Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-03-06 / 10. szám

helyzetért kormányzatunk agrárius irányzatát hibáztatja. Nem tartja helyesnek a kiviteli tilalmat, különösen a kicsinyben való kivitel eltiltását helyteleníti. Intézkednünk kell az iránt is, hogy elég tűzifa és szén kerüljön a városba. Győri Gyula Szeged város példájára utal, hol egy malomtulajdonos ingyen vállalta a város által a közélelmezés biztosítására szerzett gabonának megőrlését s követendő példa gyanánt állítja ezt a pápai pénzintézetek elé. Szóvá teszi a lisztkereskedök eljárását, 8kik a városból kiszállítottak lisztet azon készletekből, amelyek a kormánytól kért gabonamennyiséggel fedezhetik csak a város szükségletét. Hibáztatja a polgármestert és a tanácsot intézkedéseik késedelmességéért s kérdezi, hogy miért nem büntették meg azokat, kik a maximális áron felül vettek gabonát. (Krausz József N. közbeszól: Nincs annyi börtön az országban, ahova minden ilyen bűnös bezárható volna.) Ha a rendkívüli közgyűlés összehívását nem kérték volna, úgy máig sem történt volna semmi ez ügyben. Harmos Zoltán a kiküldendő bizottságot teljhatalommal kívánja felruházni az élelmezés minden kérdésének megoldását célzó teendőkre. Dr. Lakos Béla szerint nem a kereskedők a bűnösök elsősorban, hanem a hatóság, amely elnézte visszaélésüket. Mikor a rendőrkapitány büntetni akarta a kereskedőket a maximális áron felüli vásárlásért, akkor a polgármester interveniált érdekükben s ezért nem lettek megbüntetve. Indítványozza, hogy vizsgálat indíttassék a városi tanács ellen. Sarudy György élesen kikel az Angliából importált szabadelvüség ellen, melynek egyik megnyilvánulása abban áll, hogy a kereskedő annyiért adja áruját, amennyiért neki tetszik. Ez az eljárás éppen úgy elitélendő, mint Angliának a hadviselés körül tapasztalt egyéb ténykedései, a semleges lobogó jogosulatlan használata stb. A közélelmezés biztosítására nem elég 100.000 K tőke, ebből nem lehet félévre való élelmet beszerezni. Az utolsó felszólalások sok közbeszólást, személyes kérdésben való felszólalást és egyéb refleksziókat provokáltak, s még Becsey Ferenc indítványozta, hogy a város tegyen lépéseket 1 az iránt, hogy a szegényebb néposztályok élelmezésére szarvas- és vadhús hozattassék. Ezzel befejeződött a hosszura nyúlt vita, melyet sűrűn zavartak éles közbeszólások, hol a gazdák, hol a kereskedők ellen, mindezek után pedig névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadták az állandó választmány javaslatát és megszavazták a 100 000 K folyószámla-kölcsönt a közélelmezés biztosítása körül szükséges kiadásokra és a szükséges teendők ellátására teljhatalmat adtak az állandó választmánynak. — drhs — Pénzintézeteink közgyűlése. ii. A Pápai Takarékpénztár mult vasárnap, február 28-án délután tartotta meg évi közgyűlését, melyen a részvényesek nagy számban jelentek meg. Az ülésen Karlovitz Adolf elnökölt, a jegyzőkönyvet pedig Saáry Lajos intézeti ügyész vezette, míg a jegyzőkönyv hitelesítésére Sült József, dr. Csoknyay János és Hermán Pál részvényesek kérettek fel. Karlovitz Adolf elnöki megnyitó beszéde az elmúlt év közgazdasági viszonyainak szakavatott jellemzésével kezdődött, majd nagy vonásokban tárta fel a közgyűlés előtt, hogy az elmúlt kritikus év válságait mint állta a jól megalapozott intézet a legcsekélyebb rázkódtatás nélkül. A mozgósítást közvetlenül megelőző és követő napokban akadálytalanul fizette ki a pénzükért jelentkező betevőket s később sem élt betevőivel szemben a moratorium jogával. A hadikölcsön jegyzésében a vármegye összes intézetei között a legnagyobb eredményt a Pápai Takarékpénztár érte el s noha ez is sok betétet vitt el, a betétek állománya mégis emelkedést mutat. Általános figyelem kisérte az elnök előterjesztését, mely után a napirend egyes pontjait Saáry Lajos intézeti ügyész adta elő. Első sorban az igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentéseket s ezek kapcsán a zárszámadást és mérleget ismertette, melyek szerint a mult évi nyereség 164.246 K 34 fillért tett ki, annak ellenére, hogy az intézeti vagyon értékelésénél az igazgatóság túlzott realitással járt el, s az évi nyereséget meghaladó összeget: közel 200.000 K-át irt le s ezzel óriási rejtett tartalékot szerzett részvényeseinek. E pont tárgyalásánál felszólalt dr. Hoffner Sándor, s kiemelte az intézetnek fontos, sőt irányító szerepét városunk közgazdasági életében s a mérleg egyes adataival igazolta, hogy mily érdemei vannak a Pápai Takarékpénztárnak a pápai piac konszolidálásában. Indítványára a közgyűlés a felmentvény megadása mellett köszönetet szavazott az elnökség, igazgatóság és felügyelőbizottság tagjainak és a tisztviselői karnak. Ezután a nyereség felosztása felett határozott a közgyűlés és egyhangúlag elfogadták az igazgatóság ama javaslatait, hogy a nyereségből 43220 K tétessék tartalékba, részvényenkint 16 K (ugyanannyi mint tavaly), vagyis 80.000 korona adassék osztalék gyanánt, 41682 K fordíttassák az igazgatóság, felügyelőbizottság és tisztikar jutalékaira, 2480 K adassék különféle jótékony célokra, a maradvány pedig az 1915. év számlájára vitessék át. Az intézet tartaléktőkéi 895.000 K-ra s igy a részvényesek vagyona 1,895.000 K-ra emelkedett. Ugyancsak az igazgatóság javaslatához képest megszavazták azt is, hogy az intézet nemrég elhalt hű szolgája, Illés István özvegyének nyugdíja évi 600 koronára kiegészíttessék s ezután következtek a választások. A szavazatszedő bizottság tagjai Steinberger Lipót, Koréin Vilmos és Rácz Kálmán voltak. Ugy az igazgatóság, mint a felügyelőbizottságba egyhangúlag választották meg a régi tagokat, úgymint elnöknek: Karlovitz Adolfot, alelnöknek dr. Kluge Endrét. Az igazgatóság tagjai : dr. Baranyay Ferenc, Faragó János, Fischer Gyula, Kis Tivadar, dr. Kövi József, Nagy Vilmos, Piatsek Gyula, dr. Rechnitz Ede, Saáry Lajos, dr. Saáry Tibor, dr. Steiner József, Tauber Sándor és Wajdits Károly, mig a felügyelőbizottság tagjai dr. Antal Géza, Galamb József, Krausz József N. és Steiner Ignác lettek. A választások eredményének kihirdetése után elnök az ülést berekesztette. HETI ÜJDONSÁGOK. — Alispánválasztás. Most, hétfőn lesz Veszprémben az a megyegyülés, amelyen eldől, hogy ki lesz vármegyénk alispánja. A gyűlés iránt megyeszerte igen nagy az érdeklődés és tudtunkkal Pápáról is több, mint 30 megyebizottsági tag jelenik meg a nevezetes választáson. — Ekkor történik a szavazás Körmendy Béla főszolgabirósága felett is. — Kettős kitüntetés. Városunk orszgy. képviselőjét, dr. Antal Gézát, a mult napokban kettős kitüntetés érte.Hazánk két előkelő irodalmi társasága fordult felé megtisztelő bizalmával: a Kisfaludy Társaság, mely külső tagjává s könyvkiadóbizottságába is beválasztotta s a Magyar Közgazdasági Társaság, mely választmányi tagjai közé választotta. Örömmel jegyezzük föl e kettős megtiszteltetést s melegen üdvözöljük kitüntetett képviselőnket. — A közélelmezési bizottság, mely tudvalevőleg az állandó választmány tagjaiból alakult, csütörtökön délután tartotta első ülését, melynek az volt az első intézkedése, hogy a bizottság kiegészítette magát szakértőkkel, beválasztván tagjai közé Böhm Ignác, Csillag Károly, Fleischer Géza, Gaál Gyula, Koritschoner József, Puchinger József ós Szűcs Lajost. A bizottságnak majdnem összes megjelent tagjai azt a véleményt nyilvánították, hogy a tanácskozások csak a szakértők meghallgatása után kezdessenek meg és pedig akkor, ha már a tanács a szakértők véleménye alapján valami tervezetet dolgozott ki, mely a bizottság tanácskozásának és határozatának alapjául szolgálhat. A polgármester e gyűlésben reflektált az őt ért támadásokra s hangsúlyozta, hogy ő mindent megtett, amit a törvények és rendeletek keretei között megtehetett. A mai helyzet nem enged időt a rekriminációkra s annak keresésére, hogy ki volt a hibás, de bő alkalmat nyújt a városi tanácsnak annak igazolására, hogy feladata magaslatán áll. A közigazgatás legideálisabb feladatának tartjuk, ha ilyen válságos helyzetben bölcs intézkedésekkel, körültekintő előrelátással s ha szükséges, kérlelhetlen szigorral és energiával, leküzdi a polgárságot fenyegető veszedelmet. Minél kevesebb irka-firka, minél kevesebb aktaintézés ós paragrafus rágás, de annál több okos tett az, ami a tanácsot nemcsak a vádak alól mentesíti, de a város örök hálájára is érdemesíti. — Hadbavonult munkatársainkról. Mély sajnálattal értesülünk arról, hogy lapunk felelős szerkesztője Molnár Kálmán, ki közel négy hétig küzdött a fronton a kárpáti harcokban, hülés következtében súlyosan megbetegedett s ez idő szerint a zsolnai kórházban ápolják. Ugyancsak levette a lábáról a hét hónapos harcok szakadatlan izgalma dr. Weltner Sándor orvost, lapunk kiváló munkatársát is, ki eleinte az oroszországi, mintegy két hónap óta pedig a kárpáti harcokban állandó veszedelmek közepette végezte nemes feladatát s aki most egy budapesti kórházban várja — reméljük mielőbbi — felgyógyulását. — Felmentés. Dr. Fürst Sándor kir. járásbiró, ki a legutóbbi katonai kinevezések alkalmával főhadnaggyá lépett elő, a m. kir. igazságügyminiszter felterjesztésére, bizonytalan időre felmentetett a katonai szolgálat alól. Div Fürst Sándor az utóbbi időkben egyik fővárosi hadikórházban kezeltetett, s egészségének helyréd állása után megkezdi szolgálatát a kir. járásbíróságnál. — Lelkész-meghivás. A Szekeres Mihály halálával megüresedett takácsi ref. lelkészi állásra a gyülekezet tagjai egyhangúlag a község szülöttét, Győry János nyárádi lelkészt hivták meg. Az új lelkész, ki minden tekintetben méltó utódja lesz Szekeres Mihálynak, rövid idő múlva elfoglalja állását. — Születés — halálozás. Az anyakönyvi hivatal kimutatása a héten különösen megragadta figyelmünket. A kimutatásban 11 születéssel szemben 16 halálozás áll, — házasságkötés pedig mindössze 1, s mostanában igen gyakran olvastuk azt is, hogy „Házasság a héten nem köttetett". Akik érdeklődnek a népmozgalmi események iránt, s Hoitsy Pállal álmodoznak 20 millió magyarról, azok ezeket az adatokat bizonyára szomorúan fogadják. Nagyszámú halálozás, kisszámú születés, szünetelő házasságkötések, nemzetünk szaporodása szempontjából nem valami kecsegtető kilátást nyújtanak a jövőre. Aggódó lelkünk azonban megnyugvást talál abban, hogy ez az esztendő kivétel, s a népesedés hanyatlását velünk együtt érzi úgyszólván egész Európa. Nemzetünk nem egyszer keresztül ment már a megpróbáltatások Golgotáján, s a magyar faj szívóssága Isten segítségével mindig győzedelmeskedett a csapásokon. Bizó hittel hisszük, hogy ennek az évnek csapásait is túléli, veszteségeit kinöveli a szenvedések tüzében megacélosodott magyar. — Március 15-ike az állami tanítóképzőintézetben. A m. kir. állami elemi népiskolai tanítóképzőintézet ifjúsága, mint minden évben, úgy ez évben is, március 15-én d. u. 3 órakor hazafias ünnepélyt rendez. A műsor következő: 1. Induló. Nagy zenekar. 2. Talpra magyar! 3. Riadó. Versenykar. 4. Ünnepi beszéd. 5. Imádkozik a király. Melodráma. 6. Rapszódiák. Irta : Gaál Ferenc. 7. A naphoz. Irta: Pásztor Árpád. 8. Die Wacht am Rhein. Nagy zenekar. 9. A honvéd. Költemény. Irta: Büky György. 10. Rákóczi induló. Énekkar. A hazafias érzelmű m. t. közönséget szívesen látja vendégül az ünnepélyen az intézet tanári kara és ifjúsága. — Halálozás. Dúsan arat sorainkban a halál. Alig múlik el nap temetés nélkül. Legutóbb is két szép családi kert feslő bimbóját hervasztotta el a halál hideg szele. Menyhárt Sándor vasúti raktárnoknak 15 éves leánya, Erzsi, a női kereskedelmi tanfolyam szorgalmas növendéke, Kocsis Pál csizmadia-iparosnak pedig 13 éves Bözsi leánya hunyt el e hó 27-én. Á jó szüleik, testvéreik mérhetetlen fájdalmára ily korán meghalt leánykákat vasárnap délután temették el az alsóvárosi sírkertben nagy részvét mellett. Menyhárt Erzsi ravatalánál, kit elkísértek utolsó útjára a női keresk. tanfolyam tanárai és növendékei is, Baldauf Gusztáv ev. püspöki titkár-, Kocsis Bözsi ravatalánál pedig Mesterházy László ev. másodlelkész tartottak megható gyászbeszódeket. (Menyhárt Erzsi temetését Csoknyay Dénes első pápai temetkezési vállalata rendezte.)