Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-04-22 / 17. szám

PAPAI HIR MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: I)K. KŐKÖS E NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A mi liusvétunk. Immár másodszor üljük meg a tavaszi nagy ünnepet ágyudörgések és ellenséges tüzek orkánjai között. Immár másodszor virradt ránk a nap, amelyben a Feltámadás Hallelujaénekébe bele sirt a messzi harcmezőkről is szinte ide halló halálhörgése honfitársainknak. Egy év fekszik e két ünnepnap határa között tele vérrel, tele szeretteink ezer és ezer új sirdombjával a távoli földeken, tele anyák szivettépő könnyzáporával, testvérek jaj-kiáltásaival és eltemetett békereményeinknek hervadt bimbajával. Megritkultunk itthon nagyon. Egy teljes emberöltő: a kezdő ifjúság és a végét járó férfiúi kor között mind elhagyta csendes otthonát, kiszakadt közülünk. A gyermekifju zokogó édes anyjától, az érett ifjú szerelmes mátkájától, a férfi meleg családi fészkétől, feleségétől gyermekeitől s unokáitól vett könnyes búcsút, hogy engedelmeskedve a nagy hivó szónak, életét áldozza fel a hazáért. Tavaly és most! Van-e különbség a két húsvét között? Több fénysugár ragyogja-e be a mát, mint a tegnapot? Avagy sötétebb árnyak borús felhőzete nőtt-e meg fölöttünk ez idő alatt? Egy év előtt még szent honunk határán, a Kárpátokban, dult a hősi harc. Ma már messze szép hazánktól, messze bent, saját testében verjük, tépázzuk ádáz ellenünket, az oroszt. Egy év előtt még fenhéjázva rázta fegyverét ellenünk a Száva-parti gyilkos szomszéd, azt hivén: országa vihatatlan. Ma már hónát a térkép nem ismeri. Leverve, országa egyik végétől a másikig űzött vadként hajszolt seregétől megfosztva, idegen királyok kolduspártfogásáért esdve tengeti nyomorult napjait. Egy év előtt még Lovcsen a cernagóc királynak állott, ma már a miénk, tetőiről a mi zászlónk lobog. Egy év előtt még talján talpak taposták vakmerőn Adriánk partjait, — ma már laput kötöttünk rájuk s büntető pálcánk e hitszegő nép hátán mutatta meg, hogy magyar a magyar. Nem mondjuk azt, hogy vége háborúnknak. Hisz nincs rés határunkon, hol közelből vagy távolból ellenség véres fegyvere ne villogna ránk, vagy ahonnan ágyuk dörgő szavát ne hozná felénk a megriadt szél. Ámde feladni reményt nincs okunk. Csak bizni van jogunk. Hol egy év alatt a győzelmek babérága oly dús lombokat nevel, mint nálunk, ott nincs éltetője a reménytelenségnek, a csüggedésnek; ott még a talán eltemetett bizodalom is kikel sírjából: újra él és virul. Feltámadás nagy ünnepe! Légy szilárdítója győzelmi hitünknek! Légy vigasztalója a hősök özvegyeinek és árváinak! Légy reménységgel táplálója a békét sóvárgóknak. Gy. oy. Katonáink itthon. Utcáinkon lépten-nyomon katonákon akad meg a szemünk. Úgy megszoktuk már őket, mintha ez mindig így lett volna, pedig bizony valamikor, nem is olyan régen, a mi kevésbbé katona-városunkban félig-meddig szenzációszámba ment, ha csak egy kisebb csapat is végigvonult utcáinkon, tudakozódtunk céljuk, utjuk felől; most pedig csaknem közömbösen haladunk el mellettük. Vannak azonban esetek most is, melyekben a katona látása megragadja figyelmünket, önkéntelen érzések támadnak fel lelkünkben, így nézzük őket élesen, kutatóan, mintha lelkükbe szeretnénk belátni. Ilyen eset, mikor béna katonákat látunk. Itt a békés területen ők képezik a háborúnak legszomorúbb jelenségeit és mikor nézzük őket, eszünkbe jutnak azok a szép virágos, lobogós vonatok, amelyek a háború kezdetekor átrobogtak állomásainkon, vitték az ép, erőteljes fiukat az ismeretlenbe, a különböző harcterekre. És ők mentek, mentek lelkesen, délceg tartással, derült arccal, mintha lakodalomba mentek volna. Jaj de régen volt ez. Századokra való események történtek azóta, országok pusztultak, királyok lettek földönfutók, folyt a vér mindig, mintha a világ életerét metszették volna keresztül. Azok közül a szép fiuk közül mind többen térnek vissza félkarral, vagy mankóval sántítva. Nem az a lelkesedés ég már bennük, a vidám derű helyett bágyadt komolyság terül el az arcukon, délceg tartásukat a szenvedés szülte megrokkanás váltotta fel és a szép tavaszt gondterhes bámulattal figyelik. Láttunk aztán más katonát, ez iá azon a virágos vonaton ment, hosszú nehéz élet, ezer fáradalom, szenvedés után most ismét visszajött, szabadságra, szétnézni a megvédett hazában, meglátogatni a kedves hozzátartozókat. Mennyire más ez a katona, mint a rokkant, tartása talán nem olyan feszes, de erőteljes, arcát valami nemes zománccal vonta be a hosszú harci élet, kedélyvilágába komoly humor vegyült, a lelkesedést pedig az öntudatos bizalom váltotta fel. Öröm hallani ezektől az egészséges, komoly katonáktól azt a feltétlen bizalmat, mellyel győzhetetlenségükről beszélnek. Hát ha még kitüntetés csillog mellükön ! (Már pedig büszkén állapíthatjuk meg, hogy szép számmal hozzák a fiuk ezt a drága emléket.) Bámulatos nemességgel tudnak szerényen önérzetesek lenni, előkelő és még sem kérkedő hangon beszélni azokról a dolgokról, melyekért kitüntetést kaptak. Akár a béna, akár a kitüntetett katonának jövőbeli sorsára gondolunk, úgy találjuk, a közelgő békés idők társadalmában egy új honorácior osztályt fognak képezni. Nem azt fogjuk nézni bennük, amivé lesznek a polgári életben, hanem azt a béna kezet-lábat, mely érettünk veszett el, azt a kis érmet, amelyért életét tette kockára érettünk kötelességteljesítés közben. A kabát üres ujját, a mankót, falábat meglátjuk, de meglátjuk az érmet is, ha a munkás kabát helyett a ládafiában ragyog is. Meglátjuk és szeretetteljes tisztelettel köszöntjük, kalapot emelünk előttük. Egy kultusz fog teremni, a béna katona szenvedéseinek, a kitüntetett hős kiválóságának kultusza. így követeli ezt a hazafias becsület, a hálás elismerés, mely nálunk eddig is mindannyiszor ragyogóan megnyilatkozott a múltban is. Szülők, édes anyák, apák, papok, tanítók tanítsátok meg a gyermekeket, hogy ha béna, vagy hős katonát látnak, álljanak meg előttük tisztelettel, köszöntsék őket meleg szeretettel. Vajda Rudolf. Használjunk hadisegély-postabélyeget! < a&ysaerüen bavált a harctéren ktüdőknél ét általában mindenkinél mint legjobb <* fájdalomcsillapító bedörzsölés Dr. Btehter-ffte Horgony-LinimeDt. Horgony-Pain-Expeller p*twka. ÜT^Ja K 1*0, »-. Kap haté gytgynertArakkaa Tag? kfavetleaU aa „Arany oroszlánhoi cimaett Dr. Rionter-léle gyógyszertárban. Prága I, Ellaabethatr. 6. Naponkénti izfttkDIdée. Csak azoknak a cigarettázóknak, kik egészségűkre való tekintetből szívesen költenek naponta 2—3 fillérrel többel $ MODIANO-clubspecíalíté szivarkahüvelyek Orvosi tanácsra a hüvelyeken nincsen sem bronz, sem' színnyomás, .. j de minden hüvelyben benne van viznyomással a gyáros aláírása: tfjytfLotP*****?