Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-10-19 / 42. szám

A „hála" karján él a kis család, mely sziveteknek most is gondot ad, — pihenjetek csak, szöjjetek tovább szabad hazáról boldog álmokat.. S úgy lett, amint az Ur megmondta már: a „hála" tölti most a lelkeket, szelíd szavával házról-házra jár, a könny eláll, a fájó seb heged; a szél meg, ha a tájon áthalad, most nem tör álmot sírok mélyiben, dalol, mesél a lombos fák alatt, s az alvó tábor boldogan pihen... HETI ÚJDONSÁGOK. • — Esterházy Péter gróf f. Súlyos gyász borult ismét az Esterházy grófi családra. Esterházy Péter gróf, a „marczaltői" gróf Ester­házy Sándor, Zita királyné főudvarmesterének fia, a debreczeni Vilmos-huszárok főhadnagya, viruló ifjú életének 20-ik évében rövid szenve­dés után spanyol betegségben elhunyt. A meg­boldogult fiatal főurat Pápán igen sokan és jól ismerték. Középiskolai tanulmányait a helybeli bencés főgimnáziumban végezte s ezután azonnal a haza védelmére — mint annyi ifjú társa — katona lett. Ép a harctérről jött szabadságra s vadászaton meghűlvén, komplikálódott baja az „új" betegséggel, mely a legszebb reményekre jogosító viruló életét hamar kioltotta. Hült tete­meit f. hó 13-án, vasárnap, vasúton Pápára szállították s itt a pályaudvar előtt történt a be­szentelés ünnepélyes szertartása. Ezen jelen vol­tak az édes apa: Esterházy Sándor gróf fiaival, Sándor és János grófokkal, dr. Joób Rezső és Grósz Dezső kormánybiztosok, Wimmer Gusz­táv, Darányi Gusztáv, Wuest Ferenc, az Ester­házy grófi uradalmak vezetői, Korossy Albert alezredes az ihász-marczaltői csikótelep parancs­nokságának képviseletében, dr. Tenzlinger József polgármester, Sült József kir. közjegyző, dr. Kocsis Lénárd bencés házfőnök, a papság nagy képviselete, az irgalmas nővérek főnöknőjük vezetésével, Marczaltő község elöljárósága és rengeteg résztvevő közönség. A beszentelés szertartását Rott Nándor megyés püspök vé­gezte Hanauer Á. István apátkanonok, P. Soos Pál, P. Király Lőrinc, Kriszt Jenő esperes, Wimmer Károly kép. igazgató és Varga Sándor marczaltői plébános segédletével. Beszentelés után a holttestet a családi gyászkocsira tették és az összes harangok zúgása mellett Nagy­gannára szállították. A temetés aktusa másnap folyt le a nagygannai plébánia-templomban. Megjelent ezen a király és királyné képviselője gyanánt herceg Pálffy Miklós főlovászmester. Ott voltak még Esterházy Ferenc gróf, Jankovich­Bésán Endréné grófnő, a pápai honvéd huszár­ezred részéről Kovács Kálmán alezredes, Pápa város küldöttsége a polgármester vezetésével, Tar Gyula földm. isk. igazgató, a környékbeli papság, az uradalmi igazgatóságok és erdő­mesterségek összes tisztviselői. A gyászszer­tartást itt is a megyés püspök végezte s ennek befejeztével az ősi gannai sírboltban édes anyja hamvai mellé helyezték örök pihenőre a korán elköltözött ifjú grófot. F. hó 16-án a pápai nagytemplomban Kriszt Jenő esperes rekviemet mondott lelki üdvéért. Ez utolsó gyásztisztesség­tételen a Vilmos-huszárok küldöttsége is meg­jelent Debreczenből. — Az elnöki állás. A közegészségügyi bizottság elnöki állását a múltban s a jelenben is mindig orvos töltötte be, amit azonban egy újabb miniszteri rendelet határozottan megtilt. Ez okból a bizottságnak új elnököt kell majd legközelebb választania. (Nb. ez is olyan mi­niszteri rendelet, aminek értelmét bajos kihá­mozni.) — A személyforgalom korlátozása. Október 18-tól kezdve az egész országban a személyforgalom korlátozását rendelték el. Pápa állomást illetőleg ez csupán egy vonatpár el­maradásában nyilatkozik meg. Tegnap óta nem közlekedik Győr felé a reggel 6 órai s Szom­bathely felé az esti Í/ 21 órai személyvonat. A korlátozás időtartama bizonytalan. — Gyászrovat. Miután pedig a halál elvégezte dolgát a harcmezőkön (ó bár már végleg elvégezte volna!) sorra keresi fel azo­kat, akiket koruk, nemük vagy hivatásuk itthon tartott a szenvedések országában. Irtózatos kegyetlenséggel, megszokva már a gyászos munkát, sürü rendeket vág sorainkból. Mint a nagy öldöklések után mindig, járvány szedi áldozatait, melynek még nem ismeri természe­tét az orvosi tudomány, s azért — ha nagyobb hevességgel lép fel — nem is tud megküzdeni vele. A hét folyamán sorrendben a következő gyászesetekről vettünk résztvevő érzéssel jelen­téseket : Dr. Klein Ferenc ügyvéd, a jótékonyságá­ról közismert Klein József mátyusházi nagy­bérlő fia e hó 13-án 29 éves korában Buda­pesten spanyol betegségben elhunyt. A fiatal, rokonszenves ügyvéd a 20. honvédezrednek volt tartalékos főhadnagya, hosszú hónapokat és éveket töltött az első vonalban, számtalan­szor nézett szembe a halállal, mely akkor — bár három izben sebesült meg — megkímélte, hogy aztán, mikor sebesüléseinek és harctéren szerzett betegségének kínjait pihenhette ki, or­vul törjön reá és viruló életét elragadja. A Signum laudis, a kis ezüst és bronz vitézségi érmek, a Károly csapatkereszt tulajdonosa volt, jó katona, derék hazafi, szüleinek méltán sze­retett kedves gyermeke és büszkesége. Rajtuk kivül 8 testvére siratja korai elhunytát. Holt­testét gyászbaborult családja Pápára hozatta s f. hó 15-én katonai pompával temették el. Simái Mező Gyuláné sz. Greibel Ida, Mező Gyula szarvaskendi földbirtokos hitvese, élete 61. évében Pápán f. hó 14-én rövid szen­vedés után elhunyt. A megboldogult úrnő a városunkban köztiszteletben álló Kristóffy Gyula máv. felügyelő feleségének volt édes anyja s éppen az ő látogatásukra érkezett városunkba, hol a gyilkos spanyol betegség tevékeny éle­tét kioltotta. F. hó 16-án temették el Szarvas­kenden a róm. kath. egyház szertartása szerint. Kiterjedt előkelő rokonság gyászolja elhunytát. Losonczi Gyula, a budapesti ref. egyház hitoktató lelkésze f. hó 14-én életének 32-ik évében szintén spanyol betegségben elhunyt. A megboldogult nagyra hivatott fiatal lelkészt szoros kapcsok fűzték városunkhoz. Testvér­öccse volt a kollégium kitűnő rajztanárának, Losonczi Jenőnek, maga középiskolai tanulmá­nyait, mint szinjeíes diák, itt végezte s azóta is többször megfordult városunkban, hangver­senyeken is szerepelvén, mint tehetséges hegedű­művész. Valódi tehetségét azonban pályáján érvényesítette, melyen igazán a legideálisabb buzgalommal működött. Mint gyászjelentése megható sorai mondják: „Lelkének jóságát, szivének meleg szeretetét nemcsak övéire, másokra is sugároztatta". Korai elhunytát fiatal neje, árvája: Iduska, édes anyja, testvérei és nagyszámú rokonság gyászolja. — A hadikórház feloszlatása. A po­zsonyi katonai parancsnokság értesítette váro­sunk polgármesterét, hogy a pápai cs. és kir. tartalékkórházat feloszlatta. — A városi főorvos rendelő szobája. Dr. Cseh-Szombathy László városi főorvos az ingyenes orvosi rendelés lebonyolítására a vá­rosi tanácstól egy alkalmas helyiséget kért. A városi tanács a kérelem folytán a női kórház egyik helyiségét bocsájtja a városi főorvos ren­delkezésére. — Hősi halál. Letenyei Honthy Béla, honvéd huszárezredünk századosa, az olasz harctéren szerzett betegsége következtében a tarentói hadikórházban életének 30-ik évében elhunyt. > — Az anya- és csecsemővédő-egye­sület a kerületi- és vállalati munkásbiztosító pénztárakkal leendő szorosabb kapcsolat léte­sítése tárgyában, ma, szombaton délután 3 óra­kor városháza tanácstermében ülést tart. — A mult héten elfogott betörő nacionáléját szorgos kutatás után sikerült megállapítania a csendőrségnek. Valódi neve Sturmann Ferenc, illetőségi és születési helye Brassó. Mint katona a prágai cs. és kir. 2. gyalogezred kötelékébe tartozik, honnan több­ször megszökött, hogy betöréseket kövessen el. Ilyen körútja alkalmával elfogták Miskolczon augusztus 25-én, Esztergomban f. hó 1-én, azonban mindkét esetben sikerült a katonai rendőrség kezéből megszöknie. Betörésekkel gyanúsítják Körmendről, Zalaegerszegről és Kaposvárról, sőt a nyomozás adatai szerint igen valószínűnek látszik, hogy Pápán Spitz Márk irodáját is ő törte fel. Hatszor volt már büntetve, legutóbb 272 évi fegyházzal. Ugy látszik tehát, hogy csendőrségünk mindenképen „érdemes" férfiút fülelt le és tett ártalmatlanná. A jeles férfiút különben a csendőrség a hét elején a helybeli cs. és kir. állomásparancsnokságnak adta át, melynek fogdájából ma délután el­szállítják Komáromba a hadbirósághoz. — A Polgári kör november hó 3-án közgyűlést tart. A gyűlésre ez úton is felhívjuk a tagok figyelmét. — A szülésznői díjakat a közegészség­ügyi bizottság a hadigondozó népiroda meg­keresésére, szegények számára a következőleg állapította meg: a város belterületén 12 K, a várostól 2 kilométernél távolabbi körzetben 20 K. — A csendőr és a hajasbaba. Szepegő kis leány állított be a minap a csendőrökhöz. Nagy volt az ő panasza, bánata. Ellopták szőke­fürtü, árnyas szemű, gyönyörű nagy hajasbabá­ját. Akkora volt csaknem, mint ő. És még milyen okos I Üini, aludni tudott; ha lefektették, szépen lehunyta buzavirág-kék szemeit; ha fel­ültették, mindjárt fel is ébredt. Kérte a csend­őrök derék parancsnokát, hogy hoznák vissza az ő aranyos kis babáját, hűséges játszótársát, mert igen fájna neki, ha másutt rossz sorsa lenne szegénykének. A parancsnok, akinek hosszú csendőri praxisában még nem fordult elő hasonló babaügy, mosolyogva hallgatta végig a kis leányt; de mintha mosolyogtak volna az asztalon heverő hivatalos akták is, amelyekben betörők, szélhámosok, tolvajok, de­zentorok viselt dolgairól vagyon szó. — Hát aztán ki lehetett a tolvaj? — kérdé nagykomolyan a parancsnok, aki lassan­ként egészen beleélte magát a tragikus esethez illő komor hangulatba. — Azt nem tudom, kérem szépen — mondá a kis leány —, de valaki a nyitott abla­kon keresztül vihette el, mert az ablakdeszkán ott volt a lába nyoma. Apró kis lábnyomok voltak. — Hát bizony, nyomozási alapul ez ke­vés. No de azért menjen csak kis lányom szép nyugodtan haza, hamarosan elő fog kerülni a maga kis babája — vigasztalta meg a bánatos leánykát a jószivü csendőr. S a parancsnok jóslása rövid időn belül valóra vált. Másnap, valahonnan a város végé­ről, ahol már nincsenek külön gyermekszobák, előkerült a gyönyörű hajasbaba. Szép szőke haja kuszált-, gondosan vasalt ruhája gyűrött volt, a kékselyem másli is hiányzott a nyaká­ról. Látszott rajta, hogy nem viselték gondját új helyén. No de a fő az, hogy meg lett, s hogy ismét magához szoríhattta érte aggódó igazi gazdája . . . így került egymással vonatkozásba a csend­őr és a hajasbaba. — A szemét-fuvarozási díjakról a képviselőtestület szabályrendeletet alkotott, mely­nek díjtételeit a képviselőtestület tagjai közül sokan túlmagasaknak találták s ezért megfel­lebbezték. A törvényhatóság Varga István és társai fellebbezésének helyt adott s a képviselő­testületet a díjak mérséklésére utasította. — Védekezés a spanyol nátha ellen. A spanyol nátha ellen való védekezés tárgyá­ban a polgármester a következő hirdetményt bocsátotta ki: A spanyol nátha, vagy spanyol influenza néven ismert fertőző betegség vá­rosunkban is nagymértékben fellépett. Bár a legtöbb esetben a baj lefolyása enyhének mondható s csak ritkább esetekben vált súlyo­sabbá vagy halálossá, mégis mindent meg kell tennünk e veszedelmes baj elfojtására. A ható­sági intézkedéseken kivül azonban szükség van a nagyközönség közreműködésére is, főleg olyan módon, hogy az óvó intézkedéseket mindenki betartsa. A betegség náthával, rekedt­séggel, köhögéssel, általános rosszulléttel, izom­fájdalmakkal, néha kisebb hőemelkedéssel, máskor már kezdetben magas lázzal szokott jelentkezni. Aki ilyen tünetet észlel magán, az feküdjék rögtön ágyba, mert így valószínű a betegség enyhe lefolyása. A beteget — ameny­nyire csak lehet — el kell különíteni és rög­tön orvossal meg kell vizsgáltatni. Tapasztalás szerint a betegség ott terjed leginkább és leg­nagyobb gyorsasággal, ahol zárt helyen huza­mosabb ideig sokan tartózkodnak együtt. Ezért minden tömeges összejöveteltől tartsuk távol magunkat. Lakásunkat, ruházatunkat, testünket /

Next

/
Thumbnails
Contents