Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-10-19 / 42. szám

A szociálpolitikai ügyosztály feladatai. Pápa város képviselőtestülete, amidőn legutóbb tartott közgyűlésében a városi szociális ügyosztálynak megszervezését, felállítását elhatározta, tanúbizonyságot tett arról, hogy megértette a mai kornak intő szózatát. A város uj polgármestere pedig nemcsak azt bizonyította be, hogy hivatásának magaslatán áll, hanem adott Ígéretének tett eleget, amidőn programmjának egy részét megvalósítani törekedett. A világrengés közepette, a napról-napra fokozódó szociális követelményekkel szemben az ügyosztálynak felállítása eminens érdeke Pápa város lakosságának. A kezdeményező lépésnek megtétele után bűn volna félúton megállani. Szükség van a felállítandó ügyosztályra főleg a betegség, mint a szegénységnek szülőanyja, a szegénység, mint a betegség forrásának leküzdése szempontjából. A népjóléti politika szükségességét elismerve, tisztában kell lennünk azzal, hogy a szociálpolitikai ügyosztály, inint amely a népjólét feltételeinek megteremtésével, az erre irányuló követelményeknek érvényesítésével foglalkozni hivatott, ha közvetve az állam egészének érdekében is, de közvetlenül, túlnyomórészben, elsősorban mégis csak az alsóbb néposztályok érdekében kell, hogy dolgozzék majdan. Dolgozzék pedig azoknak a tömegeknek érdekében, amelyek kizárólag, vagy túlnyomó részben saját kezük munkájából élnek, de amely tömegeket a gazdasági erőviszonyok szerint kialakuló viszonyok súlya alatt rájuk szakadó munkanélküliség bajai egyáltalában fenyegetnek. Munkálkodjék az ügyosztály azoknak a tömegeknek az érdekben továbbá, amelyeknek szomorú sorában a vagyon nélkül, koruknál, családi, erkölcsi vagy testi állapotuknál fogva még, vagy már dolgozni nem képesek, tengődnek, akik a nyomor és betegség pusztításainak kitett életüket csak a köz- vagy magánjótékonyságnak adományaiból, a társadalomnak segélyével tartják fenn. Az állam a mai gazdasági rend keretei-^ hez alkalmazkodva, első sorban az egyesek vagyonosodásának céljait szolgálja, Az egyes minisztériumok mai irányelveit vizsgálva, a fenti állítás beigazolást nyer, amidőn rámutatunk, hogy pld. a földmivelésügyi minisztérium az agrárizmusnak szolgálatában áll, a kereskedelmi és pénzügyminisztérium a bányavállalatok, iparosok, kereskedők és közlekedési vállalatok érdekeit szolgálja. Az alsóbb néposztályokat fenyegető társadalmi bajok hatásai a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, bányászati és a többi munkásokkal, a városi és vidéki szegényekkel szemben egyenlő módon jelentkeznek. A népjólétet fenyegető mai bajoknak egyik legerősebben ható oka gyanánt sokan a városokba tódulást, a népességnek városokba zsúfolását emlegetik, akik ezt felhozzák, elfelejtik, hogy a társadalmi bajoknak jelentékeny része úgy megvan a falun, mint városban, sőt egyes bajok, különösen a közegészégügyiek még inkáb ott, mint emitt. Ha árnyalatokban, fokozatokban van is némi különbség a foglalkozás és lakóhely szerint, a bajok az alsóbb néposztályokban általánosak, s így leküzdésük nem bizható széttagolt politikára, sőt egységes szervezetet kiván. A szociálpolitikai ügyosztályban tehát tömörülniök kell az összes társadalmi, jótékonysági egyesületeknek, a kölcsönös támogatás elvénél fogva az ügyosztálynak szoros kapcsolatot kell fenntartania az ország legnagyobb szociális intézményével, a kerületi munkásbiztosító pénztárral is. Fontos szerep vár e tekintetben az ipari és mezőgazdasági munkásságnak képviséletére, nemkülönben a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak érdekeltségére is, mint amely alakulatok szinte kell, hogy befolyást gyakoroljanak az ügyosztályra. Természetes, hogy a tömörülés nem érintheti sem az intézmények, sem egyesületek, sem pedig a munkásbiztosító pénztárnak önkormányzatát, az ügyosztály nem avatkozhatik bele ezen alakulatoknak saját belügyeibe. Az ügyosztály különösen a jótékonyság terén kell, hogy irányítólag hasson akként, hogy a segély, könyöradomány rendeltetési céljának megfelelőleg ne illetéktelen helyre kerüljön. Az ügyosztálynak hatáskörét, szervezetét nagy városokban a következőkép kellene megállapítani

: Az ügyosztályt három nagy csoportba kellene beosztani: I. Az általános népjóléti, munkaügyi főcsoportnak legelsőrendü feladatát kell, hogy képezze a statisztikai adatgyűjtés, amely külön felvétel tárgyává kell, hogy tegye a gyermekmunka elterjedettségét, módozatait és hatásait, külön tanulmány tárgyává tegye a pályaválasztás okait és körülményeit, a csecsemőhalandóságot és annak okait, az alkoholizmus pusztításait, hogy megfelelő adatot szolgáltasson a lakásügy állásáról, a közélelmezésről vagy alsóbb néposztályok háztartásáról. Külön munkaügyi és statisztikai aparátus nélkül ezen ügyosztály el sem képzelhető. A munkaügyi csoportnak feladata a különböző foglalkozású körök munkaügyének figyelemmel kisérése, a munkanélküliség kiküszöbölése az ingyenes munkaközvetítés által; — munkásvéelmi, balesetelhárítási és iparegészségügyi szempontból a munkásbiztosító pénztárral karöltve a munka által fenyegetett egészségnek és erkölcsnek védelme. Feladatai továbbá a népjólétet érintő minden törvénynek, rendeletnek lelkiismeretes végrehajtása, az oktatás terén a népjóléti szempontoknak érvényesítése, a város lakosságának állandó serkentése a népjólét iránya felé és ennek egységes irányítása. Különösen hatáskörébe tartozik tehát: 1. a gyámügy; 2. az anyasági biztosítás állandó propagálása mellett az anya- és csecsemővédelem szervezése és irányítása a munkásbiztosító pénztárral karöltve; 3. a gyermekvédelem: az elhagyott és törvénytelen gyermeknek védelme; 4. a rendőrség jogkörének érintése nélkül, sőt ezzel karöltve a gyermekrendőrségnek megszervezése; 5. a vagyontalanok jogvédelmének szervezése, irányítása (ingyenes jogi tanács); 6. a lakásügyi politika irányítása, lakásfelügyelet; 7. a közélelmezési politika irányítása a fogyasztók érdekében; 8. az általános szegényügy, közjótékonyság; 9. a népbetegségek, tuberkulózis, alkoholizmus, venereás betegségek elleni küzdelem szoros nexusban a munkásbiztosító pénztárral. II. A második főrcsoportot a hadigondozó csoport alkotná a mai hadigondozó hivatal összes feladatainak ellátása mellett. A III. főcsoportot képezné a közegészségügyi csoport, feladatai a közegészségügyi szempontok érvényesítése a munkaügyi és népjóléti politikában, tehát iparegészségügy, az élelmezési, lakás, vízvezetéki, csatornázási, fűtési, világítási, ruházkodási, iskolaegészségügyi, a fürdő, járványkórház, orvos- és gyógyszerügy, laboratóriumok, betegápolószemélyzet képzésének és ellátásának ügye, a népbetegségek, tuberkulózis, alkoholizmus, venereás és trachomás betegségek leküzdése, a csecsemőhalandóság elleni küzdelem, végül a szociális betegségek leküzdésének céljait szolgáló különféle dispensairek, gondozó hálózatok létesítése és ezeknek irányítása. Az ügyosztály feladatainak ezen vázlatos felsorolása és csoportosítása természetesen nem kimerítő és nem is lehet végleges, mert a viszonyok alakulásával kapcsolatban módosulnak a népjólétnek problémái is. Az ügyosztálynak felállítása nem könnyű feladat, igen sok akadályt kell majdan leküzdeni addig, mig feladatainak fontossága át nem hatja a város minden egyes polgárát. Minél nehezebbek lesznek azonban ezek a feladatok, annál inkább gondoskodni kell mindazoknak a feltételeknek megteremtéséről, amelyek sikeres működésének biztosítékául szolgálhatnak. Ezért szükséges, hogy a három főcsoport, a főosztályok támogatására külön-külön e csoportok feladatkörének megfelelően összeállított tanácsok szerveztessenek, amelyek a városi autonómia jogkörének sérelme nélkül az ügyosztályt és annak szakcsoportjait támogassák, irányítsák. Szükséges továbbá, hogy az ügyosztály tisztviselői és kezelő-személyzete a legnagyobb gondosággal legyen összeválogatva, szükséges, hogy a városi képviselőtestület az ügyosztály állásainak betöltésénél oda töreked- j jék, hogy ennek élére az ügyosztály feladatköréhez tartozó közszolgálatban és a gyakorlatban már bevált egyéneket állítson. Csak így válhat olcsóbbá és gyorsabbá az adminisztráció, csak így valósíthatók meg a célul kitűzött nagy feladatok. Végül pedig mint ahogy a jó fundamentum szolgálhat csak biztos bázisául minden alkotásnak, az ügyosztálynak felállításánál, megszervezésénél is a legnagyobb súly az alapvető munkálatokra fordítandó. Az alapvető munkálatoknak egyik legfontosabb tényezője, sarkalatos pontja a mindenre kiterjedő, mindent magában foglaló nyilvántartásnak felfektetése, amelynek előmunkálata gyanánt a mindenre és mindenkire kiterjedő népszámlálásnak, családi törzskönyv egybeállításának munkálatait értem. Resummálva az előadottakat: a szociálpolitikai ügyosztályt a város népjóléti- központjának képzelem, amely figyelemmel kiséri, oktatja, támogatja, istápolja az em bert a bölcsőtől egész a sírig- Renner Ármin munkásbizt. pénztári igazgató. PROLÓG. Irta és a .Huszárnap" müvészestélyén elmondotta: Tomor Árkád. A harcmezőre ráborult a csend, elült a vad zaj, nincs egy „jaj" se' már. s a csend ölében lassan elpihent nagy álmodásra egy csapat huszár ; a tegnap még az élet napja volt, kebletfeszítő vágyakkal tele, ma sápadt arcra süt reá a hold, ki itten alszik, nincs több reggele; az ajkon, mely csak tegnap is halált kiáltott, szórt az ellenségre még, a tört szemen, mely villámmal talált,, ma az enyészet bágyadt fénye ég... De hallga! mintha távol harsona, csodás szavával kürtszó zengene! a hősök közt egy árny suhan tova, a keltő hangja halk álomzene. S az alvók álma lassan megszakad, a holt szivekben pezsdül már a vér, majd rendbe áll a szerteszórt csapat, s tüzes lovával légi útra tér; a szemben újra élet-láng lobog, csillagsor kél a száguldók után, s reggel felé már csendben átrobog a sok vitéz a mennynek kapuján. A trónusán ül, fényben vár az Ur, m osolygva nyitja rájuk két szemét; ott állnak minden mozdulatlanul, az első ajkán zeng csak ily beszéd: „Uram, ki élsz a csillagok fölött, honvédhuszár ez, látod, mind ahány, pihentünk s ím' az álmunk megtörött, az ébredésünk mostan is talány; panaszra jöttünk; nagy dolog, tudom, vitézi néped jaj-szavat ha mond, de nincsen béke síri ágyukon, — nem hagy nyugodni minket még a gond. Midőn az első lángnyelv felcsapott, hogy' tűzbe lobbant szivünk és agyunk, a dolgos kéz a fegyverhez kapott, s mentünk, Uram, mert magyarok vagyunk ! Az ajkainkon nótaszó fakadt, virágos volt a kedvünk és ruhánk, egy könny se' hullt a búcsúzás alatt, de majd' az égbolt roskadott le ránk ... itt síró asszony, ottan kis gyerek, ki ölbe vágyva nyújtja két kezét, — ne is csodáld, a szív ha kesereg, s nem jő belőle biztató beszéd. A munka is csak állt a földeken, halálmezőkre vitt az áradat, hol véromlásból győzelem terem, de haj! helyettünk más kaszás arat. Beszélni tudna róla Gorodok, kemény nyakunk hogy nem tud hajlani, a Kárpátokban annyi hegytorok, Gromeszti, Dukla véres harcai; a vérünk hullott Dobronutz alatt, Bucsac, Rarance, mint emlékjelek, heteshuszárok álltak ott falat, s megérdemelték a „honvéd" nevet! Ki tudná mégis elsorolni mind, hogy' álltunk hóba', fagyba', nap hevén, homokba ír a harcos ennyi kint, Uram, Te láttad, mért említeném? Segítő jobbod megmaradt nekünk, a forgatagban ott jártunk elül, parancsra jött csak vissza ezredünk, a jelszónk az volt: „rendületlenül!" S most azt üzented: vége, már elég ! karunk a fegyvert porba hullatá; a sorsunk, íme, elvégezteték, aludni tértünk lombos fák alá. De álmodásunk nem zavartalan, a sírok közt a Gondnak árnya jár, mi megfizettünk mindent, jó Uram, s üzenget egyre a magyar határ; az esti szélben sóhaj száll felénk, a suttogása csendes, bús panasz, a hála hinti rózsáit fölénk, e hírhozó meg mindent behavaz. Uram, mi tűrtünk, szenvedtünk sokat, amint kívánod, tégy csak úgy velünk, de tört szivünknek most is gondot ad a síró özvegy, árva gyermekünk!. Az Urnák arca jóságtól ragyog, a sok huszárt is dicsfény önti el, s hogy egy se hordjon többé bánatot, a mindent Látó nékik így felel: „Igen, vitézem, megfizettetek ! az életpénz a legnagyobb adó; büszkélkedett a lelkem bennetek, mert úgy csillogtok, mint a tiszta hó ! A test a porral lassan elvegyül, de ál! az emlék, lombos ágba hajt, s az unokáknak szent szövétnekül e hősi példát dalba fonja majd.