Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-09-30 / 40. szám

A lovászpatonai többszörös gyilkosság. Négy halott, egy sebesült. E hét keddjén, f. hó 26-án reggel 8 óra körül olyan rémes eset történt szomszédunkban, Lovászpatona községben, amely a jelen háború véres eseményei között is nagy szenzáció erejével hatott városunkban és megdöbbentette azokat, akik róla hallottak. * F. hó 27-én, reggel 7 és 8 óra között egyik koporsó-üzletünk előtt egy nagy falusi kocsi állt, rajta három érckoporsó. A kocsit sok kíváncsi ember vette körül, akiknek kérdezősködésére elmondotta a kocsis, hogy a lovászpatonai grófi uradalmi intéző, Pozsgay Kálmán, előtte való napon agyonlőtte az igazgatóját, az uradalom segédtisztjét, agyonlőtt egy nála látogatóban levő pesti úrinőt és megsebesítette gyermekei nevelőnőjét. A rémes hir csakhamar szárnyra kelt a városban, sokan el sem hitték mindaddig, amig nem értesültek róla, hogy a bírói eljárás és boncolás végett Füredi Gyula járásbiró két orvossal: dr. Kövi Józseffel és dr. Kreisler Károllyal csakugyan a helyszínére utazott. A jegyzőkönyv fölvételére a járásbiró Novitzky Pál irodatisztet vitte magával. Míg az eset részint hivatalos, részint megbízható magánértesülés után tisztázva nem lett, sok egymástól eltérő s képtelen hirt kellett hallanunk. A most említett források azonban a következőképpen adják elő a véres tragédia megtörténtét és lefolyását. Még f. hó 25-én, hétfőn érkezett meg Rédéről a gróf Esterházy Pál uradalmának igazgatója Siroky Ferenc Lovászpatonára, az ottani gr^fi uradalom s hivatal megvizsgálására, amelyet már vagy öt éve Pozsgay Kálmán urad. intéző vezetett egy melléje rendelt segédtiszttel. Jelenleg Karchesz János töltötte be e tisztet. E nap estélyén a faluban még senkisem sejthette a másnapi szörnyű drámát, hisz a három uradalmi tiszt együtt töltötte el egy ottani vendéglőben az estét közös vacsora mellett. Este 11 óráig voltak együtt barátságosan beszélgetve. Másnap, kedden reggel az igazgató a grófi kastélyban levő irodában találkozott az intézővel és a segédtiszttel. Hogy ekkor mi történt köztük, nem tudhatni. Csak annyi tény, hogy az igazgató kiment a kastély udvarára kocsit rendelni, hogy rajta az uradalmat megtekintse, s mig kint tartózkodott, bent a tiszti segéd lakásában lövés dörrent el. Ekkor lőtte le browningjával Pozsgay Karcheszt, a segédtisztet. A golyó a szerencsétlen ember tarkójába fúródott s rögtön megölte. A lövés zajára az igazgató a tiszti lakásba sietett, ámde vesztére, mert alighogy belépett az előszoba ajtaján, kettős lövés találta szembe arcán és csakhamar ő is kiszenvedett. A gyilkos ugyanis, midőn browningjából a golyót első áldozatára kilőtte, azonnal leakasztotta a segédtiszt lakása falán lógó kétcsövű, söréttel töltött fegyvert s ezzel várta a nyitott szoba ajtajában a belépő igazgatót, akire egyszerre lőtt mind a két csőből. Pozsgay ezután a fegyvert s a browningot megtöltvén, magához vette s a vér látásától felbőszülve a község utján át a kastéllyal szemben levő lakására sietett, ahol Marosy Jenőné, az ő pesti vendégök, egy fiatal asszony és a házban alkalmazott ifjú nevelőnő, Eirslinger Ella állt szemben. Marosyné jajveszékelve kiáltott a feldúlt lelkű emberhez: „Mit tettél?" „Két kutya már meghalt" — felelt az — s e szavak közt: „Ne neked, detektív" az asszonyra is rásütötte fegyverét, amely azonban nem az aszszonyt, hanem a mögötte álló nevelőnő jobb karját sebezte meg. A két nő rémülve menekült a nevelőnő szobájába, a gyilkos utánnok. Marosyné az ott lévő ágy párnái közé dugta fejét, a nevelőnő az ágy alá bujt. A csakhamar betoppanó gyilkos, mivel csupán Marosynét látta meg, rálőtte fegyverét, veséjén találta s a szánalomra méltó hölgy ott a padlón heverve vérzett el. Most Pozsgay kiment a szobából, hogy a nevelőnőt keresse halálra. Először is a pincébe tartott s ott vaktában lőtt a sötétbe. Ezalatt a nevelőnő a padlásra rohant fel s mivel tudta, hogy a felbőszült ember oda is felmegy őt keresni, kitépte a háztető egy részét s onnan levetette magát az udvarra és szerencséjére bokrok közé esett, amelyek karcolásokon kivül egyéb bajt nem okoztak neki. így megvérezve átfutott jó ismerősükhöz, Glatz vendéglősékhez s ott rejtőzött el. Jó volt idejében menekülnie, mert Pozsgay a pincéből feljövet a padlást is összejárta s mikor látta, hogy nincs ott, lejött onnan. Ezután atyja és anyja képét s fegyvereit magával vive kiment az utcára és az utca egyik oldalán levő kereszt mellett megállt és neki pirosodott arccal és gesztusokkal magát igazolni akaró beszédet intézett a körülötte és az esemény színhelye körül csoportosult közönségnek. Közelébe senki sem mert lépni, mert lelövéssel fenyegetett mindenkit, ki hozzá közelít. Csak a kisbirót hívta magához, akinek oda adott öt lezárt levelet. Egyik a hatóságnak, a másik a jegyzőnek, a harmadik Sirokynénak, a negyedik Marosynak, az ötödik apjának szólt. E pozícióban, a néppel farkas szemet nézve, állt d. e. fél 11 óráig, amikor is rá kiáltott a kath. plébános: „Mit csinál, intéző úr ? A ke1 resztet ne csúfítsa !" Erre magához vette anyja képét, fogta magát s bement a gazdasági irodába s bezárkózott. Innen aztán az ablakból beszélt ki ő is és beszélt be hozzá a közönség is. Szűcs csendőrőrmester, Józsi Béla s a gyömörei állomásfőnök, a plébános, a községi biró, a segédjegyző s más jó ismerősei hiába kérték, hogy adja ki a fegyverét, mindig azt felelte : „Nem adom, elébb meg kell halnom. De most nincs elég erőm magammal végezni". Délután ura, a gróf és grófné is eljöttek a faluba s a gróf is kérte a pisztoly kiadására. Azonban neki sem engedelmeskedett. így telt el az egész nap. Pozsgayt megadásra rávenni nem lehetett, sem elfogni, mert elég karhatalom nem volt hozzá. Az este és egész éjszakán át két csendőr s négy községbeli polgár őrizte a házat. Mondják, hogy reggelre kelve hangosan felsóhajtott az intéző: „Mit tettem ? Ennek oka nem én vagyok". Megható volt, midőn feleségétől elbúcsúzott az ablakon át mondott szavakkal. A szegény, elájult nőt maga a gróf emelte fel a földről. Midőn pedig négy kis gyermekét (a legidősebb 9 éves) mutatták meg neki messziről, elhalványodott, megtántorodott és sirt. Szerdán, tehát másnap délelőtt magához hivatta (természetesen az ablakhoz) Leiner Ignác s.-jegyzőt s azt mondta neki: „Bele kergettek a halálba. Meg kell halnom. Rettenetes dolog!" De a pisztolyt még az ő kérésére sem adta oda. A puskát már előbb kidobta az ablakon, de a pisztolytól megválni nem akart. Ezt a maga kivégzésére tartotta meg. Délután 4 órakor megjött Pápáról a vizsgáló biró a hatósági boncoló orvosokkal, s minthogy a gyilkos intéző a hatósági felszólításra sem adta ki a revolvert, sem nem adta meg magát, a biró elrendelte elfogatását s hozzáfogtak a holttestek felboncolásához. Alig végezték el az első hulla felboncolását, dörrenés hangzott el, Pozsgay lőtte magát agyon. A csendőrök ugyanis a boncolás ideje alatt a biró szavának engedelmeskedve, benyitották a gyilkos szobájának ajtaját s a csendőrőrmester az előirt felszólításba fogott bele, de csak ennyit mondhatott: „Intéző úr, a törvény..." e pillanatban eldördült a pisztoly, Pozsgay halántékon lőtte magát s azonnal meghalt. Halálával az egész birói eljárást és boncolást abbanhagyták. Az ő holtteste még pénteken is Lovászpatonán maradt. Siroky igazgató tetemét a gróf kívánságára Rédén temették el, Karchesz hulláját Dunaszerdahelyre vitték, Marosyné holttestét férje Budapestre viteti. * Hogy mi lehetett e szörnyű vérengzés oka, többféle hir kering róla. Legvalószínűbb a kenyerét féltő aggodalom s a belőle származó idegesség s az ebből eredő kétségbeesett, feldúlt lelki állapot, mely mindenkiberi ellenségét látja, még jó ismerőseiben is, és hirtelen támadt őrültségében még ezeket sem kíméli meg gyilkoló fegyverétől. Pozsgay különben 35 éves volt. A katonaságnál mint tartalékos tizedes szolgált, de ez év tavaszától novemberig mezőgazdasági szabadságot kapott. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Németh István dunántúli református püspök és Vértesy Gyula kir. tanfelügyelő a héten hivatalos ügyekben Pápán tartózkodtak. — Kovácsy Kálmán orszgy. képviselő csütörtökön Pápán volt. — Kórházi szemle. Lovag Gerstenberger Frigyes cs. és kir. altábornagy, csütörtökön este autón Pozsonyból Pápára érkezett és szemlét tartott az itteni katonai kórházak felett. — Lampérth tanácsos nyugdíjazását kérte. Lampérth Lajos városi tanácsos, helyettes polgármester, a város ez érdemekben megőszült, puritán lelkű tisztviselője, nyugdíjazása iránt kérvényt adott be a képviselőtestülethez. Arra a hosszú 45 évre hivatkozik, melyet a város szolgálatában eltöltött s melynek munkájában már elfáradt. Reméljük azonban, hogy a képviselőtestületnek sikerül őt további maradásra bírni. — Szabadságon. Kovács Lajos Jenő főhadnagy, a helybeli ref. főgimnázium tornatanára és Strausz Kornél főhadnagy a harctérről néhány heti szabadságra haza érkeztek. — A ref. főgimnázium köréből. Császár Elemér, a pápai ref. főgimnáziumnak 1915 őszén megválasztott rendes tanára, ki eddig katonai szolgálata miatt tanszékét nem tölthette be, a jelen tanév kezdetével, katonai segédszolgálatra minősíttetvén, állását elfoglalta. — Tiszti értekezlet. E hó 25-én Veszprémben a vármegye alispánja tiszti értekezletet tartott. Az értekezlet legfontosabb tárgya volt a közelben történő gabonarekvirálás részleteinek megállapítása. Ez úton is figyelmeztetjük a lakosságot, hogy fölöslegét — minden zaklatás elkerülése végett, annál inkább bejelentse, mert a rekvirálás megkezdése utáni bejelentő már métermázsánként 5 koronával kevesebb ártéritésben részesül. — Az értekezleten a város részéről Mészáros Károly polgármester, a járás részéről Bélák Lajos főszolgabíró vett részt. — Visszaigazítják az órákat. Ma, szombaton éjjel visszaigazítják az órákat. A kereskedelemügyi miniszter ugyanis rendeletben felhívta a vasutigazgatóságokat, hogy a vasúti állomásokon az órákat október elsejére hajló éjjelen, 1 órakor 12-re visszaigazítsák. Tehát holnaptól kezdve a vonatok ismét a régi középeurópai időszámítás szerint közlekednek.