Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-07-08 / 28. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: IJK- KÖRÖS K N"L)RE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 18. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Pár szó a közélelmezésünkről. Jövő hó 15-től kezdve a város liszttel való ellátása, illetve a róla való gondos­kodás a legeminensebb feladata ható­ságunknak. Eddig igen jól és szinte kifogás­talanul oldottuk meg ezt a nehéz kérdést. De vájjon leszünk-e a most következő új ciklusban is abban a helyzetben, hogy aggodalmak, esetleg zavarok nélkül elé­gítsük ki a korgó gyomrok jogos köve­teléseit? A kormány rendelete szerint előre­láthatólag a város csak lisztet kap a Hadi­termény Részvénytársaságtól. Gabonát nem vásárolhat, ennélfogva nem is őrölhet. Hiszen, ha a nevezett társaság váro­sunknak már augusztus 15-től kifogás­talanul szállítja a lisztet, akkor nincs baj, sőt a múlthoz képest ránk nézve könnyítést jelent, mert nekünk nem kell másról gondoskodnunk, csupán csak a liszt törvényszerű kiosztásáról s a városi lisztirodával s a vele járó költségekkel egyáltalán nem kell törődnünk. Ámde, ha agusztus 15-én és talán még továbbra is, a Haditermény nem felel meg elvállalt kötelezettségének és lisztet nem adhat elegendőt nekünk, akkor mi lesz? Ezért is okosan teszi hatóságunk, ha az ilyen várható körülmények elhárí­tására is már most fordítja sürgősen cse­lekvő figyelmét. Lehet azonban az is, hogy a kor­mány meghajolva a városok kérelme előtt, megengedi nekik a gabonavásárlást, vagyis a tavalyi módon miénk lesz az őrlés gondja. Ez az eset föltétlenül jobban biztosítaná számunkra r a lisztkérdés ki­elégítő lebonyolítását. És ha így történik, akkor újra föllép a lisztiroda felállítá­sának kérdése. Erre nézve volna nekünk egy szerény, de mindenesetre megszívlelendő javas­latunk. Anélkül, hogy a mai lisztirodai műkö­dést csak gondolatban is kritizálni akarnók, a mi véleményünk szerint ezt az egész irodai tevékenységet más módon kellene megvalósítani, amely olcsóbb is a mainál és tisztán hivatalos felelősséggel kötelezett hivatalnokok kezére lenne bizva. A mi fogyasztási hivatalnokainknak tudvalevőleg e háborús időkben nagyon megcsappant a dolguk, de még jobban leszállt a keresetök. Már pedig nekik mai napság a békés napokénál kisebb jöve­delmet juttatni nem emberséges, de nem is méltó a városhoz. Ennélfogva, mert idejük van rá, az egész lisztirodai működést rájok kellene bizni, amit ők a mai személyi kiadások­hoz viszonyítva, feléért is elvégezhetnének, így nekik is emelkednék a keresetök, a városnak is kisebb lenne az e cimü kiadása s azon kivül hivatalos egyének körében állna az egész dolog. Ehhez nem kellene külön bolthelyi­séget kibérelni a városnak, mert a fogyasz­tási hivatali helyiségben simán lebonyo­lítható ez az ügy. S végül tudtunkkal, a fogyasztási adóhivatalnokok, mivel ők a terepet jól ismerik, legbiztosabb garanciát nyújtanak affelől, hogy a lisztvásárlásoknál a lako­sok közül egyik-másik visszaélést nem követhet el. Egyelőre ezeket óhajtottuk a köz­élelmezőink jóakaratú figyelmébe ajánlani és a vele való foglalkozásra fölhívni az illetékes tényezőket. Gy. A tuberkulózisról. — Irta: Kovácsics Sándor járási tisztiorvos. — Hazánkban a tuberkulózis-kérdést állan­dóan napirenden tartja a nagyszámú halálozás, amelyről a statisztikai évkönyvek évről-évre be­számolnak s amely beszámolás 60—70 ezer ember — többnyire munkabiró ember — ki­dölését jelenti. A társadalmi, szociális, közegészségügyi kérdések hivatott képviselői, művelői, már régen felismerték e statisztikai adatok nagy horderejét s hirdették a tudományos alapon nyugvó véde­kezés szükséges, kötelező voltát. Mindaz, ami e téren eddig történt — valami, de nem elég. A kevés számú szanatórium egy csepp a ten­gerben. Ide ma, úgyszólván csak a kiváltságo­sak, a vagyonnal és protekcióval birók juthatnak be; a dispenzérek nem rendelkeznek kellő anyagi tehetséggel és munkaerővel. A nép ki­oktatása nem történik mindenütt kellő eréllyel, kitartással, gondossággal. Sok helyen az ország­ban meg se kisérlették a nép széles rétegét — műveltségi fokának megfelelően — felvilágo­sítani. Az állami szervezet vezetői is belátják már, hogy a tuberkulózis s különösen a tüdő­vész terjedésének minden áron gátat kell emel­nünk. Mert nemcsak arról van szó, hogy öz­vegyek, árvák, támasz nélkül maradt apák, anyák sorsa közelebbről érinti a társadalmat, az államot, hanem arról, hogy az állam adó­alany tömege lényegesen csökken. A vesztesé­get nem pusztán a halálozás teszi ki; nemcsak a beteg munkája esik ki, hanem improduktív elfoglaltságot jelent az államnak — bevételt illetőleg — azoknak a munkája is, kik a tüdő­bajosokat ápolják; emellett még kész kiadással jár az államnak, mert hisz a szegény, vagyon­talan' betegek gyógykezelése, ellátása is az államra nehezedik. A jó tanács, rendeletek mel­lett most már egyébre is lesz szükség s egyebet is kell tennie az államnak. A tüdővész terjedése elleni védekezést sürgőssé teszi a világháború is. Az évekig hú­zódó háborús állapot nagymértékben növeli a tüdőbetegek számát. Az orvosi tudomány kato­náinak sokfelé kell harcolniok, hogy az ország lakosságát más, szinte súlyos fertőző betegségek ellen is megvédjék. Az orvosok jó része a harc­téren teljesít szolgálatot. Úgy a preventív, mint a kurativ orvosi működés idehaza csökkent. Az egyének hiányos gyógyításának ténye, a köz­élelmezés, a köztisztaság kisebb fokú ellenőr­zése stb. mind hozzájárultak a közegészségügy stagnálásához, romlásához. Ilyen viszonyok kö­zött a testi szervezetnek kisebbedett az ellenálló képessége, másrészről pedig gyarapodott a fer­tőzés lehetősége. Mert p. o. a tüdőbeteg ember kevésbbé lévén szakszerű kezelés, orvosi ellen­őrzés alatt, családja, embertársai iránt tartozó preventív, óvó intézkedéseket elhanyagolja; nem tart külön ivópoharat, evőeszközöket, engedi, hogy az övét más is használja, miáltal a nyállal, köpettel ráragadt bacillusok fertőzést okoznak; köhögéskor nem tartja szája elé a zsebkendőjét: a kiköhögött nyálcseppek a levegőbe s innét más ember légzőszervébe kerülhetnek; a köpet a földről felszárad, poralakban a levegőbe kerül a bacillusokkal egyetemben. Ezért elsőrendű követelménye a hygiéniának, hogy a por fel­kavarásától tartózkodnunk kell. S ha már benne vagyunk e tárgy fejtegetésében, ne vegye tőlem rossz néven Pápa város vezetősége, de részem­ről nem tartom a lakosság egészségének meg­óvása szempontjából megengedhetőnek, hogy a reggeli órákban, mikor már megkezdődik az utcai élet, — végezzék az utcai söprést. A köz­tisztaság jámbor alsó fóruma úgy felkavarja a gyanús port, hogy órák múlva is tüszögteti a „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ szívarkahüvelyek/' F í n-Aral m P7ÍPÍPC ! Mint h°gy hason1 0 megjelölésű hüvelyek kerültek forgalomba, O y tisztelettel figyelmeztetem a cigarettázó urakat, hogy a Modiano­féle Clubspecialité hüvelydobozokon mindig rajta a „védjegy": HAL ASZ FERENC védjegy. az újságot OlvaSŐ és cigarettázó Úr. a Modiano-g-yár vezérképviselője.

Next

/
Thumbnails
Contents