Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-09 / 50. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. D

R KŐKÖS ENDRE I felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Bukarest elesett. Tehát nemcsak a tragédiában van igazságszolgáltatás, de van az életben is, az élő történelemben. Nemcsak egyes személyeket ér utol a bűn bűnhődése, hanem népeket és országokat is. Tanú rá Románia, helyesebben, Oláhország sorsa. E perfid ország egész létét, keletkezését, fejlődését és mostanig való fönnmaradását első sorban is minekünk: Magyarországnak és Ausztriának köszönhette. A szomszéd szlávveszedelem ellen való védekezésből, de némi történelmi alapon, a török hatalom teljes meggyengülésével, mi sürgettük ez ország felállítását a Balkánon. Mi voltunk azok, akik annak idején, amikor az atyuska nem éppen atyai nemes módon elvette tőlük Besszarábiát, nemcsak sajnáltuk, de helytelenítettük is a hálátlan orosz eljárást. Mi voltunk azok, akik segítettük e népet anyagilag, erkölcsileg. Iparát tőlünk sajátította el, mi gyámolítottuk még a földmivelés fejlesztésében is. És mindezt sok éven át, évtizedekik cselekedtük. S mivel fizetett az oláh érte? Azzal, hogy hol titokban, hol nyíltabban tüzelte ellenünk a mi ezer éves határainkon belül élő fajrokonait. Nem egyszer láttuk, mint dobja át hozzánk gonosz kézzel a csóvát. Most is, e nagy háború idején, mily óriási anyagi tőkénket zsarolta el tőlünk! Kihasználta helyzetünket és terményeiért rabláshoz hasonló uzsora-árat követelt és fizettetett velünk. Mi fizettünk. Ő játszotta a semlegest. Az álarcot jó erősen kötötte arcára. Soha nem biztunk benne, mert nem felejtettük el Bulgária elleni orvtámadását, a második Balkán-háboruban, de mégis hittük, hogy örülve a nem várt zsiros haszonnak, amit tőlünk bezsebelt, hallgatni fog és csendben marad. Csalódtunk. Föltámadt benne a farkas-ösztön újra. Meg akarta ismételni a gyalázatos rablást, amit becsületes és lovagias szomszédjával szemben elkövetett. Azt hitte, hogy már itt az óra, amelyben büntetlenül ránk törhet orvul és elragadhatja tőlünk egyik legféltettebb országrészünket, amelyre oly régóta áhítozott bűnös sóvárgással. .Azonban a cine mintye most rajta teljesedett be. Aki másnak vermet ásott, maga esett bele. A zsákmányra indult fenevadat balvégzet érte. Olyan, amilyet nem várt, de amelyet megérdemelt. Ö akart gyorsan keresztülgázolva Erdélyen és a Bánságon s Alföldön át Budapest ellen vonulni és féltett királyi várunkban a téli hónapokat tölteni — s imé, gyorsan a mi bosszuló büszke hadaink tapostak át hegyeiken és síkságaikon és fővárosukban, Bukarest-ben, a mi győzelemtől ittas katonáink fogják az oláh királyi palotában az idei karácsonyt megülni. Valóban lelkesítő példája ez az erkölcsi igazságszolgáltatásnak! Jólesik látnunk e forgatagos világban, hogy hát mégis van nemezis, amely odasújt rettenetes öklével, ahol a gazság pöffeszkedésével kihívja azt. Különösen jólesik nekünk magyaroknak Bukarest elesése és vele Oiáhország csúfos kudarca, mert mi fényes elégtételét látjuk benne a legutóbbi durva oláh támadásokból eredő szenvedéseinknek és titkos zálogát annak, hogy ezután a perfid szomszéd kellemetlenkedései miatt nem kell izgulnunk. A győzelem utáni békés munkánkat nem fogja többé megzavarni a tolakodó s hazugul árulkodó oláh vakmerőség. Most valóban nemzeti ünnepünk van! Most ünnepeljetek, magyarok! Gy. Kéregető fiuk és leányok. A jótékonyság érzése és a kulturérzék az a két vonás, mely az embert az állattól megkülönbözteti. A szeretetnek és gyűlöletnek minden megnyilatkozását megtaláljuk az állatban is, a majom is szereti gyerekét, a szarvas is védi a nőstényt és párbajozik a vetélytárssal, a. hangya is takarékoskodik, a méh is gyűjt vagyont, a szarka is szereti a csillogó ékszert; csak művelődési vágya nincs az állatnak s nem segít jótékonysággal az állattársán. Ezt a két érzést, vagy mondjuk érzéket, természetesen nevelni kell az ifjúságban. Iskolának és családi nevelésnek kötelessége a gyerekeket jótékonyságra szoktatni. De bátrak vagyunk kétségbe vonni, hogy ennek az volna a leghelyesebb módja, ha kéregetésre szoktatjuk a fiukat, fiatal leányokat pedig arra biztatunk hogy szólítgassanak meg ismeretlen urakat gyüjtőivvel a kezükban. Amig a jótékonykodásnak ez a módja csak szórványos volt, nem szólt bele az őszinte szókimondás, de amikor mindennapos rendszerré kövesedett, akkor kihívja a kritikát. A gyerekek jótékonyságra szoktatásának az az egyedüli heiyes módja s az egész jótékonyságnak az az erkölcsi alapja, hogy ki-ki a magáéból adjon! Ha valaki csak a más pénzéből kér, vagy gyűjt, de maga nem ad egyetlen fillért se, vagy igen keveset ad jótékony vagy kulturális célra, az a jótékonyságnak csak rendezője, segédmunkása, szereplője vagy reprezentálója, de tulajdonképen nem gyakorlója. Szükség van a jótékonyság ilyen önkéntes adminisztrátoraira is, de jótékonyságot ti^Jajdonképen csak az művel, aki adakozik. A fiatalságot pedig elsősorban nem a jótékonykodó szerepelgetésre s nem gyűjtésre kell nevelni, hanem arra, hogy összekuporgatott uzsonnapénzéből juttasson a szegényeknek, hogy a magáéból áldozni megtanuljon, hogy a játékaiból, könyveiből, ruháiból, ételéből és pénzéből adjon másoknak is, kik nélkülöznek. Sem a pedagógia, sern a gyűjtés nemes céljával össze nem egyeztethető az sem, hogy iskolákban, alsóban s középfokúban egyaránt, egyes osztályok valóságos versenyre kelnek abban, hogy melyik gyűjt többet. Hány szegény taníttató szülőnek, felnőtt testvérnek, rokonnak, sógornak és ismerősnek kell némely nap a zsebébe nyúlnia, hogy az egymás után jövő-tnenő ismerős tanulók gyűjtőivére adakozzanak. A jótékonyság gyakorlására vezető eljárásból valóságos sport kezd lenni már az iskolákban a sokféle célra törő gyűjtés. Sport, amely a más pénzéből táplálkozó hiúságot és kérkedést táplálja a gyermeklélekben és amelytől már szinte rémülnek a gyermeköket iskolába járató szülék. Mostanság különösen felszaporodott a gyűjtésekre való cimek száma. Van köztük igen sok nemes és föltétlenül hazafias célú és támogatást érdemlő. De van köztük csupán egyéni ötletből eredő s csakis bizonyos egyének és körök hiúságát melengető titulus is. Ez utóbbiak feltűnési és szereplési vágyaik kielégítését úgy akarják elérni, hogy a mások zsebére appellálnak. Ezek a jótékonyság legnagyobb ellenségei és veszedelmei, mert egyrészt az adományokat, amelyekre a valóban nemes gyűjtésnek volna szüksége, részben, vagy egészben ők viszik el, — másrészt tolakodásaikkal ellenszenvet keltenek még a jogos és magasztos célt szolgáló gyűjtések ellen is. Ezeket az utóbbi áljótékonysági gyűjtéseket, amelyek burján-módra szaporodnak, nehéz ugyan ellenőrizni s teljesen utjokat vágni, de mégis kötelességök a társadalom vezetőinek és hatóságainknak, már csak az érdemes gyűjtések védelme végett is, hogy módot keressenek és találjanak a jótékonyság cimén nap-nap után felbukkanó és jogqs ok nélkül megsarcoló gyűjtések ellen. A jótékonykodás egész szervezete most társadalmi reformáláson megy át; jó lenneja progresszív jótékonysági és kulturális pótadónak behozatalával is, vagy más módon odairányítani, hogy ne folyton a szegényebb embereket s a háborúban különösen nyomorgó középosztályt sújtanák, hanem elsősorban a tehetősebbeket. A szegényebb emberek egymást pumpolják s Osram ^^ ^^ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii LM.aramme ótakaritas Ragyogd, fehdríennyeléé