Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-09-02 / 36. szám

I I I I f^ J^L f^ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. S-J&erkesztőség ; Liget-utca 6. Előfizetési ár<xk: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Mennek a harangok. A dúló harc lángja fölcsapott már ;a magas tornyokba is. Eddig a féld kérgét taposó milliók soraira vágyott vértől gőzölgő dühe, most már a szelíd hangú és békés harangokat kívánta meg. Két év alatt hová fordult a világ? Nem csupán szorgos családok százezreit fosztotta meg fenntartóitól és kenyérkeresőitől a háború, ezentúl a templomok ércnyelvét is kitépi magas piedesztáljáról az ádáz küzdelem. Eddig imára szólítottak a harangok, most már harci riadók harsonái lesznek. Eddig a templomba hivott a szelíd harangszó, most már messze csengő hangja haláltszóró ágyuk bömbölésévé változik. Eddig halottakat kisért ki a temetőkbe és siratott el a karcsú tornyok érc ajka, most már golyózáporként maga küld/ rémes halálba, eltemetetlenül oly sok hívőt, oly sok még életre jogosult, jámbor, békés férfiút és ifjút. Két év alatt mekkorát fordult a világ? Azelőtt a kultura bíbor öltönyében járt, büszkén foglalta el fejedelmi trónját, mindannyian hódoltunk neki, mint az örök i béke és igaz emberszeretet fenkölt hirdetőjének s királyi munkásának. E naparcu uralkodó mostan elvesztette trónját, elhagyatva bujdokol véráztatott mezőkön, emberhullák tömkelegein keresztül, sebesültek és haldoklók jajjai között anyák, özvegyek s árvák egetverő zokogásától kisérve: minden, amit jót és szépet vetett egy félszázadon át, letarolva, megriadt harci paripák durva patáitól letiporva. Körös-körül ég a világ. Vad ellenségeink csatakiáltásai áttörnek már ezredéves határvédő bérceinken. Életünk, létünk megtámadva, megmaradt szabadságunk is örökös veszedelemben. Kultura e fenevadakkal szemben semmit sem használ. Riadj magyar! Riadj! Ez itt mentő szó. Gábor Áron alakja jelenik meg előttünk. Megérti a toronyból lekívánkozó harangok szavát, mintha mondanák: harcolni kívánunk mi is hazánk szabadságáért, vigy el minket is a szent háborúba! A harangok egyenkint leszállnak a magasból s a hős férfiú kezében ágyúvá formálódnak át. Most is mennek a harangok, leszállnak tornyaikból, hogy hadieszközökké válljanak. Hazánk .fennállásáért, szabadságáért hozzák ezt az áldozatot most is, mint régen: 1848 ban. Szent harangok ti! Hangotokban ezután a lángoló honszerelem lelkesítő szavát is fogjuk hallani. Gy. Gy. Az adófizetésről. Sokszor olvashattuk és vehettük már észre, hogy egyes nemzeteknek jellemzésénél olyan erényeket és hibákat soroltak fel, melyek bizony nemcsak annak az egy nemzetnek sajátosságai, hanem közösek azok a jellemvonások az egész emberiséggel és csak egyik-másik nemzetnek életmódja, kulturája vagy politikai helyzete domborít ki élesebben valamely erényt, vagy hibát különösen is. A magyar emberre például kimondották már sokan sokszor a szentenciát, hogy nem szeret adót fizetni. Bizonyára van igazság ebben a megállapításban, az is meglehet, hogy a magyar ember jobban irtózik az adófizetéstől, mint egy másik nemzetnek a fia, de azt a legbizonyosabb ténynek merjük odaállítani, hogy különös előszeretettel ember ezen a földön sehol adót nem fizet. A Krisztus vallásával foglalkozó újszövetségben is van erre példa, már a hozzá forduló farizeusoknak megmutatta a pénzen a császár képét, ami azt jelenti, hogy az uralkodónak meg kell adni, ami őt illeti, amire szüksége van, hogy az államhatalmat gyakorolhassa és kellően elláthassa. Európa minden népénél aránylagosan meg van mindig az adóhátralék, néha több, de ez nem azért van, mert a magyar nem szeret adót fizetni, hanem mert talán több az adónk, vagy talán mert szegényebbek vagyunk, más méretű a kulturánk, más a politikai helyzetünk. Sokkal érdekesebb jellemvonása a magyarnak az, hogy értelmes, józan eszű lévén, odafizet szívesen, ahol látja, hogy miért fizet és ha megérti, hogy az a fizetés csakugyan kötelessége, vagy pláne szüksége is. A hadiárvákról, özvegyekről gondoskodni szent kötelességünk, erre pénz kell. A rokkantakat nem küldhetjük koldulni, mert sokkal nemesebbek és büszkébbek vagyunk, mindent nagy pénzekkel kell pótolni, hogy a nemzetek versenyében el ne maradjunk. Ezeket megérti a mi népünk, méltányolja ennek a nemzetnek minden fia és ha talán nehezen, vagy keservesen is, de fizetni fogja az adót, mert látja, érti, hogy miért kell fizetnie. Hiszen láthatjuk, hogy a háborús nyereségek megadóztatása ellen van a legerősebb offenzíva, pedig ez a legigazságosabb adó a földkerekén, dehát kapzsi önzést ott láttunk legfejlettebb példányban, hol a háborúban nyerészkedtek egyesek. Ilyen önző fia minden nemzetnek akad, de a nemzet nem ezekből áll, hanem inkább azokból, akik vérüket, életüket is odaadták a hazáért, nemhogy az adót vonják el tőle, azt az adót, melyből az árvák, özvegyek, bénák, vakok és hősök ellátása, felsegítése kerül ki. Ezek a nemzetet alkotó polgárok fizetni fogják az új és terhesebb adókat, szivesebben, pontosabban, mint valaha, pedig nagyobbrésze csak vesztett a háborúban, de hathatósan követelni fogják, hogy a háborús nyereségek adóztassanak meg kellő módon, hogy zárjon el a kormányzó hatalom minden kibúvó ajtót, mert az igazságtalanság látszata elkeserítené a jobbak lelkét és ez az egy eset lehetne csak az oka az adók elleni zúgolódásnak. Egyébként, aki önzetlenül tudta ebben a háborúban teljesíteni a legterhesebb polgári kötelességeket, az feltétlenül fogja a békésebb időben teljesíteni a könnyebb kötelességet is, csak lássa, hogy ezek a kötelességek általánosan, egyenlően vannak megosztva a haza polgárai közt. Vaj(Ií

U A PUSZTAKÜRTI RETEN. Virágos réten kóboroltam, Hol minden él, minden ragyog. Körül lebegtek ifjan, vágyón Álomba ringató dalok. Ifjú valék még, szinte gyermek Az álmok első hajnalán, Kit ábránd, légvárak hevitnek S elém toppant egy barna lány. Nagy kék szeme csak rám tekintett S pirultam én, a kis diák; Ő is,miért? — ki mondná meg ... ... És jött a szép álomvilág. Azóta érzem üdv az élet, Van nézés, lángoló meleg; Van név, melyet becézve súgok, Mikor nem hallja senki meg. Szép két sziv első ébredése Titkon kinyiló bimbaja; Óh bár örökre igy maradnál, Szirmod soha ne hullana! Br. Gudenus Leó. =nz ajánlja kitűnő ~ ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít és hangol zongorát, pianinót. Pápa, Főtér. Harctéren küzdő szeretteinknek küldjünk MODIANO-CLUBSPECIALITÉ hüvellyel készített cigarettákat, hogy lássák, hogy nekik • mindenből a legdrágábbat (egy doboz 70 fillér), tehát a legjobbat is választjuk. ======= Kapható minden jobb tőzsdében.