Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.
1918-04-06 / 14. szám
r Hogy pedig miért kelle kezdetben a zajtalan működés, azt is megmondhatom most már. Két igen hatalmas államférfiú, az egyik aktiv, a másik már nem az, de nem csökkent befolyású, egy-egy városnak akartak dohánygyárt. (Az egyik tényleg létesült is.) Szükséges volt azonban, hogy a pápai gyár ügye lehetőleg előhaladjon, hogy itt már tények, kedvező körülmények legyenek latba vethetők, úgy, hogy a nyilvánvaló előnyök és konjunktúrák kimutatásával Pápa vezethessen. Hogy Láng mennyire át volt hatva attól, hogy a gyárnak nálunk való létesítése kétségtelen államérdek, annak szolgáljon bizonyítékául az is, hogy egy késő éjjeli órában, nála, könyvtárszobájában, vacsora után nekem kifejtette, hogy Pápa lakossága ipari foglalkozásánál fogva elsősorban alkaimas, mert a női lakosság nagyobb részben házi- és női kézimunkával foglalkozván, a gyártáshoz kezei finomabbak s így alkalmasabbak, mint valamely falusias városé, ahol a nők mezei munkások, és már életmódjuknál fogva sem olyan hajlamosak és alkalmasak a gyári munkára. Ki is számította ott nyomban egy elővett statisztikából, — ha jól emlékszem a számra — hogy azidőben itt a gyár munkásnépessége 1000— 1100-ra lenne számítható. Ennyit a dohánygyárról. A földmives-iskola — többször adta jelét — igen kedvenc eszméje volt; folyton sürgette a mozgalom megindítását és tényleg meg is kezdtük a gyülekezést, levelezést, főurakhoz, főpapokhoz, hatóságokhoz, alapítványi helyek létesítése iránti kérvényezési, és meglepő hamar össze is jött, úgy emlékszem, a megkívánt 20 alapítványi hely. Láng nagyon szerette ezt az iskolát, s nem egyszer mondta tréfálkozva, hogy ez az ő legnagyobb alkotása, és ha valamikor nemességet kér, predikátumul a kishantait választja. Ezt azonban később valószínűleg elfeledte. A regale-kártalanítási ügyben mi itt csupán csak arra szorítkozhattunk, hogy a rendelkezésre álló fogyatékos levéltári adatok alapján az ügy historikumát valahogy kibogozzuk. Hát ez meg is történt. De nem csekélyebb fontosságú, ha nem lényegesebb volt az igény számszerűsítése, e részben nekünk se adatunk, se szakismeretünk nem volt. Államtitkár-képviselőnk tehát leküldte ide az azóta szintén elhunyt b. Amelin Viktor osztálytanácsost, aki itt segéderőkkel heteken át dolgozva kiszámította teljes pontossággal azokat az összegeket, amelyek úgy a várost, mint jogi személyt, valamint azokat illetné — ha az a perek során nekik Ítéltetnék meg —, akik korcsmáitatás címén kártalanításra igényjogosultsággal birnak. És mind a két tétel — mint köztudornásu, — az utóbbi heves és szenvedelmes tárgyalások, közgyűlések és a legfőbb itélőszékig vitt perek után tényleg a város pénztárába folyt, jelentős létesítménynek — ha jól emlékezem — a vízvezetéknek szolgálván alapjául. íme ilyen nagy érdemeit ismerem és tanúsítom én a most elhunyt 5 minden tisztelőjében feledhetlen emléket hátrahagyott báró Láng Lajosnak. Hogy volt még sok tette, amelyekért e város lakosságától számosan lehettek és vannak ma is iránta a hála érzetével eltelve, azt nem egytől hallottam, nem egyről tudom. Ám ez nem tartozik ide. Hiszem, sőt tudom, hogy fájdalmas részvéttel vannak eltelve ezek is oly korai elmulta felett. Én pedig, aki — itt is hangsúlyozom — nemcsak jogot formálhatok hozzá, hogy megállapítsam érdemeinek e város részéről méltán elvárható elismerését, hogy adalékot szolgáltassak a történeti igazságnak tisztázására, éppen ezeknél az indító okoknál fogva kötelességet is kellett, hogy teljesítsek az ő — itt egy időben elhalványítani, sőt letagadni törekedett, — nagy szolgálatainak bebizonyításával. És ezenkívül le akartam tenni egy szerény kis virágot annak a jó, nemes embernek sírjára, aki semper idem volt, kedves, közvetlen, póz nélküli férfiú, aki bár mindig magasabbra jutott érdemes életpályáján, a legklasszikusabban cáfolta meg a maga személyét illetőleg azt a közmondást, hogy „honores inutant móres". Censor. Nyomorúságos lakásviszonyaink, Irta : Dr. Lővy László. II. Az első költségvetés alkalmával kis programmbeszéd félét tartottam, amit azután minden évben negyvennégyszer ismertettem, megkritizálván a városi tanács működését. Hallatlan merénylet volt ez, mert a tisztelt városi tanács más részről folyton csak dicséretet kapott. Az én beszédem után a két legbefolyásosabb városi képviselő szólalt fel oly értelemben, hogy ily jól vezetett városi tanács nem igen van az országban. A polgármester az én beszédemre jegyzeteket irt és a vita bezárása után következőket mondta: „Ilyen rosszakaratú kritikát, mint amilyent dr. Lővy mondott, még itt senki sem hallott. Mit akar ő ? Jobb egészségügyet : azt valamennyien akarjuk, csakhogy ezt nem lehet hirtelenében elérni; ő akar vízvezetéket: ez csakugyan nevetséges, mikor olyan jó a tóviz (az évi halandóság állandóan 38 volt minden 1000 ember után); nagy promenádot akar: ez csakugyan haszontalanság volna, mert itt van a szép és nagy gróf kert; kórházatakar: van itt a mizeHeXiíéf igen jó kórházuk; akar jó világítást: van a városnak hetven petróleum lámpája; akar aszfaltjárdát: azt nem bírjuk mert igen sokba kerül. Széles utcákat és utcaáttöréseket akar: ez már nevetni való. Mindez még haggyán; de mikor rendes könyvelést, szigorú ellenőrzést, a pénztárak egyesítését és új könyveket akar, és a városi vagyon leltározását, ezt már nem tűrhetem, mert ez meggyanusítása, a mi becsületes tisztviselőinknek; ezt határozottan visszautasítom." — Volt erre nagy taps és meggyalázó közbekiáltások, mint amilyenek „Le van főzve!" „A csend-és rendzavarói" és más hasonlók. Meg kell említenem, hogy a pénztárosok a város vagyonát egy kis könyvbe írták be, mit folyton maguknál hordoztak. Ez időtől fogva a városi közgyűlésen elvesztettem minden hitelemet és egy tag indítványára elhatározták, hogy az én indítványaimat nem veszik fel a jegyzőkönyvbe. így maradt ez néhány évtizeden keresztül, mig ismételt indítványom folytán a város 1894ben mérnököt alkalmazott. De ezzel az építési ügyek nem javultak, mert az új mérnök az utcarendezés iránt nem bírt érzékkel; maradt minden a régiben; sőt a jelenlegi főmérnök sem tudott javulást előidézni és borzalmas dolgok történnek ma is az új házak építésénél. A múlt század végén csináltunk nagy nehezen egy jó építészeti szabályzatot, de az csak papíron maradt. A tisztelt tanács fittyet hány minden szabályzatnak és mindenki úgy építhet, ahogy akar. Számtalanszor feljajdultam a közgyűléseken, hogy Pápán az építtetők csinálnak új utcákat, olyan helyekre is, ahol utcának nem volna szabad lennie. Vesz valaki száz vagy százhúsz négyszögöl gyöpöt vagy szántóföldet és épít oda házat minden bejelentés nélkül. Mikor már kész a ház vagy csaknem kész, akkor kérnek építési engedélyt. Büntetésük néhány korona; de példákat kellett volna statuálni és a házakat irgalmatlanul lebontatni. Az új Erzsébetvárost az építkezési bizottság nagyon jól megtervezte; csupa husz méteres utcákat javasolt, amit a közgyűlés el is fogadott, de a tisztelt tanács csak egy huszméteres utcát csináltatott, a többi keskeny és zsák-utca. A Hunyadi János utcán csak egy északi sor volt tervezve, hogy jó levegőt kapjon a sétatérből, de a tisztelt tanács 10 házhelyet adott el a déli soron, megkisebbítette ez által a promenádot ; valódi botrány. Egy helyesen gondolkodó tanács hagyott volna bejárást a sétatérbe a Kisfaludy-utcáról; de ezt a területet is potom áron néhány száz koronáért eladták és hagytak oda házat építeni, mit egy jövő nemzedék sok ezer koronáért lesz kénytelen megvenni és lebontatni. Mult év november hónapjában a Kossuth- és Petőfi utcán lévő rozoga kis háznak a tanács engedélyt adott nagyobb tatarozási munkára, holott ezen Kossuthutcát elcsúfító és a Petőfi-utca bejáratát nagyon megszükítő düledező kis házat, a felsőbb helyen is jóváhagyott utcarendezési szabályzat szerint, le kellett volna bontani. Csak a kemény hangon megirt magam és társaim fellebbezése után tért helyes útra a t. városi tanács; mert valószínűleg tartottak tőle, hogy az új főispán utcarendezési és építési ügyekben nem lesz oly elnéző, mint elődei, kik építési ügyekben fellebbezéseim dacára nagyfokú nemtörődömséggel a tanácsnak határozatait majdnem mindig helybenhagyták. Bízom benne, hogy ez ezentúl máskép lesz és a megyei hatóság fellebbezések alkalmával azon lesz, hogy a pápai nyomorúságos lakásviszonyok javuljanak. TAVASZI ÁTOK. Fakadó rózsát ha lát a szemed, Borulj le sírva a rögre. Tavasznak jöttét, bimbók nyílását Átkozd örökre! Tavasznak jötte halál-szelet hoz, Virág fakadása szörnyű csalás. Fekete éjnél egy feketébb csak, A napragyogás. Fakadó rózsa illata méreg. Tavaszi sugár — kora halál. Orgonák lila kelyhe öléből Temetők illata száll. . . Sírjatok otthon, sírjatok otthon, Tavasznak jötte kinek ? minek? — Miért némulnak épen tavasszal El a szivek ? HANGAY SÁNDOR. í VIZSGAKRA a polgári-és középiskola minden osztályából,érettségire, felvételi vizsgákra stb. gyorsan, osztályösszevonással, felelősség mellett készít elő a BudaP^rfonV-^ OVAS! Rájöttem,- hogy az általam gyártott „MÓDI ANO-CLUBSPECI ALITÉ"-szivarkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláírásom ponto s megfigyelése.
