Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-04-12 / 15. szám

Ezeket új, a különböző szaktudo­mányok sok* köréből vett ismeretterjesz­tések váltják fel, amelyek között első sorban, talán első helyen fog lépkedni a szociális tudományok szakanyaga, amelyet eddig oly ostobán és oly igaztalanul el­űztek morcos tanférfiaink a tanintézeteink küszöbétől is. Ez új világ képéhez tartozik még a már fölöslegessé vált s eddig is értel­metlen érettségi vizsgálatok eltörlése, a fizikai oktatásnak nagy méretűvé tétele, a filozófia történetének teljes ismertetése és a moralista nevelés túltengése helyett az úgynevezett fizikai nevelés érvényesí­tése iskoláztatásunkban. Ezen intézkedések méltán nagy re­ményeket keltenek minden haladni tudó magyar tanférfiuban jövő közoktatásun­kat illetőleg. Gy. Gy. proletárdiktatúra pénzügyi tervei. A Forradalmi Kormányzótanács a proletár­diktatúra életbeléptetése napján tudvalevőleg Lengyel Gyula volt kereskedelmi iskolai tanárt állította az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének élére. Ez a kinevezés több volt annál a megbízásnál, amelyet az októberi forradalom adott Lengyel hivatali elődjének. Itt már nem arról volt szó, hogy valaki a bécsi anyaintézettel „kellemessé" tegye a viszonyt, hanem arról, hogy a legnagyobb gyorsasággal és energiával keresztül vigye a Magyar Tanács­köztársaság önálló bankjának felállítását és az osztrák függőségtől való megszabadítását. A valóságban az a helyzet, hogy az önálló magyar bank, amelyről annyi hiábavaló szófecsérlés folyt a régi magyar parlamentben, már meg is van, mert az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének ilyen jellege a proletárforradalom kitörésével teljesen megszűnt és csupán keretét adja az új, teljesen önálló magyar jegybanknak. Időközben Lengyel Gyula pénzügyi népbiztos lett. Ezt megelőzően az Osztrák-Magyar Bankról és az összefüggő kérdésekről beható beszélgetést folytattunk Lengyel Gyula bankkormányzó nép­biztossal, aki következőket mondotta: Az Osztrák-Magyar Bank budapesti fő­intézetét és az összes magyar, meg nem szállott területen levő fiókjait átvettem a Magyar Tanács­köztársaság tulajdonába anélkül, hogy ezzel az anyagi elszámolását, kérdését elintézettnek te­kintenők, mint ahogy általában az az álláspon­tunk, hogy semmiféle külföldi vonatkozású dol­got nem szándékozunk egyoldalúan megállapí­tani. Az Osztrák-Magyar Bank legfőbb intézőit állásuktól felmentettem, miután a banknak alap­szabályszerű szervezete a fentiek folytán meg­szűnt. így elmozdítottam a korábbi kormány­biztost, a helyettes bankkormányzót és a ma­gyar főtanács tagjait, akik ezen rendelkezés folytán az Osztrák-Magyar Banknak március 31-iki közgyűlésén már részt sem vehettek. Bécsi követségünk állandóan tárgyalásokat foly­tat a korábbi jegybankkal, egyrészt a bank­jegykérdés, másrészt a bank magyar ügyeinek likvidálása tárgyában. Ezzel szemben a magyar területen levő Osztrák-Magyar Bank fiókjainak a közvetlen érintkezést Béccsel megtiltottam. Eddig ugyanis az összes bankfiókok közvetle­nül Béccsel érintkeztek, úgy hogy a budapesti főintézet a, fiókok ügyeiről semmit se tudott, sőt maga a főintézet se tud a saját ügyeiről, mert semmiféle önállósága se volt, dacára an­nak, hogy a főintézeti cimet és jelleget viselte. Ennek bizonyítására elég annyit felhozni, hogy az úgynevezett főintézetnek egyáltalán nem volt könyvelése, hanem a legkisebb tételek könyve­lése és nyilvántartása a bécsi intézetnél történt. Annyira ment Bécs elzárkózottsága Budapesttel szemben, hogy a bécsi könyvelőségben egyál­talán nem alkalmaztak magyar tisztviselőt, bár egyébként az volt a szokás, hogy a budapesti főintézet minden tisztviselője rövidebb, hosz­szabb időt Bécsben is köteles volt működni. Ennek következtében a Pénzintézeti központ három megbízható revizorát utasítottam, hogy a legegyszerűbb könyvelési rendszer könyveit nyissák meg. A bank átvételekor az intézet működését egész szűk körre szorítottam. Be­szüntettem a váltóleszámítolást, a lombard- és jelzálogkölcsönök folyósítását és felfüggesztet­tem a hadikölcsönpénztár működését. Jelenleg az Osztrák-Magyar Bank táplálja fiókjai útján a giróforgalom kiterjesztésével lényegesen meg­szorított pénzforgalmat és sikerült is megaka­dályozni, hogy pénzeszközök hiányából zavarók támadjanak. Ezt aránylag csekély eszközökkel érhetjük el, úgy hogy hosszú időre el vagyunk látva bankjegyekkel. Az Osztrák-Magyar Bank közvetlenül semmiféle közszükségleti (tehát sém katonai, sem termelési) célokra sem utal ki összegeket, hanem csakis az állampénztár kö­veteléseiből az állampénztár számlájára. Mind­azokat az összegeket, amelyekkel a vidéki munkás-, katonatanácsok és direktóriumok a hadsereg szervezés, a közellátás és termelés folytonossága szempontjából igényelnek, az Osztrák-Magyar Bank illetékes fiókjai, az adó­hivatalok, tehát az állampénztár számlájára utal­ják ki, úgy, hogy a budapesti főintézet pénzt csak a fiókoknak küld. Örömmel állapítom meg, hogy a vidéki tanácsok az eddigi tapasztalatok szerint komolyan és gondosan mérlegelik a szükségleteket és ezen a téren is tanúságot tesznek a munkásság nagyfokú érettségéről. Arra a kérdésre, hogy a bankjegy-ellátás és pénzeszközök tekintetében nem mutatkoznak-e zavarok a bankkormányzó a kővetkezőket mon­dotta: Bankjegyekkel, mint már említettem, hosszú időre el vagyunk látva, mert a pénz­cirkulációt már az első napokban lényegesen megszorítottuk. A tanácsköztársaság gazdaság­berendezése a pénz szerepét egyre szűkebb körre fogja szorítani, mert naponta újabb üze­meket veszünk köztulajdonba és ezek egymás­közötti elszámolását a pénzintézeti központnál centralizáljuk. Váltópénzben hiány mutatkozik, jnert a bankjegy-lebélyegzéstől való félelmük­ben sokan a vas és nikkel darabokat rejtik el. Vannak falvak, ahol csak ilyen váltópénzért lehet vásárolni. Természetes, hogy ennek semmi célja sincs, mert egyelőre bankjegy-lebélyegzés dolgában a pénzügyi népbiztosság még nem határozott, másrészt miután a váltópénz cirku­lációját mindenkép biztosítanunk kell, az elrej­tés oly intézkedéseket vonhat maga után, amelyek éppen az elrejtett pénz elértéktelene­dését vonhatják maguk után. Máris üzemben van a pénzverde, amely megfelelő váltópénz utánpótlásáról gondoskodni fog. Hiány mutat­kozik egy- és két koronás papírpénzekben is, miután ezekét más országban nem bélyegezték le s ebben való bizakodásban sokan nálunk is elrejtik. Arra a kérdésre, hogy van-e az el­rejtésnek értelme, a kormányzó így felelt: Az elrejtésnek semmi értelme, mert a pénzügyi népbiztosság eddig nem érintette a bankokban levő pénzeket, csak a tulajdonjogi rendelkezést korlátozta. Figyelmeztetni kell mindenkit, hogy a bankokban levő betétek mindig olyan pénz­ben vehetők fel, amely az adott időpontban forgalomképes, mig az elrejtett pénz elérték­telenítésére hatékony intézkedéseket lehet tenni. Bár egyelőre újabb papírpénz kibocsátása nincsen tervbe véve, mégis ha a közönség a bankjegyelrejtéssel szabotálja működésünket, módunk van például arra, hogy 2000 koronán felül érvénytelenítsünk minden olyan pénzt, amely nincsen bankban elhelyezve s ezek helyé­ben újakat bocsássunk ki. Helyesen és saját érdekében cselekszik tehát mindenki, ha a pénzét bankokban helyezi el. A* forgalom megkönnyítése kérdésében a bankkormányzó a következőket mondotta: Min­den lehetőt elkövetünk, hogy a készpénznélküli forgalom zavartalanul és bizonyos könnyítések­kel bonyolíttassék le. Meg fog jelenni egy ren­delet, amely kötelezővé teszi a csekkneK fizetési eszközként való elfogadását. Ellenben mindenütt, ahol közellátási, hadügyi, termelési vagy más közérdek követeli, ott lehetővé tesszük a kész­pénzforgalmat. A készpénzforgalom korlátozá­sára vonatkozó intézkedéseink nem akarják lehetetlenné tenni a forgalom fenntartását, hanem csak oda tendálnak, hogy a pénzt mielőbb ki­küszöböljük, miután a pénzt a kommunista gazdasági rend tagadja. Például a hadsereg­szállítókra vonatkozó megjelent rendelet is azt a célt szolgálja, hogy a Vörös Hadsereg ellá­tása ne akadjon meg azon, hogy a szállítók a földmives termelőknek nem tudnak készpénz­ben fizetni. Viszont meg kellett akadályozni, hogy ezen a cimen a hadsereg ellátásával meg­bízott beszerzők — mert a régi értelemben vett kapitalista hadseregszállítót a Vörös Hadsereg nem ismeri — egyéb tőkék felett is rendelkez­zenek. Ezért kellett az ilyen hadseregszállító megbízottak újabb folyószámláit a régiektől elkülöníteni. Mi a szerepe a Pénzintézeti Központnak ? Az Osztrák-Magyar Bank hatáskörét azért ter­jesztettük ki a Pénzintézeti Központra, mert sz.ükség van az összes szocializált üzemek egy­séges pénzügyi ellenőrzésére és revíziójának megszervezésére. A Pénzintézeti Központban egy igen nagyszabású revizori osztály létesült, amely az egész termelési és elosztási folyamatot pénzügyi szempontból ellenőrzi és amely szer­vezetnek módjában lesz a nem produktív üze­meket a termelésből kikapcsolni s a produktív üzemek fokozott kihasználását biztosítani. A Pénzintézeti Központnak ebből a szempontból tehát a kollektív gazdasági rend szervezésében egészen rendkívüli jelentőség jut. Ez lesz a statisztikai hivatal, amelyet a kommunista gazda­sági rend egyik fő szervének szoktak tekinteni. Békessy Imre. — Olvasóinkhoz. A nyomdabérek újabb, 65%-os emelkedése az elé a dilemma elé állított bennünket, hogy vagy mi is ennek megfelelőleg 50%-al emeljük az előfizetési árakat, vagy pedig lapunk megjelenését ideiglenesen meg­szüntetjük. Tekintettel arra az igazán lelkes érdeklődésre, melyet a közönség lapunkkal szemben tanúsít, mi az előbbi módot választottuk. Amíg tehát a.viszo­nyok kedvezőbbre nem változnak, a Pápai Hírlap előfizetési ára egész évre 30 K, félévre 15 K, negyedévre 750 K, egyes szám ára 60 fillér. A forradalmi kormányzótanács rendeletei. XL. A földbirtokrendezés keresztülvitelére és a termelés folytonosságának biztosítására községi, járási, vármegyei és országos birtok­rendező és termelést biztosító bizottságok léte­síttettek. XLI. Minden hatóság köteles az ország­ban használatban levő nyelvek bármelyikén ki­állított hozzátartozó beadványt elfogadni, az el­intézést a beadvány nyelvén közölni. XLII. Mindazok, akik önhatalmúlag intéz­kednek oly ügyekben, melyek a forradalmi kormányzótanácsnak vagy egyes népbiztos­lágoknak vagy az alájuk rendelt hatóságoknak intézkedési körébe tartoznak, forradalmi törvény­szék elé állíttatnak. Különösen súlyos büntetés alá esnek, kik jogosulatlanul fegyveres^ erőt vesznek igénybe. XLIII. A közélelmezési népbiztosság köz­ellátási népbiztossággá alakult. Hatáskörébe tartozik minden élelmiszer és a közvetlen fogyasztát céljaira szolgáló minden egyéb köz­szükségleti cikk. XLIV. 1919 április 15-től, 1919 szept. 15-ig nyári időszámítás lép életbe. XLV. Aki a Forradalmi Kormányzó tanács vagy a népbiztosok rendeleteit megszegi, forra­dalmi törvényszék elé kerül. XLVI. A letartóztatottak tartása, élelme­zése és munkaerejük átengedése iránt kötött szerződéseket az igazságügyi népbiztos kár­térítés nélkül felbonthatja. XLVII. Minden gyógyszervegyészeti üzem (gyár, iparvállalat), amely gyógyszerek elő­állításával, feldolgozásával foglalkozik, minden gyógyszerárukereskedés, minden gyógyszertár, továbbá a kötőszerek, orvosi műszerek, beteg­ápolási cikkek gyártásával és elárusításával foglalkozó vállalatok köztulajdonnak nyilvá­níttatnak. XLVIII. A Magyarországi Tanácsköztársa­ság ezennel köztulajdonba veszi — tekintet nélkül a bennük alkalmazott személyzet létszámára — valamennyi filmgyárat, filmlaboratóriumot, filmkölcsönző vállalatot, rokonipari üzemet, valamint a mozgóképszínházakat, minden ingó és ingatlan vagyonukkal, ennek tartozékaival és az üzem folytatására szolgáló készpénzzel együtt.

Next

/
Thumbnails
Contents