Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-05-03 / 18. szám

piros jelvényekkel, a szemekben a íeikesedés tüzével — a rendezőség által a számukra kijelölt gyülekező helyre. A Munkás-Otthon előtti teret, a Czuczor Gergely utcái, az Anna-teret, a Korona, a Fazekas, az Árok, a Zimmermann, a Zrinyi, a Zöldfa, a Főiskola és Széchenyi utcákat az ünneplők csoportjai egészen megtöltötték, várva a karszalagos rendezők figyelmeztetéseit az indulásra. A menet. Nyolc óra tájban aztán mozogni kezdtek a tömegek. A rendezőség megadta a jelet az indulásra. Hatalmas vörös lobogó után sorakozva elől a vörös katonák díszszázada, utána a munkás-, katona- és földmivestanács tagjai haladtak, majd követte őket a különböző szakszervezetek végeláthatatlan sora. Impozáns volt a dohánygyári munkásnők hatalmas csapata, amely előtt a felkelő napot ábrázoló igen csinos jelzőtáblát és egy dohánylevelekkel és dohánygyártmányokkal dekoráU kifeszített vöröi drapériát vittek. A rendezés elmésségét dicsérik és a látványosságot igen emelték azok a menetbe beosztott feldíszített szekerek, melyek az évszakokat, a vasipart, az építőipart, a földmivelést, a művészetet és a tudományt allegorizálták. A szintársulat tagjai különféle kosztümökben három szekéren foglaltak helyet s egyik szekéren bohócoknak öltözve egész úton kedves mókákkal mulattatták a közönséget. Az útvonalra énekkarok voltak beosztva. A Jókai Mór utcán a földmivesek énekkara állott Jílek Ferenc vezetésével, a Széchenyi-téri Szabadság-szobor előtt a ref. főgimnázium alsóbb osztályainak énekkara Tóth Lajos énektanár vezetésével, a városháza előtt az építőmunkások dalárdája Nagy Pál vezetésével, a győri úton pedig, az ott felállított szép diszkapu mellett az állami tanítóképző intézet fúvós és vonós zenekara Lengyel Gyula tanár vezetésével. Az énekkarok és a zenekar, amig a menet elvonult előttük, rövid időközökben munkásdalokat, illetőleg zeneszámokat adtak elő, nagyban fokozván az ünnepi lelkes hangulatot. A háztulajdonosok szinte versenyre keltek egymással házaik feldíszítésében. A zászlók százait lengette az enyhe tavaszi szellő, a virágos ablakokból drapériák csüngöttek alá. Amerre a szem nézett, mindenfelé a forradalom vörös színe pompázott. Élénk feltűnést keltett Kis Tivadar könyvkereskedő kirakatában a tudományos szociálizmus megalapítójának, Marx Károlynak jól sikerült arcképe, melyet a MunkásOtthon részére tehetséges festőnk, Régner Pál festett ajándékul. Mikor a menet a ház elé ért, tisztelete jeléül az arckép előtt pár percre megállott, a díszszázad parancsnoka pedig tisztelgést vezényelt. A házak ablakaiból s a járdákon nagyszámú kíváncsi közönség gyönyörködött az igazán grandiózus menetben. A hangulat valóban lelkes, valóban ünnepies volt. Szinte büszkének érezte magát, aki részt vehetett eme, majdnem az egész város közönségét magában foglaló felvonulásban. A várkertben. * Fél 10 óra felé járt az idő, amikor a menet a várkertnek a kálvária felé néző hátsó bejáratánál felállított diszkapu alatt bekanyarodott a várkertbe. Az ősi kert pázsitjai és százados platánjai között* húzódó utakon mint élő folyam hömpölygött végig az óriási sokaság, jókedvének derűjével felvervén a kert néma csendjét. A vén platánok csodálkozva dörzsölték szemeiket, ilyen hatalmas tömeget még soha nem láttak lombjaik alatt; hisz valamikor csak « vár előkelő urai és úrhölgyei, vagy csak kivételes egyének halk lépteit visszhangozhatták a dombról alátekintő várkastély ódon falai. És ma ? — azoké a várkert, akiket igazában megillet, a népé, amely szorgalmas munkájával másoknak teremtett jóllétet, boldogságot, ő maga pedig abból is ki volt rekesztve, hogy megtört testét, agyának fáradt idegeit a természetnek oly kies helyén, mint a várkert, kipihentethesse. A kertbe megérkező sokaságot a rendezőség a három helyen felállított szónoki emelvények felé dirigálta. Mikor a pódiumok körül elhelyezkedtek az ünneplők, a szónokok beszédeket intéztek hozzájuk, amelyekben lelkes szavakkal hirdették a május örömét, a proletárság győzelmét a kizsákmányolásban mértéket tartani nem tudó< kapitalizmus felett. Reámutatván a vértelen magyar forradalom értékes vívmányaira, buzdították a hallgatóságot, hogy sziklaszilárdan tartson ki a proletár-uralom mellett, s nem sokára el fog következni az egész világ proletárságának felszabadulása. Testté válik az ige, mit a szociálizmus megdicsőült prófétája, Marx Károly hirdetett, hogy „Világ proletárjai, egyesüljetek l" Az egyes pódiumokon beszéltek: Knapp Imre, Varga Lajos, Molnár Árpácí, Buxbaum Béla, Szelestey János, Kumrner János, Viczay János, Muli József; Kerekes János pedig az ünnepi számot adó Munkás Újság vezérhelyén közölt 1919 Május i. cimü lendületes ódát szavalta el. Ám a szellemi táplálék mellett a test táplálásáról sem feledkeztek meg. Sátrak voltak felállítva, melyekben virstlit, szafaládét s jó puha fehér kenyeret szolgáltak fel a friss levegőtől s a szabadban való mozgástól ugyancsak megéhezett publikumnak. Valósággal ostrom alá vették az élelmiszert árusító sátrakat, s fogyott a szafaládé, kenyér, a rég nem látott ropogós kifli, mintha csak ingyért adták volna. Az elemi iskolák apró népe pedig kiflit és tejet kapott éhsége csillapítására. — Szeszes ital az nem volt; jobb is, mert ha valaha, úgy most igazán tiszta fejekre van szükség. A művészek pódiumán színtársulatunk tagjai és műkedvelők komoly és tréfás előadásokkal, táncokkal, énekekkel szórakoztatták a közönséget, zajos tapsokat aratva. Közben délre járt az idő, a delet is elharangozták, de a közönség legnagyobb része nem ment haza ebédelni. Sokan leheveredtek a füre, s előhúzván zsebjükből a velük hozott elemózsiát, jóizüen megebédeltek a természet nagy asztalán. Délután a szórakozás tovább folytatódott. Ekkor nagy football-verseny is volt a propaganda-század diákcsapata és a színészek csapata között. Az eredmény 4:3 volt a diákok javára, noha Thália papjai is olyan buzgalommal dolgoztak, hogy a bohókás Érczkövi meg is sántult bele. A színpadon a színészek és a MunkásOtthon műkedvelői délután is adtak elő szórakoztató számokat. Különösen Antal Lajos ért el közöttük nagy hatást, aki kellemes tenor hangján olyan bensőséggel énekelte a „De szeretnék még egyszer hazamenni" cimü népdalt, hogy a könnyei is peregtek belé. (T. i. Tokajon élnek kedves hozzátartozói, amely várost — sajnos — már szintén megszállottak a csehek.) Ahol annyi fiatalság van együtt, mint ezen az ünnepélyen, ott a tánc el nem maradhat. Amikor a kora délutáni órákban rázendített a pódiumon Füredi prímás vezetésével a népzenészek egyesített zenekara, rögvest táncra perdült a fiatalság. S micsoda sokadalom verődött itt is hamarosan össze! Karneval, te vén bohém, „vedd le a föveged", mert ha valamikor csodálkozva s tán nem minden túlzás nélkül említettük fel, hogy a Griffben 100 pár táncolta a négyest, itt legalább is félezeren voltak a táncolók. Hogy egy kicsit süppedős volt a „parkett", az nem riasztotta vissza a fiatalságot attól, hogy mindaddig ne tapossa nagy igyekezettel vissza a főidbe a gyepet, amig az este 7 óra után hirtelenében támadt szélvihar hazatávozásra nem kényszerítette a közönséget. * így folyt le Pápán a munka ünnepévé avatott harmincadik május elseje. Ünnepnek is, jubileumnak is gyönyörű volt. Ami pedig egyenesen csodálkozásunkat váltja ki, az az, hogy a több mint 10.000 főből álló tömegben a legkisebb rendzavarás sem történt, sem a legkisebb mérvű baleset nem fordult elő. A proletárság ezúttal is ékes dokumentumot szolgáltatott fegyelmezettségéről, szervező erejéről. * Mielőtt tudósításunk végére pontot tennőnk, meg kell emlékeznünk a rendezőkről, akiknek fáradságos munkájának, köszönhető nagyrészt ,az ünnepély fényes sikere. A rendező-bizottság elnöke Becsey Ferenc, a műkedvelők vezetője Drach Márton, az allegorikus csoportok tervezője Dienstmann Ferenc, a zászlók, jelvények kezelője Klebovits Béla volt. Kivülök s a fentebb említett szónokokon kivül egész nap d sürögtek-forogtak a közönség kőzött a szocii lista párt vezetői: dr. Balla Róbert, Bogn József, Nóvák István, Torma Lajos stb., ak szintén figyelemmel kisérték az ünnepély mii den mozzanatát s ügyeltek a rend fenntartásár N. P. A forradilmi k§fmánysótanác& rendelete LXX. Minden nem állami, törvényhatt sági, városi,, községi, alapítványi, egyesületi ( magánkórház, szanatórium, menhely köztula donba vétetik. LXXL Az iskolákban gyermekvédő gyár állások rendszeresíttetnek, kiknek feladata < iskolaköteles gyermekek testi és lelki védelm Ezek érintkeznek a szülőkkel, gondoskodnék gyermekek orvosi gyógykezeléséről stb. LXXII. Az erkölcsi romlás veszélyéne kitett, valamint társadalomellenes magatartás tanúsító szülők kisegítő szociális nevelésbe részesülnek. Ennek célja, hogy a fiataloknál tőkés társadalmi rend által előidézett válságc helyzetet megszüntesse. i LXXIII. Az erdők fenntartásáról és véde mérői intézkedik. Az erdők használata jóv« hagyott gazdasági üzemterv szerint történik. LXXIV. Az országban levő élelmiszei készletek arányos elosztása érdekében mindé élelmiszerkészlet, amely a gazdasági év végéi terjedő szükségletet felülhaladja, beszolgáUa tandó. " LXXV. Minden nagyobb fényképésze üzem, mely az állam hadügyi és a proletáro kulturális igényeinek kielégítésére szükséges állami tulajdonba vétetik. LXXVI. A háztartási munkásokat elhelyez intézetek és üzletek, valamint az ezekhez tai tozó munkásszállók köztulajdonba vétetnek. LXXVII. Elrendeli a német- és ruszir tanács megválasztását. LXVIII. A közélelmezési népbiztosságc felhatalmazza, hogy oly üzleteket, melyek ki zárólag a fogyasztók részére való elárusítássí foglalkoznak (kiskereskedés), megszüntesser vagy kezelésbe vegyen. LXXIX. A népfölvilágosítás alapvető jelen tőségére való tekintettel a tanítók munkabérért megfelelő gondoskodás fog történni. Az általá nos bérrendezésig a tanítók 1919 április 1-ti kezdődően havi 250 korona külön munkadíjé kapnak. LXXX. Május 1-je, mint a világ forradaln proletáriátusa nemzetközi egységének emlék napja, ünneppé avattatik; e napon mindé munka szünetel. HETI ÚJDONSÁGOK. — Pápa város önállósága. Dr. Ham burger Jenő földmivelésügyi népbiztos mult h 26-án a termelő szövetkezet megszervezés ügyében Pápán járt s ez alkalommal Páp város önnállóságának kérdéséről a következőke mondta: „Pápán lesz, egyelőre ugyan csak < pápai járásra vonatkozólag, a termelő szövet kezetek központja. Ez bevezetője annak, hogj Pápa egy közigazgatási kerületi székhely lesz A vármegyei rendszer meg fog szűnni és minden ipari centrum körül elhelyezkedő gazdaság érdekeltség egy ilyen kerületet alkot. A szövetkezetek, a mai járásoknak megfelelőleg, körzetek lesznek, de nem a politikai szempont szerint, hanem a közlekedési, gazdasági szükségesség szerint. Veszprémmegye kétségtelenül ké részre fog szakadni. Pápához esatoljak a zircz s a devecseri járások egy részét, mig Veszprén kielégítést fog nyerni Zalából, a balatonfüred járásból és — ha ez a kormányzó tanácí intenciójának megfelel — az újonnan felálítand<! Balaton vármegyéhez kapcsoltatna, ahol maga a Balaton, mint gazdasági faktor, egy érdekeltségbe vonná a partmenti lakosságot.. Nehézséget e tekintetben az okoz, hogy Veszprém nem centrálisán fekszik, de ez nem lehet akadálya annak, hogy Pápának e tekintetben támasztotl jogos igényei kielégítést ne nyerhessenek." — Olvasóink figyelmét legyen szabad e helyen felhívnunk két hét előtt megjelent „Nagykanizsa —Pápa" c. vezércikkünknek hasonló szellemű fejtegetésére.