Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-12-29 / 52. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetéti árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kn n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Ű j - é y k o r. Sok szenvedéssel és megpróbáltatásokkal terhesen elmúlt az 1917. év is. A ránk mért csapások és nyomorúságok súlya oly nagy volt a most letűnt esztendőben, hogy a jobb idők két évtizedének valamennyi búja-baja nem nehezült volna együttesen, s egyszerre oly óriási nyomással vállainkra. Kibírtuk. Hisz ez a háború a sok minden közt arról is meggyőzött bennünket, hogy az azelőtt hihetetlennek látszó megpróbáltatásokat is elbir az ember. A mult nagy terheivel vállunkon állunk az új-esztendőnek kezdődő mesgyéjén. Hál' Isten-nel tekintünk vissza arra a vérzivataros-borús negyvenegy hónapra, amelyen annyi küzködéssel, de tisztán ragyogó becsületességgel s titáni kitartással szerencsésen átgázoltunk. Révedező tekintettel nézünk azonban a jövőbe s aggódó kíváncsisággal kérdezzük: hát ezután vájjon mi lesz? Tovább folytatása e vérhullatásnak és az itthon maradottak árva sorsának? Vagy elhallgat végre a harcterek haíáltrombitája s borzalmas hangját a békét hirdető angyali kürtök várva-várt melódiája váltja fel? Nehéz a kérdés, de jogos. Nehéz azért, mert határozott választ adni rá nem lehet, de csak felelni rá is egyáltalán nem könnyű dolog. Hisz, ha rajtunk állna a döntés, holnap már békés jobbok szorítanák egymást. Ámde elleneink egy nagy csoportja még most is, annyiszor megverve is, ádáz haraggal feni agyar fogát reánk. Jogos mégis a kérdés azért, mert kelet felől már nagyot hasadt a sötét ború fellege. A béke hajnalsugára mármár egész tüzcsóvát készül átvetni rajta s ha reményünk nem hágy cserben bennünket, onnan, arról a tájról mihamarább elvonul a fergeteg s kiderül az áldást hozó békenap. Reméljük a jobbot. Az ébredő emberszeretet melege áthatol a jégpáncélokon, amelyek bűnösen vértezik el a sziveket attól, hogy egymást megértsék. Először oldódik egyik ellenségünkről e páncél, majd követi őt e példában a másik, s aztán a harmadik és így tovább gyors egymásutánban a többi az utolsóig. Az állat az emberben még egyideig törhet egymásra, de nincs messze az idő, midőn az ember győzi le az állatot magában, s felismervén magán az Isten képét: az embert, — békejobbot nyújt egymásnak. Hisszük, hogy a beköszöntő új-év ez ember győzelmének az esztendeje lesz. fcíy. Városi közgyűlés. — 1917 december 22. és 28. — Egy héten belül két közgyűlést tartott a képviselőtestület. A közgyűlés tárgysorának legérdekesebb pontja: az élelmezési ügyekben kiküldött bizottság jelentése azonban nem került tárgyalás alá, mert a bizottság munkájával még nem készült el, illetve újabb adatok megvizsgálását tartotta még szükségesnek. Az első napi közgyűlésen (múlt szombaton) feltűnő nagy számban jelentek meg a városatyák. Napirend előtti felszólalás nem volt. A kitűzőt tárgyakat a referádák elfogadásával intézték el. Az Esterházy Jenő gróf által a szegényeknek adományozott fából 350 köbméter még mindig nincs beszállítva. Elrendelte a közgyűlés a sürgős beszállítást. (Az idő ebben a' rémes havazásban kitűnően van megválasztva, mért nem siettek?) Költségfedezetül az élelmezési pénztár fölöslegét jelölték ki. A városi tisztviselők és alkalmazottak háborús segélyéről szóló kimutatást a törvényhatósághoz terjesztették fel. Tóth Ferenc v. számtiszt számára' 1200 K-t családi pótlékot állapítottak meg, ebből azonban csak fele fizethető ki, mert állásánál magasabb fizetési osztályba van sorozva. A családi pótlék kifizetését államtól kérelmezik. A városi tanács abbeli javaslatát, hogy a megüresedett állásokat töltsék be, egyhangúlag ! — ezúttal nem először — elvetették. Utasították azonban a tanácsot, hogy a fogalmazói szakhoz tartózó tisztviselők kímélése céljából, a szükséges segéderőket beállíthassa. A veszprémmegyei állatbevásárló és húsértékesítő r. t. részvényeiből jegyzett 10 000 K-nak a helybeli három pénzintézetnél leendő felvételét névszerinti szavazással egyhangúlag kimondták. Sarudy György abbeli indítványánál, hogy a dohányáruk forgalomba hozatala körül felmerült panaszok orvosoltassanak, maga az indítványtevő szerepelt, előadóként. Javaslatára elhatározták, hogy a pénzügyminiszterhez kérelmet intéznek hogy a katonai kórházak, uradalmi és nagybirtokosok csak a főtözsdékben vásárolhassanak, nők és gyermekek ne kaphassanak j dohányt; a kistrafikosok számoljanak el a nekik kiadott mennyiségről, a kiosztás történjék pontosan két hetenként; végül azt is kérik a minisztertől, hogy magánosok részére saját szükségletük kielégítésére a dohánytermelés kis mértékben engedélyeztessék. A Petőfi és Kossuth utcák sarkán levő ház ügyében utasították a polgármestert, hogy a tulajdonos Kluge Károllyal iparkodjék méltányos egyességet kötni, ellenkező esetben a kisajátítási eljárás megindítására nézve tegyen előterjesztést. (A határozat helyes, hogy azonban ma — mikor a házat már félig-meddig átalakították — jelentékenyen több lessz a költség, az kétségtelen. Az építkezési engedély kiadásakor nem ártott volna kicsit gondolkozni.) Lephart Istvánné v. becsüs özvegye számára egyszersmindenkorra 800 K kegydíjat szavaztak meg. A magyar keleti kulturközpont azon felhívásához, hogy török ifjakat ipari kiképzés céljából a városban elhelyezhessen, igen figyelemre méltó fejtegetéseket fűztek dr. Lakos Béla és Sarudy György; előbbi a Törökországgal, utóbbi pedig a Bulgáriával való gazdasági kapcsolat kérdését világítván meg. Elhatározták, hogy a villamos telephez és vízvezetékhez 1 — 1 török ifjat tanoncul elfogadnak; a tanácsot felkérték, hasson oda, hogy minél több helybeli iparos kövesse e példát. Az ügyben propaganda szervezésére és az itt tanuló ifjak ellenőrzésére bizottságot küldtek ki, melynek tagjaiul Sarudy György elnöklete alatt Tar Gyula, Hercz Dávid és dr. Lakos Béla választattak meg. A tegnapi második közgyűlésen egyedül az alsóvárosi ovoda ügye szerepelt, melyre nézve az iskolaszék az államosítás kimondását javasolta. A kérdés körül hosszabb vita indult meg. Keresztes Gyula az ovodát községinek kivánná látni, Sarudy György pénzügyi szempontból az állami ovoda mellett érvelt, Nagy Sándor az eddigi magánovoda vezetőjéről emlékezett meg dicsérőleg, Gyurátz Ferenc részletesen kimutatja, hogy a város kisebb megterheltetésével jár az állami ovoda felállítása, épületet csak a viszonyok kedvezőbb alakulása után kell emelnünk, Halász Mihály az államid ovodát, inindhogy megfelelő épület ma 200.000 K-ba jön, semmikép nem pártolja, Kis József azt a részét világítja meg a kérdésnek, hogy ha községi is lenne az ovoda, gyermekvédelmi szempontból feltétlenül egészséges, jó helyiségről kell gondoskodni, Böhm Samu azért van a községesítés mellett, mert egyébként február l-jén az ovoda nem nyílhatnék meg, dr. Steiner József nem tartja a terminust lényegesnek, ő elvileg az államosítás mellett van, mert az oktatásügy terén mindig jobb az állami, mint a községi vagy felekezeti intézmény, Grátzer János tiltakozik a felekezeti iskolák lekicsinylése ellen; végül Hajnóczky Béla a községesítés mellett nyilatkozik megfelelő államsegéllyel Szavazásra tétetvén fel a kérdés, felállással szavaztak, s ez alkalommal 31 szavazatot számoltak meg az államosítás, 34-et a községesítés mellett, de mivel a számlálás eredménye bizonytalalannak látszott, névszerinti szavazással döntöttek, s ez alkalommal kiderült, hogy 36-an vannak az állami, 35-en a községi ovoda mellett,. így tehát 1 szavazattöbbséggel határozatba ment, hogy a tanácsot az államosítás tekintetében teendő lépésekkel megbízzák. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában. gTERNBERG HEGEDŰ hangja páratlan! BUDAPEST, VII., RAKÓCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30"— Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60'— Vonó K 8'—, K 12'—, K 15Rendelésnél a pénz előre beküldendő.