Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-09-30 / 40. szám

PA PA I HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Siófizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. A harmadik háborús iskolai év elején. Megint a háború véres angyala nyitotta meg az új tanév kapuját, amelyen át oly sok ezer és ezer gyermek és ifjú özönlik át vidám csevegéssel a múzsáknak szentelt csarnokokba. Emlékezünk rá, hogy tavaly is így volt. S képzeletünkben magunk elé festettük a harci lángtól kipirult arcú szellemet, amint kiválogatja az előtte elvonuló termetes ifjúság tömött soraiból azokat, akiket az iskola padjaiból, még év közben fog hadra hivni, védeni a hazát. Nem ismerjük a jövőt. De honunk fennállásáért, szabadságunkért, ha kell, az idén is el vagyunk készülve, hogy tanulóink egyrésze még az iskolai esztendő kapuzárása előtt felcseréli- tanterme padjait a front lövészárkaival, a hallgatag tankönyveket a ropogó fegyverekkel, a szerető s meleg szülői házat a rideg katonai parancsoktól kormányzott harci térrel. Bár ne így történnék! Bárcsak a szelid béke napja ragyogna fel a közel időben iskoláink felett is és kulturaszomjas ifjúságunkat meghagyná s nem bolygatná ama meggyőződésben, hogy a tudomány az emberszeretet s az örök békesség leghatalmasabb erejű munkálója. Mert sajnos, ellenségeink durva magatartása már-már csőddel fenyegeti a tudomány piedesztálját is. Szinte megdöbbentő, hogy hírneves francia és angol tudosók habzó szájjal hirdetik a német nép kiirtását és szövetségeseinek a föld színéről elpusztítását. Mintha nem is a XX. század kultivált elemei lennének, hanem őskori fenevadak. Hol van ezekben a kultura, amelynek alaptörvénye: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat? A kultura eltűnt belőlök s megmaradt bennök, egyedüli úrnak az állati érzés: a fajharc vak szenvedélye. Fajharc és tudomány ! Egyik kizárja a másikat. Az utóbbi az előbbit akarja kiölni az emberből. Ez a rendeltetése, ezért épülnek számára iskolák. S ime, a magát legműveltebbnek tartó két nagy nemzet tudósaiban, intelligens elemeiben sokkal erősebb az állat, a fajösztön, mint az ember, a humanizmus érzése. Minden háború sok átkot hordoz méhében. A mostani sem különb e tekintetben a többinél. De legnagyobb bűne mégis az, hogy ellenségeink magaviselete a tudomány nemességét szinte csődbe juttatja, mert az emberben az állatot tette úrrá ! Az iskola a tudományok csarnoka. A tudományok az emberszeretet s az örök béke táplálói, nevelői. Az iskola feladata, célja és létjogosultsága is csak egy lehet a tudományokéval. Ennélfogva a tudományok csődje egyszersmind az iskola csődje is. Oy. Gy. Tüdővész elleni szanatóriumok. A gümőkór legelterjedtebb, leggyakoribb betegsége az embereknek; csaknem minden esetben a tüdőkben telepedik le. Ezért hívják tüdőgümőkornak, vagy tüdővésznek, de megtámadhatja az ember testének bármely részét is. Hazánkban minden évben több, mint 70.000 ember hal meg tüdővészben. A szerencsétlenség annyival nagyobb, mert valamennyi fiatal korban hal el; a tüdővész ugyanis leginkább a serdülő kort támadja meg. Még ezelőtt 40 esztendővel az orvosok nem ismerték a tüdővész keletkezésének okát. 1878-ban Koch Róbert berlini tanár felfedezte a tüdővész okozóját, egy mikroszkopikus mikrobát, elnevezte tubercl bacillusnak. Azóta sok ezernyi orvos tanulmányozta a tüdővészt, úgy hogy most már jól ismerjük ezen bacillus keletkezését, elszaporodását és természetrajzi tulajdonságait. Most már képesek vagyunk a tüdővész elterjedését meggátolni és a gyógyítást illetőleg több eredményt tudunk elérni, mint azelőtt. A tüdővész ragályos betegség és a tubercl bacillus belélegzése folytán jön létre. Ha az orvos új tüdővészes beteget lát, akkor megtanítja őt és környezetét a védekezés módjaira ; a legfontosabb az, hogy sohasem szabad máshova köpni, mint vízbe, mert csak így lesznek ártalmatlanná téve a baciilusok. Sajnos, csak nagyon kevés tüdővészes tartja be ezt a parancsot, mert köpnek ők a szoba földjére, vagy padlójára, a szőnyegekre, zsebkendőbe és különféle kendőkbe, a bútorokra, az ágyba és a falakra. 24 óra múlva megszárad a köpet, azután elporlik és a söprésnél, törülgetésnél és a szobában való járásnál millió számban a levegőben röpköd, ráragad a bútorokra, a falakra és a mennyezetre. A szobában tartózkodók, vagy alvók rengeteg mennyiségű bacillust lehelnek oe. Nincs az az ember, aki sok ízben nem szívott volna magába tubercl bacillusokat, de szerencsére nem lesz mindenki tüdővészes, mert a kellő ellenállási képességgel biró szervezet a bacillusokat legyőzi és megsemmisíti. De aki gyönge, vagy gyöngített ellenállással bir, ott kifejlődik a tüdővész. Világos ebből, hogy manapság nem szabad többé tüdővészes betegeket kórházakban a többi betegek közé fektetni, mert ezáltal veszélyeztetné az orvos a betegeket és a tüdővészest is. Az ilynemű betegeket teljesen el kell különíteni, ami kisebb kórházakban lehetetlenség. Ha valamely tüdővészes meghalt, csak ritka esetben fertőtelenítik a lakást, hanem ott tartózkodik és alszik családja továbbra is; vagy ha valaki oly lakásba hurcolkodik, ahol tüdővészes lakott, megelégesznek többnyire azzal, hogy kiseprik a szobát, vagy felsikálják a padlót és ahol földes a szoba, azt érintetlen hagyják. Ennek folytán ezek nagymennyiségű bacillust lélegzenek be, mely a falakon tanyáz; ezért jogosan elnevezték a tüdővészt lakásbetegségnek. Ebből könnyen magyarázható, miért betegszik meg, nyomorkodik és hal el egy családnak több tagja és miért oly igen elterjedt betegség a tüdővész. Belátták a kormányok és a társadalom, hogy a tüdővészes betegeket külön kórházakban, úgynevezett szanatóriumokban kell elhelyezni. Németországban, Francia- és Angolországban már több százra megy az ilynemű szanatóriumok száma; igen sok van már Dániában és Svédországban, Norvégiában, Helvéciában és Olaszországban. Hazánkban mindig van több százezer tüdővészes beteg. Mindezek számára van három tüdővész elleni szanatórium. Elsősorban az államnak volna kötelessége ilyen szanatóriumokat építeni. Kellene Magyarországon minden kisebb megyében 1, a nagyobbakban 2 vagy 3. De az állam jelenlegi sanyarú pénzügyi helyzetében nem fog építeni egyet sem. Ezért ezen kötelesség ráhárul a társadalomra, mely a meglevő hármat adakozásokból építette. Veszprémmegyét a Bakony szeli át nyugatról keletre; van benne számos oly hely, mely szanatóriumok építésére alkalmas. Olyan helyet kell választani, melyet a napfény eláraszt, tehát egy enyhe déli, vagy délnyugoti lejtőt. Ne legyen közelében posvány, de legyen ott erdő, jól járható utakkal; legyen közel jó bővizű forrás és egy folyó vagy patak, ahova az épület csatornáját be lehet vezetni; legyen az könnyen hozzáférhető, tehát közel vasúti állomáshoz és városhoz, melyben az élelmet könynyen be lehet szerezni. Igen alkalmas volna a Gerencze völgye, melyhez közel van Franciavágás állomás, Bakonybél és Pápa. De van még sok más alkalmas hely is Veszprémmegyében. Ámde most, mikor a közönség a gyakori és sokféle adakozásban már egészen kimerült, nem fog jutni ilynemű áldozatkészségre semmi sem. Azért okvetlen szükséges, hogy minden városban legyen egy 2—3 szobából álló diszpenzárium tüdővészes betegek számára. Itt mindennap egy-két órán át rendeljen egy orvos a járó betegeknek; lássa el őket jó tanáccsal; a társadalom adjon annyi pénzt, hogy ezen betegeknek lehessen adni köpőcsészéket, a szegényeknek tejet és jobb éleimet; a fekvő betegeket pedig mindennap látogassa orvos és a szükséges gyógyszereket kapják meg ingyen. Csak így remélhető, hogy ezen szörnyű betegség lassanként le fog apadni. Dr. Lövy László. Harctéren küzdő szeretteinknek küldjünk: MODIANO-CLUBSPECIALITÉ hüvellyel készített cigarettákat

, hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábba

t (egy doboz 70 fillér), tehát a legjobbat is választjuk. — Kapható minden jobb tőzsdében.