Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-07-28 / 30. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszertjesítő: DR- KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Közélelmezési tapasztalatok. Az Orsz. Közélelmezési Hivatal leendő új vezetője, Hadik János gróf, programmszerü nyilatkozatában kijelentette, hogy egyik feladatául tűzi ki a közélelmezés terén tapasztalható egyenlőtlenségek megszüntetését. Örömmel üdvözöljük e programm pontját és őszinte szivvel kívánjuk sikeres végrehajtását. Mert ezzel egyik legbántóbb sérelmét irtja ki közélelmezésünknek. Mi honpolgárok, valamennyien úgy fogtuk föl és úgy is értelmeztük mindig az Országos Közélelmezési Hivatal általános jellegű rendeleteit, hogy azok a liszttel való ellátás dolgában egész Magyarországra egyenlően kötelezők és egyenlő hatásúak. • Vagyis más szóval: ha elrendelik országosan a kukoricaliszttel való keverést, akkor széles e hazában mindenhol ily keverékből előállított kenyeret kell ennie mindenkinek, aki egészséges gyomrú, vagy legalább is azoknak, akik vendéglői, fürdői kosztra vannak utalva. De mit tapasztalhatni e téren nálunk? Azt, hogy ahány ház, annyiféle kenyér. Vannak vasúti és nem vasúti vendéglők, szállodák, ahol a rendeletnek megfelelő kenyeret kénytelen a szerencsétlen utazó torkán leereszteni, de vannak éppen olyan számban ugyancsak vasúti és nem vasúti vendéglők és szállodák, ahol a legpompásabb buzakenyér és kalács mosolyog kinálkozóan a boldog és éhes utasra. A győri vasúti állomási vendéglőben — például — majdnem egész éven át, ropogós, nagyszemü kukoricaliszttel kevert fekete kenyeret tesznek tányérod mellé, Budapesten, a Keleti pályaudvari étkezőben tengeri liszttől mentes kenyérfalatokkal táplálhatod magadat. Vagy itt nálunk gabonatermő vidéken sokszor dohos tengeri liszttel kell, a hatósági rendeletekhez alkalmazkodva, a jónak indult kenyeret elrontani, megehetetlenné tenni, máshol a gabonát talán csak híréből ismerő Felföldünkön, a fürdőhelyek némelyikén, csakis tiszta buzakenyér kerül asztalodra. Hasonló és bántó egyenlőtlenséget tapasztalhatni a kenyéradagolások körül is. Néhol annyi kenyeret kap az ember, amennyit akar, máshol kimért filigram és meghatározott számú adagot ad, mert ennyit adhat a vendéglős vendégének. Számtalan hasonló példát és esetet lehetne felsorolni, de mivel ezek úgyis közismert tények, elég ráju! hivatkoznunk. E tapasztalatok önkénytelenül is azt a kérdést váltják ki a szenlélőben: hogyan történhetik ez meg? Hisz az ebben intézkedő legfelsőbb fórum általános érdekű parancsai mindenkire kötelezők, azaz: ha e rendeleteknek értelmében az egyiknek kukoricás kenyérrel és kisebb adaggal kell megelégednie, akkor minden másiknak is csak a fajta és csak annyi súlyú kenyeret lehet ennie, bárhol lakik is. Ez az egyenlő elbánás elve és ez a mai nehéz időkben valamennyi polgárra nézve megnyugtatás is. Ha pedig a helyzet képe más, amint mostanáig más is volt, akkor itt e kérdésben baj van, amelyet már csak hazafias szempontból is, de az igazságos elosztás céljából is föltétlenül orvosolni kell és legalább a liszttel való ellátás dolgában az j egyenlő elbánást az egész vonalon szemmel láthatólag is érvényre kell emelni. A. tapasztalat továbbá arra is rámutatott, hogy ahol a lisztellátásban zavarok álltak eló, ott vagy a* helyi natóság tunyasága volt az oka annak, vagy pedig a Haditermény Részvénytársaságnak az az érthetetlen eljárása, hogy a lisztet az illető városnak, vagy községnek nem valamelyik közelebb fekvő depóból, hanem az ország messze eső vidékéről szállította, ami a közélelmezésben nem egy helyütt időlegesen bár, de mégis nyugtalanító módon liszthiányt idézett elő. Ennek az orvoslása nem nehéz, csak el kell rendelni, hogy elsősorban is a közelben levő malmok, vagy raktárak kötelesek a hatósági lisztet szállítani a ' községeknek és a városoknak. A végrehajtás megkönnyítése végett helyén való lenne előbb bizonyos, kisebb központi körzetekre felosztani az egész országot, és minden körzetbe egy vagy több közős lisztraktárt létesíteni és oda annyi lisztet összehordani, amennyi az azon körzetben levő lakosság számára szükséges. Innen az elosztás pontosan és gyorsan történhetnék. Panaszképpen hallottuk azt is, hogy az egyes malmok néha felcserélve küldették a lisztet a megrendelt állomásokra. Például egyik helyre csupa nulláslisztet adresszáltak a kenyérliszt helyett is, a másikra pedig megfordítva, a nullás- és főzőliszt helyébe is kenyérlisztet küldöttek, ami az utóbbi helyeken aztán lehetetlenné tette a lakosságnak főző- és nullásliszttel való ellátását s ebből zúgolódások eredtek. Rendes ügymenet mellett ilyen tévedéseknek nem volna szabad előfordulniok. Minden ilyen esetben a legszigorúbb vizsgálat és büntetés volna szükséges, hogy többé sehol sem ismétlődjék meg ez a visszaélés. Mikor az Országos Közélelmezési Hivatal megalakult, azt vártuk, hogy a liszttel való ellátás terén rövid idő alatt minden, mint a karikacsapás, rendén és simán fog végbemenni. Azonban a mai napig azt kellett látnunk, fyogy ahol a hatóság otthon ülve, telegrafirozással akarta e kérdést lebonyolítani, ottan fennakadt az ügy és zavargások törtek elő. Ugy látszik, nekünk, hogy ha boldogulni akarunk, hatóságunknak folyton lótni-futni kell, hol ide, hol oda és személyesen elintézni azt, amit Írással, vagy telefon útján is szépen rendbe lehetne hozni. Reméljük, hogy az új központi vezetés segíteni fog e bajokon is. Gy. Az új liszt-ellenőr. A közélelmezési bizottság mult heti gyűléséről szóló referádában e becses lapjok hasábjain meglepetéssel olvastam — s velem együtt bizonyára meglepetéssel olvasták mások is —, hogy liszt-ellenőrre Hajnóczky Béla, helybeli pékmestert választották meg, évi 4000 korona fizetéssel. Azt hiszem, a tisztelt közélelmezési bizottságon kivül, Pápa város minden, logikusan gondolkozó polgára tudja és érzi, hogy Hajnóczky úr mint pékmester, aki kenyér-árusítással is foglalkozik, a liszt-ellenőri állással teljesen inkompatibilis s neki ezt az állást betöltenie semmi körülmények közt nem szabad. Akik talán mégis elfogultsággal vádolnának, azokkal szemben hivatkozom arra, hogy állításom igazolására az adatot maga Hajnóczky úr szolgáltatta. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az 1915—1916. élelmezési évben, amikor Hajnóczky úr ugyancsak liszt-ellenőri állást töltött be a városnál, a saját maga részére saját maga utalványozott ki lisztet, amennyiszer és amennyi neki jól esett, — amivel nyilván a magánérdekeit szolgálta. Magánérdeket és közérdeket pedig egyszerre szolgálni nem lehet; legkevésbbé olyan önzetlen férfiúnak, mint amilyennek magát Hajnóczky úr mutatta. Az is közismert dolog, hogy magánérdekeit szolgáló túlkapásai miatt egyik tisztviselőtársa az együttműködést vele megtagadta, s nagy nehezen ^^B | m ^ | Rájöttem, hogy az általam gyártott UVHj I „MODIAN O-CLUBSPECIA LITÉ"-szivarkahüvely nek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláirásor

o pontos megfigyelése.