Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-08-17 / 33. szám

Pj/VPjAlI HIR LA P MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS- ENDRE. Kiadóhivatai: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Két kérdés. Két kérdéssel foglalkozunk, amelyek közüí az egyik általános érdekű, a másik azonban csupán helyi vonatkozású. Először az általános jellegűt tárgyaljuk s utánna a ránk tartozó ügyet. Noha az első sem olyan, amelynek részletei a mi városunkra is nem iilenének. Mert midőn a falut és a várost akarjuk a mai viszonyok között egymás mellé állítani, hogy a két közigazgatási testület közélelmezési helyzetére világot vessünk, akkor, ha általánosan szólunk is, a felderített igazságok mi ránk, pápaiakra is, mindenesetre vonatkoznak. Tehát a falu és város. Ez az első tétel. A közélelmezési rendeletekben általánosan az a felfogás akar érvényesülni és a rendelkezések ez irányban is mozognak, mintha a falusiak helyzete a közélelmezés dolgában na^obb támogatásra szorulna a városiakénál, mintha ez utóbbiak mindennel bővebben rendelkeznének a falubelieknél, ennélfogva ezeket a lisztellátásnái és egyéb élelmezési cikknél is nagyobb fej-adag illeti meg. Ez a mi véleményünk szerint igen nagy tévedés. Igen, a béke idején a városiak csakugyan jobban éltek a falusiaknál, mert ezek, hogy pénzre tegyenek szert, tejöket, tejtermékeiket, baromfiaikat s egyéb eladni való élelmi- és közhasználati cikkeiket, mind a közeli városba vitték s ott a piaci áron túladtak rajta. Bizony-bizony, igen sok falusi magától vonta meg a jó tejet, tejfelt s a finom baromfihúst, csakhogy a városban pénzt kaphasson érte. Ezekben az időkben tehát hihető, hogy a városiak asztala dúsabb ennivalóval ékeskedett, mint a falusiaké. A városokban az élet ez oldala kevesebb kivánni való hagyott hátra, mint a falvakban. Ámde, már négy éve nagyot fordult a világ. A szerep fölcserélődött. A falvakban van minden, ami jó és szem-szájnak ingere, a városiaknak pedig — bocsánat a pórias kifejezésért — koppan tőlük a foguk. Nem is kell bővebben magyarázgatnunk, hisz köztudomásu ez az állapot. A városiak legnagyobb része már évek óta nem ismeri a tejet, régóta nem lát vajat, hébe-hóba ehetik túrót, sajtot, baromfit pedig még nagy ünnepen sem lát az asztala tálon, a lisztet kimérve, ugyancsak leszorított fejadagokban kapja a hatósági boltokból. A falusiak azonban, mivel a pénzöket azt sem tudják, hová tegyék, inert annyi van, ha úgy tetszik nekik, akár egy csöpp tejet és tejterméket sem hoznak be a városba, ezeket is, a baromfiaikat is ebben a husdrága világban, magok fogyasztják el, annál is inkább, mert lisztjök is van elég. Nem irigységképpen állítom fel e párhuzamot a falu javára, hanem csak rá akarok mutatni a való tényállásra és belőle röviden levonni a következtetést. Ez pedig abban áíl: hogy nem a falusiaknak, akik legnagyobb részt mezőgazdasággal foglalkoznak, s akiknek oly sok élelmicikkből oly bőven van minden, kellene a lisztben a fej-adagokat felemelni, hanem tulajdonképpen a városiaknak, akiknek másból, mint lisztféle eledelből, alig jut betevő falatjuk. Ne tegyünk tehát a közélelmezés szempontjából a falu és város között ez utóbbi kárára külömbséget. Adjuk meg a városiaknak is a magukét. Nemcsak a falvak, de a városok lakosaira is vonatkozik ez a sarkigazság: ép testben ép lélek. Lehet-e ott ép test, ahol nincs meg a szükséges kenyér? És mért éppen a városoknak legyen ez a probléma megoldásra feladva ? No, de egyelőre elég erről a kérdésről ennyi. Most áttérünk a másik tételre. Ennek ezt a cimet adhatnák bátran: Pápa és Csorna. Még pedig azért, mert igen röviden bár, de összehasonlítani akarjuk e két közigazgatási testületet egymással a mi okulásunkra. Pápa már régóta rendezett tanácsú város 22 ezer lakossal, Csorna még mindig nagyközség pár ezer lélekkel. Pápa egykor az egész nagy és gazdag vidéknek központja volt, gabonakirakodó és marhavásárairól hires, Csorna, mint kisebb jelentőségű község volt ismeretes, gabonavására alig volt, egyéb vásárai sem vetekedhettek a pápaiakkal. Két évtized előtt Pápa nagy áldozatokkal létesítette a pápa—csornai vasutat csak azért, hogy a Rábavidékét még szélesebb terjedelemben és még szorosabban kösse a városhoz és ezáltal kereskedelmi s ipari forgalmát, piacait és vásárait még nagyobb mértékben növelje. Rövid néhány év alatt gabonapiaca végleg lehanyatlott, vásárainak méretei kisebbedtek, a forgalmat mutató kövezetvám csökkenni kezdett. Csorna e vasút létesülte uíán valósággal az egész Rábavidék gabonapiacává lett, vásárai mind nagyobb arányokat öltöttek, ma már óriásiak és legutóbb kieszközölt vasúti menetrendjükkel azzal fenyegetik Pápát, hogy mindenféle forgalmat a Rába vidékéről elterelnek magukhoz városunktól. Pápán még nem régen is, az azelőtti rezsim alatt, nem merték a piacokon a maximális árakat végrehajtani, mert féltek, hogy üres marad emiatt a piac. Csornán a legnagyobb szigorúsággal uralkodik a piacokon a maximális ár és mégis nő és nő folyton a forgalma. Micsoda bűvös titok, vagy protekció vezeti e nagyközség ügyeit és micsoda külső, vagy belső ha

+alom áll a mi haladásunk útjába? Nem azért vontam e párhuzamot Pápa és Csorna között, hogy kétségbeessünk. Oh, nem! Hanem azért, hogy a mult e, szinte végzetes mulasztására rámutatva, hatóság és polgárság tettre buzdulva egyesült erővel és bölcs céltudatossággal tegye jóvá azt, amit az e téren felületes és Könnyelmű mult elhanyagolt. «y. Oy. Post festa. Vétene a város közérdeke ellen, aki a városi adóalap emelését megakadályozni akarná. Vétene a szegényebb lakosság ellen, aki nem látná szívesen, hogy a tehetősebbek nagyobbmérvü megadóztatása által amazok pótadóterhe csökkentessék. Aki többet keres, többet is fizessen s ha a háborús konjunktúrák fokozták keresetét, annál nyugodtabban adhatja vissza a köznek, amit a köznek rettenetes válsága révén szerzett. Az a felzúdulás, amely a lefolyt hetekben itt működött adókivető bizottság s abban főkép a kincstári előadó szereplése ellen irányult s amelynek eredményeként a pénzügyminiszter elé küldöttség járult, a pénzügyminiszter viszont biztost küldött ki az eljárás felülvizsgálására, az érdekelt körökön túl nem tudott nagyobb rokonszenvet kelteni. Nem pedig azért, mert az akcióból nem domborodott ki határozottan, hogy itt nem a nagyobb adó ellen akarnak tiltakozni, hanem csupán az adókivetés tudatlanságból és talán rosszindulatból eredő igazságtalanságai ellen keresnek orvoslást. Ama kiküldött biztos, mint azt e lap is megírta, mindent rendben talált. Igaz, hogy nem tett úgy, mint a hasonló panaszok orvoslásával megbízott szombathelyi biztos, aki nem elégegTERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-U T 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30'— Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60"— Vonó K 8"—, K 12"—, K 15'— Rendelésnél a pénz előre beküldendő. l i