Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-07-13 / 28. szám

előadások nívójának emelésére nem sok gondot fordított. Az előadások rovására és az illúzió megrontására szolgált az is, hogy a karzatra és a földszinti állóhelyre — szintén kapzsi­ságból — kétszer-háromszor annyi jegyet adtak ki, mint ahány ember rendes körülmények kö­zött ott elfért volna. Lőn aztán olyan zsivaj, szit­kozódás, dulakodás ezeken a helyeken, hogy sok­szor a színészek játékukban fennakadtak, a megbotránkozott műértő közönség soraiban pe­dig általános figyelmetlenség lett úrrá. Magán-ügynek tekinthetnők ugyan, de mi­vel a játékbeli készségre nagy befolyást gyako­rol, szólnunk kell röviden a színészek anyagi helyzetéről is. Az igazgató társulatával Pápára nagy mértékben felemelt helyárakkal vonult be, de ugyanekkor elfeledte felemelni a színészek nyomorúságos fizetését. Az elsőrendű tagoknak — az egy primadonna magasabb gázsijától el­tekintve — 2—300 korona havi fizetésük volt és bizony igen sokszor megtörtént, hogy a „dollárkirályok", „főhercegnők" és egyéb „nota­bilitások" korgó gyomorral domborítottak a színpadon s ugyanúgy hajtották gondterhes fejüket éji pihenőre. Egyizben ugyan hiszéke­nyebb laptársaink hasábjain az igazgató egy kommünikében nagy garral hirdette, hogy fél­havonként „háborús segélyt" ad színészeinek s hogy ez lehetővé váljék, kéri a közönség támo­gatását, de ezt a szánalmasan csekély segélyt — személyenként és félhavonként 20, mondd : husz koronát — csak az első esetben kapták meg pontosan, két esetben késedelmesen és kierősza­koltán, egy ízben pedig egészen megvonták tő­lük, noha a közönség támogatása nemhogy apadt volna, hanem inkább fokozódott. Nem csodál­juk, hogy egy ízben egyik érdemes színészünk arra a megjegyzésünkre, hogy kedvetlenül ját­szottak, keserűen így fakadt ki: „Ja uram, mi csak kényszerből játszunk; de nem szívből, jókedvből, ami nélkül pedig nem sokat ér a színész munkája. Azért igyekezzünk, hogy még nagyobb bevételei legyenek az igazgatónak ?" A színésznek igaza volt, s ez után valahány­szor kedvetlenséget tapasztaltunk a színpadon, inkább sajnáltuk a szegény előadókat, mint gáncsoltuk őket. Valószínűleg a szinészek sanyarú helyzeté­nek ismeretéből sarjadzott ki az a — elismer­jük : részvéten alapuló — helytelen szokás is, hogy a „jutalomjátékok" cégére alatt gyűjtése­ket rendeztek a közönség körében az egyes szinészek javára. A néha tekintélyes ajándék bizonyára jól esett a „jutalmazottak"-nak, Isten ments, hogy irigyeljük tőlük, de általában ki­fogásolnunk kell ezt a magán-gyüjtési akciót, (amiről zárjel között megjegyezzük: törvénybe ütköző is), mert mig feleslegesen molesztálja a magas színházi belépő-díjakkal megrótt szin­házbajáró közönséget, addig a szinészek körében irigykedésre, elkedvetlenedésre ad alkalmat, minek nyomát egyes, magukat mellőzötteknek érzett pályatársak részéről tényleg tapasztaltuk is „jutalomjátékok" alkalmából, amikor az est kegyeit hősét elhalmozták minden jóval. A szí­nész munkáját, igenis, méltányolni kell, de ez a méltánylás jöjjön onnan, ahonnan a színész, mint alkalmazott, joggal várhatja : a munkaadó­tól, vagyis az igazgatótól. Mindezekből pedig mi a tanulság? Az, hogy a szinügyi bizottság 1-ször: jövőben kössön formális szerző­dést az igazgatóval (nem úgy, mint a jelenben történt, hogy a polgármester önhatalmúlag pár sor értesítéssel engedte át a színházat a direktor­nak), melyben pontokba foglalja az igazgató köte­lességeit a közönséggel szemben a színtársulat összeállítását, műsorát, a darabok kiállítását illetőleg; 2-szor: kösse ki, hogy a színházi hely­árak emelésekor bizonyos kulcs szerint emel­tessék a szinészek fizetése is, nehogy a meg­szaporodott bevételek egyoldalulag csak a szín­igazgató javára szolgáljanak; 3-szor: a színházi rend és fegyelem fenn­tarthatása céljából állapítsa meg, hogy mennyi jegy adható ki a földszinti állóhelyre és a kar­zatra s ezt az intézkedést állandóan ellenőrizze a rendőrség és a tűzoltóság, mert az olyan rengeteg sokadalom, mint amilyen a lefolyt szini szezonbán szokott lenni ezeken a helye­ken, nemcsak hogy az előadást zavarja, hanem esetleges tüzilárma esetén katasztrófára vezet­hetne ; 4-szer: ugyanez okból ne engedje meg pótszékek berakását. Az igazgató a szini szezónt „a színház — üzlet" jeligével kezdette meg és folytatta végig. Vigyázzunk tehát, hogy „az üzleti kiszolgálás" jövőben a pártfogásnak, a közönség igényeinek megfelelő legyen. N. P. ÖCSÉM SZOBÁJÁBAN* i. Temetés után hazamentem. S a szobában, hol eddig ketten beszélgettünk, ültünk, olvastunk — Íróasztala mellé ültem. A papírra ő kezdett írni. Az ollóval, ő kezdett nyírni A könyvet még meg ő jegyezte, ahol az olvasást elhagyta. Én a papiron tovább írtam, az ollóval meg' tovább nyírtam és olvastam tovább a könyvből És vártam rá, hogy hazajön majd .. II. Jaj de szomorúak: halottak, fényképek. Hát még ha holt öcsém fényképére nézek. Csendes áhítatok, néma mosolygások: hid vagytok, mely élőt holt világgal átfog. Csöndesen néz a kép. Mosolyog a halott. Mintha mondaná, hogy én már boldog vagyok. * „Magyar Szalon"-ból. Ott lennt férgek őrlik, hús sincs tán már rajta s itt örökös mosolyt mutogat az arca. Szeme már üvegszem. S hogy ragyog a képen ! Mintha csak adomát mondana el nékem! Én is így mosolygok, ha majd én se leszek ? Én is vidám leszek, ha innen mehetek ? ... VÉRTESY GYULA. — Katonai szemle. Foglár József al­tábornagy, honvéd huszárezredünk pótszáza­dának szemléje céljából kedden városunkban időzött. — Az új polgármester beiktatása. Dr. Tenczlinger Józsefet, városunk újonan válasz­tott polgármesterét, a folyó hó 17-én délelőtt 9 órakor tartandó városi közgyűlésen fogják ünnepélyesen beiktatni hivatalába. A beiktató közgyűlésen dr. Bibó Károly alispán elnököl, s értesülésünk szerint kívüle az ünnepélyre az új polgármester tisztelői közül is többen át­rándulnak Veszprémből Pápára. — Meghosszabbítás. A nyolcadik ma­gyar hadikölcsönre még egyre tömegesen érkez­nek a jegyzések. A pénzügyminiszter tehát meg-, hosszabbította a jelentkezésre kitűzött időt. Rend­jén van ez az intézkedés, mert csakugyan be kell látni, hogy most aratáskor, a legnagyobb dologidő napjaiban, egyesek minden készakarat nélkül is megfeledkezhettek hazafiúi kötelessé­gükről. Tehát módot és időt kell adni a meg­feledkezetteknek, hogy hibájukat kjreparálják. De már most aztán senki se késedelmeskedjék. Itt van az utolsó óra. Mindenki a maga javára cselekszik, ha jegyez hadikölcsönt és önön­magának árt, ha nem jegyez. A hadikölcsön­kötvény a legmegbízhatóbb értékpapír, amelyről tudvalevő, hogy nemcsak kamatoz, hanem, ha eljön a vásárlási lehetőség ideje, akkor úgy­szólván kétszeres értéket fog képviselni, mint a készpénz. Ezért okos dolog a készpénzt hadi­kölcsönbe fektetni. Aki tehát még nem jegyzett, használja fel a meghosszabbított határidőt, je­gyezzen hadikölcsönt. Magának, családjának és utódjainak használ vele Adófizetés, birtokvásár­lás mind könnyebb lesz hadikölcsönnel, mint bankópénzzel. Ajánljuk hát mindenkinek, aki akármi okból elkésett, hogy ne mulassza el az utoljára kínálkozó alkalmat. — Városi közgyűlés. A városi képviselő­testület folyó hó 11-én rövid gyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgya volt a belügyminiszter rendelete a városi tisztviselők és alkalmazottak ruhasegélyéről. A határozat, amelyre kimondot­ták a birtokon kívüli fellebbezést, úgy szól, hogy a 108 ezer koronát kitevő összeget addig is, mig a minisztérium azt kiutalja, takarékpénz­tári folyószámla kölcsönből előlegezi a tiszt­viselőknek és alkalmazottaknak, hasonlóképpen előlegezik a fogyasztási hivatal tisztviselőinek is a segélyt. A határozatot névszerinti szava­zattal egyhangúlag fogadták el. Napirend előtt Sarudy György örömét fejezte ki a miatt, hogy a csendőrség megkezdette munkáját városunk­ban és hogy a dohányrendszer nálunk is életbe lépett. — A vármegyéről. A főispánhelyettes alispán a megüresedett árvaszéki ülnöki állásra helyettesítésével dr. Ruppert Rezső volt főispáni titkárt bízta meg, ki e mellett Veszprémben ügyvédi gyakorlatát is folytatja. — A főispáni titkári teendőket ideiglenesen dr. Kenessey Zol­tán vm. aljegyző látja el. — Hitoktatók áthelyezése. A veszprémi megyés püspök dr. Bereczk Gyula középiskolai hittanárt Szentbékállára, Kreatzer Ferenc hit­oktató káplánt pedig Murakeresztúrra disponálta. Dr. Bereczk Gyula másfél évtizeden át végezte a másfelekezetü iskolákba járó róm. kath. ifjúság hitoktatását. Működésével úgy egyházi felsőbb­sége megelégedését, mint a rábízott növendékek szeretetét a legteljesebb mértékben kiérdemelte. Megnyerő lényéért társadalmunkban méltán ked­velték, néhány év óta a képviselőtestületben is, mint annak választott tagja, tevékeny működést fejtett ki. Távozását őszintén sajnáljuk. Hasonló­kép általános sajnálatot kelt Kreutzer Ferenc káplán távozása is, ki rövidebb idejű ittműkö­dése alatt szeretetreméltó modorával szintén el­nyerte a hívek szeretetét, a városi közönség becsülését. — Halálozás. Steiner Ignác, a Pápai Takarékpénztár felügyelő-bizottságának tagja, e hó 8-án, 78 éves korában elhunyt. A meg­boldogult régebben kereskedői karunknak volt tisztelt tagja, majd nyugalomba vonult és tőké­jéből éldegélt. Nagy család sorában Steiner Hugó, az ismertnevü hegedűművész, édes apját gyászolja az elhunytban. A csendes jó öreg urat e hó 9-én kisérték szerettei és ismerősei örök pihenőre. — A tulipánvonatért. Győr város tör­vényhatósága akciót indított, hogy a háború alatt megvolt u. n. tulipánvonat, mellyel délelőtt 10-re lehetett Pestre felérni s onnan 5-re visszaindulni, ismét visszaállíttassák. Fel­kérték a szomszédos törvényhatóságokat is a csatlakozásra. Bizony, nagyon kívánatos volna, ha ez akció sikerre 'vezetne. — A közélelmezési bizottság e hó 9-én tartott ülésén felolvasták a közélelmezési miniszter rendeletét, mely szerint a cukorhiány miatt a befőzési cukorkontingenst nem emel­heti. A bizottság úgy határozott, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőt és. a v. főügyészt küldi fel ez ügyben a miniszterhez. Özv. Hocholdné abbeli kérelmében, hogy a kenyérsütés ára kg.-ként 16 f legyen, mielőtt döntenének, meg­kérdezik a szomszéd városok hatóságait az ottani sütési árak felől. Tudomásul vették a fő­jegyző jelentését, hogy megbízott egy helybeli kereskedőt, hogy a saját felelősségére és rizikó­jára vásároljon a város részére 1 waggon barac­kot, 1 waggon körtét, 1 waggon almát és 50 mm. málnát. (Ugyan mennyiért hozza ezt a kereskedő forgalomba? Fel. szerk.) Tudomásul vették azt is, hogy a julius havi burgonyából 50 mm. már megérkezett. A rendőrkapitányt wmr­(/l&Ü&atb VIGYÁZZUNK A VÉDJEGYRE ?

Next

/
Thumbnails
Contents