Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-08-19 / 34. szám

családnak meleg részvétünket. Kis Károlyt, ki annyi ezerekkel önként hozta a haza oltárára fiatal életét, mélyen emlékezetünkbe s szivünkbe zárjuk. Sokat szenvedett teste felett az ég csendje és békessége lebegjen. A gyászoló család a következő sorok közlésére kért fel bennünket: „Kis Tivadar és családja minden külön értesítés helyett, ez úton értesítik mindazokat, akiket illet, hogy kedves fiuk, Kis Károly, a 3. vártüzér ezred tart. hadapródja, a nagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa, 1916 jun. 18-án Asiago közelében kapott fejlövés következtében, 20 éves korában, 1916 aug. 12-én a trienti várkórházban meghalt, és súlyos szenvedései után ideiglenesen az ottani katonai temető sírboltjában pihen." — Képviselőink beszéde a városi adózás reformja ügyében. A városok állandó bizottsága, mint azt lapunk egyik régebbi számában jeleztük, elhatározta, hogy az egyes városok tanácsai kérjék fel országgyűlési képviselőjüket arra, hogy Budapest székesfőváros közönségének a most szőnyegen lévő adójavaslatok tárgyalása alkalmából az országgyűléshez terjesztett kérvényét támogassák. Pápa város tanácsa ezelőtt két héttel ily értelemben fordult dr. Antal Géza országgyűlési képviselőhöz, ki a városok ügyei iránt mindenkor tanúsított érdeklődésének f. hó 12-i felszólalásában adott kifejezést. Beszédében, mely az Országgyűlési Napló tanúsága szerint rendkivül nagy tetszést váltott ki, a Pester Lloyd szerint „alapos szakismerettel, mely az általános politikai szempontokat is tekintetbe vette, okolta meg határozati javaslatát, melyben a községek adózási rendszerének szabályozását kéri a Ház által kimondatni". Tekintettel arra, hogy a határozati javaslat benyújtása alkalmából a Házban jelenlevő miniszterek, élükön maga a pénzügyminiszter sietett képviselőnknek személyesen gratulálni, nem kételkedünk, hogy a Ház a javaslatot egyhangúlag magáévá teszi s így a nagy reform, melynek megvalósítása természetesen csak a háború utáni időkben történhetik, országgyűlési képviselőnk nevéhez fog fűződni, mint aki ez akciót parlamenti beszédével megindította. A beszédet egyébként a bevezető résztől eltekintve, melyben képviselőnk Simonyi-Semadam Sándorral és Sághy Gyulával polemizált, egész terjedelmében közöljük. — Hymen. Faragó Andor polgári iskolai tanár és Blau Erzsike e hó 20-án Savanyukuton tartják egyházi esküvőjüket. (Minden külön értesítés helyett.) — Ovoda-vizsga. Az alsóvárosi ovoda vizsgája kedden délután volt a Munkás-Otthonban. A vizsga ezúttal is „fényesen" sikerült. Az apróságok úgy verseltek, felelgettek, mint a karikacsapás. Igen kedvesek voltak az énekes játékok, miket Füredy Gyuláné, az ovoda-vezetője kisért hegedűn. A nagyszámban megjelent szülők örömmel hallgatták a kicsikék vizsgáját s Böhm Samu iskolaszéki tag tolmácsolásában köszönettel adóztak az ovoda buzgó vezetőjének. — Ki ismerte ? Bencze József tábori medikus az olasz frontról a következő levelet intézte hozzánk: A „Pápai Hirlap

u Tek. Szerk. Pápa. Az aug. 4-iki karinthiai harcokban súlyosan sebesülve segélyhelyemen hősi halált halt Tavassi Imre árkász. Katonai igazolvány nem volt zsebében és csak jegyzeteiből állapíthattam meg, hogy pápai lakos, kőfaragó, 32 éves, rk., 2 gyermek atyja. — Hozzátartozói tudassák cimüket és óráját, irományait (fényképek, levelek), valamint a hely megjelölését, ahol eltemették, elküldhetem, illetőleg közölhetem. Tisztelettel Bencze József medikus, vadász zászlós. Olasz front, 1916 aug. 8. Feldpost 603, Jager Baon Major Schenk. — Fekete zsákban fehér liszt. Hát ilyen is megeshetett nálunk. A szép fehér lisztet mi csak fehér zsákban láttuk eddig, ezt is tartjuk természetesnek. Most azonban megtörtént az a szokatlan esemény, hogy egyes boltokban a Haditermény Részvénytársaságtól ide küldött liszt fekete zsákokban húzta meg magát. Ennek okául azt a felvilágosítást nyertük, hogy a vasútról beszállító kocsik alja szénporladékkal volt tele s az festette magához hasonlóvá a hószín zsákokat. Többet ilyen viccből nem kérünk. — A Pápai Kaszinó ez évi közgyűlését a háborús viszonyok miatt nagyon megkésve, csak e hó 15-ikén délután 3 órakor tartotta meg a városháza nagytermében, melyet e célra a polgármester úr volt szives átengedni. A közgyűlésen Mészáros Károly polgármester elnökölt, mivel Sült József eddigi elnök nagy elfoglaltságára való hivatkozással feltétlenül lemondott tisztéről s távolmaradásával elejét akarta venni annak, hogy esetleg további maradásra késztessék. A tagok nem valami nagy számmal jelentek meg, amin éppen nem lehet csodálkozni, tekintve ezt a szokatlan időszakot. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul Sült József lemondását, néki eddigi buzgó fáradozásaiért, melyet a Kaszinó felvirágoztatása érdekében kifejtett, jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott. A közgyűlés ezután egyhangúlag elhatározta, hogy a Kaszinó igazgatójául felkéri gróf Esterházy Jenőt, úgy mint már elődei is mindannyian viselték ezt a megtiszteltetést. Elnöknek pedig megválasztotta Harmos Zoltánt, akiről méltán reméli, hogy buzgó munkásságával ezek között a rendkívüli viszonyok között is sokat tud tenni a kaszinói élet felvirágoztatása érdekében. Az ő helyére a választmányba Sült Józsefet, a másik megüresedett helyre pedig Kovács Károlyt, a helybeli kataszteri hivatal igazgatóját választották meg. Tisztviselőkül ismét a régiek választattak meg, nevezetesen: háznaggyá: dr. Baranyay Ferenc, jegyzővé: Hermán Pál, pénztárossá: Baranyay Zsigmond, könyvtárnokká: Borsos István. A mult évről szóló pénztári számadást és a jelen évre szóló költségirányzatot a közgyűlés elfogadta. E szerint a mult év pár száz korona felesleggel zárult, a jelen évi előirányzat pedig némi kis hiányt mutat. Remélhetőleg azonban ez a hiány a gyakorlatban nem fog mutatkozni. Nagy baj a Kaszinóra nézve az, hogy rendes helyisége már a háború kezdetétől fogva hadikórházul szolgál s egy szűk és mogorva ósdi helyen, a Jókai-kör helyiségében kell szorongania. — Üdvözlet a táborból. A cs. és kir. 19. gyalogezred I. századának önkénteseitől (Feldpost 77.) kaptuk és közöljük a következő sorokat: Orosz harctér, 1916 aug. 9. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A szeretet és a hála kötelékei, melyek megyénkhez és szeretett szülővárosunkhoz fűznek, itt messze a hazától elválaszthatatlan kis családá kötnek össze minket. Ebben az érzelemben egyesülve küldjük üdvözletünket barátainknak, ismerőseinknek és Pápa város egész közönségének. Hazafias üdvözlettel: Freiler Ferenc eé. ö. zugsf., Győry Géza eé. ö., Hannich József eé. ö. kápl., Kátai Vince eé. ö. zugsf., Pápai Lajos eé. ö. kápl., Szalai László eé. ö. kápl., Takács Lajos eé. ö. kápl., Tischler Imre eé. ö. zugsf., Weintraub Lajos kadett. — Lakos István zugsf. — Lebontják a Sörház kéményét. Esterházy Jenő gróf uradalmainak igazgatósága értesítette a városi tanácsot, hogy a Sörház melletti nagy kéményt a gróf hajlandó lebontás céljából a városnak átengedni s annak anyagát is a tér rendezéséhez oda ajándékozza. —- Napközi otthonunk ügye. A városi tanács már régebben nyilatkozatra hívta fel a jótékony egyesületeket, hogy terveznek-e napközi otthont a gyermekek részére felállítani. A felkért egyesületek most arról értesítették a tanácsot, hogy a kérdést elvben pártolják, a szükséges felügyeletre is vállalkoznak, de anyagilag támogatni azt jelenleg képtelenek. —- A vármegye és a drágaság. Vármegyénk e hó 10-én tartott közigazgatási bizottsági ülésén Koller Sándor ny. alispán azzal a javaslattal járult a bizottság elé, hogy írjon fel a bizottság, hogy a kormány tegyen meg minden lehetőt a közélelmezésben nyilvánuló drágaság megszüntetése érdekében. Dr. Véghely Kálmán alispán azzal a megjegyzéssel elfogadja az indítványt, hogy a javaslat a gyakorlatban csak akkor valósítható meg, ha a vármegyék alispánjai a kormánytól rekvirálási jogot nyernek, melyet szükség esetén a főszolgabirákra és polgármesterekre átruházhatnak. A bizottság magáévá tette az alispán felszóllalását s kérte a kormánytól az alispán számára az átruházható rekvirálási jogot. — Vasárnapi történet. A nagytemplom tornyában elharangozták a delet, a vasárnapi forgalmas korzó hirtelen elnéptelenedett, a sörödék törzsvendégei felhajtották poharaikat s nagy léptekkel elindultak haza felé, nehogy oda haza a türelmetlen asszony egy kis kukliprédikációt is tálaljon fel a későn jövés miatt az ebéd mellé. A Fő-utca csendjét egyszer csak furcsa kis menet zaja zavarta meg. Egy tagbaszakadt férfi targoncát tolt maga előtt, melyen az igazak álmát aludta egy érdemes polgártársunk. A targonca hátának támasztott födetlen feje erősen félre nyeklett, kuszált haja a homlokára lógott, kezeit, lábait hanyagul jobbra-balra vetette. Nem kellett hozzá szakértőnek lenni, hogy megállapítsuk, miszerint az atyafi a vasárnap kedvéért, nagyon, de nagyon beszeszelt. Valószínűleg tudtán kivül került a targoncára. Az emberi szállításra ritkán használt jármű egyik oldalán egy rendőr lépkedett hivatalos komolysággal, mellette néhány, az eset felett jól mulató inasgyerek, a másik oldalon pedig — az említett félre nyeklett fej befödésére szolgáló kalapot vive kezében — a pasas felesége lépkedett, hűség'esen megtartva az oltár előtt tett fogadalmat, hogy „el nem hagyom ..." Közben a menet a városházára ért, itt a rendőr a targonca utasát befordította a dutyiba, mire a társaság szétoszlott. Az asszony is haza ment azzal a boldog megnyugvással, hogy most már az ura „jó helyen" van. S ezzel a vasárnapi kis történet végére mi is pontot tehetünk. — Megszökött orosz tiszt. Gyorgyevics Kornifor Laure orosz fogoly tiszt a fogságból megszökött; nyomra vezetőjének, vagy elfogójának a hadügyminisztérium 1000 kor. jutalmat tűzött ki. — A rokkant katonák menháza. A városi pénztárnak a tanácshoz intézett jelentése szerint, a Pápán létesítendő rokkant katonák menháza javára ezideig 12.122 korona 20 fillér folyt be a városi pénztárba. — Élelmes asszonyok. A háború gombamódra növeli az „élelmes" embereket. Sőt nemcsak az „embereket", hanem az asszonyokat is. Példa reá az alábbi kis eset. Három asszony — neveket nem említünk — tudva azt, hogy a használható rongyot, ruhahulladékot átszövés céljából drága pénzen megveszik, körutat tett a falukban, s ott azzal a hangzatos jelszóval, hogy a hadsereg részére rongyot gyűjtenek, nagymennyiségű rongyot, használaton kivül helyezett ruhaneműt szedtek össze — ajándékban s azt itthon jó pénzért értékesítették. Ily módon könnyűszerrel, pár nap alatt, több mint 300 koronát „kerestek". A közönség azonban jól teszi, ha meggyőződést szerez affelől, hogy ilyen esetekben tényleg hazafias célra ajándékoz-e. — Mikor lesz kapható városi szappan? A közélelmezési bizottságban már hónapokkal ezelőtt volt róla szó, hogy a városi sertések leölésénél származott hulladékokból a város szappant főzet s azt, amint megfelelő mennyiségre felszaporodik, a városi hentes üzletekben jutányos áron a közönség rendelkezésére bocsátják. Tekintve, hogy hetenként 20—25 sertést szúrnak le, számításunk szerint már jócskán kell lennie városi szappanak, de még mindig nem hallottunk felőle, hogy mikor szándékoznak a kiárusítást megkezdeni, noha a kedvezményes áru szappan a mai őrült szappan-drágaságban a közönségre nagy jótétemény volna. Kérjük a közélelmezési bizottságot, amelynek resszortjába tartozik a városi szappan ügye is, hogy intézkedjék a szappan-kiárusítás mielőbbi megkezdése iránt. Arra is felhívjuk már előre a bizottság figyelmét, hogy a kiárusítás olyan adagokban történjék, hogy lehetőleg minden jelentkezőnek jusson az olcsó szappanból. Vagy tán leghelyesebb volna itt is a cédula-rendszert behozni ? csecsemőd gyermekek és lábadozók legjobt tápláléka gyomor-és bélbetegségek után. Mindenkor kűpható. Próbadobozt és tanulságos orvosi könyvecskét a gyermeknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé-féle gyermekliszt társaság, Wien, I., Biberstrasse 40. e. több ií