Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-03-02 / 9. szám

A Vöröskereszt estélyei. — 1918 február 25. 26. 28. Kezd az a hirünk lenni, hogy mi vagyunk „a hangversenyek városa". Az elnevezés nem válik a város szégyenére; hogy a művészetnek annyi híve, annyi felkentje van nálunk, az végre is csak becsülni való, hogy van lelkes közönségünk is; amely viszont értékeli a művészi produkciókat, ezt meg külön tartjuk örvendetesnek. Legörvendetesebb azonban az, hogy minden, ami nálunk hangverseny cimén történik,jótékony célokat gyarapít és pedig nem úgy, mint ahogy sok helyen másutt, hogy a költségekre megy a jövödelem javarésze s a jótékonycél meg csak kegyelem-morzsához jut, hanem nálunk elenyésző csekély költségek mellett — hisz az összes vállalkozások, még a vendégekéi is, mind önzetlenül és ingyen történnek — nagy és tekintélyes összeg gyarapítja a humanitárius pénztárakat. Ezúttal a Vöröskeresztét. Hogy a Vöröskereszt mily mértékben érdemli meg a hadiveszedelmektöl távollevő polgárság támogatását, arról fogalmat szereztünk abból a formában és tartalomban egyaránt előkelő nivóju, szabad előadásból, melynek Simon Elemér orsz. képviselő a Vöröskereszt hatalmas méretű munkásságát ismertette. Simon képviselő vöröskereszti főmegbizotti minőségben végigjárta a nagy nyugati és keleti frontot. Illetékesebben senki nem szólhatna a témához. De beszéde nemcsak a tárgynak alapos ismeretével, a közvetlen tapasztalatok közvetlen előadásával hatott, hanem azokkal a szinte belletrisztikus részletekkel, melyekben néhány megható, érdekes háborús epizódot elbeszélt. Azt a jelenetet, "mikor Hindenburg Lemberg legnagyobb veszedelme idején a vöröskeresztes ápolónőt nyugtatta meg, hogy „itt fogunk maradni", vagy a másikat, mikor a bolseviki-ezredesek az ajándék-szájharmonikáért versengenek, nem fogjuk egyhamar elfeledni. Élvezetes, értékes, szép volt ez az előadás. Hálásak vagyunk érte a kitűnő előadónak első helyen, de dr. Antal Géza képviselőnknek is, aki őt körünkbe elhozta. Azonban a jótékonycéllal kapcsolatos eszmetársítás megbontotta a referáda sorrendjét. Megnyitóul ugyanis a főgimnázium zenekara játszott. Az Aida gyönyörű áriáit játszották a derék fiuk. Mint mindig, ezúttal is nívósat produkáltak. Kár hogy a szinházban nagy volt a zaj, rontotta élvezetünket. Újság, merészség, művészi lelemény jellemezték a következő számot, azt a ritka látványosságot, melyet az élő alakokból összeállított márvány- és alabastrom-szoborcsarnok nyújtott. Nagy csarnok állt előttünk bíborvörös háttérrel, benne kitűnő elrendezésben szoborcsoportok, egész alakot ábrázoló és mellszobrok álltak — a való szobor hű látszatával. A csarnokban látogatók, művész-rajzoló s az egész a reflektor ragyogó fényében. Hasonlót mi még nem láttunk, de hasonlóról még nem is olvastunk s így az eszme eredetiségének és a kivitel tökéletességének dicsősége egyaránt megilleti a rendező Losonczi Jenő tanárt. Szépséges hölgyeink: Fejes Zsigmondné, Viz Sári, Kocsis Lajosné, Tompa Erzsi, Bélák Rózsi, Zsilinszky Valér, Udvardy Margit, Fischer Gyuláné, a bájos kicsinyek: Kolbe Iluska, Kocsis Lali, Jerffy Magduska, Fischer Jucika, az ügyes fiatalok: Karlovitz Béla, Tar Zoltán, mint a szobrok alakítói hasonlókép méltók a teljes elismerésre. A közönség alig tudott betelni a gyönyörű látványossággal. Az est mű vészvendége: Juhász Margit, a győri társulat primadonnája, remek megjelenésével, nagyszerű hangjával egyaránt hódított. Első felléptekor egy opera-áriát énekelt, játszva legyőzve minden nehézségeit. Hangja kristálytiszta, trillái gyönyörűek. Melegen tapsolták. Azonban — hiába! — igazi óriási sikerét mégis csak egy sereg vidám kupié pompás előadásával aratta. Ezekkel alig tudott betelni közönségünk. Zúgó tapsaira kapott is egy sereg ráadást, közben még egy nagyon kedves versszavalatot is. A tetszés viharos jelei bizonyították, mennyire szereti a pápai közönség az őszi szezon starját. A viszontlátásra bucsuztunk tőle. Megemlítjük e helyen, hogy Kis József finom zongorajátékkal kisérte a művésznő énekét. Zeneszám volt még, és pedig értékes és jó, Scheffer Béla hegedűszólója is, melyhez Kosztka Vilmos szolgáltatott ízléses zongorakiséretet. Az első est záradéka egy kis érzelgős egyfelvonásos volt. A darab igen jól ment, de a darabot ez jobbá nem tette, Ambrus Jolán és Nobel Jozefa (utolsó percben ugrott be, s ez annál dicséretesebb) igen szépen adták a fő szerepeket. A kisebbekben Kolbe Nándorné az anya szerepét Ízlésesen, Tuba Erzsi és Lauer Gizi két nénit finom komikummal ábrázoltak. Hasonlókép jó volt Krausz Kató s az egyetlen férfi-szereplő Kovács István is. Bisson mulattató bohózatát „A válás után"-t adta másnap a Vörös Kereszt szép jegyében összeszövetkezett műkedvelő társaság. Háróm felvonásos vígjáték összjáték tekintetében elég nagy feladatot ró a rendezőre. A rendező azonban ezúttal olyan valaki volt, aki előtt nem titok a szinpadi hatás egyetlen eszköze sem, Hanauer Zoltánné rendezésében úgy ment minden, mint a karikacsapás. De ő nemcsak e minőségében érdemelte ki a közönség tüntető elismerését. A maga kivételes nagy színészi tehetségét volt alkalma ismét csillogtatni a rettenetes anyós, a volt operettdíva szerepében. Minden szava, minden mozdulata kacajt keltett, pedig elejétől végig a legdiszkrétebb mérséklet jellemezte játékát, mely szinte szuggerálta a többi szereplőket is. Közülük főkép a hölgyek : Krausz Adrienne könnyed, társalgó tónusával, pajzán humorával, Gárdos Panni a maga bájos fiatalságával, pezsgő rutinjával produkáltak igazán értékeset. A férfiak közül a legnagyobb szerep Sztraka János vállaira nehezedett. Birta a terhet. Kétségtelenül erős komikai vénája van, csak tótos kiejtése s nyelvbotlásai bántották némileg a jó magyar fület. A többi szereplők: Balla Idus, Kovács István, Dukon Béla, Fábri Aladár mind a legjobb igyekezettel járultak hozzá az est sikeréhez. A közönség pompásan mulatott A darab csütörtökre is telt házat vonzott a színházba, ugyanekkor a gyönyörű élőkép is újból bemutatásra került. Az estélyek krónikájához tartozik, hogy az első esti műsort vármegyénk főispánja, dr. Rainprecht Antal is nagy kedvteléssel végig nézte s hogy a vörös kereszt helybeli hadi kórháza még eddig pontosan meg nem állapított, de igen nagy jövedelemhez jutott. Az elért, anyagilag és erkölcsileg egyaránt fényes sikerhez a vörös kereszt elnökségét, élén Galamb Józsefné elnöknőt, ki a háború kezdete óta szinte minden idejét önfeláldozó módon a sebesültek ügyének szenteli, őszinte szívvel lehet gratulálni. Vajha az ő és munkás társainak fáradozása végre elégnek találtatnék s beköszöntvén az óhajtott béke, a vörös kereszt újból csak készülne arra, amit soha többé nem kellene végeznie! Hirdetmény. Az érdeklődők ezúton is értesíttetnek, hogy a nagyhantai Öreghegy-dűlőben fekvő Barthalos=féle 13. sz. ház, rét és szőlőbirtok itt Pápán, a telekkönyvi irattárban, önkéntes birói árverés utján 1918 március 5-ik napján délelőtt 9 órakor fog eladatni. Az árverési feltételek megtudhatók dr. Hirsch Vilmos pápai ügyvéd irodájában. Sötétben* Sötét éjszaka fekszem egyedül, Szemem nyitva, a sötétbe mered, S arcomon érzek egy hideg kezet. Senkit se látok s hallok valakit. Jl sötétségből valaki kiszól S én félve kérdezem, váljon ki szól ? J{ét szem csillan a sötétből felém. Jlz ö szeme, jtagyogó két szeme. Ss arcom simogatja a keze. ICgy-e nem hitted s itt vagyok veled. S ha akarod : mindég velem lehetsz. J{a akarod: utánam eljöhetsz . . . Ki beszél itt ? }{i? Vagy csak álmodom ? J\,z ablakomon dörömböl a szél s a fekete csend simogat, beszél . . . Vértesy Gyula. * A „Magyar Szalon"-ból. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Németh István, dunántúli ref. püspök a hét elején iskolai ügyekben városunkban időzött. — Vármegyei közgyűlés. A mult szombaton dr. Rainpredit Antal főispánunk elnöklésével megtartott vármegyei közgyűlésnek egyetlen érdemleges tárgya az új kormány bemutatkozó leirata volt, mellyel kapcsolatban a kormányt bizalommal üdvözölték. A tárgygyal kapcsolatban lezajlott vitának szónokai: dr. Illés Dezső, dr. Magyar Károly, dr. Mohácsy Lajos voltak. Figyelemre méltó mozzanata volt a vitának, hogy a főispán dr. Mohácsy azon felszólalását, hogy a kormány iránti bizalom megszavazása vagy meg nem szavazása az ő személye iránti bizalom kritériumának lesz tekintendő, az ügy ilyen beállítását „zsarolásnak és revolverszegzésnek" minősítette. — Harmos Zoltás ünneplése. Az első tiz évét eredményesen megfutott Pápai Közgazdasági Bank, amely nemes igyekezettel, szolid üzleti elvei jogán kér magának mind tágasabb teret közgazdasági életünkben, vasárnap délelőtt családias körben belsőséges ünnepet ült. Az intézet alapítója és mindmáig vezetője, Harmos Zoltán ügyvezető elnök változott családi körülményeinél fogva Pápáról távozván, a Közgazdasági Bank közgyűlése után tartott diszgyülés keretében búcsúzott el tőle a vezetése alatt álló intézet, illetőleg Pápa város társadalma, amelynek életében az ünnepelt ugyancsak kiváló szerepet töltött be. Az ünnepélyre nagyszámú intelligens közönség jött össze, dokumentuma gyanánt annak az osztatlan tiszteletnek és megbecsülésnek, amely Harmos Zoltán puritán egyéniségét Pápa városában körülövezte. Miután Wittmann Ignác alelnök lelkes szavakban megnyitotta az ünnepélyt, dr. Hirsch Vilmos intézeti ügyész tartotta meg nagyszabású beszédét. Dr. Hirsch szónoki kvalitásait régtől ismerjük. Ékesszólását ezúttal is méltó siker koronázta. Csak sajnáljuk, hogy szép bészédét, melyben a tények szigorúan tárgyilagos méltatása mellett, poétikus nyelven szólaltatta meg a sziv húrjait is, lapunk háborús terjedelme miatt nem közölhetjük. Éljenzésektől gyakran megszakított beszéde végén lehullott Harmos Zoltán arcképéről a lepel, melyet a szónok szavai szerint azért festetett meg az igazgatóság, „hogy továbbra is érezze hozzátartozandóságát, közösségét, hűségét s hogy arra tanítson, miként kell a ránk bízottakat teljes odaadással és gyémánttiszta becsülettel szolgálni". Magával az arcképpel Hercz Dávid mesterünk ismét remekelt. Élethű és amellett művészi. Ezután a küldöttségek üdvözlése következett. Elsőnek a Közgazdasági Bank tisztviselői érzelmeit Koritschoner Vilmos A „MODIANO-OLUBSPEOIALITÉ" SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. ma 30 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy és a gyáros aláirása