Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-04-17 / 16. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KÓKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városi tisztújítás. A városi közigazgatás lázas munkájába alig hoz nyugvópontot a jövö heti tisztújítás, mely erős munkában találja a tisztikart. Szinte alig van idejük hivatalnokainknak arra, hogy félbeszakítsák szorgos munkájukat s ünneplő ruhát öltsenek az eskü elmondására: esküszöm, hogy hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. A csütörtöki ülés sima lefolyású lesz. Ellenjelöltek nincsenek, szavazásokra nem kerül a sor s a máskor jelentős mozzanat ezúttal puszta formalitássá törpül el. A bevonulások folytán megapadt számú tisztikar végzi az óriási mértékben megszaporodott munkát, melyet a közigazgatás minden ágára és közegére a háborús állapot zúdít. A katonai ügyosztálynak felelősségteljes nagy munkáján kivül köz-élelmezésünk és a háborúval járó járványos betegségek által fenyegetett közegészségügyünk gondozása az, ami legnagyobb mértékben próbára teszi tisztikarunkat. Csupa olyan ügyek ezek, amelyeknél nem aktaelintézésben merül ki a jó közigazgatás feladata, hanem a polgárság szükségleteinek, bajainak felderítésében s az ezek orvoslására szükséges lépések gyors és erélyes megtételében. Városunk polgármesterére bárul e teendők irányítása, sőt nagyrészben azok végrehajtása is. Hivatali helyiségében kora reggeltől késő délutánig egyik emb^r a másik kezébe adja a kilincset s jóformán minden idejét leköti a közélelmezés biztosításának ezernyi kérdése. Ebben a minden praecedens nélkül reánk szakadt nehéz helyzetben fokozott szükség van előrelátó, tapintatos és erélyes vezetésre s ha e vezetést a tisztújító közgyűlés bizalma immár negyedszer fogja Mészáros Károly kezére bizni, akkor ez nemcsak elismerése és megjutalmazása az ő 32 éves kiváló szolgálatainak, de egyúttal annak dokumentálása is, hogy a mai súlyos helyzetből való kibontakozás nagy munkájában bizalommal számít ezentúl is az ő kipróbált képességeire és bőséges tapasztalataira. Hasonló várakozás kifejezése lesz a csütörtöki egyhangú választás a többi tisztviselők iránt is, kiktől a polgárság minden jogos érdekének lelkiismeretes és szeretetteljes felkarolását kéri és várja a képviselőtestület bizalma. A háború számlájára kell Írnunk azt, hogy a tisztújítás csak részleges lesz. Több állás betöltését el kellett halasztani a miatt, mert tisztviselőink egy része katonai szolgálatot teljesít. A város egész polgárságának tisztelete és szeretete fordul a hadbavonultak felé s ha egyelőre velünk szemben el kell halasztani bizalmunk nyilvánítását, erősen él bennünk a remény, hogy e halasztás minél rövidebb időre terjed s mihamarább megjön az alkalom, hogy a harctérről visszaérkező tisztviselők iránt is elismeréssel adózzék a város. Iparosok és kereskedők segélyezése. A háború förgetege sok iparos és kereskedő kezéből kisodorta a megélhetés eszközeit. Iparosok, akik a béke idején virágzó műhelyeikről voltak ismeretesek, kereskedők, akik üzletük forgalma után tisztességesen fenntartották családjaikat, teljesítették honpolgári kötelességeiket, most a nyomor szélén állanak s kétségbe esve tekintenek a jövő elé. Az ipari jogról való tömeges lemondások, a bezárt üzletek hangosan hirdetik, hogy a háború gazdasági téren sehol nem okozott olyan pusztítást, mint az iparosok és kereskedők körében. A társadalomnak ez a két érdemes osztálya, amely szorgalmas munkásságával hangyamódra gyarapította az ország vagyonát, tétlenségre van kárhoztatva, s kénytelen — ha oly szerencsés, hogy rendelkezik felette — évek becsületes munkásságának összekuporgatott filléreit előszedegetni, hogy az éhinség rémét elűzze háza tájékáról. A városi nép, különösen a minden fix-jövödelem nélkül álló iparos- és kereskedő-osztály a békés időkben is nehéz harcot folytatott az élettel, de a háború gazdasági válsága egész erejével ő rajta gázol keresztül. Nem akarunk most összehasonlításokat tenni ebben a tekintetben falu és város között, csak megállapítani óhajtottuk az elvitázhatatlan tényt, hogy a háború igen mély sebeket vágott az iparos- és kereskedő-osztályon. De ugyanekkor elismeréssel kell meg! emlékeznünk a magyar kormányról, hogy sok oldalról igénybe vett országos gondjai mellett figyelemmel kisérte az iparosok és kereskedők helyzetét s felismerte a nehézségeket, amelyekkel most azok önhibájukon kivül megküzdeni kénytelenek. Igaz, hogy a szomorú helyzetnek felismerésében segítségére volt az a sajnálatos körülmény is, hogy az állampénztár az iparosok és kereskedők adójában nagy hézagokat mutatott, a két osztály pusztulásával megszűnvén sok adó-alany, de ez a kormány jóakaratú érdeklődésének értékéből nem von le semmit, legfeljebb támogatja azt. Ám ha elismeréssel honoráltuk a kormány érdeklődését az iparos- és kereskedő-osztály sorsa iránt, most hálával kell megörökítenünk, hogy segítségükre is jő, mintegy viszonozni akarván azokat a fontos államfenntartó szolgálatokat, melyeket ez a két osztály csüggedetlen munkásságával a hazának teljesített. Amint ugyanis a kormány előtt az iparosok és kereskedők válságos helyzete tisztán állott, azonnal megtette az intézkedéseket anyagi segélyezésük iránt. Az iparkamarák útján összeiratta az ország területén levő segélyre szorulók névjegyzékét, a segélyezés fedezetéről pedig akkép gondoskodott, hogy külön erre a célra megadóztatta a gazdagok 20.000 koronán felüli évi jövödelmét, gyakorlatilag megvalósítván azt a szép elvet, hogy az erősek támogassák a gyengéket. A segélyezendők közé felvétette nemcsak az üzleti forgalmukban megkárosodott iparosokat és kereskedőket, hanem a hadban levő iparosok és kereskedők nyomorgó családtagjait, valam int azokat az alkalmazottakat is, akik ennél a két foglalkozási ágnál elvesztették munkaalkalmaikat. A segélyezés — mint az lapunk hírrovatában olvasható — legközelebb kezdetét veszi. A segélyezés egyelőre három hónapra ter jed, személyenként, illetve családonként havi 10 koronával. A nagy szükséghez képest a megállapított segély meglehetősen kevés. Jóval nagyobb öszszegre volna szükség, hogy a bajokat orvosolni lehetne, ámde el kell ismernünk, hogy a nyomor enyhítéséhez valamennyire ez is hozzájárul. De mi ebben az esetben nem annyira a segélyezés mérvét tekintjük, mint inkább a súlyt arra a jóindulatra helyezzük, amely a kormány részéről az iparosokkal és kereskedőkkel szemben megnyilvánult. A kormány, amely eddig csak a megterheltetést éreztette ezekkel az osztályokkal, végre kiterjesztette gondoskodását reájuk is. Belátta, hogy ennek a két osztálynak pusztulása nem lehet közömbös állami szempontból, s megmentését tőle telhetőleg igyekszik előmozdítani. Ez a gondoskodás, ez a jóakarat reményt nyújt arra, hogy a — hisszük, nem sokára elkövetkező — béke idejében is az eddig tapasztaltnál jobban méltányolja a kormányhatalom azt a nagy nemzetgazdasági erőt, amelyet az iparos- és kereskedő-osztály képvisel, s azt az óriási áldozatot, melyet tőle a háború követelt. Németországot is ipara, kereskedelme tette hatalmassá, a földmivelés mellett ez fogja előbbre vinni, naggyá, gazdaggá tenni Magyarországot is. Ha a jövőben ez az elv irányítja politikai életünket, ha a kormányhatalom —- mint azt most tette — tovább is érdeklődéssel viseltetik az iparos- és kereskedő-osztály sorsa iránt,, s jobblétét, anyagi megerősödését elősegíti, istápolja, akkor a magyar iparra és kereskedelemre a rossz napok után egy szebb, egy boldogabb jövendő hajnala derül. Nánik Pál. Használjunk hadisegély-postabélyeget! Steinberger M. utóda Benedek Oszkár férjem hadban léte alatt is elfogadok és elkészíttetek szakképzett segéddel óra- és ékszerjavítási és Yésési munkákat. • I^enedek Oszkár-né.