Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-02-16 / 7. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOA1BATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: * DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai fiyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. A közel jövö feladatai. Bár látóhatárunknak csak egy kis keskeny részén, kelet egyik felén, hasadtak szét a már negyedféléves borúlat kárpitjai, mégis az itten utat talált fénysugár ama jogos reményt gyújtja fel bennünk, hogy nem sokára kiderül egész égboltunk s a háború siralmasan sötét napjait az áldást hozó béke derűje váltja fel. E tudat s e gondolat nem szórványos többé, hanem szinte általános befogadásra talált a lelkekben s éppen ezért is már gyakran hall vagy olvas az ember terveket, eszméket a háború után való gazdasági új berendezkedéséről az egyes államoknak. Hazánkra is vonatkoznak e témák, mégpedig életbe vágó módon. Mert talán egyik ország sem volt akkora teherpróbának kitéve e negyedfélév alatt, mint Magyarország s ennélfogva egy ország sem szorult rá annyira az új fejlődés feltételeinek okos és céltudatos megállapítására és megvalósítására, mint éppen a mi hazánk. Legelső sorban is, természetesen, a mezőgazdasági érdekek kívánnak teljes kielégítést. Nemcsak azért, mert kiváltképpen agrár állam vagyunk, hanem azért is, mert eddigi iparunk és kereskedelmünk, amelyeket e háború oly nagyon megviselt, csakis erős és intenzív földmiveléssel állítható talpra, régi erejére. Azonkívül az állam terheinek oly óriásivá növelkedett súlya is jó részben, legalább egy ideig, az agrár adóforrásokra fog nehezedni, amit, ha a földmivelésünk a régi irányban marad, nem bir meg. E teher azonban, ha agrárizmusunk helyesen oldja meg a földmunkáltatás kérdését s nem, csupán emberi erőkre, hanem hatványozott mértékben gép használatára s újabb gépeknek bevezetésére támaszkodik, csakhamar megoszlik az új erőre kapott ipar és kereskedelem között is. Téved, aki azt hiszi, hogy egyik nemzetgazdasági ág teljesen függetlenül nagy virágzásra tud jutni a másik támogatása nélkül. Szó sincs róla. Ezek szoros összefüggésben vannak egymással, szinte közös emlőn nőnek fel s ha erős az egyik, nem lehet gyönge a másik és viszont. Nálunk is tehát e szempontokra való tekintettel, de — hogy ismételjük — a nagy terhek elviselhetése végett is, nem szabad elhanyagolnunk sem az ipart, sem a kereskedelmet. Minden áron azon kell lennünk, hogy az a nagy töke, amelyet a háború egyeseknek és bankoknak tárcájába juttatott, gyümölcsöző befektetésekbe kerüljön. Ne halt tőke, hanem élő s hatni tudó erő legyen belőle. Ha jól oldjuk meg a közelgő béke életbevágó közgazdasági feladatait, akkor valóban megnyertük a háborút, de ha a nemzeti érdekekre kiható okos megoldás helyett a részleges és szük látókörű intézkedések útját választjuk, minden győzelmünk ellenére is elvesztettük a háborút. Videant consules, nequid detrimenti respublica capiat. Vigyázzanak a vezetők, nehogy kár érje az államot. A város költségvetése. A városi képviselőtestület legközelebbi közgyűlésén fogja tárgyalni az 1918. évi költségvetést. A költségvetést a pénzügyi bizottság Krausz József N. elnöklésével letárgyalta és elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek. A bizottság javaslata, melynek dr. Hoffner Sándor a szerzője, alapos munkálat, méltó a legteljesebb közfigyelemre, ezért egész "terjedelmében itt közöljük : A világháború kitörése óta ez már a negyedik költségvetés s még mindig nem lehet arra gondolnunk, hogy városunk gazdasági ügyeit a rendes kerékvágásba visszatereljük. Még mindig nem érkezett el az ideje annak, hogy a háborúnak városunk pénzügyeire gyakorolt hatását mérlegelhessük. Hogy a háború következtében elapadt jövedelmi forrásaink mily mértékben fognak felújulni, hogy az elviselhetetlen drágaság folytán nagyra nőtt kiadásaink mennyire fognak visszafejlődni, mindezt lehetetlen ez idő szerint megállapítani. Az utolsó békeév költségvetésében 201.602 K volt a pótadóval fedezendő hiány, az 1918. év költségvetésében ez a hiány 323.541 K-ra emelkedik. Az 1914. évi 72 % pótadó immár 89%-ra nőtt annak ellenére, hogy az adó-alap e négy esztendő alatt szintén jelentékeny emelkedést mutat: 278.394 K-ról 363.862 K-ra. E mellett nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy némely kiadásaink — amelyekre egyébként a rendes költségvetésben kellene fedezetet teremteni — kölcsönnel lettek fedezve azért, hogy a háborúval összefüggő kiadások terhét későbbi generációkkal megosztva viseljük. Ilyen kölcsöneink eddig 76.000 K-val szaporították városunk adósságait s az 1918. évre megint csak 4800 K lett a költségvetésbe beállítva az átvonuló katonaság elszállásolásának költségeire, holott számíthatunk arra, hogy a kiadások ez évben is meg fogják közelíteni a 30.000 K-t s így a háborús kiadásokra felvett kölcsönök meg fogják haladni a 100.000 K-t. , A pénzügyi bizottság a költségelőirányzat legszorgosabb vizsgálata ellenére sem tudott egyetlen felesleges kiadási tételt találni a városi tanács javaslatában, amelyet ez okból törölni lehetetett volna, sőt ellenkezőleg a bizottság' kénytelen néhány javaslatot tenni, amelyek növelik ugyan kiadásainkat, de azért, az alábbiak szerint, még sem járnak a pótadókulcsnak nagyobb emelésével, mint amennyit a városi tanács javasol. 1. Tekintettel arra, hogy a városi közigazgatásnak a háború alatt sokszorosan megszaporodott munkáját a hadbavonulások következtében leapadt tisztikar csak megfeszített erővel tudja elvégezni, javasoljuk, hogy a városi közigazgatásban tényleges szolgálatot teljesítő összes alkalmazottaknak rendkívüli jutalom állapíttassák meg és pedig a polgármesternek 800 K, a többi tisztviselőknek fejenkint 500 K, az állandó díjnokoknak és rendőröknek fejenkint 300 K, az egy évnél hosszabb ideje szolgáló ideiglenes díjnokoknak és szolgáknak fejenkint 200 K. E jutalomban csak azok nem részesítendők, akik már többlet munkájukért jutalmazva lettek, valamint azon ideiglenes alkalmazottak sem, akik egy évnél rövidebb ideje állnak a város szolgálatában. A számvevőség által összeállított névjegyzék szerint e jutalmak összege 17.300 K-t tesz ki, mely az előirányzat 1—4., 11„ 12., 14., 17., 18., 19. és 26. rovatai között oszlik meg. A városi kocsisok ama kérelmét, hogy fizetésük 1200 K-ra emeltessék, méltányosnak tartjuk s az elfogadásra ajánljuk. 2. Indítványozzuk, hogy a várostól heti segélyben részesülő szegények eddigi 2 K és I K 60 f segélyei 50%-kal emeltessenek. E javaslatunk elfogadása után a 100 első osztályú segélyezettnek 15.600 K, a 20 II. osztályú segélyezettnek 2496 K s így összesen 18.096 K járna, tehát a 29. rovat kiadásai 4420 K-val emelkednének. 3. Ugyanezen rovat kiadásainak 4000 K-val való emelését kell javasolnunk oly célból, hogy ezen összeggel a helybeli két népkonyha segélyeztessék. A 4000 K segélyből 3000 K jutna a városi és 1000 K az izraelita népkonyhának. A szegényügyi kiadásoknak e két tétellel való emelése a mai viszonyokban találja magyarázatát s bővebb indokolásra nem szorul. A gazdasági kiadások 51. rovatánál 9100 K-ban lettek előirányozva a faiskola virág- és konyha-kertészet kiadásai, míg ezen üzemek jövedelméből csak 3500 K bevételt vár a városi tanács Ez idő szerint ugyan nem áll módunkban az előirányzaton változtatni, de minden esetre szükségesnek tartanok, ha a konyha-kertészetre nagyobb gondot fordítanának. Ez a iudi közélelmezési viszonyok között felettébb kívánatos s alkalmas volna a kertészet jövedelmének fokozására is. Javaslataink elfogadása az 1918. évi szükséglet összegét a városi tanácsnak 565.366 K javaslatával szemben 591.086 K-ra emeli ugyan, de ennek ellenére nem kell a pótadókulcsot CTERNBERG || A D A/t Ml 1/ A Kitűnő hangú, háromváltós nHKinUllllliH acélsarku K 50hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Még finomabb, orgonahangú K 80-— 2-soros,21 billentyűs,finom K120'— Rendelésnél a pénz előre beküldendő