Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.
1916-08-19 / 34. szám
részt a városi jövedelmi források fokozásáról gondoskodik, e jövedelmi források improduktív célokra, lukszuriózus célokra fordíttassanak, hogy amikor aztán szükség van arra, hogy a városok haladhassanak a jóllét, a gazdagodás, a fejlődés útján, ne fényűzési célokat lássunk megvalósítva, amelyek a városok javát nem szolgálják, hanem csak a maguk fényűzésükkel a polgárok és a társadalom igényeit fokozzák és beviszik a fényűzés vágyát oda is. Nem akarok példákra hivatkozni, nomina sunt odiosa, de többé-kevésbbé, mondhatom, hibás minden magyarországi város, és amelyik nem hibás, az igazán fehér holló e tekintetben, úgy hogy ez egy egyetemes kérdés, amelynek megoldása éppen azért az ország egyetemének áll érdekében. Nem kipellengérezni akarom az egyes városokat, vagy vezetőiket, csak egyszerűen konstatálom a tényt, hogy a magyarországi városok fejlődésében nem látjuk a jogosan megkövetelt előhaladást, hanem bizonyos ötletszerűséget, tervszerütlenséget látunk, tetszetős eszmeáramlatok követését látjuk, amelyek divatoknak hódolnak és ennek a városok adják meg az árát. Azokkal az okfejtésekkel, amelyeket a városi adózásra vonatkozólag tegnap Vázsonyi Vilmos és Springer Ferenc t. képviselőtársaim hangoztattak, teljesen egyetértek. Szükségesnek tartom, amint azt voltam szerencsés előrebocsátani, a községi háztartás reformjának munkábavételét, de mégsem csatlakozhatom ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Springer Ferenc t. képviselő úr előterjesztett, aki utasíttatni kéri a kormányt, illetőleg a pénzügyminisztert, hogy a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban terjeszsze elő a városok háztartásának rendezéséről és ezzel kapcsolatban a községi adóreform megoldásáról szóló törvényjavaslatot is. Hiszen ma igazán egy káosz az, amiben pénzügyi tekintetben is vagyunk. Ma nem tudjuk meg, hogy az állam pénzügyeinek végleges rendezése mily módon történhetik meg. Ily körülmények között, mikor még nem tekinthető át sem a háborús kiadások egyre fokozódó mérve, sem a háború után előálló szükségletek mérve és mindaz, ami e téren természetesen az államra mint feladat várakozik, nem tartanám célszerűnek egy ily terminussal ezt a fontos reformot — nem megvalósítani, mert hiszen megvalósítani nem lehet, — de bizonyos tekintetben, hogy úgy mondjam, kompromittálni, mert sem az idő, sem az alkalom nem megfelelő arra, hogy ily fontos, sok előtanulmányt és minden meglévő adat tekintetbevételét igénylő törvényjavaslatot a ház elé lehessen terjeszteni. Éppen azért méltóztassék megengedni, hogy azon nagy fontosságra való tekintettel, amelyet a községi háztartás a nemzet egyeteme szempontjából képvisel, erre a nagy fontosságra való tekintettel a következő határozati javaslatot nyújtsam be: „A ház utasítja a kormányt, hogy az állami pénzügyeknek a háború folytán szükségessé váló végleges rendezésével kapcsolatban a községi és városi adózás rendezésére vonatkozólag is terjesszen elő javaslatot". T. ház! Amidőn magam részéről a szőnyegen lévő törvényjavaslatokat, mint adórendszerünknek jövendő kiépítésére igazán alkalmas pilléreit a legteljesebb megnyugvással elfogadom, kérem egyúttal a benyújtott határozati javaslat elfogadását. Az árpa-beszerzés nehézségei. A kormány intézkedése szerint idén hizlalási és takarmányozási célokra árpát eladni és beszerezni csak vásárlási igazolvánnyal lehet. A kormányt ezen intézkedés megtételénél bizonyára az a szempont vezette, hogy az ország gabonatermése ne szolgálhasson prédául az üzéreknek, hanem a megállapított maximális áron elosztódjék azok között, akik azt saját házi szükségletükre használják fel. Amilyen szép azonban a cél, annyira helytelen a kivitel, ahogy ezt megvalósítani akarják. Speciel az árpa beszerzéséről akarunk itt beszélni, mert az emberi táplálékul szolgáló többi gabonanemek beszerzésénél ha fennforognak is mindama nehézségek, mint az árpánál, ezeken könnyen túltehetjük magunkat azzal, hogy lisztellátásunk végett a Haditermény Részvénytársaságnál jelentkezünk. Az árpánál azonban a közönség teljesen magára van utalva, itt kellett volna tehát olyan módozatokról gondoskodni, melyek szerint a közönség szerény, vagy szük anyagi viszonyok között élő része is beszerezhetné szükségletét egy-két sertése számára. Első sorban is eladó és vevő szempontjából helytelen az, hogy a beszerezhető árpamennyiség minimuma 5 métermázsában van megállapítva ; ennél kevesebb árpát sem eladni, sem venni nem szabad. (Nem tudjuk, a kormány így intézkedik-e, de Pápán 5 métermázsánál kisebb mennyiségre nem adnak ki Vásárlási igazolványt.) Már pedig 5 métermázsa árpa beszerzési ára most legalább is 200 kor. Kérdjük: az a szegény ember, vagy az a szegény özvegyasszony, aki a mai borzalmas drágaságban állandóan nehéz harcot folytat az élettel, honnan vegyen 200 koronát, hogy malackája kihizlalására egyszerre 5 métermázsa árpát szerezzen be? Sehonnan se! S a dolog vége az, hogy kénytelen elkotya-vetyélni drága pénzen beszerzett malackáját, mellyel pedig a tél szomorú kilátásait akarta háztartásában enyhíteni. Mennyivel célszerűbb lett volna az árpa vételi minimumát 1 métermázsában állapítani meg, s akiknek viszonyai 5 métermázsa árpa vásárlását egyszerre nem engedik meg, szükséghez képest többször kiállítani részükre 1 — 1 métermázsára szóló igazolványt. 40—50 koronája valahogy akad a szegény embernek, s 5—6 heti időközökben ismét össze tudná hozni a 40—50 koronát és így elérné azt, hogy malackáját meghizlalhatná, mert hisz lehetetlennek tartjuk, hogy a rendelkezés célja az volna, hogy csak módosabb emberek hizlalhassanak sertéseket. Az 5 métermázsára szóló kényszervétel helytelen azért is, mert a fiatalabb, 1/ 2— 3/ i éves sertések kihizlalásához, később kukoricát is etetve velük, esetleg elég 3 métermázsa árpa is, minek beszereztetni tehát olyan mennyiséget, amire valójában nincs szükség. De az 5 métermázsában megállapított minimum nem mindig felel meg a termelők érdekeinek sem, mert hisz van akárhány olyan zsellér-ember, aki csak 1—2 métermázsa árpát adhat el. Hát ezeknek kis feleslegüket nem szabad eladni ? Erre vonatkozólag hallottuk azt a tanácsot, hogy az ilyen kis-eladók álljanak Össze többen, s egyikük neve alatt adják el az öt métermázsára felszaporított mennyiséget. No hát ilyen kompánistáskodásból alig kér a mi népünk, van annak most elég más gondja is, nemhogy talán napokig társakat keressen. Ha leszállítják egy métermázsára a vásárlási minimumot, rögtön segítve lesz rajtuk is. Az árpa beszerzésének másik módja sem felel meg a közönség érdekeinek. Miután gabonát csak helyben szabad eladni, Pápán pedig annyi árpa nem termett, hogy a lakosság szükségletét ki lehetne elégíteni belőle, megkezdődött a faluzás. A környékbeli falusi termelőket, egymásnak adva a kilincset, sorjában látogatják a városi vásárlók s nagy buzgalommal igyekeznek mielőbb árpához jutni. Ez a nagy versengés pedig azt eredményezi, hogy a termelő elbizakodottá lesz s mindig feljebb haladja a kormány által megállapított maximális árakat. És ma tényleg úgy áll a helyzet, hogy ha valamely vevő szigorúan kötné magát a maximális árakhoz, az jobb ha előre lemond a sertéshizlalásról, mert árpához ugyan nem juthat. Szerény véleményünk szerint sokkal helyesebb lett volna, ha a községek köteleztettek volna árpafeleslegüknek a Haditermény Részvénytársaság helybeli megbizottjához való beszállítására, s ez szolgáltatott volna azután ki árpát a városi közönség számára kinek-kinek szükséglete szerint. Ily módon nemcsak hogy óriási időmegtakarítás éretett volna el, ami most a falukat járással kárba vész, hanem a maximális árak betartása is biztosítva lett volna. Látva a nagy kavarodást és kellemetlenséget, ami most az árpa beszerzése körül történik, szükségesnek tartottuk elmondani megjegyzéseinket, hátha még azok valamiben hozzájárulhatnak a kifogások megszüntetéséhez. N. P. RÉTI ÚJDONSÁGOK. — A király születésnapja. Városunk közönsége idén különös melegséggel ünnepelte meg aug. 18-át, jóságos öreg királyunk születése napját. A közintézetek és sok magánház lobogódiszt öltöttek. Reggel a plébániatemplomban hálaadó istenitisztelet volt, melyen a misét Kriszt Jenő esperes-plebános, a szentbeszédet pedig Varjas Endre szatmári főgimn, tanár mondotta. Az istenitiszteleten jelen voltak a városunkban levő állami, megyei, városi, grófi uradalmi hivatalok tisztikarai, a honvéd huszár tisztikar és legénység, a hadi kórházakban ápolt járó sebesültek és betegek, valamint nagyszámú közönség. Délben a Griff-szálló éttermében a honvéd huszár tisztikar fényes lakomát adott, melyen Szőke Bálint alezredes köszöntötte fel szép beszédben a királyt, amelyet a vendégek állva hallgattak végig. — Szent István király napját holnap, vasárnap üli meg az egész magyar nemzet, amely a mai vérzivataros időkben is hálával gondol Magyarország első nagy királyára. Nálunk reggel 9 órakor a plebánia-templomban ünnepi mise lesz, melyet Kriszt Jenő esperesplebános mond, az alkalmi szent beszédet pedig a kiváló egyházi szónok, Varjas Endre szatmári főgimn. tanár tartja. — A protestáns templomokban szintén megünneplik az első magyar király emlékét. Az evangélikus templomban ez alkalommal Kiss Jenő soproni theol. tanár fog prédikálni. — Személyi hir. Lapunk főszerkesztője, dr. Kőrös Endre népf. főhadnagy, zászlóalj segédtiszt, aki jelenleg az olasz harctéren teljesít szolgálatot, csütörtökön délután két heti szabadságra Pápára érkezett. — Katonai előléptetések. Szőke Bálint m. kir. honvéd huszár őrnagyot, helybeli katonai állomásparancsnokot és Giczy Béla őrnagyot alezredessé léptették elő. Szőke Bálint mint állomásparancsnok sokat érintkezik a polgársággal is, s konciliáns modorával, egyenes magatartásával mindenek osztatlan tiszteletére tette magát érdemessé, ép azért jól megérdemelt előléptetése széles körben örömöt keltett. — Giczy Béla alezredes pedig jelenleg a harctéren növeli a magyar huszár dicsőségét. — Esküvő. László (Fodor) Erzsébet, a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár tisztviselője, aki 15 éven át működött buzgón és lelkiismeretesen az intézet kötelékében, e hó 14-én délután kelt egybe dr. Bernáth Béla keszthelyi ügyvéddel. Tanuk voltak a menyasszony rokona Lampérth Lajos h. polgármester és Czuppon Elek kisszebeni tanár. Kis Károly. NOI A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától fenntartott nyilvános, három évfolyamú FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA ——— Pozsonyban t rettségi vizsgálat. Állásközv. Internátus, rtesítőt kívánatra küld az Igazgatóság. E lapok olvasói előtt legnagyobb részben nem volt ismeretlen az a fenyegető veszedelem, amely Kis Tivadar könyvkereskedő általánosan becsült és tisztelt családját fenyegette azóta, hogy kiváló tehetségű elsőszülött fia Kis Károly, egyik 30*5 c. üteg önkéntes hadapródja, az olasz offenzíva alkalmával súlyos fejlövést kapott. Szegény Kis Károlynak, a művelt és finomlelkü műegyetemi hallgatónak a személye, szeretetreméltó lénye bizonyára élénken él még olvasóink előtt ifjúságának Pápán eltöltött éveiből. Nemes kötelességérzete sarkalta Olaszországban is arra, hogy egy súlyos felderítésre önként vállalkozzék, mikor is közelből érte az olasz gyalogság dum-dum golyója, mely koponyáján s agyvelején súlyos roncsolást vitt véghez. Bajtársai és orvosai mármár lemondottak ifjú életéről, mikor állapota javulásával egy időben érkezett meg a hir, hogy az ellenség előtt való bátor magatartásáért nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Bár helyzete még akkor is válságos volt, mikor reszkető betűkkel maga értesítette hogylétéről aggódó szüleit, mégis sok résztvevő és érdeklődő szív kezdett reménykedni gyógyulásában. Aggodalom és remény közt hánykódó szülei a mult hét folyamán Déltirolba hozzá elutaztak, hogy, ha lehetséges, magyarországi kórházba való áthelyezéséről gondoskodjanak. Mire odaértek, minden ideiglenes gyógyulását lerombolta a láz, mely folyó hó 12-én kioltotta nemes, fiatal életét. Temetése 14-én délelőtt ment végbe katonai dísszel. Tetemei ideiglenesen Déltirolban helyeztettek siri nyugalomra. A szerkesztőség és széles résztvevő kör nevében tolmácsoljuk a gyászoló
