Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.
1915-09-25 / 39. szám
PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptula.idonos főszerkesztő: L>k. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-utea 13. szám, főisko'ai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A közbiztonság kérdéséhez. Lapunk mult számában a polgár-őrség feloszlásáról, a rendőrség létszámának megfogyatkozásáról szólván, felhívtuk a hatóság figyelmét, hogy a veszélyeztetett közbiztonság érdekében intézkedését mielőbb tegye meg. Azt mondhatná valaki, hogy ha már félrevertük a harangot, rámutattunk a váro3 őrizetlenül maradásából származható veszedelmekre, jelöljük meg a módokat is, melyek szerint a közbiztonság kérdését megoldandónak tartjuk. Erre nézve több alkalmas mód kínálkozik. A legcélszerűbb megoldás az volna, ha a rendfenntartási szolgálatot — persze csak az éjjeli szolgálatot értve — katonai őrség láthatná el. Háborús időket élünk, könnyen juthatunk erre a gondolatra. Hogy ez az őrszolgálat minden tekintetben jó lenne, arra biztosíték a katonai fegyelem. Azonban katonai különítményt direkt ilyen szolgálatra a hadvezetőség nem ad. Tudjuk, hogy a polgár-őrség megalakulása előtt tavaly ősszel a polgármester kérte a honvédelmi minisztertől, hogy a város őrzésére adjon népfölkelő őrséget, azonban ezt a kérelmet a miniszter elutasította. Ennek ellenére — szerintünk — lehetne az éjjeli rendfenntartást a katonasággal kapcsolatba hozni. Tudvalevőleg a katonaság naponként rendel ki úgynevezett ,készültségiét, amely katonai rendfenntartási szolgálatot teljesít. A 10—12 emberből álló őrség este többször körüljárja a várost, betekint a vendéglőkbe, kávéházakba stb. mulatóhelyekre, s ha engedély nélkül kimaradt, vagy rendetlen magaviseletet tanúsító katonákra talál, azokkal szemben a szabályok-előirta fegyelmi intézkedés alkalmazza. Mivel ennek a készültségnek egyéb ként is kötelessége az esti órákban a várost körül járni, minden különösebb nehézség nélkül k volna terjeszthető jogköre a polgári őrszolgá latra is. A szolgálatnak ilyetén kiterjesztése annyival inkább is indokolt volna, mert a rendőri közbiztonsági szolgálat fennakadása, illetőleg nehézségekbe ütközése éppen a háború miatt történt. Már most, hogy az eszme egyáltalán kivihető-e, arra nézve véleményt mondani nem tudunk. A polgári hatóságnak mindenesetre érintkezésbe kellene lépni e tárgyban a katonai hatósággal. Nincs kizárva, hogy a dolog sikerülne. S ha igen, a rendfenntartás jól és a város külön anyagi megterhelése nélkül biztosítva lenne. Az éjjeli őrszolgálat ellátására egy másik mód is kínálkozik, de ez már pénzbe kerülne. Ugy tudjuk, hogy a helybeli éjjeli őrző- és biztonsági vállalat a polgár-őrség feloszlásával a városhoz ajánlatot adott be, hogy havi 160 koronáért megfelelő számú személyzettel vállalja a város éjjeli közbiztonsági szolgálatának ellátását. Nincs kétségünk benne, hogy ez a szolgálat megfelelő volna, mert tudomásunk szerint a vállalat ellen a vele összeköttetésben álló felek részéről eddig panasz nem merült fel. Magunk is tanúi voltunk, hogy a vállalat lelkiismeretesen elvégzi dolgát. Csak az a baj, hogy a havi 160 korona, habár nem nagy összeg, az amúgy is rendkívül igénybe vett városi pénztárt érzékenyen megterhelné, mit végeredményben az adózó polgárságnak kellene viselni, amelyet már eléggé sujt a felemelt pótadó is. De ha nem lehetne másként, nem térhetünk ki a rendőrség kiadásainak emelkedése elől sem. A harmadik mód a kényszer-őrség volna. Ha nem akarunk e cimen több anyagi terhet magunkra venni, szerezze meg magának a város a jogot, hogy kényszer őrséget szervezhessen, amelybe belépni — mondjuk — 18-tól 50 évig mindazoknak kötelessége legyen, akik katonai szolgálatra alkalmatlanoknak találtattak, vagy pedig a katonai szolgálat alól felmentést nyertek. Ennyit — a harctéri rendkívül nehéz szolgálattal szemben — joggal elvárhat a város minden fiától. Utoljára hagytuk a polgár-őrséget. Amikor erről szólunk, némileg ellenkezésbe jutunk magunkkal, mert mult heti számunkban azt irtuk, hogy ,A polgár-őrség feltámasztásáról beszélni, azt hisszük, felesleges fáradság volna". Hogy most mégis beszélünk erről mint lehetőségről, annak az az oka, hogy több polgár-őr sajnálattal vett tndomást lapunkból az őrség feloszlásáról, mert — úgymond — szívesen teljesítették volna továbbra is városuk iránt tartozó polgári kötelességeiket. S mivel ilyenek vannak jócskán, s mivel — azt hisszük — a theológus ifjúságtól is — mint a mult tanévben — belépnének többen az őrségbe, nem jogosulatlan a remény, hogy a hatóság jóindulatu támogatása s az ügy kellő előkészítése mellett a polgár-őrség újból megszervezhető volna. Szerintünk az agitációban vezetni s a polgár-őrségbe való belépésben, az őrszolgálat pontos teljesítésében példát mutatni első sorban is a városi képviselőtestületnek, illetőleg annak tagjainak kellene. A „városatyák"-nak e téren is atyai gondjaikba kellene venni a várost; a követők, bizton hisszük, nem maradnának el. Ezekben mutattunk rá a módokra, melyek szerint a rendfenntartás biztosítható volna. Hatóságunk bölcsességetői függ, hogy melyiket találja a kivitelre legalkalmasabbnak. De hogy a jelen viszonyok között a közbiztonság érdekében sürgősen cselekedni kell, az bizonyos. N. P. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. Városaink élelmezése. Egy háborús esztendő tapasztalata van hátunk mögött, mely megtanított bennünket, hogyan lehetne és kellene elhárítani a fojtogató keserűséget. Habár tudnánk is a módját, de a kormány — bizva az emberek becsületességében — mindig csak elkésve érkezik segélyünkre. Megállapította ugyan a gabonaárakat, a lisztárakat, feljogosította a fogyasztó publikumot szükségletének beszerezhetésére, a városok el nem látott lakossága számára is előírta, hogy mi módon lehet biztosítani azok szükségletét, de a legfőbbet, a szankciót elfelejtette kimondani, hogy ott pedig, ahol a termelők vonakodnak feleslegüket a maximális áron áruba bocsátani, ott joga van a hatóságnak rekvirálás utján a gabonát tőlük elvenni. Ennek következtében a termelők gabonájukat raktáron tartják, a piacra elenyésző csekélységet hoznak, tartózkodó állást foglalnak el abban a biztos tudatban, hogy terményeiket maximális áron felül is el tudják adni. Számításukban nem is csalódtak, de nem is csalódhatnak, mert nagyon jól tudják, hogy élni kell. Ehhez pedig első sorban gabona szükséges. Hogy a lisztkereskedők a szükséges gabonához hozzájuthassanak, fel keresik a termelőket s tőlük négyszem közt maximális áron jóval felül megveszik a gabonát, megőröltetik s maximális áron jóval felül kicsiben eladják a közönségnek. A kormánynak a jóhiszeműsége aztán előidézi a rendeleteknek a kijátszását, előidézi a fogyasztó közönségnek kiuzsorázását s mikor már a nagyközönség, különösen a legszegényebb néposztály mindenéből kiforgatva lesz, belátva ezen állapot tarthatatlanságát, akkor fog jönni a kormány a fogyasztó közönség segélyére, hogy az éhenhalástól megmentse ; addig pedig úgy a termelők, mint a kereskedők vigan űzve játékaikat, milliókat harác.-olnak össze, noha magának a kormánynak, de különösen a városo knak az volna a főfeladata, hogy a mai nehéz megé lhetési viszonyok között lehetőleg olcsóvá tegye a lisztbeszerzést. A nemes szándék a kormány eljárásában meg is csillant akkor, amidőn a gabonaárakat időnként csökkentette, hogy akinek módjában nem állott a cséplés kezdetekor gabonáját beszerezni, az gyűjtögethette garasait a későbbi bevásárlási időre. Ezen intézkedésével sarkalni óhajtotta a gazdakat is a gyorsabb értékesítésre, hogy mielőbb megédesítse a fogyasztóknak szájizét a lenyelt sok keserű kukoricás mamaliga után, mert az 50—70%" 0 8 kukoricakeverés mellett a kenyér többé már nem volt kenyér, hanem mamaliga, amelyet mézzel folyó országunkban horribilis áron kellett megfizetni. Amily mértékben meghíztak termelőink, ép oly mértékben asztak össze fogyasztóink, a városi lakosok, a hadiszállítók és a közvetítők légióinak kivételével. Hogy a kormány miért dédelgette ós dédelgeti folyton a termelőket, azt a városok megérteni képtelenek, miért kell a gabonaáraknak a normális viszonyok árait majd megháromszorozni különösen a folyó évben, amikor a fold bőven adta az Isten áldását, azon felül a hadi foglyokban nemcsak ingyen munkaerőt kaptak a termelők, hanem még utánnuk tartásdijat is nyernek? Másnak ezt betudni
