Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-04-17 / 16. szám

HETI ÚJDONSÁGOK. — Tisztújítás. Dr. Véghely Kálmán alispán, az április 22-re kitűzött tisztujítószék megtartá­sára már szerdán Pápára érkezik s még e napon megtartja ülését a kijelölő választmány, mely­nek tagjai az alispán elnöklete alatt Galamb József, Kende Ádám dr., Saáry Lajos és Stein­berger Lipót. A betöltendő állásokra a kitűzött határidőben csak az eddigi tisztviselők pályáztak, csak a városi tanácsosi állásra érkezett — a pályázati határidő eltelte után — egy idegen pályázat, mely ennél fogva nem is lesz figyelembe vehető. — Városi közgyűlés. A tisztújító köz­gyűlésen kivül még egy városi közgyűlés lesz a héten április 20-án délután 4 órakor, mely­nek tárgysorozatán a következő ügyek fordulnak elő : 1. Városi tanács javaslatot terjeszt elő a városi képviselőtestület bizottságának megala­kítása érdemében. 2. Tánczos Antal pápai lakos lakbérleti szerződését a városi tanács bemutatja. 3. Néhai Wolmuth János alapítványára vonat­kozó alapító-levelet a tiszti főügyész bemutatja. 4. Néhai Berecz János alapítványáról szóló alapító levél. — Eljegyzés. Városunk egyik előkelő családjának örömét jelenti az a hir, hogy Kiss Elemér, a kecskeméti gazdasági egyesület tit­kára, tartalékos huszárzászlós a mult héten tartotta eljegyzését Grasselly Etukával. A vő­legény — Kis József ref. esperes fia — a harc­térről rövid szabadságra jött haza eljegyzésé­nek megtartására. — A közélelmezési bizottság április 13-án tartott ülésében Fischer Gyula azt az indítványt tette, hogy a város által beszerzett élelmiszerek elárusítása ne a város-majorban, hanem a piacon történjék. Ugyanő ajánlotta azt is, hogy a város kőszenet is szerezzen be a közönség részére való elárusítás céljából, Dr. Fehér Dezső behatóan ismertette azt a nagyszabású tevékenységet, amelyet a közélelme­zési iroda a lisztutalványozási rendszer beveze­tése körül kifejtett s az első hét eredményei kétségtelenül igazolják azt, hogy az iroda számításai alaposak. Feltétlenül szükséges azon­ban, hogy a közönség a legszigorúbban betartsa a lisztkeverésre vonatkozólag előirt szabályokat. A bizottság elhatározta, hogy a lisztkereskedők­nek a malmokban eredetileg gabona alakjában, majd megőrlött állapotban ismét rekvirált készle­teit feloldatja és az itteni közfogyasztás céljaira áruba bocsátja. — Auguszta főhercegasszony és az orvos felesége. E cimen irja le a Világ április 15-iki száma a hadegészségügyi kiállítás meg­nyitásának egy érdekes és bájos epizódját, mely minket, pápaiakat, azért érdekel, mert városunk jeles szülöttjéről: dr. Fischer Ernő or­szágos hirü sebészről szól: „A hadegészségügyi kiállításon történt. Auguszta főhercegnő a vörös­keresztes ápolónők sötétkék köntösében, fején az aranyszegélyes fátyollal, háromezer főnyi közönség sorfala között haladt fel az ország­háza gálalépcsőjén, a kupolaterem felé. A miniszterelnök fogadja, közéletünk férfiai, a magyar társadalom dámái kísérik. A főhercegnő végighallgatja a megnyitóbeszédet, aztán meg­kezdi sétáját a csarnokokon át. A sebészeti kiállítás egyik helyiségében ezalatt szívszorongva várja Auguszta közeledését egy fiatalasszony, egyik kiváló modern sebészünk és Röntgenezőnk felesége. Alig néhány hónapos asszony volt, mikor a háború első hetében tábori orvosi szolgálatra hivták be az urát. Azóta már a gólya is ellátogatott az asszonykához, de a házas­társak nem láthatták egymást. A férj, aki a montenegrói határon állomásozik, egyetlen napi szabadságot sem kaphatott. A fiatal tudóst nem­csak a vágy gyötri családja után. Még jobban szenved ambíciója, a minden igazán hivatott orvosban felbuzduló forró akarat, hogy legjobb tudásával segítsen, ha szükség van rá. Itt Buda­pesten üresen áll jól felszerelt Röntgen-labora­tóriuma, ahol annyi hasznos szolgálatot tehetne sebesültjeinknek. Itt vannak saját találmányú gépei ós műszerei, miket városi jól felszerelt kórházakban használnak, mig az ő értékes tudása nem bontakozhatik ki az első segélyt nyújtó tábori kórház primitívebb berendezésé­ben. De nincs is anyaga, melyen érvényesít­hetné sebészi készségét. Ott, ahol ő van, tüzér­ségi csetepatékban legfeljebb a mi golyóink érnek célt odaát. Mindez álmatlan éjjeleken nagyon bántotta a fiatalasszony szivét. Végre elhatározta, hogy nyolchónapos türelem ós reménykedés után megpróbál valamit, ami cél­hoz vezet. Elfogódva, de mégis bizakodón várja a másik asszonyt, a nagyhatalmút. Kezében leve­let tart. Férjének kiállított gépei, tanulmányai, felvételei előtt, melyek elrendezését szerető gonddal ő maga ügyelte fel, akarja átadni irását a főhercegnőnek. A főhercegnő jön kíséretével. Megáll itt is, ott is, hol ez, hol amaz kapja el figyel­mét. Ez a környezet nem idegen előtte, tudjuk, hogy nagy odaadással illeszkedik bele mint ápoló­nő az operációs termek keretébe. Most megáll egy Röntgen-kép előtt. Érdeklődik, hogy ki készítette a felvételt és a kisérő főrendező a harctéren lévő fiatal tudós nevét adja meg válaszul. Ekkor előlép az asszony : „Én vagyok a felesége", mondja elpirulva és remegő hangon. A királyi hercegnő felfigyel a név hallatára, ismételgeti, aztán mosolyogva bólint az orvos felesége felé és így szól: „Hiszen ezt a nevet ismerem. Sok szép kötést, ügyes munkát láttam ettől az orvostól a kórházban, ahol kötözni tanultam. A talál­mányaira is emlékszem. Ugy-e csonttöréseknél alkalmazható gépei vannak?". És a főhercegnő részletesen mond néhány jellemző szót a fiatal orvos találmányairól. „Nahát — mondja — adja ide azt az irást, amit át akart nekem nyújtani.. . Most olvassam el, itt, azonnal? 8. Átveszi az irást és nyájasan, biztatóan mondja : „Jól van hát, majd otthon!". Aztán folytatja ulját és a küszöbről még mosolyogva visszaint az orvos felesége felé." — Lelkészbeiktatás. A Takácsira meg­hívás utján megválasztott Győry János ref. lelkészt e hó 11-én iktatta be hivatalába Kis József esperes. Az istenitiszteleten nemcsak a gyülekezetbeliek, de vidékiek is igen nagy számmal vettek részt és gyönyörködve hallgat­ták a kellemes előadásu szónok tartalmas be­köszöntő beszédét. — iparosok és kereskedők segélyezése. Hirt adtunk már róla, hogy a kormány az iparkamarák közvetítésével segélyezni szándé­kozik azokat az iparosokat és kereskedőket, azokat az ipari- és kereskedelmi alkalmazot­takat, akiket a háború exisztenciájukban táma­dott meg, valamint azokat az iparos- ós keres­kedő-családokat, melyek a családfő hadba ­vonulása folytán nyomorba jutottak. A győri kereskedelmi és iparkamara felszólította az ipartestületet és a Lloydot, hogy ezeknek név­jegyzékét állítsák össze s hozzá terjesszék fel. Ami megtörténvén, Szendrödi Mór, az ipar­kamara fáradhatatlan titkára csütörtökön Pápára érkezett, s a segélyezés végleges megállapítása tárgyában értekezletre hivatta össze az ipartes­tület és a Lloyd elöljáróságát. A Legény Ferenc elnöklete alatt lefolyt értekezleten 81 helybeli iparos- és kereskedő-osztályhoz tartozó egyén segélyezését határozták el, s figyelemmel voltak a később segélyezésre szorulhatókra is. A segélyezés céljaira a kormány a győri kamara területére 10.000 korona összeget utalt ki. Ebből Pápa városára 3000 korona jut. A segé­lyezés egyelőre három hónapon át — március­tól májusig — tart, s a segélyezettek havon­ként 10 korona segélyt fognak kapni. A segé­lyezés a napokban kezdetét veszi. — Az érte­kezlet bezárása előtt Böhrn Samu jelentkezett szólásra, s az ipartestület ós Lloyd nevében szép szavakban fejezte ki köszönetét az ipar­kamara iránt azért a gyors ós körültekintő el­járásért, melyet a segélyezés humánus és haza­fias munkájánál kifejtett. — Költözködő takarékpénztár. A Pápa városi és vidéki Takarékpénztár a héten köl­tözik át a városháza mellett, Fő-utca 9. szám alatt levő székházába. Az intézet helyiségei az újonnan átalakított épületnek emeletén lesznek. A szép épület díszére szolgál a Fő-utcának. — Iskolafelügyelök. Az elemi iskolák VI. osztálybeli tanulóinak évzáró vizsgálatát iskola­felügyelők ellenőrzik. Veszprémvármegyében: Dr. Vértesy Gyula kir. tanfelügyelő, Göndör Ferenc és dr. Pólya Sándor kir. s.-tanfelügyelők, Papp Sándor nyug. kir. tanfelügyelő ós Csomasz Gyula nyug. tanító, szentkirályszabadjai ref. lelkész vesznek részt a VI. osztálybeliek vizs* gálatain. — Hősi halál. Szomorú, s széles körben mély részvétet keltő hir érkezett a kárpáti harctérről. Fiatalabb iparos-generációnk tehet­séges és rokonszenves tagja, Bolla János kőmives­mester, aki mint honvéd tartalékos szakasz­vezető teljesített katonai szolgálatot, mult hó 30-án a kárpáti harctéren hősi halált halt. Egy shrapnell oltotta ki szép reményekre jogosító fiatal életét, — igaz bánatára sok ismerősé­nek, tisztelőinek, s kimondhatatlan fájdalmára családjának, melyben szerető feleség, négy kis árva és a jó édes anya siratja egyedüli támaszát. Az elhunyt hős a kárpáti fensikon ásott közös sírban alussza örök álmát, álmodván a szabad hazáról, melyért életét áldozta. — Egyházmegyei bírósági ülés. Jakab István volt rédei ref. lelkész, aki olyan sok dolgot adott az egyházi és világi bíróságoknak, s akit az egyházkerület lelkészi állásától végleg megfosztott, perujitási kérvényt adott be a pápai református egyházmegye elnökségéhez, A kó­relmet az egyházmegye időszaki tanácsa Kis József esperes és Barthalos István egyház­megyei gondnok elnöklete alatt e hó 15-ón tárgyalta. Az előadói tisztet Baranyay Zzigmond tanácsbiró töltötte be. A harctéren levő ügyészt dr. Csomasz Béla veszprémi ügyvéd, a veszprémi egyházmegye ügyésze helyettesítette. A bíróság a perújítási kérelemnek helyt adott, mert két olyan ügyben, amiket az alapperben eljáró biróság köztörvénybe ütközőknek minősített, az illetékes polgári bíróságok fölmentő Ítéletet hoztak. A harmadik ilyen természetű vétséget pedig egyszerű becsületsértésnek minősítették rágalmazás helyett. A most hozott Ítélet az egyházkerületi biróság fent említett Ítéletét, mellyel Jakab Istvánt lelkészi állásától végleg megfosztotta, hatályon kivül helyezte és Jakab Istvánt azon helyről való elmozdításra, és a költségek viselésére Ítélte. Az egyházmegyei biróság első ízben is így itélt. Az Ítélet ellen úgy az ügyész, mint Jakab István, aki dr. Baranyay Ferenc védőügyvéddel vett részt a tárgyaláson, fellebbezést jelentett be. — Meghalt egy fiatal leány. Csányi Gizella, Csányi János honvéd huszár őrmester leánya, e hó 15-én életének 17. évében elhunyt. Ma, szombaton délután 5 órakor temetik. Virágok nyillanak — virágok hullanak. — A polgár-őrség és az Alsóváros. A polgár-őrség tagjai között — tudvalevőleg — a legkisebb arányszámmal vannak képviselve az alsóvárosiak. Ez a városrész a legnagyobb, a legnépesebb, s feltűnő, hogy polgárai között alig akad egynéhány, aki kötelezettnek érezte volna magát arra, hogy a város őrzésének munkájából kivegye a maga részét. E miatt a polgár-őrség tagjai körében szemrehányások hallatszanak — valljuk meg: nem is jogosulatla­nul — az alsóvárosiak ellen, sőt többen hangoz­tatják azt is, hogy az Alsóvárosban nem telje­sítenek szolgálatot. Ezek azzal érvelnek, hogy ha az Alsóváros polgárait —- tisztelet a kivéte­leknek — még a mai válságos időkben sem hatotta át a közérdek mindeneken felül álló szeretete, akkor nem érdemlik meg, hogy va­gyonuk felett más városrószbeliek őrködjenek. Látszólag van ebben a felfogásban valami igaz­ság, de mégis nagyon helytelen és káros dolog volna, ha az ilyen gondolkodás a polgár-őrség tagjai körében elterjedne, mert hisz akkor éppen abba a hibába esnének, amiért az Alsóvárost büntetni akarnák, t. i. az önzés hibájába — megtoldva a boszuállással. Mind a kettő pedig ellenkezik a polgár-őrség esküjével, az igazsá­gossággal. Mert ha az Alsóvárost őrizetlen ül hagynák, talán éppen azok szenvednének miatta, akik polgár-őrök nemük, koruk, vagy egészségi állapotuk miatt úgy sem lehetnének. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a polgár-őrség feladatának magaslatán áll, s önzetlen buzgó­sággal igyekezik betölteni hivatását, épen azért tartottuk szükségesnek megróni nyilvánosan egye­sek helytelen gondolkodását, amely ha mélyebb gyökeret verhetne, magát az üdvös intézményt diszkreditálhatná. — Gépészek felmentése. A honvédelmi miniszter a közélelmezés biztosíthatása céljá­ból a gazdasági gépészek felmentése felől úgy intézkedett, hogy a közönséges munkásokkal nem helyettesíthető, népfölkelésre kötelezett vizsgázott gépészek feltétlen szükségesség ese­tén, amennyiben behíva nincsenek, a nópföl­kelési tényleges szolgálat alól felmenthetők.

Next

/
Thumbnails
Contents