Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-08-31 / 35. szám

— Eljegyzések. Örömmel közöljük a rózsás hirt, hogy Bélák Rózsika úrhölgyet, Bélák Lajos pápai főszolgabíró leányát, elje­gyezte Kállai Dubovay Géza, a győri evangé­likus gyülekezet hitoktató lelkésze. Tompa Bözsike úrhölgyet, özv. Tompa Sándomé leányát, eljegyezte Oppel Ernő kolozs­vári posta főtiszt. — Előléptetés. Tóth Ferenc városi adó­tisztet, aki hosszú harctéri szolgálat után jelen­leg a helybeli honvéd huszárezred gazdasági hivatalánál teljesít szolgálatot, — a legutóbbi katonai előléptetések alkalmával gazdasági had­naggyá léptették elő. — A Húszas honvédek ünnepe. A mi honvédeink, az uzsoki br. Szurmay Sándor nevét viselő, nagykanizsai m. kir. 20. honvéd gyalog­ezred f. hó 28-án ünnepelte tűzkeresztségének ötödik évfordulóját. Helyesebben mondva még mindig ünnepeli, mert az ünnep programmja egy álló hétre terjed. Kedden, f. hó 27-én a délutáni vonattal érkeztek Kanizsája az ünnepélyre dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök, Bosnyák Géza főispán, dr. Kolbenschlag Béla alispán és váro­sunk képviseletében Kemény Béla városi taná­csos, aki megérkezése után azonnal a lakta­nyába hajtatott és átnyújtotta a város adomá­nyát: kettőezer koronát, melyet az ezred nagy hálával és elismeréssel fogadott. Este zenés­takarodó volt. A főünnep 28-án volt. Délelőtt kilencedfél órakor tábori misét tartottak a nagy­templom főbejárója előtti hatalmas téren. A misét dr. Rott püspök celebrálta fényes segédlettel. Mise után a templom külső falába illesztett és a hősi halált halt Húszasok emlékét őrző emléktábla leleplezése és megkoszorúzása, en­nek megtörténte után a pótzászlóaljnak a ven­dégek előtt való diszelvonulása következett. Ez­után a nagyszámban megjelent vendégek hosszú kocsisorokban a laktanyába vonultak, hol a hősök kápolnája alapkövének letétele volt. A városunkat képviselő Kemény Béla városi taná­csos is felkéretett az alapkőnek kalapácsütéssel való beillesztésére, az elhelyezendő okmány alá­írására és a kalapácsütésnél elmondott jelmon­datának az Aranykönyvbe való bejegyzésére és ennek is aláírására. Kemény tanácsos jelmon­data : Jaj annak, aki a magyart bántja! E lélek­emelő ünnep után, mely a püspökkel élén ugyan­csak fényes papi segédlettel ment végbe, a dísz­ebéd következett, melyet a tisztikar adott a ven­dégek tiszteletére a József főherceg laktanyában. Az ebéden dr. Rott püspök, Czitó altábornagy, Siepnievszky tábornok, Bugsch ezredes, dr. Sab­ján polgármester, Kemény Béla városi tanácsos, Darvas őrnagy és dr. Gálos Rezső beszéltek. Ebéd után népünnepély következett, mely rövid néhány óra alatt sok ezer koronát jövedelme­zett. A Húszasok mai, negyedik napjának prog­rammján a müvészestélyen szerepel dr. Kőrös Endre, lapunk főszerkesztője is. — A vasút vize. A szombathelyi üzlet­vezetőség arra kérte a v. tanácsot, hogy a hely­beli állomás vízszükségletére vonatkozó szerző­dését továbbra is hosszabbítsa meg. A tanács ez ügyben a következő javaslattal járul a köz­gyűlés elé: A város a szerződést 1919 május l-ig hosszabbítsa meg, az után azonban csak azzal a feltétellel tartsa fenn a szerződéses vi­szonyt, ha a vasút a Tapolcza-forrástól a medencéig (1800 m.) vezető második tápcső lerakásának költségeihez hozzájárul. — Parcellázás. A földmives-iskola major­jának szomszédságában levő Barthalos-féle föl­deket az Altruista Bank, amely a birtokot ár­verésen megvette, a kincstár támogatása mellett parcellázta. Az elosztás a jelentkezők között csü­törtökön délelőtt történt meg a Pápai Hitel­szövetkezet helyiségében. Az Altruista Bank képviseletében az elosztást Russz Hermann igazgatósági tag teljesítette, akinek részrehajlat­lan és igazságos eljárását, a földmivesek iránti jóindulatát már a Sávoly-puszta parcellázásától ismeri az érdekelt gazdaközönség. A központi kiküldött az elosztást megelőzőleg részletesen ismertette a parcellázás célját, a vétel feltételeit, melyek a parcellázást ellenőrző kincstár nagy előzékenységéről és jóakaratáról tettek tanúsá­got. Tar Gyula földmives-iskolai igazgató csak a jelenlevők érzelmeit tolmácsolta, amikor az elő­adó részéről megnyilatkozott jóindulatért és kilátásba helyezett pártfogásért hálás köszönetet mondott. A parcellázás alá kerülő birtok 230 magyar holdat (1200 D-ölével) tett ki. Ebből a föld­mives-iskola részére az állam megtartott 32 holdat, a tisztviselők részére, kik közül min­denki csak egy hold földet kaphatott, kihasítot­tak 24 holdat, a rokkant katonák részére fenn­tartottak 22 holdat, a többit a gazdaközönségnek juttatták, kiknek legtöbbje 2—4 hold földet ka­pott. A vevőknek holdanként 400 K bánatpénzt kellett letenniök, mit szeptember végéig a vételár egyharmadára kell kiegészíteniük, a fennmaradó összeget pedig ötven éves amortizáció mellett 5'4%-os annuitással törleszthetik. A vevőknek semmiféle mellékköltséget viselniök nem keli, ezt mind a parcellázó bank viseli. A parcellázás iránt igen nagy volt az érdeklődés, többszörösen túljegyezték az elosztás alá kerülő földeket, azért mindenki csak kis mennyiséget kaphatott. — Tanítóválasztás. A pápai izr. hitköz­ség iskolaszéke a Pfeiffer Mór elhalálozásával megüresedett tanítói állásra Willner Jakab oki. tanítót, városunk szülöttét választotta meg. — Járási értekezlet volt e hó 24-én a gabonabeszolgáltatás ügyében. Az értekezletet az alispán hivta össze és ő is elnökölt rajta. Igen sokan gyűltek egybe, körülbelül 300-an. Ott volt a pápai járás minden jegyzője, vala­mennyi községből 4—4 ember és az összes 100 holdon felüli földbirtokosok és bérlők. A tanácskozás az egybegyűltek nagy számára való tekintettel a bencés főgimnázium tornatermében folyt le. Arról volt szó, hogy a kormány által a járásra kirótt gabonamennyiséget rekvirálás nélkül, önkéntes felajánlással szolgáltassák be. Erre az eredményre azonban a gyűlés, bár­mennyire rajta is voltak a vezetők, nem jutha­tott el. A kormány ugyanis az egész megyére beszolgáltatandó gabonául kivetett 5278 vaggon búzát és rozsot és 1500 vaggon árpát; ebből a pápai járásra kiróttak:. 1002 vaggon búzát és rozsot és 253 vaggon árpát. Az értekezlet e mennyiségből felajánlott, mert már többet nem birt, 816 vaggon rozsot és búzát és 180 vaggon árpát. Hogy ez elég lesz-e, affölött a közélel­mezési miniszter dönt majd. — A katonai járványkórkáz megvé­tele. Városunk polgármestere a ie^utó'ob tartott tanácsülésben a Kálvária melletti katonai jár­ványkórház megvételét javasolta. A városi tanács a javaslat értelmében megkereste a pozsonyi katonai parancsnokságot, hogy hajlandó-e és mily árért a járványkórházat a város részére átengedni. — Mégegyszer az árpakiosztásról. Kaptuk a következő sorokat: Az árpakiosztás ellen felmerült panaszok ügyében megjelent köz­leményre válaszolni kötelességemnek érzem, mint aki szintén érintve érzem magamat a hír­lapi cikk sértően bántó hangja és állítása miatt. Az ügy általános oldalát illetőleg az irodavezető úr azt mondja, hogy az teljes rendben, igaz­ságosan történt a jelentkezések szerint, és hogyha többen jelentkeztek volna, többen kaptak volna a készletből, amit aznap el kellett adni minisz­teri rendelet alapján az esetleges torlódás el­kerülése végett. Az egyes vásárlókat illetőleg a magam részéről bátran mondhatom, hogy több­ször jártam a sertéshizlalás ügyében az irodá­ban, tehát utánna néztem a dolognak idejében, mégpedig a prémiumos gabonaárak idejében, nem vártam be, úgy mint mások, hogy augusz­tus 15-ike után 5 koronával olcsóbb legyen métermázsája, hanem 71 koronájával, tehát pré­miumos áron vettem meg a nagyságos polgár­mester úr aláírásával engedélyezett sertéshizla­lásra vásárlási engedéllyel a haditerménytől és raktárból, hatósági személy kimérése sze­rint, nem is gondolva arra, hogy ilyen meg­hurcolásban fogunk részesülni, mert hiszen mindenki azt mondta, hogy lesz elég árpa az idei jó termésből. Az árpatermés valóban jó is volt, de a haditerményhez való beszállítás bi­zony szűkös lehetett és ebből keletkezett ez az éktelen zaj, minek igaztalan kifejezése a szóban forgó hírlapi cikk, mellyel csak izgatni lehetett, de hasznot hozni senkinek se lehet. Mert hiva­talos úton, törvényesen, készpénzen vásárolt jogos tulajdonát el-, vagy visszavenni, az csak í az irigységet elégítheti ki, 20 kg.-mos adagok­| ban, de a sertéshizlalás ügyét nem. Különben | is ott keressenek, ahol van és pedig nagyon j sok, ahonnan kaphatnak, mert az enyémet védi ; a birtokjog és a törvényes rend. Mindezeknek : utánna nézhetett volna cikkíró, mielőtt hörcsö­gös méreggel megirt cikkét kiszedette. Egy, a prémiumos vásárlók közül. — Közöltük a fenti választ, s ámbár nem vonjuk kétségbe a vá­lasztadó jóhiszeműségét az árpa átvételénél, nem érezzük szükségét annak, hogy megvál­toztassuk múltkor hangoztatott véleményünket, mely szerint igazságtalannak mondottuk, hogy egyesek 4—4 métermázsa árpát kaptak serté­seik után akkor, amikor mások 20 kg.-ot, vagy semmit se. „Irigységről" részünkről szó sem lehet, de kötelességünknek tartottuk megróni az árpakiosztásnál tapasztalt helytelen eljárást, aminthogy szóvá tettünk már sok más helytelen dolgot is. Különben a lényeg az, hogy az érdekelt süldők jól meghízzanak, akkor bizonyára hama­rosan elfeledik sérelmeiket azok is, akik csak apránként és sok utánjárással kapták meg a hizlaló takarmányt. — Közélelmezési bizottsági ülés volt pénteken délután a polgármester elnöklete alatt. Az ülés első pontjaként a polgármester be­jelentette, hogy az élelmezési iroda vezetését átveszi a szabadságon levő városi főjegyzőtől. A felügyelő-bizottság a mult élelmezési esztendő zárószámadását előterjesztvén, kitűnt, hogy 90.000 korona tiszta haszon maradt az élelmi­cikkek városi árusításán. A főbb tételeket fel­említve, a liszten 50.000, a hentes-üzleten 33.000, a cukron 16.000 korona haszon maradt, ellenben a tojáson, annak nagymérvű meg­romlása miatt, 9000 korona veszteség szárma­zott. Veszteség volt a köleskásán is. A fel­ügyelő-bizottság javasolta, hogy Kiss István takp. főkönyvelő részére, aki sokat fáradozott az iroda könyveinek felfektetésén, honorárium állapíttassák meg. Ezt, valamint az iroda alkalma­zottainak kérelmét, hogy a tiszta haszonból részükre jutalék szavaztassák meg, egy szűkebb­körű bizottságnak adták ki javaslattétel végett. Kiss István megjutalmazását maguk is feltétle­nül jogosnak tartjuk, mert teljesen az ő ügy­buzgóságának és kiváló szakértelmének köszön­hető, hogy immár az iroda szabatos kettős könyveléssel dolgozik ; de az alkalmazottak kéré­sét nem találjuk teljesíthetőnek, mert hisz az élelmezési iroda személyzete ugyanazokban a beneficiumokban részesül, mint a város egyéb alkalmazottai, akik munkájuk után nem részesül­nek külön jutalékban. Inkább a tekintélyes ha­szonból az azt előteremtő közönséget kell valami­kép, pl. valamely élelmicikk árának leszállítá­sával, rekompenzálni. — A jelentéseknél meg­ütközéssel értesültünk, hogy Horváth István szerződés szerinti kötelezettségéből még mindig 1200 kg. zsir leszállításával hátralékban van. Utasították az ügyészt, hogy vele szemben immár szigorúan járjon el. A nyultelep fenn­tartásának kérdését egyelőre függőben hagyták. Dr. Kapossy Lucián a lapunkban megjelent közlemény kapcsán interpellált a cukorelosztás ügyében. Polgármester válaszolta, hogy az ügy­ről a jövő ülésen jelentést tesz. — Tánciskola megnyitása. A városunk­ban elSnyösen ismert Mérő József és neje oki. tánctanítók értesítik a tisztelt szülőket és a tánc­kedvelő ifjúságot, hogy tánctanfolyamukat a Griff-szálló nagytermében szeptember hónapban megnyitják. Közelebbi értesítést hoz lapunk legközelebbi száma. — „Auróra" művészeti társaság hang­zatos cimmel egy vakmerő kompánia merészke­dett fel színpadunkra, hogy ott „előadásokat" tartson a jóhiszemű közönségnek. „Vakmerő"­nek mondottuk őket, mert a tehetetlenségnek, a gyámoltalanságnak akkora mértékével a kö­zönség elé állani, amilyennel ők oda állottak, valóban nagy vakmerőség kellett. Mihez hason­lítsuk őket? Műkedvelőkhöz? Megsértenénk vele derék műkedvelőinket, akiknek leggyengébbje is sokszorosan különbet produkált náluk. Igazán nem tudjuk elgondolni, hogy mik voltak tulaj­donképen ennek a társaságnak a tagjai, mert hogy színészek nem voltak, az egészen bi­zönyos. Jó szerencse még, hogy a közönség már az első estén is igen gyér számban ült fel nekik, s a részvétlenség annyira fokozódott, hogy a harmadik estén már előadást sem tart­hattak és hétfőn éjjel szép csendesen, de annál dicstelenebbül odább állottak. — Ez a szomorú eset azonban tanulságul szolgálhatna arra, hogy a színház kiadásánál több körültekintéssel jár­junk el A közönséget meg kell védenünk az effajta becsapódásoktól.

Next

/
Thumbnails
Contents