Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.
1918-08-17 / 33. szám
dett meg a finánctársával való eszmecserével, hanem összegyűjtötte és meghallgatta magukat a panaszosokat s aztán a kincstári előadó javaslatait alapos revizió alá vévén, sokban módosította. A Pápára küldött biztos ezt elmulasztotta s így a panaszok lényegével nem is jöhetett tisztába. A tárgyalás pedig folyt tovább, a panaszok pedig minden új kivetéssel szaporodtak. Egynehány súlyosabban sújtott érdekelt szerkesztőségünkben is megjelent s előadásuk után, de meg a köztudott tényekből is meggyőződtünk, hogy a most lefolytatott adótárgyalások elleni felzúdulás abban a részében, amely az igazságtalan elbánás ellen irányult, teljesen jogosult volt. Egy vendéglősnek, aki katona, a háború alatt 8000 korona adósságot csinál, adóját a réginek négyszeresére, 210 K-ra emelik, egy harmadrendű bolt tulajdonosára, aki tüdőlövés miatt rokkant s akitől 30 K adósságot per útján kell behajtani, 280 K-t vetnek ki — mindez hagyján — de történik ez ugyanakkor, mikor a város nyilvánvalólag legjobb forgalmú, legjövedelmezőbb üzleteit érintetlenül hagyják, a maguk 200 koronás adójával, vagy szerény, 25 °/o-° s adóemeléssel megelégednek, holott amazoknál 400%-os adóemelésekkel dolgoztak. -Hát ahhoz mit szóljunk, hogy egy jó forgalmú detailistát, de mégis csak detailistát, nagyobb adóval terhelnek, mint az ugyanazon szakmabeli legnagyobb engros-istát ? A példák egész serege meggyőzött bennünket arról, hogy ha a város adóalapja nyert is e tárgyalás révén — aminek, ismételjük/ mi csak örülni tudunk —, nem azoktól nyerte, akiktől kellett volna, hanem olyanoktól, akik csak nyögve fognak tudni — ha ugyan egyáltalán tudnak — ebbeli kötelezettségeiknek eleget tenni. Röviden: a gazdagok, a befolyásosak aránytalanul jobban jöttek ki e kivetésnél, mint a szegények, a hatalom és a protekció hijján levők. És az ok? Korántsem a kincstári előadó egymagában, bár elég régen járván Pápára, immár ő is tájékozott lehetne az egyesek teherbíró képességéről. Ám, ha odavaló, hozzáértő, nem egyoldalulag összeválogatott bizottsággal áll szemben, akkor a helyzet rögtön máskép alakul. Tisztelet a kivételeknek, de olyan tagok is kerültek bele — a megye vagy kinek jóvoltából ? — akiket sem intelligenciájuk, sem hozzáértésük erre nem kvalifikál. Jellemző, hogy a bizottság egyik tagja a tárgyalás utolsó napján ezt a kedves kérdést tette fel: „Kérem szépen, tulajdonképpen melyik évre vetjük is ki most az adót ? u Ilyen bizottsági tagok persze nem igen voltak képesek arra, hogy az állam érdekeinek is szemmeltaríása mellett, a közönség sérelmeivel szemben állást foglaljanak. Már pedig, hogy a közönségen ezúttal több rendbeli és súlyos sérelem esett s ami igazán sajnálatos, legfőképpen azokon, akik ezt — anyagi erejük gyengesége miatt — legsúlyosabban érzik, az kétségtelen. Ma már persze mindez — post festa. A fellebbezés tán egy-két esetben segít, de az összes nagy hibákat aligha orvosolja. A jövőben azonban vigyáznunk kell elsősorban arra, hogy az adókivetéshez teljesen megfelelő bizottság kerüljön, olyan, mely az adóalap emelését méltányos elosztással, de mégis inkább a tehetősebbek megterheltetése révén akarja és •udja elérni. Érdektelen fél. A FÁJDALOMNAK NÉMASÁGA. A fájdalomnak némasága Szálljon a szenvedő világfa: Könnyekkel telt fáradt szemele! A fény káprázatát megunva Szálljon rátok a gyász boruja És sirolcon merengjetek. Az ajkatok imát rebegjen, Mi megfogan sebzett szivekben S az ég felé szárnyat veszen; Az áhítatnak érzetébe ISTe csöppenjen az átok mérge — Az alázattól szent legyen! Némuljon el a kacagástok, A gyász szentségét zavarnátok. Ha az ajkatok mosolyog; Szemünkre köd, lelkünkre bánat — Felettünk sötét felhők szállnak. Ah! Most ne legyen álmotok. A virágokat ne tépjétek, Másnak való az, nem tinéktek, Hadd hulljanak le betegen; Ahova léptek, sirhalom van, Sok ifjú élet letaroltan Almát alussza odalenn. A sok virág befödi őket, Itik meghaltak bár, mégis győztek, A föld beitta véröket; Mi lesz akkor a takarójuk, Ha őszi szél elsepri róluk. Vagy ti durván letépitek? Ha a vér napjai elszállnak, S a szent békesség galambjának Szárnya a dult romokra ül, A fájdalomnak sötét gyásza. Legyen szivetek útitársa A mult idők emlékeül! ORION. HETI ÚJDONSÁGOK. — Királyunk születése napja. IV. Károly 31. születése napja van ma. A királyával összeforrott nemzet buzgó imával fordul e napon a királyok Királyához: engedje valóvá válni az ifjú fejedelem legforróbb vágyát, hogy boldogan, hogy békében kormányozhassa hosszú éveken át országait! — A plébánia-templomban az ünnepi alkalomból ma délelőtt szentmise volt, melyen az összes polgári és katonai hatóságok képviselői megjelentek. — Katonai szemle. Báró Nagy Gyula altábornagy, honvédlovassági felügyelő, szerdán délelőtt szemlét tartott pótszázadaink felett. A felügyelő a tapasztalt rend, fegyelem és kiképzés felett a legnagyobb elismerését fejezte ki Szeöke Bálint alezredes, pótszázadparancsnoknak, úgyszinte a beosztott tiszteknek. — A katonai kórházak és városunk. E hó 14-én református főiskolánkat a helybeli katonai kórházi parancsnokság felsőbb rendeletre ismét visszaadta az iskolát fenntartó dunántúli református egyházkerületnek. A kerület nagyérdemű püspöke, Németh István személyesen is megjelent az átadáshoz, melynek létrejötte kizárólag az ő személyes közbenjárásának és sürgetésének volt köszönhető. Az érdem annál nagyobb, mert a főiskola visszaadása úttörője lett a többi iskolák felszabadításának is, ami most már gyors egymásutánban be fog következni nagy hasznára a közművelődésnek, de előnyére a helybeli fogyasztó közönségnek is, amely jogosan remélheti e változástól piacunk fokozatos olcsóbbodását. Az átadásnál az a megállapodás jött létre, hogy a szükséges helyreállítási munkálatokat a kincstár végezteti. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület 1918. évi rendes közgyűlését szeptember 22-én tartja Pápán, a főiskola dísztermében. A közgyűlés főbb tárgyai lesznek: 1. Iskolai ügyek. 2. Az 1917—18. évi zárószámadások. 3. Az 1918—19. évi költségvetési előirányzatok. 4. Népiskolai és közigazgatási ügyek. — A vármegye őszi közgyűlése. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését szeptember 9-én fogja megtartani. — Házasság. Koréin Flóra és Krausz Dóri folyó hó 20-án, kedden délután 1 órakor tartják esküvőjüket Budapesten, a Kazinczy-utcai izr. templomban. (Minden külön értesítés helyett.) — Az evangélikusok gyűlései. A dunántúli evangélikus egyházkerület szerdán tartotta meg évi közgyűlését Szombathelyen Kapi Béla püspök és dr. Berzsenyi Jenő kerületi felügyelő, főrend, elnöklésével. A közgyűlést megelőzően a kerületi evangélikus egyesület ülésezett, amelyen Szalay Mihály, Reiter János, Mikolás Kálmán tartottak előadásokat. Örömmel vették tudomásul, hogy a felállítandó kerületi nyomdára 200.000 K részvényjegyzés történt. Majd a kerületi ének- és zenepártoló egyesület ülésezett, amely két egyháznak orgonabeszerzésre adott segélyt. Délben igen nagy érdeklődés mellett megalakult Kapi püspök indítványára a dunántúli Luther-Szövetség, amelynek elnökei Kapi püspök, Radó Lajos és dr. Berzsenyi Jenőné lettek. A szövetség célja az egyházi és a hitélet mélyítése társadalmi úton. Délután az egyházkerületi gyámintézet ülésezett és beiktatta elnöki tisztébe a most megválasztott Scholtz Ödön esperest. Este gyámintézeti ünnep volt a templomban, amelyen Takács Elek veszprém-egyházmegyei esperes prédikált. Szerdán reggel Pálmai Lajos oltári imádsága után dr. Berzsenyi kerületi felügyelő megnyitotta a kerület rendes közgyűlését. A közgyűlésnek legfontosabb tárgya a kulturadó életbeléptetése volt. A kerület hiveire az állami adónak hat százalékát indítványozta a pénzügyi bizottság kulturadó cimén. A közgyűlés elfogadta a javaslatot, de hozzászólás végett megküldi az egyes egyházközségeknek. — A gráciák köszönete. Lapunk mult számában mi is megemlékeztünk dicsérőleg róla, hogy a nyaralásra hozzánk érkezett, s elhelyezést hamarosan nem talált gráci gyermekek tömeg-élelmezését a helybeli Tisztviselő Szövetkezet hevenyében milyen kielégítően látta el. A Tisztviselő Szövetkezetnek ez az előzékenysége és jóindulata a gráciák tudomására jővén, a gyermekek nyaraltatását intéző bizottság sietett levélben hálás köszönetét kifejezni a Szövetkezetnek. A köszönőlevelet az igazgatóság e hó 13-án tartott ülésén felolvasták s jóleső érzéssel fogadták a gráciák figyelmességének ezt a szép jelét. — Értesítő-ismertetés. Az ősi református kollégium 1917—18. tanévi Értesítője a szokott impozáns terjedelemben jelent meg. Első közleménye a theol. akadémia tavaly elhunyt, kiváló történet-tanára: dr. Thury Etele emlékének van szentelve. Tanár-társa: Csizmadia Lajos méltatja avatott tollal azokat a kimagasló érdemeket, melyeket a boldogult tudós tanár a protestáns egyháztörténelem, valamint a pápai főiskola életében hangya-szorgalmú munkásságával szerzett. A második közlemény Császár Elemér főgimn. tanár A fekete sugárzás újabb elméleti és kisérjeti vizsgálata cimü székfoglaló értekezése, melynek eredeti, a tudományos szakkörökben is elismeréssel honorált megállapításait a székfoglaló megtartásakor már kellőleg méltattuk. A harmadik közlemény ismét nekrológ. A tanári kötelességtudás mintaképének, a tavaszszal váratlanul elhunyt Borsos István főgimn. tanárnak puritán egyéniségét rajzolja meg a hű kartárs: lic. Rácz Kálmán, találó szavakkal jellemezvén a boldogultat mint embert, mint tanárt és mint irót. A nekrológ mellett közli az Értesítő Borsos István kitűnően sikerült arcképét is. Ezek után a rendes rovatok következnek. Ezeknek kiemelkedőbb mozzanatait a következőkben ismertetjük: A négy évfolyamú theol. akadémián 5 rendes és 7 óraadó tanár működött. Beiratkozott az I. évfolyamra 1 rendes hallgató; a katonatheológus tanfolyamon részt vettek 12-en; beiratkoztak, de katonai CIUBSPECIALITE M0DIAN0 • CIGARETTAPAPÍR ES HÜVELY m : ^flftVÁ' FELÜLMÚLHATATLAN IGYAZZUNK