Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-07-08 / 28. szám

járó-kelőket. Ezen az állapoton egy kevés jóakarattal alaposan lehet s kell is segíteni! A tüdővész terjedésének egy másik forrása — a háború folyamán mely a megbetegedési esetek számát növelte, a háborúval járó testi-lelki kimerülés, meghűlés. A gyengébb szervezetüeknél, kik ha némileg is inklináltak a tüdőbaj iránt, sok esetben kifejlődött e betegség, mert igen gyakran kerültek fertőzött környezetbe, poros levegőbe, fertőzött lakásokba. A bajt, mely legtöbbször lappangva kezdődik, csak akkor konstatálták, amikor már lényegesebb elváltozást okozott. S ekkor már ez az eset is fertőző képes volt. A precízebb diagnosztikai eszközök hiánya miatt a specifikus eseteket nem lehetett elég korán kiválasztani. A tömegben levő esetek fertőző voltát a katonaságnál súlyosbbították a háborúval együtt járó nagyfokú szervezeti megerőltetések s a tömegtáplálás zavart volta, a tisztátalan viz okozta bélhurutok, az ennek következtében előálló erőcsökkenés, a meghűlés stb. Ezeket az eseteket nem intéztük el azzal, hogy a beteg katonákat a harctérről hazaküldtük; idehaza meg kell nekik adnunk a gyógyulás lehetőségét, a klimatikus helyen foganatosított napkúrát, a megfelelő kalorikus értékkel biró táplálékot, a pihenést, a gondok nélküli életet stb. De még ezzel sem merítettük ki kötelességünket. Meg kell akadályoznunk, hogy se hozzátartozóikat, se másokat meg ne fertőzzenek. Ez nem azt jelenti, hogy elzárjuk őket embertársaiktól. Nem! Bár ez volna a tökéletes preventiva; számolnunk kell azonban az emberi egyéniséggel, a lelkes lénnyel. A nyilt tuberkulózisban szenvedőt, aki köpetével bacillusokat ürít, mindenesetre fokozottabb felügyelet, ellenőrzés alá helyezzük, mint az olyant, kinek kisebb a fertőző képessége. A védekezés mikéntjére nem elegendő a betegeket kioktatni; fel kell világosítani az egészségeseket is. Ne annyira babonás félelemmel legyenek a tüdővész iránt, mint inkább öntudatos módon óvakodjanak mindazon antihygienikus körülményektől, amelyek a tüdővész terjesztésében szerepelnek. Ezek közül elsősorban említendő a beteg környezetében, közvetlen közelében való tartózkodás, a poros, fertőzött levegő, a kizsaroló testi munka, az elégtelen táplálkozás, a rossz, egészségtelen lakás. Hazánkban a tüdővész terjesztésében leglényegesebb szerepet játszanak a lakásviszonyok s véleményem szerint ezek megfelelő, hygienikus rendezésével nagyot lendítünk a tuberkulózis ellen való védekezés ügyén. Egy részletes, ezer lakás vizsgálatára kiterjedő tanulmányomban kimutattam, hogy a tuberkulózis, az esetek 70°/

0-ában, a lakásviszonyokkal van összefüggésben. Előfordul ugyan kifogástalan lakásokban is, de a tüdőbajosok lakásai oly közös jelleggel birnak, amelynek hatása a lakók egészsége, a tuberkulózis, bacillusélet folyamatára eltagadhatatlan. A mélyen lenyúló eresz, az egészséges lakásokéinál félszer kisebb ablak, a földes szobafenék, a sparhert, a tisztaság, a köpőcsésze, a zsebkendőhasználat hiánya, a nyirkos, szellőzetlen szobai légkör, melyben alváskor hosszabb ideig való bentlevéskor a szénsav 1 pro mille és 3 1/

i pro mille között változik, tehát a megengedettnél sokszor 372-szer szennyesebb, romlottabb levegőt szívnak lakói stb.; ezek alkotják a jellemző vonásokat, melyeket az építési szabályrendeletek célszerű módosításával mihamar meg kell szüntetnünk. Jam proximus ardet Ucalegon! — Már nyakunkon a veszedelem! A tuberkulózis évente több emberéletbe kerül, mint a többi összes fertőző betegség együttvéve; ennek dacára nem kötelező a bejelentése s a fertőtlenítés is csak a bejelentett halál esetén van elrendelve, úgy-ahogy végrehajtva. Pedig jóval csökkenthetnénk a megbetegedéseket, ha közelebbről megjelölhetnénk a fertőző forrásokat. Ennek a kérdésnek a megoldására is — mint sok más, a közegészség szempontjából fontos kérdés elintézésére — várnunk kell, míg a tudományos kutatások eredményei általánosabbakká, közkincsekké válnak. TOLLHEGGYEL. Mikor a füst megszökik a tanuzás elől. — Apró történet a Kossuth Lajos utcából. — A sokat emlegetett, a Belváros ház-tömkelegéből kitelepíteni kért Kossuth Lajos utcai szappangyár ellen a többek közt az a kifogás, hogy sürü, fekete, korommal telített füsttel szokott kellemetlenkedni a környékbeli lakosságnak. Ilyenkor a jó levegőért kinyitott ablakok hirtelen bezárulnak, eldugaszolják a kulcslyukakat s a világos nyári ruhákban pompázó hölgyek gyorsan esőköppenyt vesznek magukra, hogy megvédjék toálettjeiket az elkormozódástól; akinek pedig nem feltétlenül szükséges a Kossuth Lajos utcán keresztül haladnia, az inkább kerülővel folytatja útját tovább. A hét elején a szappangyárnak megint ilyen kritikus napja volt. A gyár kéménye tele torokkal ontotta magából a kormos fekete füstöt, amely óriási fekete fátyol módjára terült végig a jobb sorsra érdemes környék fölött. A szomszédok zúgolódtak, boszankodtak, csak a gyárkitelepítési akció egyik lelkes bajnoka mosolygott kárörvendően, hogy a koromgyár ellen most milyen pompás adatot szolgáltathat a rendőrség kezébe. Gyorsan a telefonhoz ment s kérte a rendőrséget, hogy azonnal szálljon ki helyszíni szemlére. A megbízott rendőr nagy sietve zsebre vágta kardját, felcsatolta noteszét, hivatalos komolyságot öltött arcára s neki indult a helyszíni szemlének. Megállván az odiózus gyár előtt, fürkészve tekintgetett a négy világtáj felé, • először keletről nyugatra, azután délről északra; fölnézett az égre, lenézett a földre — de füstöt nem talált sehol. A juliusi nap izzón ragyogott az égen — a Kossuth Lajos utca fölött is, nem takarta el szem elől csak a legkisebb füstfoszlány sem. „Talán káprázik a szemem" — gondolá magában a hivatása magaslatán álló rendőr, s megkért másokat, hogy segítsenek neki keresni a füstöt. Hasztalan, füst nem volt látható még létráról sem. A füst ugyanis mintha csak megszimatolta volna, hogy a Kossuth Lajos utca fölött tartózkodása kedves szülőjére, a szappangyárra milyen kellemetlen következményekkel járhat, hamarosan megnyergelte a szunyókálásából felzavart szelet, s úgy elvágtatott a környékről, mintha a szappangyárnak soha hirét sem hallotta volna, s mire a rendőr oda ért, már valahol messze téreken az aratók dalában gyönyörködött. A rend érdemes őre mit tehetett egyebet, mint kötelességszerűen bejegyezte a noteszébe, hogy „a Kossuth Lajos utca a panaszlott időben füsttelen állapotban levőnek találtatott". Ami azonban éppen nem jelenti azt, hogy pardont kapjon a gyár. Csak azt, hogy a füst tényleg bűnösnek érezvén magát, ezúttal sikeresen megszökött a tanúságtétel elől. Nikpál, A török Vörös Félhold képeslevelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház). Mementó. I. Tudom, hogy varrnak értem gyászruhát, Könnyet is sírnak koporsóm fölött. És mondanak majd ékes dikciót: „Szegény fiu! Korán elköltözött". A szemfedőmre virág is kerül, Koszorút kötnek gyöngéd kis kezek. Ki is kísérnek ünnepélyesen És aztán ? . . . aztán — elfelejtenek. II. Mikor befektettek a halottas ágyba: Borítsátok testem falusi virágba. Mikor a nagy éjjel álmodásba ringat: Húzzátok meg otthon a harangjainkat. Hegyen át, völgyön át messze útra kelnek. Könnyebb lesz a válás kondulásuk mellett. Szívükből, igazán mások úgy se' sírnak: . . . Húzzátok meg otthon a harangjainkat! . . . III. Betűzvén fejfám összerótt írását, — Melyen falusi piktor remekelt — Elmondják majd a földi élet sorját: Egykor e szív is érzett, remegett. Sopánkodnak, hogy nagyra tört a lelke! S a hir, dicsőség, fény im, elrepült! Csak azt nem mondják: boldogan pihenhet, Sugárral együtt — könny is elmerült . .. Bakó Béla. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Mészáros Károly polgármester f. hó 5-én Budapestre utazott a városok . kongresszusának bizottsági ülésére. — Dr. Antal Géza a képviselőházban. Hogy városunk orsz. képviselője mily előkelő helyet foglal el parlamentünkben és a kormány férfiai is mennyire értékelik őt, mutatja az, hogy a most folyó parlamenti tárgyalásokon, f. hó 4-én és 6-án, két igen fontos pénzügyi kormányjavaslatban ő volt az előadó. Julius 4-én a közszolgálati alkalmazottak újabbi háborús segélyéről szóló törvényjavaslatot adta elő, nagy melegséggel a tisztviselők iránt és nagy szakértelemmel a javaslat pénzügyi oldalát tekintve. Julius 6-án a hadi nyereségadóról szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslatot ismertette és mint előadó védelmezte a parlamentben. E beszédében is csillogtatta hatalmas tehetségét. Városunk valóban büszke lehet képviselőjére. — Előléptetés ezredorvossá. Dr. Domonkos Géza népfölkelő főorvost, ki a háború kezdete óta a harctéren teljesít szolgálatot, kiváló érdemei elismeréséül ezredorvossá léptették elő. — A katonai emlékmű bizottsága a mult héten ülést tartott Gyurátz Ferenc püspök elnöklete alatt. A bizottság elhatározta, hogy a szobor-alap javára gyűjtést rendez, a gyűjtőbizottság elnökségére Harmos Zoltánt kérte fel. Az első adomány a héten már meg is érkezett Billitz Ferenc 200 koronás jegyzésével. — Katonai kitüntetések. Billitz Henrik főszámvivőt, a helybeli Billitz Ferenc és Fiai cég tagját, aki jelenleg az olasz harctéren teljesít katonai szolgálatot, őfelsége a király a vitézségi érem szalagjával díszített koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Ugyanezt a kitüntetést kapta Stern József főszámvivő, a polgári életben Szóld Manó uradalmi intézője is. — Közélelmezési bizottsági gyűlés. E hét szerdáján szükebbkörü élelmezési bizottságunk foglalkozott Horváth István azon kérvényével, amely szerint a város részére felr ajánlott sertések árának 350 K-ról 5 K-ra felemelését kéri kilogrammonként. A bizottság a kért új árat okainál fogva elfogadásra ajánlja, azonban azzal a kikötéssel, hogy köteles havonta 110 drb., legalább 150 kg. súlyú I. rendű sertést a városi husszékek számára leöletni. Szerintünk is ez helyes álláspont és javaslat. Azonban a sertések levágásakor szigorúan kell ellenőrizni, hogy megvan-e a kivánt súly és a kivánt minőség. Mert ez nincs meg többször a városi sertéshúsnál. J