Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-03-02 / 9. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Yárosi képviselőválasztások előtt. Pár nap múlva megejtik városunkban a három évenként ismétlődő képviselő­testületi választásokat. Mindig nagy jelentőségűnek tartot­tuk e napot városunkra nézve, mert tulajdonképpen ekkor dől el városunk jövő vezetésének a sorsa. A város anyagi és erkölcsi jóléte a képviselőtestülettől függ. Amilyen e testület és munkája, olyan tulajdonképpen a hatósága és olyanok hatósági intéz­kedései is. Éppen azért, akit a közbizalom a város tanácstermébe küld határozni ügyeink fölött, annak szeme előtt kell lebegnie ama felelősségnek is, amellyel megbí­zóinak tartozik. Nem elég csak gyönyörködnünk e megbízással járó megtiszteltetésben, hanem önzetlenül és odaadóan is dol­goznunk kell, hogy megszolgáljunk érte. Különösen a jelen idők kívánják meg a képviselői kötelesség teljes átér­zését és gyakorlatba vételét. Mert soha­sem tornyosultak egymásra oly mérték­ben a különböző irányokból előre törő súlyos gondok és bajok, mint éppen most. A folyton szaporodó háborús kiadások, mint rendkívüli tételek, egyre nőnek költségvetéseinkben évről-évre és az így előálló teher annál súlyosabb, mert több bevételi forrásunk csaknem fordított arányban apad, egyik-másik már ki is apad. A közélelmezéssel járó ügyek s bajok s az ezekben felmerült költségek számlája hogy mennyire fog rúgni, azt még nem tudjuk. Valamint már eleve elképzelhetjük azt a teher-nyomást, amely­lyel a háború utáni megújhodásunk kiadásai ránk nehezednek. Mindezeket és még sok már egyebet is megszívlelve csak olyan polgárokra adjuk szavazatunkat, akiről vagy meg­győződtünk már, vagy akiről egyénisé­gét ismerve biztosra vesszük, hogy a képviselőtestületben csakis a közjót hordja szivén s abból sem a maga, sem más érdekéért, még bárhonnan jövő nyomásra sem tér el. Aki bölcs taná­csokkal támogatja, bátor lélekkel ellenőrzi a hatóságot; aki nem gyakori távollétével, hanem szorgos megjelenésével tündököl a tanácskozásokon és ott a város egész egyetemét, az egész népet, tekintet nélkül felekezetre, állásra, rangra képviseli. Igen nagy idők küszöbén állunk. Hogy annak próbaerejét kiállhassunk becsületesen, e nagy időkhöz mért kép­viselőtestületi választással kell biztosí­tanunk. Képviselőnk választójogi beszéde. Dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a vá­lasztójogi bizottság febr. 29-iki ülésén nagy­hatású beszédet mondott, melyben rámutatván a nemzetiségi veszedelemre, az általános vá­lasztójogot a magyarul irni-olvasni tudáshoz kivánja kötni. Beszédének tartalmát a fővárosi lapok nyomán a következőkben ismertetjük: Dr. Antal Géza: Székely Ferenc tegnapi beszédéhez fűzi a maga megjegyzéseit. Meg­döbbenti az a nagy naivitás és ideológiai el­fogultság, mely a világháború negyedik eszten­dejében sem akar Magyarországon nemzetiségi veszedelemről tudni s a nemzetiségi kérdést egyszerű nyájask9dással s előzékenységgel véli megoldhatónak. Óhajtaná, hogy mindazok, akik a választójog problémájával foglalkoznak, ha már az erre Iegkompetensebb faktorok meg­nyilatkozásai nem győzik meg őket, személyes tapasztalatok gyűjtése végett mennének el a nemzetiségi vidékekre s közvetetlen közelből figyelnék és hallanák meg, micsoda mértéktelen izgatás folyt és folyik, ha most a háború alatt talán leplezettebben, az egységes magyar nem­zeti állameszme ellen. Az országos átlag-statisztika e tekintetben nem nyújt biztos támasztó pontokat, sőt inkább arra alkalmas, hogy egy bizonyos fokig elal­tassa azokat az aggodalmakat, melyeket e te­kintetben minden hazafi joggal táplál. Csak az egyes helyi viszonyokra kiterjedő statisztika tájékozhat némileg arról a veszedelemről, mely az ország nagy vidékein a magyar nemzetet fenyegeti, de még ez sem veheti számba azo­kat a szubjektív tényezőket, melyek a lakosság száma mellett fokozottan esnek a nemzeti gyű­lölködés révén a mérleg serpenyőjébe. Azok a bizottsági tagok, akik egyéni ta­pasztalataikból kiindulva erőteljes szinelíkel raj­zolták a nemzetiségi vidékeken a várható ve­szedelmet, nem rémképeket festettek arról, csak tapasztalatokon alapuló jogos aggodalmaiknak adtak kifejezést. Az egy Székely Ferenc kivéte­lével még a kormánypárti bizottsági tagok is felismerték a választójogi javaslat elfogadása esetén erősbülő nemzetiségi veszedelmet. Ha talán kevésbbé sötétnek látták is a helyzetet, a ve­szedelem valóságosan meglevő voltát maguk is konstatálták. Ilyen körülmények között hazafiúi köte­lesség pártállásra való tekintet nélkül megke­resni azokat a kautélákat, amelyek a választó­jogi javaslat következtében előálló veszedelme­ket elenyésztetni, vagy legalább csökkenteni van­nak hivatva. O maga ezt nem tekinti kompro­misszumnak, ezt egyszerűen a törvényjavaslat alapelveinek változatlanul hagyása mellett nem­zetbiztosító eszköznek tekinti, amelyet megra­gadni mindenkinek kötelessége. Ilyen nemzeti biztosító eszközöket kel létesítenünk magában a törvényjavaslatban s párhuzamosan a törvényjavaslattal más törvé­nyes rendelkezésekkel. A törvényjavaslatban fel­veendőnek tartja a magyarul irni-olvasni tudás kimondását, mellyel legalább azt meg lehet aka­dályozni, hogy nemzetiségi nagy tömegek min­den iskolai képzettség nélkül nélkül néhány heti gyakorlattal a maguk nyelvén való irni­olvasni tudás révén bejuthassanak a válasz­tók seregébe. Tiltakozik az ellen, mintha ez jogfosztás volna, mert hiszen jogkiterjesztés köttetik ehhez az alapfeltételhez, mig a most szavazattal birók egyéb mellék jogcímeken sza­vazatukat a törvény értelmében továbbra is megtarthatják. Ha az Északamerikai Egyesült Államok demokratikus államai közül többen fel­vették az államnyelv tudását a választójogi tör­vénybe alapul, nem vádolható sem nemzetiségi elnyomással, sem retrogád irányzattal a magyar állam, ha ezt különösen a háborús tapasztala­tok után a jogkiterjesztésnél szintén alapul veszi fel. A magyarul irni-olvasni tudáson kivül szükséges, hogy egyéb törvényhozási intézke­déseket is foganatosítsunk kulturális, közigaz­gatási, katonai és gazdasági téren. Kulturális téren szükségesnek tartja a népiskolai törvény oly értelmű revízióját, hogy a magyar államnak a népiskola ügyeiben, különösen a tanítóképző­ben, közvetlenebb befolyása legyen, mint eddig volt. Közigazgatási téren elengedhetetlen elő­feltételül tekinti a közigazgatás államosítását, hogy azok a veszedelmek, amelyek a választó­jog kiterjesztése révén nemzetiségi vidékeken a közigazgatás elnemzetietlenítésrée felmerülhet­nek, megelőzhetők legyenek. Katonai téren öröm­mel üdvözli a magyar hadsereg kilátásba helye­zett megalkotását, mint hatalmas nevelő té­nyezőt. Ezek nélkül az intézkedések nélkül és különösen a választójognak minden nemzeti kautélája nélkül félő, hogy a választójog kiter­jesztése megtörténik ugyan, de a parlament, mely az ily módon kiterjesztett választójog alap­ján előáll, nem lesz többé a magyar nemzet ezer éves múltjának letéteményese, s a nemzeti élet tovább fejlesztője. Most jelent meg ! A NŐ. HIVATÁSA, HELYZETE A MÚLTBAN ÉS KORUNKBAN. IRTA: GYURÁTZ FERENC. Ára 4*— korona. Kapható KIS TIVADAR könyvkereskedésében Pápán. ^^ TETDMDCD /I upnum Kltüno hangu> szep munka K 3 0'~ ^fefe. I 1 re lm W\ r rC II rttUEUU Hangverseny-hegedű, mesés ^^ • ^ • m 1 * • m ^M jóhang u K 60­^^^mammm^mmmmmmmmmmmmmmm^m hangja paratlan! Vonó K 8 - K 12K 15 ­BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.

Next

/
Thumbnails
Contents