Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-10-13 / 41. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 8. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: I ^adóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. KÓKÖ8 E NDRE Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kol n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. A polgármester nyugdíjazási kérvénye körül. A f. hó 8-án tartott városi közgyűlésen, a polgármester nyugdíjaztatását tárgyaló ponttal kapcsolatban olvasták el az alábbi két iratot, amelyekre aztán a képviselőtestületben Gyurátz Ferenc nyug. ev. püspök felszólalása után, a szintén alább közölt 95. számú gyűlési jegyzőkönyvi pont szerint a következő határozat emelkedett érvényre és a polgármester részéről a következő kijelentés történt : Tekintetes városi képviselőtestület, Pápán. Előrehaladott korom és a háborús évek alatt megszaporodott óriási munkahalmaz következtében beállott gyengélkedésem arra kényszerítenek, hogy állásomtól megváljak és nyugdíjaztatásomat kérjem. Elhatározott szándékom volt, hogy a világháború alatt megmaradok állásomban, látom azonban, hogy a jó szándék erre nem elég, mert úgy érzem, hogy teendőimet ezentúl nem leszek képes azzal a lelkiismeretességgel elvégezni, amint azt eddig teljesítettem. Helyzetem különösen most lett súlyos, mikor a városi főjegyzőt a közélelmezési iroda élére állították és ezzel még az ő munkakörének Cg) JU I lá O.L Cll V fii iciilijJ (X lieilc;e.vüctí. Pápa város szolgálatában töltöttem el úgyszólván egész életemet. Ambícióval szolgáltam a várost. Mennyire váltam azonban hasznára Pápa városának, annak elbírálása nem az én hatáskörömbe tartozik. Egy azonban bizonyos, igen tisztelt képviselőtestület, hogy kötelességemet mindenkor fáradtságot nem ismerő lelkesedéssel és lelkiismeretességei igyekeztem betölteni. Az ide csatolt orvosi bizonyítvány alapján kérem a tekintetes képviselőtestületet, hogy nyugdijjárandóságomat megállapítani és folyóvá tenni szíveskedjék. Pápán, 1917. évi szeptember hó 10-én. Mészáros Károly polgármester. 107/1917. sz. Hatósági orvosi bizonyítvány. Alulírott városi tiszti főorvos ezennel bizonyítja, hogy Mészáros Károly polgármester úr nagyfokú ideges gyomorbántalomban szenved. Hogy ezen — az idegrendszer tútfeszítése következtében fellépett — kinzó betegségétől megszabadulhasson, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy hónapokon át, minden szellemi munkától tartózkodva, teljes pihenés mellett, megfelelő gyógykezelésnek vesse magát alá. Pápán, 1917 szeptember 15. Dr. Cseh-Szombathy László (P. H.) városi tiszti főorvos. Városi tanács beterjeszti Mészáros Károly polgármester nyugdíjazás iránt beadott kérvényét. 10215/917. A képviselőtestület a nyugdíjazási kérvény fölött érdemben nem kiván tárgyalni. A háborúval kapcsolatban, a közigazgatás óriási mértékben megszaporodott munkája kipróbált vezetést kiván. Ezt új embernél egyáltalán nem látja biztosítottnak, mig Mészáros Károly polgármesternek hosszú és eredményes szolgálati ideje elég garanciát nyújt ehhez. Miért Gyurátz Ferenc mint elnök, dr. Antal Géza és Krausz József N. urakból álló bizottságot küld ki, hogy a polgármestert kérvénye visszavonására birják rá, biztosítsák őt a képviselőtestület változatlan bizalmáról és nagyrabecsüléséről s ha egészsége úgy kívánja, ajánlják fel a szabadság-megadásra vonatkozólag a képviselőtestület beleegyezését. Ennek megtörténte után az elnöklést Mészáros Károly polgármester veszi át s kijelenti, hogy nyugdíjazás iránti kérelmét visszavonja, de mert egészsége meg van támadva, élni fog a képviselőtestület szabadságadási kedvezményével. Egyúttal bejelenti, hogy utóbbi időben ellene intézett többféle támadás miatt, fölöttes hatóságánál a fegyelmi vizsgálatot kérte maga ellen. A bejelentést a képviselőtestület tudomásul vette. Azért idézzük szórói-szóra ezeket a jegyzőkönyvi pontokat, illetőleg ezeket az egymással legbensőbb viszonyban és kötelező egységben levő adatokat, hogy a közöttük levő kiáltó ellenmondásokra rámutassunk. A lemondó levél első passzusa szerint a polgármester előrehaladott korára való tekintettel és a háborús évek alatt megszaporodott óriási munkahalmaz következtében beállott gyöngélkedése miatt, amely ,kényszeríti is öt, akar állásától megválni és kéri nyugdíjaztatását. Továbbá a lemondó irat második és harmadik pontjában azt panaszolja, hogy elhatározott szándéka volt a világháború alatt megmaradni állásában, de látja, hogy nem képes ezután régi lelkiismeretességgel elvégezni dolgait, annálkevésbbé, mert oldala mellől a főjegyzőt a v. lisztiroda élére helyezték s ennek ügyeit is ő végzi. Az p ezt tartalmazó irat felolvasása után egy negyed órára ugyanazon polgármester átveszi a gyűlés vezetését és kijelenti, hogy a nyugdíjazása iránti kérvényét visszavonja, s nem jut már eszébe a háború alatt felhalmozódott sok munka, sem az, hogy a főjegyző dolgainak egy részét is neki kell végeznie s legfeljebb élni fog a képviselőtestület szabadságadási kedvezményével. íme, milyen hamar túltette magát a polgármester azon benső szózatán, amely a sok munka alatt beállott gyengélkedése folytán arra kényszerítette, hogy nyugdíjaztatását kérje. Igazán, nem tudjuk, hogy melyik nyilatkozatát tartsuk elhihetőnek ? A leiratban foglalÜ takat-e, vagy a közgyűlésen tett kijelentését. És e bizonytalanságunkat növeli a kérvényhez csatolt orvosi bizonyítvány diagnózisa is, amely szerint a polgármester „nagyfokú ideges gyomorbántalomban szenved s hogy ezen idegrendszer túlfeszítése következtében fellépett kinzó betegségéből meggyógyulhasson, feltétlenül szükséges hónapokon át minden szellemi munkától tartózkodva teljes pihenés mellett megfelelő gyógykezelésnek alávetni magát". Ha ez a diagnózis alapos — már pedig mi a tiszti főorvosunk betegség-megállapításait mind alaposnak ismerjük —, akkor a polgármester hogyan jelenthette ki a közgyűlésen, hogy csak egy hónapi szabadságot fog élvezni ? De ugyancsak az alapos orvosi bizonyítványra utalva, a városi közgyűlés is különös szeretetet tanúsított — megengedem csupa jóindulatból — a polgármester iránt, mikor őt ezen állapotában is e háborús idők óriási munkahalmazának továbbvitelére kérte, amelyről maga beismerte, hogy már nem birja. De meg a város jól felfogott érdekét sem szolgálták vele. Mert — hasonlattal élve — amint a viharzó hullámok között magát elgyöngültnek érző beteg kormányos nem vezethet sikerrel hajót, azonképpen e nehéz és idegölő háborús napokban is csak teljesen ép s önmagában és ereje teljességében bízó férfiú kezében érhet biztos révbe egy város ügye is. Nem akarok senkit sem megbántani e sorokkal. Tisztelem a marasztalásban megnyilatkozó jóindulatot, sőt respektálom a marasztalás hatása alatt a polgármesterben újra, egyszerre föltámadt önbizalmat is. Ámde ha átolvassuk a nyugdíjazási kérvényt és a hozzá csatolt orvosi bizonyítványt, nem lehet más meggyőződésünk, csak az, hogy nem volt szerencsés a közgyűlés marasztaló határozata sem a polgármesterrel, sem a város érdekeivel szemben. A kérvény ama pontjára, mely szerint a polgármester ambícióval szolgálta a várost és hogy mily eredménnyel és haszonnal, az nem az ő bírálata körébe tartozik, erre nézve — tekintettel a kért fegyelmi vizsgálatra — ezúttal semmit sem szólunk, nem tartanók ildomosnak. Azonban elvárhattuk volna a közgyűléstől is, hogy a fegyelmi eljárás befejeztéig felfüggeszti bizalmát a polgármester iránt. Ezzel őt nem sértették volna meg és az ügyet is megkímélték volna attól a látszattól, mintha a bizalmi tüntetéssel praejudikálni akarnának a per igazságos lefolyásának és — habár akaratlanul is — pressziót gyakorolni rá. íme, ilyen következetlenségekbe csetlett-