Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.
1916-11-18 / 47. szám
PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos fős2erkesztö: KŐRÖS ENDRE. Kiadóliiratal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, GigJer Béla urak üzletében is. Karácsony a harctéren. A Hadsegélyező Hivatal a közeledő karácsony alkalmából felhívást tesz közzé, amelyben a harcoló katonák részére karácsonyi ajándék gyűjtésére szólít fel. A lelkes felhívásból a következő részt köA magyar királyi honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala és a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt-Egylete ez idén is megszervezi a „Karácsony a harctéren "-mozgalmat a harctéri katonák karácsonyi megajándékozására. A. mozgalom együttes vezetősége, mikor kérelmével ismét a nemzet elé lép, egy nagyarányú és hatalmas sikerű akció emlékezetének hálájával és bizodalmával kéri újból a magyar társadalmat, hogy ismét legyen méltó magához és páratlan katonáihoz. Ugyanazt kérjük, amit tavaly és amint katonáink kemény elszántságát nem tudta kikezdeni a pergőtüznek és a Bruszilov-taktikának semmi pokoli újdonsága, s hitvány árulásnak semmi oláhlelkü számítása, amint őket csak megacélozta és új meg új diadalokra lendítette ellenségeink öngyilkos konoksága, azonkép nem lehet fogyatkozás a nemzet szeretetében, hálájában. A magyar sajtó önzetlen szolgálatkészsége és a mozgalom szervezetének apparátusa révén részletezni fogjuk az adakozás módjait, folyton tájékoztatni fogjuk az áldozatkész társadalmat, minden útbaigazítást pontosan megadunk. E szózatunkkal csak a kürtjelet kívántuk országgá zendíteni és a magyar nemzetet sértenők meg, ha nem lenne rendíthetetlen hitünk és reményünk, hogy a szivek százszoros erővel fogják visszhangját venni és e visszhang karácsony éjszakáján büszke vallomást, hódolatot és mélységes szeretetet fog beszélni a véres, havas frontokon, azoknak, akiknek köszönhetjük, hogy senki orv keze többé le nem tépheti karácsonyfánkról a győzelem ajándékát. Ezt ők ajándékozták nekünk, ezért nekik tartozunk. * Az akció központi vezetősége Budapest, V., Akadémia-utca 17. sz. alatt van. A vezetőség készségesen küld posta takarékpénztári befizető lapokat. Utalványon küldött adományok a m. kir. postatakarékpénztárnak Budapest, V., Holdutca cimzendők, az utalványszelvényen ezzel a felírással: A karácsonyi szeretetadományok 8880. sz. csekkszámlájára. Hideg tél, meleg szív. A nyomor is kezd jelentkezni itt is, amott is, ami a háború keserű kísérője. Mert úgy van a dolog, hogy ezekben a háborús időkben az emberek helyzete két szélsőségben leng ki a normális társadalmi viszonyoknak megzavarásával. Egyeseknek a háborús idők jólétet, sohasem remélt bőséget hozott. Sokan azonban elvesztették a békés időknek minimális jólétét is. Elvesztették keresetüket, előbbi pozíciójukat és nemcsak a nélkülözésnek, de a nyomornak útjára lökődtek. ' Csúnya világot, keservesen szomorú világot élünk. November hónapjának hűvös levegője eszünkbe juttatja a nagy igényű, szinte telhetetlen téli hónapokat, a nélkülözést, a hideget, amelyik didergésre kényszerít a meleg szobában is, mihelyt drága katonáinkra gondolunk, akiket a Kárpátok zordon bérceire, Erdély havas hegységeire vagy a Karszt és tiroli sziklák kopár kőhalmazaira állít a honvédelem magasztos kötelessége. Miből áll ez a magasztos kötelesség ? Megvédeni fegyveres erővel, legyőzni karral, karddal és minden ártó eszközzel az ellenséget, mely ellenünk tör. Ámde tudjuk a szemben álló ellenséges országok népességéből következtetve, olvassuk gyakorta a hadparancsnokság hivatalos jelentéséből, hogy túlerőkkel állunk szemben, katonáink számbeli kisebbségben vannak és hogy ennek dacára az egyensúlyt nemcsak fenn tudjuk tartani, hanem minden vonalon győzelmesen álljuk meg helyünket, annak oka egyedül az a szellemi fölény és erkölcsi alap, mely fölébe helyezi a mi haderőnket minden ellenséges haderő fölé. Ez a szellemi fölény és erkölcsi alap meg van itthon is és a hadsereget az itthonvalókkal ez az eszményi kapocs fűzte eddig össze és ezt szorosabbá tette a szerető gond, mellyel hadseregünk legutolsó közkatonája iránt is mindnyájan viseltettünk. És most, mikor a háború mjnden tünet szerint eljutott a döntés küszöbéhez, a fegyveres hadak mérkőzésének legtüzesebb fázisához, méltóan meg kell, hogy tegyünk mi is itthon mindent, ami csak tőlünk kitelik, erőnk végső feszítésével is, ha azt akarjuk, hogy a döntés reánk nézve szerencsés legyen. Mint ahogy mindenki óhajtja a békét, éppen olyan általános kell, hogy legyen az a mi erőfeszítésünk is, most kell, hogy legragyogóbb legyen az a szellemi fölény is, ami fölébe helyez bennünket ellenségeinknek. Jif Nyilatkozzék most meg ez az önfeláldozás hazafias készségben. Tél jön, keservesen szigorú tél. Gondoljuk el, hogy — amint azt legelői említettük — a sors különös szeszélye folytán a mi katonáink csaknem minden harcvonalon havas bércek, zordon, égbenyúló sziklák közt harcolva érik a telet. Segítsük, lássuk el őket minden tőlünk telhető jóval, védő, melegítő, enyhítő tárgyakkal. Akinek férje, fia, testvére, vagy bármilyen hozzátartozója van a hadrakelt seregnél, tudja meg, mikor segíthet rajta és mikor lehet, küldjön, ne egyet, hanem kettőt vagy többet, hogy jusson annak is, akinek nincs, aki küldjön. Küldjön, adjon az is, akinek senkije nem jutott abba a küzdelmes életbe, küldjön mindenki, hogy jusson minden katonának. Az önfeláldozásnak ez a készsége nyilatkozzék meg aztán itthon is. Ne fogyjon, ne fázzon, ne éhezzen itthon senki sem. Ne jusson hír, panasz itthoni nyomorról, éhségről sem katonáinkhoz, sem különösen ellenségeinkhez. Ne a kormánytól várjuk a háború-okozta nehéz helyzetben minden segítséget, hanem áldozatkészséggel osszuk meg a szükséget és nélkülözést. Talán nehéz megpróbáltatások következnek reánk, legyen a mi erőnk a megpróbáltatások leküzdésében az egymás támogatása. A haza legfőbb érdeke a győzelem, a boldog béke mihamarabbi eljövetele kivánja ezt tőlünk, különösen legyen a szemünk a gyerekeken, a szegény gyerekeken, akik olyan sokszor szorultak szerető gondoskodás unkra a békés időben is. A reánk következő hét szimbóluma legyen a jó szív, jelszava az önfeláldozó áldozatkészség, ezek legyenek előttünk keltünkben-fektünkben, akkor ezzel a szellemi fölényünkkel igazán győzni fogunk. De ne legyen kivétel senki, egytől-egyig meg kell, hogy tegyünk mindent, mert most igazán „itt az idő, most vagy soha !" Vajda. KET CSOKOR. ... „A. Styr partjának vad virágait, Fehér csokorba kötve küldöm itt Magának, Édes, tűzze teeblire ; Csaták tüzébe' szedtem sebtibe' Talán, lehajlott, csüggedt szirmain Ott rezegnek vágyva még a csókjaim . . S talán míg száll a szürke alkonyat, Megérzi, Édes, esdő vágyómat : Ha mostanában nyári estelen, Akácillatra csendbe', neszt elen Sötét, borongó fátylas bú szakad : Óla, akkor szedjen bús virágokot, S azt — kérem. Édes — küldje nékem el Feliér csokorba fonva . . . s könnyivei." * S jött az éj s a fálylas alkonyat S az „Édes" sirva szed virágokat . . . És küldi csókkal, könnyel messzire . . . Egy kis kadétnak szemfedőire . . . CSIZMADIA ALADÁK. Ösram ^^ iiitiiiiiiiiiiiiiiilllllliilllllFIKIIIIIIjlllllllllllllllll drófl 75%-os érammcptdKariíés Ra.$y®gő, fehér fénnyéléé