Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-03-06 / 10. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KŐEÖ8 ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A hadisegély. Nagyon komoly dologról van szó, nincs kedvünk tréfálkozni. Mégis, mert találóan jellemző, egy aktuális anekdotával kezdjük: — Mikor lesz vége a háborúnak, tekintetös uram ? kérdi a béresasszony. — Ki tudná azt, Zsófi! — Óh, csak sokáig tartana . . . merthogy csak addig kapjuk a „hadcsekély*. Rádupláz erre a szomszédasszony : ^ — Biz úgy. Bár az én uramat is elvitték volna. De így nekünk dolgoznunk muszáj. Ez az adoma, — mely nem mondvacsinált, hanem történeti, mert más-más változatban majdnem minden községben csakugyan megtörtént, — azt a szomorú tapasztalatot igazolja, hogy egyesek erkölcsi érzületére olykor a jótékonyság inkább ártalmas, semmint hasznos. A jobblét némelyeket restté, tunyává, dologtalanná tesz. Ez pedig a mai zord, komoly időkben országos veszedelem. Mert mig a gazdasági erő javarésze a Kárpátokban, vagy az Alduna ós Száva partján védelmezi a haza határait s közvetve a saját otthonát, saját tűzhelyét is, addig az itthonmaradottak a tűzhely körül ölbetett kézzel, ingyen jólétet élveznek az állam segítségéből. Olyan jólétet, aminőben azelőtt a kenyérkeresőjük és a saját kezemunkája után soha részük nem volt s aminőt némelyek maguknak úgyszólván még álmukban sem mertek volna hét hónappal ezelőtt reményleni. Félhavonként pontosan megkapják a család itthonmaradt minden tagja után kiutalt hadisegélyt, ha nincs saját házuk, ha zsellérkép laknak, még házbérre valót is kapnak, hát így nagyon sok esetben, egyszerűen megrántják a vállukat: Készpénzből élünk. Minek dolgoznánk? A sült galamb úgyis a szájunkba repül. Már pedig az ország üdve, a háború sorsa attól is függ, hogy az itthonmaradtaknak és a hadbavonultaknak legyen mit enniök, s majdan legyen mit eladniok, pénzzé tenniök. Magyarország földmivelő állam. Ha nem vetünk, nem aratunk. Itt egy talpalatnyi földnek nem szabad munkálatlanul, heveretlenül maradnia ! Kik végezzék el az idén a tavaszi és nyári, mezei és kerti s minden más gazdasági munkát ? Csakis az itthonmaradottak. Mégpedig öregek, fiatalok, emberek, asszonyok, lányok, gyermekek egyaránt, összefogva lelkesen s mindig arra gondolva, hogy nemcsak önmagukért, hanem egyúttal a hazáért és hadbavonult szeretetteikórt is dolgoznak. így volt ez a balkáni háború idején az ottlakó népeknél is. Soha gazdagabb termésük nem volt, mint éppen a háború utáni nyáron. Pedig ott csupa asszony, meg gyereknép végezte az összes gazdasági munkát, mert ott még a 60 esztendős embereket is behívták. Hát így kell, hogy legyen nálunk is. Az itthonmaradottak tartsák szent kötelességüknek, hogy dolgozzanak. „Aki nem dolgozik, ne is egyék" — mondja a Szentirás. Pedig sajnos, szavahihető gazdák beszélik, hogy már az őszi munkák idején is meglátszott egyeseken a hadisegély tunyító, káros hatása. Hát ezen valahogyan segíteni kell. Akik a néphez legközelebb állanak — tanító, lelkész, jegyző urak — oktassák ki, világosítsák fel a népet, a hatóságok meg kényszerítsék, hogy aki munkabíró s eddigi életviszonyaiban úgyis mindig a földmivelő osztályhoz tartozott, az idén mindannak kettőzött erővel kell dolgoznia. Mennyire komoly a dolog, mutatja az is, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel. Tisza István gróf miniszterelnök leiratot intézett a főispánokhoz, hogy a törvényhatóságok tisztviselőivel ós társadalmi úton is minden lehetőt elkövessenek a nemzeti veszedelmet képező dologkerülós orvoslására. Valóban csak dicséret illeti a kormányt emez intézkedéséért. Meg kell értetni mindenkivel, hogy a törvény (1914. 45. t.-c. 7. §.) világos értelmezése szerint a munkabíró, de dologtalan családtagtól az államsegély megvonható. Nodehát erre ne kerüljön a sor, csak azt kívánjuk, hogy aki bir, az dolgozzék, ne húzódozzék, ha munkába hívják. Hiszen csak magának ós családjának használ vele, mert keres is s azonfölül a hadisególyt is kapja. Tehát még meg is takaríthat belőle. így lesz csak üdvös a hadisegély. Máskép kár, rontás és sárbadobott pénz. Rendkívüli közgyűlés. A közélelmezés kérdéséhez. Hétfőn volt az új kép^sdlőtestület első érdemleges gyűlése, melynek lefolyása olyan volt, hogy nem táplálhatjuk a legjobb reményeket az új képviselőtestület működése iránt. Mikor a haza nagy veszedelmében országszerte, sőt világszerte látjuk a pártellentétek elsimulását, az ellennézetüeknek egy táborba sorakozását, akkor a mi közgyűlésünknek kirívó, sőt bántó jelensége volt az az éles hang, amellyel a különböző felfogásúak egymásra támadtak. De nem annyira a felszólalások, mint a bizalmatlanságot, sőt gyűlölséget szító, gyanúsító közbeszólások tették sokszor izzóvá az ülés levegőjét. Annál szomorúbb jelenség ez, mert egy oly kérdés feletti vitában mutatkozott, melynek miként való megoldására alig volt eltérés a gyűlés tagjai között: a névszerinti szavazás teljesen egyhangú határozatot eredményezett. A gyűlés lefolyásáról egyébként a következőkben számolunk be : A városháza nagytermét szinte zsúfolásig megtöltötték a nagy számban megjelent képviselők, midőn Lampérth Lajos h. polgármester az ülést megnyitotta g a jegyzőkönyv hitelesítésére Becsey Ferenc, Kohn Miksa Mihály, dr. Scheiber Jenő, Teli Anasztáz és Wittman Ignác képviselőket kérte fel. Napirend előtt Hajnóczky Béla az iránt interpellált, hogy érvényben van-e az a tilalom, hogy a süteményeket frissen sütve, vagyis 24 órán belül nem szabad forgalomba hozni és hogy fehér kenyeret nem szabad sütni. Az elnök közölte, hogy e tilalmak egyelőre még nem léptek életbe s erről a pékek már a mai napon értesítve is lesznek. Muli József sürgeti, hogy a város által árusított hal a szegényebb néposztály számára is hozzáférhetővé tétessék, s hogy a baromfiaknak a vámoknál való összevásárlása — mielőtt azok a piacra juthatnának — megtiltassék. A rendőrkapitány mindkét interpellációra megnyugtatólag felelt. Végül Halász Mihály intézett kérdést a gazdák kukoricakészletének a napokban történt összeírásáról, s ő is megnyugvással vette tudomásul, hogy csak a feleslegek vétetnek azokból igénybe a katonaság által. A türelmetlenül hallgatott interpellációk után áttértek a napirendre. Csoknyay Károly főjegyző ismertette az állandó választmány javaslatát, megtoldva a tanácsnak azzal az indítványával, hogy a város rendelkezésére bocsátandó gabona-, illetve lisztkészletnek a közönséghez való eljuttatása és felosztása egy tizenkét tagu bizottságra bizassék. Jelentette azt is, hogy a Budapesten tartózkodó polgármestertől érkezett értesítés szerint már a napokban megkezdődik a rekvirálás s az ezzel megbízott Hitelbank már az iratokat mégis küldötte. Elsőnek Koritschoner József szólalt fel, aki visszautasította azt a vádat, mintha a kereskedők a náluk összeirott készletek fenntartására adott becsületszavukat megszegték volna s kijelenti, hogy azokból a készletekből, melyeket a város szükségletének fedezetére a kereskedők bejelentettek, egy kereskedő kivételével senki el nem szállított. Tényleg előfordult egy eset, hogy olyan rozslisztet, amelyet a pápai lakosság egyáltalában nem fogyaszt s amelyet Pápán egyáltalán eladni nem lehet, a városból kiszállítottak, de ez nem is volt benn az összeirott készletekben. Indítványozza, hogy az ilyen barna lisztek a kiviteli tilalom alól mentessenek fel. Dr. Kende Ádám az állandó választmány javaslatát egész terjedelmében elfogadja, de azt ajánlja a tanáccsal szemben, hogy a készletek feletti intézkedés az állandó választmányra bizassék, amely magát szakértőkkel egészítse ki. Intézkedéseket követel az egyéb élelmiszerek biztosítására is. Oyurátz Ferenc a barna liszt kiszállítását megengedhetőnek tartja, mert ezt a mi lakosságunk nem kedveli. A fenyegető inség főokát abban látja, hogy a gazdák visszatartják gabonáikat, még jobb árakat várva, de így volt ez a régi háborúk idején is s egykoron József császár is kénytelen volt kényszerintézkedéseket fo ganatosítani a közélelmezés biztosítására. Fontosnak tartja azt is, hogy szigorú intézkedések történjenek aziránt is, hogy kellő munkaerő hiányában szántóföldjeink megmunkálatlanul és bevetetlenül ne maradjanak. Szükséges az összes munkaképes emberek összeírása. Dr. Antal Géza konstatálja, hogy a rendkívüli közgyűlés összehívása szükséges és sürgős volt, mert a várost az a veszély fenyegette, hogy gabona- vagy lisztkészlete elfogy. Helyes volt tehát az országos bizottsághoz fordulni gabonáért s ha ettől megkapják a szükséges készletet, ő is azt tartaná legcélszerűbbnek, ha az intézkedési jog efelett az állandó választmányra bízatnék. Ennek kell a megszavazandó 100.000 K-át is rendelkezésére bocsátani. A kiszállítási tilalmat mindaddig fenn kell tartani, mig a rekvirált gabona ide nem érkezik. Dr. Lövy László az előállott kényszerTavaszi kosztüm, blúz- és pongyola-kelme újdonságainkat Alapítási év: 1848. igen tisztelt vevőink szíves íi^yelmébe ajánljuk. Alapítási év: 1848. == JKRAUSZ és KÖREIM divatnagyáruháza. =