizmus igájába akarja szorítani a győzelmes forradalomban imént felszabadult magyarországi proletárság millióit s letörni akarja a kivirágzott szabad-, ságot. Hogy ez a gonosz törekvés nem fog sikerülni, arra biztos reményt nyújt az az arányaiban szinte átfoghatatlan májusi ünnepség, amely csütörtökön városunkban lefolyt. Az a feledhetetlenül impozáns menet, amelynek elvonulása több mint egy órát vett igénybe a vörös lobogókkal, virágokkal, szőnyegekkel felékesített utcákon, s amely ellepte az ősi várkert gyepes téréit, magában foglalta a társadalom minden dolgozó osztályát a jövő reményeitől, a serdülő ifjúságtól a küzdelemben megacélosodott férfiak és nők komoly táboráig. Még a hetek óta durcáskodó, könnyező idő is derűs arcot öltött e napra, hogy semmi disszonancia ne zavarja meg a nagy gonddal, féltő szeretettel előkészített, felemelően szép ünnepet. A proletárság, amely a rendezés nehéz tisztét viselte, büszke lehet az elért sikerre, mert ennél különb 'tömegmegnyilatkozást elképzelni sem tudunk. Az eseményszámba menő nagy napról a következőkben óhajtunk halvány képet adni; Gyülekezés. Alig pitymallott, hajnali 5 órakor a város lakosságát az állami tanítóképző fúvós zenekara ébresztette fel. A zenekar bejárta a város főbb utcáit úgy a Belvárosban, mint a külvárosokban. A Marseillaise vért pezsdítő dallamai szálltak az azúrkék ég felé, ablakok nyíltak, s a friss tavaszi szellővel a forradalom riadójának hangjai beáramlottak a csendes lakásokba, talpra állítva az embereket. Egyszerre nagy sürgésforgás támadt az utcákon. A házak dekorálásának munkája már nagyrészt előző napon elkészült; de azért még itt is, ott is akadt egy kis igazítani, pótolni való, sietve elvégezték tehát, hogy mire a Nap felkúszik az ég peremére, mindenek ékesen és szép rendben legyenek. Mert hát a legszerényebb házak tulajdonosai sem akartak elmaradni attól, hogy valamiképen külsőleg is kifejezést ne adjanak ők is a május elseji ünnepségben lefektetett eszmékkel való szolidaritásuknak. Hét óra felé kezdett élénkülni a MunkásOtthon környéke. Az ünneplő szellemi és fizikai munkások csoportjai gyors egymásutánban vonultak fel jelzőtáblák alatt, a gomblyukakban