Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-09 / 50. szám

a gazdagok elnökölnek „vagy jelen vannak": ez Magyarországon ma a jótékonyság. Pedig egész sereg jótékony cél specialiter az állam s a legfelsőbb körök házi pénztárának illetőségi körébe tartoznék, például a háború sebeinek kötözése. Hisz a nagyközönség a háború sebeit viseli. Vért is, pénzt is csaknem ugyanegy társadalmi osztály adjon? . . . Dörrenést hall.. . aztán — megroggyan a térde! Tisza partja felé végsóhaja lebben: „Édes anyám, lelkem, áldjon meg az Isten! S vigasztaljon téged!" * * * Leszállott az éjfél gyászos, sötét árnya. Az Isonzó partján halott katonára Ráteríti fátylát. Tiszaparti házban kialudt a lámpa. Álmodik az anyó puha, fehér ágyba'! Oly édesen nevet, úgy mosolyg az ajka! Talán most öleli, talán most csókolja Egyetlen gyermekét. Márton Ferenc. A pápai huszárok karácsonya, Felhívás Pápa város és vidéke közönségéhez. A világháború harmadik karácsonya köszönt ránk a szeretet nemsokára eljövendő szent ünnepén. Harmadik karácsony éri a mi értünk küzdő hős katonákat a hózivataros fagyos harctéren. A legszebb emberi gondolat a hálaérzés legfelemelőbb megnyilatkozása, hogy akkor, amidőn a szivünkhöz közel állóknak ajándékokkal kedveskedünk, szeretetünk eme adományaival azokat is keressük fel, akik hazájukért, királyukért s miértünk életüket és vérüket áldozva, a dicsőségnek halált osztogató mezején a téli hideg leírhatatlan nehézségei közepette küzdenek. Ezek részére az édes otthon, a boldog családi kör melegét oda varázsolni, valami csekély ajándék alakjában a szivükhöz férkőzni azzal a gondolattal, hogy lélekben velük vagyunk, hogy aggódva kisérjük dicsőséggel és küzdelemmel teli sorsukat: felemelő s az igazi jó cselekedet nyomán fakadó megnyugtató érzés. Erre, csak az igazán nemesen gondolkodó lelkekben megfogamzó érzésre, appellálunk, amidőn az elkövetkező karácsony alkalmából Pápa város és vidéke társadalrrfönak kimeríthetetlen áldozatkészségéhez folyamodunk azzal a hazafias kérelemmel, hogy szives adományaikkal abbeli törekvéseinket, hogy a harctéren küzdő bajtársainknak is legyen a lehetőség szerint boldog karácsonyuk, elősegíteni és támogatni méltóztassanak. A pápai huszárok, parancsnokuk utján azt a kívánságukat fejezték ki, hogy leginkább füstölni valót szeretnének, mert ez hiányzik nekik legjobban. Kívánságuknak eleget akarunk tenni. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy manap a dohánygyártmányok beszerzése milyen keservesen megy, azért nem is akarjuk az ajándékozás gyakorlását megnehezíteni azzal, hogy szivart és dohányt kérünk. Végtelenül hálásak leszünk, ha valaki dohánynemüt küld, de ennek hiányában pénzbeli adományokért esedezünk s meg fogjuk találni a módját, hogy a felsőbb hatóságok jóindulatával a begyült pénzösszegnek megfelelő értékű dohánygyártmányokat kapjunk. A legcsekélyebb ajándékot is hálás köszönettel fogadjuk és hirlapilag nyugtázzuk. Pápáról december hó közepe táján megy föl a legközelebbi menetszázad a harctérre. Ezek a harcba indulók fogják magukkal vinni bajtársaik, a pápai huszárok részére Pápa és vidéke nemesen gondolkodó közönségének szeretetadományát, karácsonyi ajándékát. Közönségünk sokszor tapasztalt áldozatkészségében bízva kérjük, hogy szives adományaikat e hó 12-éig a pápai m. kir. 7. honvéd huszár pótszázad segédtiszti irodájába küldeni méltóztassék. Pápa, 1916 december elsején. Hazafias tisztelettel a m. kir. pápai 7. honvéd huszár pótszázad parancsnoksága. PETŐFI „FARKASKALAND"-JA MA. Pajtás, te füstölsz, mig mi búsan itt Szenvedjük rég', dohány hiányait. ínség az élet. S még a háború! Ki tudja, meddig tart e gyász-ború?! ... Kifogy ma minden. Érezünk hiányt. . . De most beszélj: óh hol vevél dohányt? így kérdi társát bús diáksereg, Kit érkezéskor üdvezeltenek. Pöfékelő nem késik szólani, És tőle ily beszédet hallani: Tudjátok, sarkon áll a „Nagy Trafik", Ahol betelnek égő vágyaink. Trafik mögött egy kis viz folydogál, Partján a gesztenyéknek sorja áll. Trafiknál harcolt szörnyű emberár, Hiába' állt ott, egynehány huszár! . . . Kezdetben dőre ábránd szállá meg: Küzdöttem: türve-döfve: hősileg .. . ... De népek árján át nem uszhaték, .. . Megszedtem erre én a ... gesztenyét! Csizmadia Aladár. RÉTI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Németh István dunántúli ref. püspök és Szabó György, a dunántúli ref. egyházkerület ügyésze hivatalos ügyekben folyó hó 6-án Pápán tartózkodtak. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt e hó 4-én délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a közgyűlés alattvalói részvétének adott kifejezést a legalkotmányosabb uralkodó, I. Ferenc József elhunyta felett. A gyászbeszédet dr. Rédey Gyula címzetes püspök mondotta, fennen szárnyaló beszédben méltatván elhunyt kirányunk uralkodói erényeit. IV. Károlyt, az új magyar királyt, hódolatteljesen üdvözölték. — Oláhország bukása. Csak nemrégen is, Romániának nevezték ezt a perfid államot. De, mióta orvul támadott ránk, s mióta gaz támadása méltó jutalmaképpen a központi hatalmak és szövetségeseik egymás után püfölik őt, a szebb nevet is lerántotta róla a felháborodott közhangulat és régi titulusával bélyegzi meg : oláh-nak hivja. Ez a legbalkánibb országocska a jégre ment tapsi füles sorsára jutott. Kihívó hadüzenete 100-ik napján már fővárosát is elvesztette. E nagy, ránk, magyarokra nézve felettébb nagy esemény hire folyó hó 6-án lett köztudomásu nálunk, Pápán. Lapunk révén, a miniszterelnökségi sajtóiroda utján tudta meg a város lakossága az örvendetes eseményt. Mondanunk sem kell, hogy óriási öröm lett visszhangja a győzelmi hirnek. Csakhamar hivatalos épületeken és magánházakon vidáman lobogott a nemzeti zászló. — Katonai kitüntetés. Őfelsége a király elrendelte, hogy Hartmann Elek 7. honvéd huszárezredbeli hadnagynak a legfelsőbb elismg:és tudtul adassék ; Zinka István 7. honvéd husz^rezredbeli őrmestert a II. osztály ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. — A Hanauer-család gyásza. Őszinte részvéttel vettük a szomorú jelentést, mely a köztiszteletben álló, előkelő Hanauer-család gyászát tudatja velünk. Özv. Hanauer Béláné szül. Woita Erzsébet úrnő e hó 7-én, áldásos életének 76. évében hirtelen elhunyt. Az áldotllelkü matronát a halál keveseknek megadatott magas korban szólította el hozzátartozói szerető köréből, elhunyta mégis mély fájdalommal töltötte el gyermekeit, kik a legszeretőbb édes anyát, — rokonait, kik a melegszívű jó rokont vesztették el benne, — s igaz részvéttel Pápa város társadalmát, mely a nagy lelki tulajdonokkal megáldott, magyar úrnő mintaképét tisztelte és becsülte személyében. Harmonikus szép életet élt; aggkora hasonlatos volt a lenyugvó napéhoz, amely megfutván pályáját, csendesen eltűnik a horizonton, áldást hagyva maga után. Temetése ma, szombaton délután 3 órakor lesz. Gyászolják gyermekei: Hanauer Jenő, dr. Hanauer Árpád István, Hanauer Sarolta férj. Holczheim Gáborné, Hanauer Ilona férj. Karlovicz Adolfné; vejei: Holczheim Gábor, Karlovitz Adolf; menyei: özv. Hanauer Zoltánné Hoffmann Aranka, Hanauer Jenőné Paldt Ilona ; vői: Modrovich Károly, dr. Molnár Jenő — továbbá unokái és dédunokái. (A temetést Fóris Sándor „Kegyelet" temetkezési vállalata rendezi.) — Katonai kinevezés. Őfelsége a király Spiegler Nándort tartalékos egészségügyi zászlóssá nevezte ki a pápai m. kir. 7. honvéd huszárezredben. — Gyászünnepek. Az izr. hitközség vasárnap délután, elhunyt nagy királyunk emlékére gyászünnepet rendezett, mely* alkalomra a templom tágas hajóját zsúfolásig megtöltötte a résztvevő közönség. A karzatokon hölgyközönség foglalt helyet. Az emlékbeszédet Eckstein Mózes rabbi, Eckstein Hermán helybeli hitoktató tehetséges fia tartotta, aki felemelően szép képben rajzolta meg jóságos királyunk életét, magasztalólag említvén hosszú uralkodásának liberális szellemét, melynek egyik beszédes ténye a zsidók egyenjogúsítása. Az ószövetség Ábrahámjához hasonlította boldog emlékű királyunkat, akitől a legnagyobb áldozatokat követelte a sors, de ő a megpróbáltatások tüzében is állott keményen, rendületlenül, meg nem ingott lelki erővel, és teljesítette kötelességét a monarchia népmilliói javára. Igaz vallásosság, mély bölcsességgel párosult szigorú kötelességérzet, melegen érző sziv — jellemzik mint embert az immár csendes pihenőre tért I. Ferenc Józsefet. Méltán gyászolja őt az ország népe nemcsak szóval, de a sziv érzelmeivel s a halálának hirére a szemekben megjelent könnyekkel. Beszéde végén a szónok megható imában áldást kért a király hamvaira, s fohászkodott a békéért. A fiatal szónok gondolatokban gazdag, tartalmas beszéde mély hatást tett a közönségre. — Miután még Lővy Lázár kántor elénekelte a halottak emlékére énekelni szokott imát, a kegyeletes ünnepély a polgári iskolai tanulók Himnuszénekével véget ért. A Leányegyesület f. hó 3-án d. u. 5 órakor a Griff-szálló nagytermében szeretett királyunk halála alkalmából impozáns gyászünnepélyt rendezett. A rendezőség az alkalomhoz illő gyászpompával díszítette a termet, melyet nagy és előkelő közönség töltött meg. A gyászbeszédet Tomor Árkád bencés tanár tartotta. Zengzetes orgánuma betöltötte a termet és a közönség meghatottan hallgatta mindvégig a fenkölt szellemű beszédet. Ezt megelőzte Révészné Kövi Dolóra művészi tökéletességgel előadott Beethoven-gyászindulója. Kiváló műélvezetet nyújtott Schwartz Milivoj remek hegedüjátéka, ki Bruch Trauer Klánge c. kompozícióját adta elő Révész Arnoldné preciz zongorakisérete mellett. Schönfeld Piroska Molnár Jenő alkalmi költeményét szavalta bájosan, közvetlen hangon. Tóth Annus gyönyörű éneke fejezte be a.szép gyászünnepélyt. Mendelssohn gyászindulóját énekelte, melyhez a kis Fleischer Juliska szolgáltatta a simulékony zongorakiséretet. — Újabb rekvirálás. A tatárka (hajdina), lóbab, takarmányborsó, bükköny, muharmag csak saját gazdasági szükségletre használhatók fel, a többi zár alá vettnek tekintetik s csak a Haditermény Részvénytársaságnak adható el, mégis azzal, hogy a termelők jogosultak termelés céljából egy métermázsát meg nem haladó mennyiséget eladni. AZ ÖREG ANYÓ. Szomorú az éjjel . .. súg-búg a szél halkan. . .. Tiszaparti, kicsiny, nádfödeles lakban Világos az ablak. Öreg, megtört asszony kopott könyvbe nézve Imádkozik halkan .. . keze összetéve: „Istenem — Te látod — mindig biztam benned !! Harcmezőkön küzdő drága gyermekemnek Oltalmazd életét 1" Szomorú az éjjel .. . súg-búg a szél halkan. . . . Tiszaparti, kicsiny, nádfödeles lakban Világos az ablak. Öreg, megtört nőnek imakönyv kezébe', Úgy bámul a néma, csillagtalan éjbe. Megkérdi a szellőt, megkérdi ezerszer: „Ugye, jól van szegény, azt üzente nekem Szerelmes gyermekem!" * * * Szomorú az éjjel . . . súg-búg a szél halkan. Az Isonzó partján suttogó habokba Néz, Iramul az őrszem. Úgy érzi, mintha most Tisza partján állna . . . Dobogó kebellel szőke lányra várna .. . Ott a kis ablakból mintha fényl'nék . . . Öreg, jó anyjával mintha ölelgetnék, Csókolgatnák egymást . . . Szomorú az éjjel . . . súg-búg a szél halkan. ... Az Isonzó partján suttogó habokba Néz, . . . csak néz az őrszem . . . Egy röpke fény villan fel vakítón az égbe',