Pápai Hírlap – XVI. évfolyam – 1919.

1919-03-29 / 13. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetési árak: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Fő-utca 19. szám alatt. Legújabb telefonjelentések. Budapest, 1919 március 28. A kommunista párt ülése. A kommunista párt tegnap ülést tartott, melyen kimondta a párt likvidálását és egyhangúlag elhatározták a szociálista pártba való beolvadást. Kun Béla hosszabb beszédet mondott, melyben többek között bejelentette, hogy a szovjet-alkotmány készülőben van, kidolgozása Lenin utasításai alapján történik. Előreláthatólag 14 napon belül a szovjet-választások kiírhatók lesznek. A vallásoktatás eltörlése. A közoktatási népbiztos rendeletet adott ki, melynek értelmében az összes iskolákban a vallásoktatás azonnal megszüntetendő. Az így felszabaduló órákat részben a mai viszonyok ismertetésére, részben a közismereti tárgyak tanítására kell felhasználni. A megyei közigazgatás. A megyei közigazgatás is megváltozik. A megyei és járási közigazgatási beosztásra nézve ma délelőtt a belügyi népbiztos elnöklete alatt szaktanácskozás volt. Minden jel arra mutat, hogy a megyék közigazgatását is a proletár diktatúra szellemében fogják átformálni. Tisztviselők háborús segélye. A kormányzótanács rendelete értelmében a közszolgálati alkalmazottak újabb háborús és drágasági segélyéről szóló törvénycikkek hatályát április és május hónapokra meghosszabbították. Habsburg József Ferenc letartóztatása. Habsburg József Ferencet, Habsburg József fiát azon gyanú miatt, hogy Ausztriába akart kiszökni, letartóztatták. Egy fosztogatót kivégeztek. A forradalmi törvényszék Kecskeméten egy fosztogatót halálra itélt és azonnal kivégeztetett. Vasutas sztrájk Bécsben. Bécsben az összes vasutak alkalmazottai sztrájkba léptek. SZEMLE. „Igazság és békülékenység." Mióta a gőgös győztes ránk tiport sarkantyús csizmájával, mióta napról napra szöges ostorral hasogatta meztelen hátunkat, soha, de soha mást nem hallottunk tőle, mint a kíméletlen dölyf, a durva gúny szavát. így amikor szóra méltatott bennünket, amikor egyáltalán feleletet adott a tisztelettel teljes tiltakozásainkra, melyeket hallatlan sérelmeink tárgyában neki előterjeszteni bátorkodtunk. Legtöbbször azonban nem tette ezt sem: Beszélhettünk, ránk sem hederített, irhattunk, fel sem bontotta Írásainkat, s amig mi szenvedtünk irtózatosan, csak gyülekeztek körbe körbe, mind szorosabb gyűrűbe a ronda varjak, hogy lakmározzanak majd nekik maradó holttetemünkből. Ámde egyszerre mi történt ? Csodák korába jutottunk vájjon? Visszafelé folynak-e a folyók, báránnyá változott hirtelen a tigris? Ugyanannak a pöffeszkedő katonának ajkáról, aki eddig az ország igazát soha tudomásul nem vette, szelid kérelem hangja fuvoláz felénk: az igazság és békülékenység szellemében szinte könyörög, hogy helyreigazító sorait' a forradalmi kormány juttassa el a nyilvánosság elé. Hogy mi van ezekben a sorokban, az igazán mellékes. Azt a szándékukat, hogy egy életképes ország tökéletes megsemmisítésére törtek, semmi szépítgetéssel nem leplezhetik. De mit jelent ez az új, eleddig soha nem hallott két szó: igazság és békülékenység? Jelenti, ó nem csodát, csodákat soha más, mint a költői képzelet nem látott, jelenti a sápadt ijedtséget, a reszketeg gyávaságot, mely elfogta a harc nélkül győztest akkor, amikor a már holtnak tartott legyőzöttet egyszerre talpra szökkenni látta s magasra tartott karjában borzadva pillantotta meg a forradalom vörös lobogóját. Lelki szemeivel látta már a hadsorokat, a félelmetes gárdát, mely a kibontott zászló mögött öntudatosan s önként felvonul felkészülve arra, hogy a proletár tömegek ellenállhatlan erejével megteremtse Európában azt az igazságot, melynek nem kell békülékenység, mert maga lessz a béke, a dolgozó népek halhatatlan, örök békéje! " Gondolatok az új világ kezdetén. Machiavelli, a nagy államférfi és bölcselő jelszava volt: „Homo homini lupus, non homo". Magyarul ez így hangzik: Az ember embertársára nézve farkas és nem ember. Az emberiség napjainkig tartó-történelméből vett szomorú tapasztalat kifejezője ez a bölcs mondás. Szomorú tapasztalat — ismételjük. Mert az ember boldogságra van teremtve a földön és mégis az a sok évezred, amelynek mesgyéin áttörtetett a jelenig, a folytonos szenvedések, éhség, inség, rabszolgaság és a kegyetlenül véres küz- > delmek átkos emlékezetű szintere volt. Olyan volt az egész, mint egy sok-sok felvonásos tragédia, amelyet mintha azok a régi mithológiai istenbácsikák és nénikék rendezték volna a maguk olimpusi mulattatására. A régi együgyű tanulatlan népek mind abban a hitben is éltek, így oktatták rá csalafinta papjaik, hogy a világi nyomorúságos sorsuk egyedül az égiek rendelkezéséből származik. A fátum, a a végzet úr valamennyiük felett, ez ellen tenni nem lehet semmit, zúgolódni ellene haszontalan fáradság, — nincs más orvosság rá: tűrni és belenyugodni a megváltozhatatlanba. De már több századdal a keresztyénség előtt rájöttek arra azok a valóban okos görög filozófusok, hogy ha a fátum oly megfellebbezhetetlen hatalom is mindenek fölött, sőt még az istenatyáknak, anyáknak és fiaknak is parancsol, mégis az ember boldogsága, legalább is e sártekén, magának az embernek a kezébe van letéve. Nyíltan hirdetik is ezt, tanítják rá az ifjúságot, megírják e kérdésről nagyértékü könyveiket, amelyeknek célja, feladata oly államformát keresni és ajánlani, amelyben minden polgár boldog, mert szerintük is már az a legjobb államforma, amely lehetőleg minden polgárának boldog földi létet nyújt. Mondanunk sem kell, hogy már abban a régi korban is, éppen úgy a mi századainkban, üldözés, halál, számkivetés lett a sorsuk ezeknek a derék férfiaknak, mert az akkor is bűnös hatalmát féltő reakció a társadalmi rend felforgatóinak, istentagadóknak, hazátlan bitangoknak bélyegezte őket s e cimen üldözte. E sokat szenvedett férfiát üldözni, megölni lehetett a hatalomnak, de eszméik igazságát eltemetni gyönge volt hozzá. A római köztársaság utolsó századában, a K. e. évtizedekben a művelt római köztudatban kialakul a humanizmus nagy elve, Cicero két művében oly államformát képzel el magában, amelyben az emberek legnagyobb tömege boldogságot élvezhetne s e kor szellemi, erkölcsi és társadalmi mozgalmainak záradékául felhangzik félreérthetetlenül teljes kialakulásában a legnagyobb és a legszebb emberi életparancs: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Egyszerű értelemre az: Ember, ne légy embertársadra nézve farkas, hanem légy ember. STERNBERG hangszergyár Rákóczi-út 60. szám alatti „Zenepalotá"-jáiiak zongora-termeiben világhirü külföldi zongora- és pianino-gyártmányok mérsékelt árakon kaphatók. Szerkezeti jótállás, u. Vidékre pontos szállítás,