Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-04-12 / 15. szám

ELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési árak: Egész évre 30, félévr? Egyes szám ára 60 fillér. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Kiadóhivatal; Petőfi-utca 13. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Fő-utca 19. szám alatt. Legújabb telefonjelentések. Budapest, 1919 áprl. 12. A német békeszerződés. Párisból jelentik, hogy a béke­szerződés a hét végén készen lesz, a német békebizottságot meghivják a béke­tárgyalásra s a békeszerződés végleges szövegét megszerkesztik. Lloyd George hétfőn Londonba utazik s az alsóház ülésén fontos bejelentést tesz. Biztosra vehető, hogy Saar-medence Németországé marad, Franciaország pedig erre'vonat­kozó politikai garanciákat kap. Kártérí­tési összeg 25 milliárd lenne aranyban, nyersanyagban és külföldi hitellevelekben. Foch, Patain és Joffre követelik, hogy a Rajna balpartja a békefeltételek teljesí­téséig megszállva tartassék. Forradalom Szerbiában. Napok óta egyre érkeznek Szer­biából a hirek, hogy ott a forradalom kitörőben van. Az Új-Szegedet meg­szálló szerb katonák átjöttek Szegedre, eldobták fegyvereiket és éltették a ma­gyar proletariátust. A szerbek a demar­kációnális vonal egyéb szakaszain is letették a fegyvert. A hadügyi népbiztos rendeletei. A hadügyi népbiztos elrendelte, hogy a Vörös Hadseregbe csak olyanok vehetők fel, kik 18-ik élntévüket betöl­tötték. Az összes vidéki forradalmi csa­patok kötelesek gépfegyvereik 50%-át a budapesti fegyverraktárba beszolgál­tatni. Forradalmi törvényszék elé állí­tandó, aki kincstári ruhát, vagy felszere­lési holmit elád vagy megvesz. Kun Béla beszéde. Kun Béla a fővárosi munkás- és katonatanács első ülésén nagy beszédet mondott: A nemzetközi proletárok forra­dalma sziklaszilárd. Az egész világ pro­letárjaihoz . szólok és leleplezem azt a hazugságot, hogy bennünket a sovinizmus vezetett. Ünnepélyesen kijelentem, hogy a diktatúra hazája a nimzetközi prole­tárok hazája. Köztük sem faj, sem val­lás, sem más különbség nincsen. Az egész világ ide néz. Minden proletár várja azt a feltétlenül megérkező pillanatot, hogy Scheidemann hulláján keresztül meg­alapozzák a proletáriátus diktatúráját. E diktatúra a tömegek diktatúrája. A mun­kástanács a tömegek önkormányzatát jelenti. A különbség a ma és a három hét előtti idő közt az, hogy akkor alul­ról, ma felülről várjuk az osztályharcot. A burzsoá még él, él benne a boszu­vágy és gyűlölet, csak most elájult és elbujt vackaiba. Ne legyünk elbizako­dottak, ne adjuk ki kezünkből a fegyvert, mig teljesen tönkre nem tettük őket. A jó forradalmár a tömegből meríti erejét. Most rombolni és építeni kell egyszerre, ezt azonban nem szabad fegyelem nélkül tenni. Félre kell tenni az egyéni érde­keket. SZEMLE. Új tónus, új világ. Valahányszor a nagy összeomlás óta ellenségeink hivatalosan tár­gyaltak velünk, mindannyiszor újra és újra éreztük a legyőzetésnek minden szégyenét. Attól kezdve, hogy Belgrádban belénk törülte sáros* csizmáját a gőgös tábornok, minden újabb hang, ami a túloldalról felénk süvített, arcunkba ker­gette a vért, minden újabb irás, amit elénk rak­tak, újabb gyötrö eszköze volt egy kegyetlen, biztos halállal fenyegető inkvizitori munkának. E héten történt először, hogy úgy beszéltek velünk, ahogy ember szokott az emberrel: emberségesen, ahogy egyenlő szokott az egyen­lővel : tisztességesen. Az az erő, amely egész Európa átformálására hivatott második forra­dalmunkban megnyilatkozott, megdöbbentette s egyszersmind tisztelettel töltötte el volt ellensé­geinket. Egy pillanat alatt ráeszméltek, hogy a kommunista Magyarország egyértelmű az erős Magyarországgal, mert jelenti azt az országot, melynek félelmetes tömegei tüzbe-lángba borít­hatják az imperiálista őrület egész európai bűntanyáját. Többé nem alezredesi fiatalos hetyke hangon, hanem az érett megfontolás udvarias diplomata tónusával fordulnak felénk. Vyx úr és Smuts úr! Mintha nem is egy gaz­dájuk volna, mintha nem is egy célt szolgál­nának! Egy egész világ választja el őket s ez a világ az, amit mi teremtettünk meg a ma­gunk számára s amely meghozza számunkra mindazt, amit már veszve láttunk, mindazt, amiről már tört szívvel lemondani készültünk. Választás. Vasárnap délelőtt még nem is gondoltunk reá, hétfőn délután már túl is voltunk rajta. Gyors elhatározás, gyors cselek­vés, ez szerencsés, ez üdvös velejárója az új társadalmi rendnek. El a hosszadalmas bürok­rata előkészítési módokkal, el az összeíró kül­döttségekkel, a lajstromgyártókkal, a lisztakite­vőkkel, a liszta ellen fellebbezőkkel, a felleb­bezés felett ítélkezőkkel, a választások kiírásával, a hetekre terjedő, boritaltól hangos korteske­déssel, el mindennel, ami a múltra emlékeztet, jöjjön az új vér, forrjon pezsegve az erekben s teremtsen új életet a tespedt réginek helyén 1 És így választottunk. Szép tavaszi vasárnap délutánján, séta közben látja az emberiség a szavazásra felhívó plakátokat s másnap délelőtt — ugyancsak verőfényes szép tavaszi napon — már százan és ezren, soha nem látott sokadal­mak választják meg a város ügyeinek intézé­sére hivatott tanácstagokat, kiknek sorából a megyei s majd az országos tanács tagjai is ki­kerülnek. S megy mindez, mint a karikacsapás, szavaznak ezren és ezren, akik eddig nem sza­vazhattak s öröm csillog a szemükben, hogy végre emberi jognak osztályosai lettek. Hogy néhányan, pár százan, viszont a jogtalanságnak azt a keserűségét érezhették, amire azelőtt proletárok milliói voltak kárhoztatva, az nem ronthatta a szinte ünnepi hangulatot. Nyilván­való, hogy ez amúgy is csak ideiglenes állapot, a kommunista fejlődés rendjén előbb-utóbb mindenki önmagáért, önmagának s egyidejűleg a közért s a köznek dolgozóvá válik. Az űj világ iskolája. Mostani forradalmunk az iskoláz­tatásban is alapos változtatásokat, gyö­keres és üdvös reformokat hajt végre. Legmélyrehatóbb és szinte kiszámít­hatatlan horderejű az általános műveltség szempontjából az az intézkedése, amely­lyel minden fokon, illetve az egész vo­nalon, az alsó iskoláktól a felsőbb isko­lákig a tanítást ingyenessé teszi a tan­díjak eltörlésével és tankönyvek ajándé-' kozásával. Ezen intézkedése, amelyet kiegészít még azzal is, hogy az egyetemeket is mindenki előtt megnyitja, Magyarország kultúrájának új, óriási kiterjedésű hori­zontját teszi láthatóvá előttünk, amelynek körzetében erkölcsben, szellemben és va­gyonban a mainál sokkal boldogabb nép fogja élni életét. Nem nagyítunk, ha ezt az intézke­dést kihatásaiban a bettinyomtatás kultúr­missziójához hasonlítjuk és ha azt hisz­szük róla, hogy miként a betünyomtatás, úgy iskoláztatásunk emez új intézménye is hódító útjára kél mielébb ebben a vén és iskoláiban maradiszellemü Európában. Hatalmas és a célnak legmegfelelőbb újítás a 8 osztályú elemi iskola és a 4—5 osztályú középiskola tervezete. Amin oly soká törték aggodalmaskodó peda­gógusaink a fejőket, az egységes közép­iskola kérdése ezzel a sikerült megoldás­sal, mint letárgyalt tény, végleg lekerül a napirendről. Mondanunk sem kell, hogy úgy az alsó-, valamint a középső oktatásban több, régi és oda nem való tantárgy ezentúl nem talál helyet. A jó öreg klasszikusoknak a legtöbb osztályból ki kell csoszogniok s a rájok nem igen hallgató diákoktól végleg bucsut venniök. STERNBERG hangszergyár Rákóczi-út ©O. szám alatti „Zenepalotá"-jónak cimbalom-termeiben pedálos és 2 manuálés remekdaraboktól kezdve a miniatűr harmoniumokig minden fajta amerikai és európai modell rakáron. Vidékre pontos szállítási.

Next

/
Thumbnails
Contents