Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-12-18 / 51. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak; Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D*. KÓKÖS K N 1) RK. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Városunk képviselője a T. Házban. A most folyó parlamenti munkában is jelentős szerepet jutott városunk illusztris orsz. képviselőjének, dr. Antal Gézának, Ő volt előadója ugyanis a közszolgálati alkalmazottak háborús segélyéről szóló törvényjavaslatnak, amelyet f. hó 14. és 15-én tárgyalt le és fogadott el a képviselőház. S nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy képviselőnk meleghangú és meggyőződéses beszéde járulhatott hozzá nagyban, hogy az egész Ház ritka, egyöntetű szimpátiával fogadta a javaslatot s ezt is, valamint a hozzácsatolt előadói módosításokat is egyhangú helyesléssel tette magáévá. E hó 14-én mondotta el képviselőnk előadói beszédét, amelyet a hiteles hivatalos sajtó tudósítása szerint élénk helyeslés éljenzés és taps között befejezett be. Másnap 15-én terjesztette elö általános tetszés között módosításait. Az előadói beszéd nem hosszú, de azért röviden és tömören mindenre kiterjed. Ismerteti a törvényjavaslat keletkezésének okát és célját, amely a tisztviselői kar mai példátlanul nyomasztó helyzetén akar némileg javítani. Ennek kapcsán említi fel e kérdés történeti előzményeit is, t. i. azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány már előbb is akart tisztviselőin segíteni. Ilyenek voltak a családi pótléknak korlátozás nélküli kiterjesztése minden gyermekre és az u. n. hadi előleg. Meggyőzően polemizál azokkal az ellenvetésekkel, amelyek a legmagasabbnegyedik fizetésiosztályt kizárnák a segélyből s az így megmaradt összeget is a többi osztálybeliek élveznék. Kimutatja, hogy ez a különbözet oly csekély, hogy vele az alsóbb tisztviselők úgyszólván semmit sem nyernének, a kizárt magasabb rangúak pedig méltatlanul és igazságtalanul esnének el attól a segélytől, amelyre a mostani napokban ök is rászorultak. Legjelentősebb része a beszédnek az, amelyben a törvényjavaslatnak a városi tisztviselőkre vonatkozó részét kifogásolja és e tekintetben előre bejelenti módosítását. Ezt a részt a maga egészében közöljük: Ezeken kivül a városoknak a törvényjavaslat külön 4 millió korona segélyt kontemplált ós pedig úgy, hogy ezt a 4 millió koronát külön bocsátaná a belügyminiszter úr rendelkezésért, hogy azt azoknak a városoknak, amelyek a maguk tisztviselőinek az állami segélyezés mérvéhez hasonló mérvben való segélyben részesítését elhatározták, rendelkezésére bocsáthassa, hogy ezzel a városnak segítségére jöhessen. T. Ház, a városok a 1912 : LVIII. t.-cikk értelmében ezelőtt néhány évvel rendezték tisztviselői státusukat; a törvény által megállapított mértékre voltak kötelesek felemelni tisztviselőik fizetését, és ennek következtében egyes városok nagyon prékárius helyzetbe jutottak, t. i. a pótadó oly magasra szökött fel, hogy ezt még tovább fokozni bármilyen humánus célból sem látszik kívánatosnak. És különben is megvolna a lehetősége annak is, ha a törvényjavaslat eredeti inlézkedése maradna érvényben, hogy egyes városok épen a pótadó magasságára való tekintettel nem volnának hajlandók igénybe venni az igen jelentékeny állami segítséget csak azért, hogy ehhez az állami segítséghez maguk ne legyenek kénytelenek a saját közpénztáruk terhére egy bizonyos összeget megszavazni. Már pedig ez nagy méltánytalanság volna a városi, tehát épen azokkal a tisztviselőkkel szemben, akiket hivatásuk a városi életre és a városi élet drágaságaira utal. Épen ezért tisztelettel jelzem már most, *hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával oly irányú módosítást óhajtok előterjeszteni, amely szerint a városi tisztviselőknek ós alkalmazottaknak e 20 százalékos drágasági pótlókát az állampénztár a maga egészében "eátíZűb, úgy hogy a városi kÖzpénzfáralenak minden megterhelése nélkül juthassanak a városi tisztviselők és alkalmazottak ugyanahhoz a háborús segélyhez, melyet a velük többnyire egy városban élő állami tisztviselők és alkalmazottak a törvény alapján élveznek. Ezután melegen emlékszik meg a nyugdíjasok helyzetéről is és örömmel jelzi, hogy a kormány nem ugyan e törvényjavaslat keretén belül, hanem attól függetlenül foglalkozik a ráutalt nyugdíjasok segélyezésének kérdésével s az előmunkálatok el is készültek. A beszéd vége ügyesen alludál arra, hogy a törvényjavaslatban az állam pénzügyi érdeke a legteljesebb összhangba jutott a közszolgálati alkalmazottak anyagi érdekeivel. A nagy angol bölcselő Spencer, egyik idézetével záródó beszéd, mint már emiitök, nagy hatást ért el. * Képviselőnk másnap, 15-én több módosító javaslatot terjesztett elö: egyik a községi és körmérríökök, a másik a városi tisztviselők, a harmadik az államvasút és a munkásbizt. pénztár alkalmazottainaksegélyezésére vonatkozik. Valamennyit elfogadták. A két utóbbi modosító javaslatot közérdekű voltánál fogva szó szerint közöljük. 1. A városi tisztviselőket illetőleg képviselőnk javaslata így szól: Az 1912. évi LVIII. t.-c.-ben felsorolt városok állami hozzájárulásban részesíthetők, ha közigazgatási alkalmazottaiknak olyan segélyeket adnak, amelyek megfelelnek az 1. és 2. §-ok szerint járó segélyeknek. Az állami hozzájáru lás összege megfelel a városok által a jelen szakasz harmadik bekezdése értelmében adott segélyek összegének és fedezésére öt millió korona rendkívüli hitel bocsáttatik a pénztári készletekből a belügyminiszter rendelkezésére. A segélyek meg állapításánál a tisztviselőkre nézve az idézett törvénycikkben, az altisztekre és szolgákra nézve pedig az illető városi szervezési szabályrendeletekben megállapított fizetéseket kell alapul venni. 2. A vasúti és a munkásbizt pénztári alkalmazottakat illető rész így hangzik: Az 5. §-ná! két módosítást van szerencsém előterjeszteni. Nevezetesen javaslom, hogy az első bekezdésben „erre a célra fenntartott 2,000.000 K" helyett „a magyar királyi államvasutak alkalma zottainak segélyezésére fentartott 18,765.560 K" szurassék be. . Javaslom továbbá, hogy új második bekezdésül a következő rendelkezés vétessék fel: .Továbbá 120.000 K bocsáttatik a kereskedelemügyi miniszter rendelkezőiére az Országos Munkás betegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár alkalmazottai részére nyújtandó és az állami alkalmazottaknak e törvény szerint járó segélyek mértékét meg nem haladó segelyek HA MAJD VISSZATÉRÜNK . . . Ha majd visszatérünk. Ne szórjatok nekünk virágot az útra S ne jöjjetek hozzánk diadalmámorban, Babérágat s rózsakoszorukat nyújtva. Ha majd visszatérünk, A sok kedves láttán örömkönny ne hidljon, S diadaltól boldog, túláradó szívvel A mi lábainkhoz senki se boruljon. Ha majd visszatérünk, Ne zengjen az utcán diadalmi ének S ne harsogjon akkor égbetörő hangja Mámortól ittasult győzelmi zenének. Ha majd visszatérünk, Amerre mi járunk, ott zászló lobogjon, Hallgatag ajakkal köszöntsetek minket, Csak a szem örvendjen, csak a sziv dobogjon. Ha majd visszatérünk, Minden szál virágot gyűjtsetek majd össze S millió leánykéz kint a csatatéren Porladó fejfákra koszorúnak kösse. Ha majd visszatérünk, Minden nóta e kis fejfák felett szálljon, Minden dalból nekik, akik ott nyugosznak, Bús melódiáju altatódal váljon. Ha majd visszatérünk, Menjetek el a sok véres csatasikra S jeltelen hantokra boruljatok ottan, Minden könnyet nekik, mindent értük sirva. Babérból, zenéből, rózsakoszoruból Magunknak egy hangot, egy szálat sem kérünk. Kik vissza nem jönnek, mindent csak azoknak ,.. . . . Ezt tegyétek akkor, ha majd haza térünk! Vajda Rudolf. ' ' ~ " \ Legjobb minőségű őszi kelmék és mosóáruk igen nagy választékban megérkeztek BARMA ICIjAC céghez!